Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-10 / 1358. szám

1945. február 10.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

Az uj helyzet

— Irta: KOVÁCH ERNŐ —

A Bérmunkás már a fasizmus első fázisában nagyon helyesen látta meg azt a veszélyt, amelyet az a munkásosztályra jelentett és rögtön felvette el-' lene a harcot és aszerint fokozta azt, amint annak a hatalma és veszélyessége nőt.

Mi már ezt a veszélyt akkor is láttuk ,amikor meg az angol* lengyel, jugoszláv, stb. “demokráciák” és a nemzetközi nagytőke a keblén melengette a nácikat, mert ők jól látták azt, hogy a fasizmus, ha az “helyes” irányban megy, csak a munkásosztályra jelent veszedelmet. Láttuk ,hogy ahol hatalomra került, ott először is a munkásmozgalmat semmisítette meg és fizikailag irtotta ki a harcos munkásokat. Láttuk azt, hogy a náci-fasizmus nem belügye a Német vagy Olaszországoknak, hanem az egy import cikk, amelyet igyekeznek még erőszakkal is más országokba átplántálni, ezt legvilágosabban a spanyol polgárháború mutatta meg. Hogy a nagy “demokráciák” mennyire nem ellenségei a fasizmusnak, azt is jól tudtuk, hisz világosan láttuk hogyan segítették őket hatalomra Ausztriában Magyart országon és Spanyolországban is. A fasizmus- veszélye ellen, mindaddig amig az a munkás- osztály jogait és szabadságát veszélyeztette, addig csak az öntudatos munkásosztály harcolt ellene, csak amikor ez a szörnyeteg erőre kapott és beleharapott a szülőanyjába az imperialista nagytőkébe, amikor a saját munkásainak a vérén nagyra hízva, világuralomra tört, akkor kerültek szembe vele azok a hatalmak, amelyek ezideig dédelgették őket.

Ez az uj helyzet nem állította az öntudatos, harcos munkást nagy probléma elé, akit nem mérgezett meg a nácik ördögien ügyes propagandája, akit nem szédített meg az ereiben felfedezett “német vér”, aki nem hülyült bele a szektá- riánusságba, az tisztán látta azt, hogy a világ munkásosztályára döntően fontos az, hogy a náci dögvész kipusztuljon és ha az ellene való harcában oly segítséget kap, mint a szövetséges hatalmak, akkor biztos lehetett abban, hogy a munkás- osztály megszabadul ettől a rémtől, de egyetlen öntudatos munkás sem hitte el azt, hogy “ez a harc lesz a végső” hogy a szövetséges hatalmak győzelme meghozza a munkásosztály felszabadulását is.

A Bérmunkás cikkeinek az ezreiben, amely ezekben az években jelent meg, amikor a náci veszélyre mutatott rá, ugyan akkor mindig kihangsúlyozta azt is, hogy bármily nagy is a különbség a nácizmus vagy demokráciák között, a munkásosztályt illetőleg ez nem jelenti azt, hogy megszűnt az osztályharc, azt megszüntetni nem lehet, a munkásosztálynak harcolnia kell a felszabadulásáért és a nemzetközi fasizmus elleni harc idején sem szabad egy pillanatra sem szem elől

téveszteni a saját fasiztáit, amel yelőbb utóbb nyílt színre lép és harcra kényszeríti a munkásosztályt.

Mi nagyon jól láttuk ezen harc ideje alatt is az angol imperializmust, tudtunk Indiáról, Burmáról és általában a gyarmati népek kizsákmányolásáról, de ugyanakkor ismertük saját erőnket is. Nem ámítottuk önmagunkat és annál kevésbé voltunk hajlandók mások elámitására azzal, hogy a nagyon is korlátolt erővel rendelkező öntudatos munkásság a náci dögvész által kiszélesbitett osztályharc minden frontján sikeresen harcolhasson. Azért minden erőnket oda összpontosítottuk, ahol legnagyobb volt a veszély. És ez a nácizmus eL leni harc volt, mert hiszen azon a fronton minden munkástörekvések azonnali gyökeres kiirtása fenyegetett bennünket. Ennek megfelelőleg, mi, a Bérmunkás irógárdistái is, tehetségünket és a rendelkezésünkre álló időnket enne ka mérhetetlen nagyságú ,azonnali veszélynek a feltárására fordítottuk. Ostobaságnak tartottuk volna azt, hogy a nácizmus ellen harcoló táborban kezdjünk harcot, mondjuk például a kommunisták, vagy a polgári baloldal támadásával ,akik ugyanakkor szintén a nácizmus ellen harcoltak.

