Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-10 / 1358. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 10. ROBERT MURPHY BAR AT AI Ha a munkásság valamelyik ipari tőkés túlkapásai ellen le­üléssel vagy sztrájkkal védeke­zett, rögtön szembe találta ma­gát a helyi reakciós sajtóval, amit mint farkasok üvöltése követett az ország valamennyi reakciós sajtó orgánuma, nem feledkezve el bizonyos jelzők osztogatásáról mint “Hitler se­gítők”, “hazafiatlanok” stb. Persze jól tudták, hogy a legnagyobb “hazafiatlanságot” a State Department emberei követték el, de arról soha nem írtak a reakciós újságok egy szót sem. Végre amint Párisból egy tudósítás nyomán a Uni­ted Press-en keresztül fölbugy- gyant egy kis disznóság , a He­rald Tribune nyomán a követ­kező hirt kapjuk: “Párisban le­tartóztatták Lemaigre-Dubre- nil és Jean Rigaud előkelő, há­ború előtti iparfejedelmeket, a vád ellenük az, hogy veszélyez­tetik az állam biztonságát.” Az amerikaiaktól, akik észak- afrikában jártak hallottuk, hogy ezen két egyént egyszer már a francia felső bíróság Al­gírban előállította és egy lát­hatatlan egyéniség, az elnök volt személyes képviselője Ro­bert Murphy mentette ki. Mur­phy volt a reakciós amerikai politikának a megrajzolója, amit a franciákra kényszeritet- tek a partraszállás után 1942. novemberében Lemaigre Dü- benil és Rigaud voltak Robert Murphy kedvenc emberei, akik­kel közreműködött. Mivel az ilyenfajta újsághí­rek hasonlatosak a krumplihoz, aminek a java a földben van. A “Nation” heti magazin jó* voltából azt is megtudhatjuk, amit a United Press jelentése eltemetve hagyott, vagyis ipar­kodott eltemetni, mert hiszen most nem éhező rongyos mun­kásokról ván szó, hanem finom szőrű “úri kutyáról”. Hogy’ érdekesebb és megér­tőbb legyen az egész jelentés, én is mint a “Nation” tette, részekre tépem a hirt és ma­gyarázatokkal töltöm ki. “Két vezéregyéniséget, akik a meggyilkolt Jean Francois Darlan, a Vichy kormány fő tisztviselője és támogatói voL tak Afrikában, kik közremű­ködtek a szövetségesekkel mi­után partra szálltak 1942 no­vemberében, letartóztatták, ma azon vád alapján, hogy veszé­hagytak, ugyan ez a sors jut­hatott osztályrészül a barátaim tömegének, kik mind baloldali­ak voltak, de ez sem visz arra, hogy az egész népet gyűlöljem, mert jól tudom, hogy nem az egyén, hanem a rendszer az, amelv az elkövetett rémségek­ért bűnös, a rendszert, a rend­szer oszlopait kell elpusztítani, hogy közelebb jöjjünk az egész emberiség, beleértve^ a némete­ket is, terstvériesüléséhez. Ezt nem csak én tudom és érzem igy, hanem igy tudja, ha nyu­godtan gondolkodig tudja Pál is. lyeztetik az állami közbitonsá- got.” A szövetségesek oldalán köz­reműködő földalatti mozgalom hívei könyörögtek Murphynek mielőtt a partraszállás meg­történt, hogy szüntesse be ösz- szeköttetéseit Darlannal, Le- meigré-vel és Rigaud-dal, de Murhpy visszautasította, mert azt hitte könnyűszerrel megle­het a németeket verni és fön- tarthatja a reakciós ‘revoluti-' on natibnale”-et Vichy-ben, amit Darlan, Lamaigré és Ri­gául nyíltan támogattak. Mind a három egyéniség ismeretes volt a széles kiterjedésű fasizta szervezetek között, akik szeret­ték volna Franciaországot a győzők oldalára vinni úgy, hogy Petain korporációs államát is megtarthassák. Mind a három egyén tagja volt a “super-coun- ter-revolutionary” szervezet­nek ,amit a német vezérkar 1922-től fogva titokban támo­gatott, aminek a neve: “Mou­vement Synarchique d’Empire” vagy röviden M.S.E., akikhöz Mr. Murphy lelkileg legköze­lebb állott, mert a demokrati­kus franciák