Mi tudjuk, hogy az IWW-t a vátozó gazdasági viszonyok hozták életre, hogy a lovas szekér idejének a szervezettsége nem alkamas az autó, repülőgép korszakának a harcaihoz, de tudjuk azt is, hogy a mindenkori viszonyok szabják meg azt, hogy hol és hogyan és ki ellen harcoljunk. Csak az “ökör következetes”, de az öntudatos munkásmozgalom nyitva tartja a szemét és ott veszi fel a harcot, ahol a legszükségesebb, ahol legközvetlenebb a veszély.

Ma, amikor a náci-fasizmus,! világuralmi ' törekvése már a múlté, amikor a tegnap még diadalmasan előretörő náci gárdák, ma már a szűkülő veszett kutya képét mutatják, amely 1 döglődve menekül, még vissza- vissza mar, de a sorsa már megpecsételtetett, amikor a “felszabadított” országok né-* pe tényleg élni akar a jogaival és az “angol imperializmus kimutatja a foga fehérét” akkor mi meglátjuk az uj veszélyt és nem mulasszuk el azt, hogy kíméletlenül rá ne mutassunk arra, mint tettük azt az olasz, francia, belga és a görög esetekben és tenni fogjuk mindannyiszor .amikor erre szükség lesz. Ugyan igy fogunk eljárni, bármely részről jelentkezik is az uj veszély.

Ugyanez az álláspontunk az orosz “imperializmus” kérdésében is. Most, amikor az orosz Vörös Hadsereg össztörte a náci hadigépezetet, amikor már német földön .viszik előre a vörös zászlót, akkor ostobaságnak, vagy a nácikkal való szimpátiának tartom az orosz imperializmusról szóló siránkozást. Hát én, ha meg is köveznek érte, még akkor sem ejtek egy könnyet sem azért, mert a lengyel Slachta uralma megdőlt mert a lengyel mágnások hatalmas födbirtokait szétosszák a lengyel parasztoknak. De mig a balti államok bekebelezését, amelyet a forradalom bacilusa- inak a bezárására alkottak a nagyhatalmak, se fájlalom, sőt azt sem, hogy a Román, Bolgár, Szerb, Magyar országok Szovjet befolyás alá kerültek, sokkal jobbnak tartom mintha Stalin helyett Churchill amúgy görög módra tartaná befolyása alatt. Mi már láttuk a múltban és látjuk most is, hogy Church- hillék, hogy igyekeznek megmenteni a régi uralmi rendszert, reméljük azt, hogy Sta- linék ezt másként fogják csinálni és ha nem, akkor bizonyos, hogy mi róluk is megmondjuk a véleményünket, mint megtettük ezt a múltban és megtesszük a jövőben is, ha erre szükség lesz, mert minket nem köt sem a teheráni, sem más vonal.

Nem vagyunk Roosevelt párSANTIAGO, (ONA) — A szövetségesek által Dél-Ameri- kába kiküldött nyomozó közegek mindennap újabb bizonyítékát találják annak, hogy a náci vezérek hatalmas összegeket rejtettek el Argentínában arra az esetre, ha elvesztenék a háborút, vagy állásukat a náci párt kebelében.

A legújabb ily felfedezések a következők:

Goebbels propaganda miniszter egy buenos-airesi bank páncélszekrényében egy német barátjának neve alatt 1,850.000 amerikai dollárt helyezett el.

Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter szintén nagy összeget helyezett el unokafivérének, egy Martin nevű németnek a neve alatt. Ez a Martin nemrég 500.000 dollárt kapott kézhez, melyet egy svájci bank utalt át neki.

Kari Doenitz tengernagy, a német hajóhad főparancsnoka, egy bizonyos összeget utaltatott át rokona, Edmundo Wagen- knecht nevére. Wagenknecht az egyik legnagyobb argentin áruforgalmi cégnek a tulajdonosa.