csak “egy banda zsidó és kommunista volt ré­szére”. Mondja tovább a jelen­tés: “A kiváló háború előtti fran-* cia egyéniség Jacques Lemaig- re-Dubernil iparmágnás, elnöke volt a befolyásos francia adófi­zetők ligájának és Jean Rigaud ki mint belügyminiszter szol­gált Darlan alatt, mind a ket­ten elkeseredett ellenségei vol­tak De Gaulle-nak Afrikában. Annak idején mind a kettőt fegyveres őrizet alá vették, de megszöktek és azóta a jelenté­sek szerint Spanyolország és Portugáliában voltak.” A pinac-oil király Lemeigre- Dubreul szoros összeköttetésben volt a hires Worms-sal, amely német financiális ügynöke volt az összes vezető francia iparok- ank. Egy ügynökség a németek részére, amelyen keresztül pén­zelték az antidemokratikus fa­sizta szervezeteket. Mind a ket­ten összeköttetésben voltak La- vallal a gonosz Banque Natio­nale pour le Commerce et l’In- dustrie (B.N.C.I.) keresztül. Lanaigre alapította az adófize­tők ligáját, aminek főcélja volt, fölfogadni mindenre kapható verekedő elemeket, akikkel ösz- szeverették politikai ellenfelei­ket (demokratákat, radikáliso­kat, stb.) és többször kisebb lázadás szerű helyzetet csinál­tak politikai szempontból. Fe­je volt továbbá a wiesbadeni fegyverszüneti bizottságnak, amelyben az élelmiszer ügyek kezelője volt, aki összeszedette az összes élelmiszereket a né­metek részére. Rigaud szervez­te meg a Cagoulardokat, akik 1938-ban Ciano kérelmére meg­gyilkolták a Roselli testvéreket. A kérelem teljesítése be volt vezetve még Badoglio marshal kémszolgálati könyvében is —* szakasz G-2 alatt. Igaz az, hogy mind a ketten levoltak tartóztatva, ahogy a i franciák hívják “residence for- I cée’ ’alatt (lakást el nem hagy­ható) amidőn De Gaulle Afri­kába jött. De Gaulle rendeleté­re tartóztatták le őket és rög­tön bíróság elé állították őket és kitudódott, hogy állandó ösz- szeköttetést tartottak főn Vi- chyvel, még a partraszállás után is. Murphy az összes ha­talmát, amelyet mint az elnök személyes képviselője birt, köz­bevetett és fenyegette De Gaul- let, hogy megvonja a lend-lea- set, amint hogy meg is tette Flandin és Nogues esetében. Továbbá mondja a jelentés: “Ámbár ténylegesen támo­gatták a szövetségesek partra­szállását Afrikában — Lema­igre és Rigaud — de azután nem csináltak titkot, hogy el­lenségei a francia nemzeti föl­szabadulás bizottságának, akik most a jelen francia kormány­ban vannak.” Igaz, hogy támogatták a fon­tiek a partraszállást, de behoz­ták Giraud generálist is. Még emellett, mivel tudták, hogy a szövetségesek partraszállnak Afrikában, a lisszaboni tőzsdén összevásároltak nagy mennyi­ségű afrikai frankot, amelyen igen nagy nyereséget vágtak zsebre. Kitudódott továbbá, 4 hónapra a partraszállás után, hogy Nouges generálissal egye­temben bevoltak keverve a ma­rokkói bank aranycsempészésé­be is, amit Lisszabonba vittek ki. Senki a világon egy szeren­csétlen talpnyaló igazgatón ki- vül nem volt ezért büntetve ad­dig, mig De Gaulle át nem vet­te a hatalmat. Még azután is meg voltak ezen urak győződve róla, hogy Murphy távol fogja tartani De Gaullet Franciaor­szágtól és hogy ezen együttes (junta) vissza fogja hívni, Ibé­ria félszigetről, miközben jött a jelentés, hogy Nogues, Lema­igre és Rigaud költik már a ki­csempészett marokkói bank pénzét az összeesküvésükre. Ha ezen egyének nem csinál­nak titkot, hogy ellenségei De Gaullenak, igy amerikai bará­tai sem. Különösen Julius Hol-i mes ezredes mostanában gene­rális és államtitkár, tanácsadó­ja Robert Murphy, aki midőn 1943-ban hazajött és búcsút mondott egy amerikainak, eze­ket fűzte még a