Robert Ley, a náci munkafront vezére, nemrég nagyobb birtokot vásárolt az argentínai Bahia Blanca város közelében, egy bizalmas barátjának, Franz Borsemannak neve alatt. A fenti adatokat teljesen megbízható forrásból kaptuk. Az adatok egy jelentés részét képezik, amelyből kitűnik, hogy a náci vezérek már régen számoltak azzal az eshetőséggel, hogy Németország elveszti a háborút, vagy hogy ők maguk személy szerint kegyvesztettek lesznek, vagy hogy a nemzeti szocializmus uralma megdől Németországban. Ezek a nagy német hazafiak mindennel számoltak és mindenre felkészültek. A bőrüket és a kalácsukat minden esetre biztosítani akarták.

Az argentínai hadsereg egy tábornoka, aki igen magas állást tölt be az argentínai kormány kebelében, kijelentette az ONA munkatársának, hogy a

tiak sem, de nem vagyunk any- nyira ostobák, hogy a Montgo- mery-Wardék mellé álljunk akkor, amikor ezt a hírhedt mun- kásnyuzót a kormány üti, vagy hogy a Wallace-Jones kérdésben a nagytőke kedvence Jones bankár mellett jöjjünk ki. Mi a munkásosztály harcát nem bízzuk sem Rooseveltre, még Wallacera sem ,azt a munkás- osztálynak kell megvívnia, de szívesebben látunk olyan uralmat, amely alatt ezt a harcunkat könnyebben, szabadabban vívhatjuk meg ,ahol meg van a szervezkedési és szólásszabadságunk, ahol fel készülhetünk, szervezkedhetünk a döntő harcra, ahelyett, hogy először ennek a harcnak az előfeltételeiért, a szólás, sajtó és szervezkedési szabadságért kellene harcolnunk.

Akik ezt nem látják meg, azok vakok és a harcos munkásmozgalomnak nyílt szemű, bátor harcosokra, nem pedig vak, gyáva rokkantakra van szüksége. *

németek, a háború előtti befektetéseket is számítva, legkevesebb 750 millió dollárral rendelkeznek Argentínában. Ez az óriási összeg vagy el van dugva, vagy pedig vállalkozásokba van fektetetve.

A háború óta meggyorsult a német arany özönlése Argentina felé. Svájcon és Spanyolországon át.

Az ‘Anilinas Argentinas’ (német anilingyár) nevx cég fej-» lődése tipikusan igazolja a németek terjeszkedését Argentínában. Az “Anilinas Argentinas,” amely a nagy német kémiai trösztnek egyik tagja, a hivatalis számadatok szerint 1940-ben 5.000.000 pesos alaptőkével rendelkezett. Három évvel később, 1943-ban, a cég alaptőkéje már 9.600.000 pesos volt. A különbséget külföldről fizették be, annak dacára, hogy hivatalosan a cégnek minden összeköttetése megszakadt Németországgal. Az alaptőke ily mérvű emelkedésével együtt járt a nyereség emelkedése is: mig 1940-ben a hivatalos adatok 69.453 pesost mutatnak ki, 1943-ban a nyereség már elérte az 1,731.847 pesost.

Magasállásu német államihivatalnokok sok millió értékű argentin értékpapírt vásároltak össze Európában értéktelen német pénzért. Az igy összevásárolt papírokat azután Svájcon és Spanyolországon keresztül Argentínába csempészték. A német pénzügyi manőverek áldozatai azóta itt-ott megpróbálták, hogy visszaszerezzék elrabolt javaikat, de az argentin hatóságok véleménye szerint ez nehéz, sőt majdnem lehetetlen lesz.

Egyes alacsonyabb i;angu náci vezetők máris szállingóznak Argentínába, hogy élvezzék az ott eldugott vagyonukat. Egy előkelő hollandus mondotta, hogy nemrég találkozott Buenos Ayres egy szállodájában a Gestapo egyik volt főnökével. Egyelőre még nem sikerült azt megállapítani, hogy ez a hir

Náci vagyonok Dél-Amerikában