istenhozzád-, hoz: “Nem kell félni De Gaul- letól most már, mert megpány­váztuk“ (we’ve got him lasso­ed!) Folytatja tovább a jelen­tés: “A francia hivatalok nem tudják megérteni, hogy hogyan lépték át a határt és jutottak Párisba Lemaigre és Rigaud.” Éppen olyan könnyen, mint ahogy Afrikából Spanyolor­szágba jutottak. Francia szem­tanuk mondták el, hogy két ember ,akik átlépték a határt francia Marokkóból spanyolba, hála az amerikai hatóságoknak még csak meg sem kérdezték őket. Tényállás az, hogy az út­levelük vagy amerikai eredetű, vagy amerikai kérelemre szóló volt. Továbbá: “Lemaigre mint eszköz szere­pelt még Giraud Afrikába szök- tetésénél. Mindenütt úgy is­merték mint szélső jobboldali a francia politikában. Egyszer azzal .gyanúsították, hogy ösz- szeköttetésben van Páris gróf­jával, aki a francia trón igény­lője is és állandó összeköttetés­ben volt a szövetségesek part­raszállása után is a Vichy kor­mánnyal. Miközben a Griaud katonai küldöttségnek Wash­ingtonban is tagja volt, mint fő gazdasági delegátus és Gira­ud alatt mint a szövetségesek közötti ügyek intézője szere­pelt.” Bár Lemaige mint eszköz szerepelt, hogy Giraudot Afri­kába hozták, de nem szöktet­ték, hanem az összes Vichy kormány tagjainak közreműkö­désével történt, amelybe bevon­ták még a titkos “Synarchy”-t is, hogy folytatólagos legyen az Uj rendszer Franciaország­ban, akar a németek ,akár a szövetségesek nyernek. Egy eleven példája hogyan akarták a Janus pofáju francia tőkések, genrálisok, bankárok a jövőjü­ket biztosítani. Lemaigre és Rigaud nem csupán gyanúsítva voltak Al­gírban a trónkövetelő Páris grófjával való összeköttetéseik­kel, de egyenesen dicsekedtek is vele. Azt mondták megcsinál­ják a királyság védelmezőjévé, és ebben a munkájukban Mur­phy és bandája a hallgatásuk­kal segítettek is nekik. Érdekes még megjegyezni, midőn Lemaigre Washington­ban járt, 1942 decemberében mint Darlan tengernagy kül­döttje, ellátogatott New York­ba, hogy fiókot nyisson a La­val féle banknak. . . . tudja Pál . . . (Folytatjuk) A novemberi választások után a CIO lapok örömmámor­ban úsztak és azt jelentették, hogy nagy munkás győzelmet arattak. Még egy néhány ilyen győzelem végétveti a szerve­zetnek és a nagy trusztoket te­szi a kormány élére. A Naptár árát piég többen nem küldték be. Kérjük ezeket, hogy ne halasszák azt, mert hátráltatják kimutatásunk el­készítését. Ugyancsak kérjük mindazo­kat, akiknek lapelőfizetésük le­járatban van, hogy a megújí­tást küldjék be. A Bérmunkás előfizetési ára most is csak ket­tő dollár az Egyesült Államok területén, mig Canadában, mi- I vei külön bélyeggel kell a lapot ellátnunk, az előfizetés 2.50. FELÜLFIZETÉST ADTAK Február 3-ig: A. Péntek, Cleveland ....... 1.00 J. Villand, Cleveland ........ 1.50 J. Vannó, Zeigler ............ —.50 J. Kish, Los Angeles ....... 2.00 A. King, Lombard ........... 2.00 J. Dénes, Detroit ............. 2.00 L. Földi, Chicago ............. 2.00 L. Budai, Cleveland ......... 2.50 J. Kovacsik, Oberlin ...... 2.50 St. Gergely, Highl. Park 4.00 P. Molnár, Cleveland ....... 1.00 J. Rastyán, Bridgeport .... 1.00 F. Ábrahám, Akron ......... 1.00 J. Éliás, So. Bend ............. 2.00 Ch. Ruttkay, Philapelhia 3.00 Joe és Anna Horváth Clev. 1.50 J. Nemes, Canada ...........—.50 N. N. East Chicago ......... 1.50 J. Asztalos, Philadelphia .. 2.50 J. Fábián, So. Bend .........—.50 Rákóczi Bs. 141 oszt. Chic. 5.00 . J. Horváth, Cleveland ....—.50 J. Magocs, Easton .......... 1.50 J. Czapkó, Bethlehem ....—.46 A. Vince, Chicago .......... 7.00

Next

/
Thumbnails
Contents