Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-10 / 1358. szám

1945. február 10. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL , CS.. .Ő MEGJEGYZÉSEI “NEM LEHET AZT MONDANI” Hiába a dolgok nem mennek olyan simán, mint ahogy azt az egységfrontosok szeretnék. Pedig elhihetik azt, hogy a Ma­gyar Jövő “haladói” — ezért cserélték el az ijesztő kommun­ista nevet — mindent megpró­bálnak, hogy megértessék, az utolsó sajtókulitól, a Chamber of Commerce elnökével, hogy ők komolyan veszik az “isteni béke” gondolatát. Szívvel és lé­lekkel hajlandók együttműköd­ni. Miután betyárból lesz a leg­jobb pandúr, ők azok akik leg­élesebben ítélnek el minden sztrájkot, tekintet nélkül arra, hogy azt a bószok provokáció­ja, avagy a War Labor Board szabotálása váltotta ki. De a tegnapi ellenfél ,a nagytőke és cselédei, ha el is fogadják a szolgálataikat ,nem hisznek egy ilyen nagy nemzeti összefogás­ban. ők jól tudják, hogy min­den háború dacára is van osz­tályharc és semmiféle szövet­kezéssel sem hajlandók korlá-i tozni a szabad kizsákmányolási lehetőségeket és egy fikarcnyit sem hajlandók feláldozni az elő­jogaikból, a nemzeti egység kedvéért. De baj az is, hogy a hívek is rugdalóznak az ellen a túlzott loyalitás ellen és a nagy felki- nálkozást az osztályharc, a jó öreg Marx és holmi Horthy be­tyárok emlegetésével zavarják ezt az egyoldalú szerelmet. Mikor Chicagóban összejött a Demokratikus Tanács gyűlé­se, nagyon simán ment volna minden, ha véletlenül, egy-két liberális polgári delegátus nem lett volna jelen, akiket nem kö-l tött a pártfegyelmet helyette­sítő teheráni vonal — amelyet minden zagyvaságra rátakar­nak — és ezek kézzel-lábbal til­takoztak az ellen, hogy ők most álljanak össze egységeskedni Horthy itteni fulajtárjaival, de1 hiába ágáltak a jól bedresszíro­zott pártgépezet mégis felaján­lotta az egységfrontot a Ma­gyar Szövetségnek, ami ellen a polgári radikálisak úgy tilta­koztak, hogy tüntetőleg távol­tartották magukat a konvenci­ót követő népgyülésről. De ez nem győzte meg a “haladókat” arról, hogy semmiféle antináci vagy háborús érdek nem kíván­ja azt, hogy a nagytőkével, Horthy cselédeivel a nácizmus itteni szálláscsinálóival szövet­kezzenek, ők nem hiszik el azt, hogy éppen a jelen időkben éle­sen meg kellene huzni a válasz­tó vonalat a haladás és a reak­ció között, hogy éppen a jelen idők alkalmasak arra, hogy a legélesebb harcot vegyék fel és próbálják levakarni az ameri­kai magyarság testéről az évti­zedek óta rajta élősködő para­zitákat. Még szerencse az, hogy a Magyar Szövetségék azok, akik nem kérnek ebből az er­kölcstelen szövetkezésből és igy talán majd rákényszerül­nek a Magyar Jövőék arra, hogy a nácizmus elleni harc­ban számításba vegyék, mint ellenfelet a mi speciális ma­gyar és amerikai náciainkat is. Még ennél a magyar ügynél is megdöbbentőbb az, hogy a Magyar Jövőnek a Wallace üggyel foglalkozó nóta és köz- gazdasági szakértője Mr. De­ák azt írja, hogy a Wallace el­leni támadásra “nem lehet azt mondani, hogy azt a nagytőke intézi”. Hát Mr. Deákon kívül senki sem tagadja azt, hogy igenis az “üzlet” az az a nagy­tőke .amelyik a harcot vezeti, mert neki a legelemibb érdeke, hogy a kereskedelmi miniszté­rium és a Reconstruction Fi­nance Corp. élén olyan ember álljon, aki 100 százalékig a nagytőke embere, mint Jones nagy bankár volt. Nagyon vigyáznak ők arra, hogy egyrészt a gyáraikat el­lenőrző minisztériumba és fő­leg a tfénzt kölcsönző intézetbe az ő érdekeik legyenek a döntő­ek, ezt Wallacetől, aki szerin­tük egy “álmodozó“ “radikális” sőt egyes lapok szerint kom­munista ,a Szovjetek barátja, nem remélik. Másrészt mint előrelátó üzletemberek, igy kí­vánják megakadályozni azt, hogy ez a “radikális” Wallace legyen az elnökjelölt 1948-ban. A támadók, úgy a lapok, sze­nátorok és rádió komentátorok, mind az “ipar’,’ az “üzlet” vé­delmére hivatkoznak és akkor jön Mr. Deák, a tudós férfiú és kijelenti, hogy ezt nem a nagy­tőke intézi, mint ahogy a Mont- gomery-Ward ügyben is csak Sewell Avery harcát látja, ho­lott az a nagytőke erőpróbája arra, hogy a szervezett munká­sok által kivívott előnyöket tör­vénytelennek jelenthesse ki. Azért ez nem a kormány és Avery ur harca, hanem a nagy­tőke támadása a munkásosz­tály ellen és itt egységesen kel­lene a harcot felvenni a kapzsi nagytőke ellen, nem pedig gyengíteni azzal, hogy a nagy­tőke támadását “egység kedvéi­ért” elhomályosítsák mint teszi a Magyar Jövő Deákja ,aki le­het nagyon jó nóta szakértő, de nagyon^rossz osztályharc és közgazdasági szakértő. Nem tudjuk, mint ahogy Mr. Deák orrára sem kötötték rá, hogy mit is határoztak Tehe­ránban, de kétségtelen, ha ilyen taktikát Teheránnal takargat be, ezzel nagyon hamar lejárat­ják Teheránt. A háború nem szüntette meg az osztályokat, igy az osztály­harcot sem, még akkor sem, ha azt kicsinyes politikai érdekek­ért a “haladók” fel is függesz­tik, annál is inkább, mert a nagytőke gondoskodik róla a folytonos támadásaikkal, hogy ezt a munkásosztály el ne fe­lejtse. Erre tanulság azoknak akik látnak, a Wallace és a Montgomery-Ward ügy. BŰN ÉS BÜNHŐDÉS! Hát kezd nagyon aktuális lenni az, amiről pár hete Írtam, hogy mi lesz a büntetése a ná-i cik által elkövetett borzalmak­nak, hogy melyik nézet kerül felszínre, az amelyik a há­ború és az elkövetett gazságok ki tervezőit, irányitóit akarja példás módon büntetni, vagy az a szélsőséges nézet amely az egész német népre akarja rá­húzni a vizes lepedőt. Aktuális­sá tette ezt a kérdést a vörös hadsereg példa nélküli előretö­rése, amely talán e sorok írása­kor már Berlin uccáin fog har­colni, illetve ha az eddigi ira­mot tartja meg, akkor már Berlinen túl kergeti az eljöven­dő nagy pör vádlottjait. Háborúban jósolni nem na­gyon hálás feladat, de a jelen­legi helyzet és pedig nem csak a harctéri, de a politikai is, azt mutatja, hogy a nagy pör rövi­desen megkezdődik. A nácik most ugyan még döntő ütközet nélkül tudták visszavonni a csapataikat, de ennek a vissza­vonulásnak is vannak határai és a végén, leszámítva a fő ku­tyákat, akik valahová el mene­külhetnek, a bűnösök nagyrésze kézre kerül. Másrészt mutatja a cselekvés közelségét az is, hogy az a nemzetközi bizottság, amely arra volt hivatva, hogy a háború bűnöseit kikutassa és a büntetés módját megállapít­sa szétrobbant, mert egy angol és egy amerikai tag lemondott, hogy igy tiltakozzon az angol és amerikai külügyi hivatal ama felfogása ellen, amely sze­rint a fő nácik és fasizták nem állíthatók bíróság elé, ezeket politikailag kell lehetetlenné tenni úgy, hogy deportálják őket, miként annak idején Na­póleont. Nagyon érdekes és fontos annak az okát kutatni, hogy a két külügyi hivatal miért lett egyszerre olyan kegyelmes a főbitangokkal, hogy miért nem vonhatók azok felelősségre a nyilvános bíróságon a saját és idegen népeken elkövetett gaz­ságokért. Nagyon kézenfekvő a dolog. Egészen biztosra vehető, hogy egy ilyen szabályszerű bírósági tárgyalás súlyosan kompromi- tálná ezeket a külügyi hivata­lokat .amelyek valószínűleg elég sok titkos tárgyalásokat foly­tattak a nácikkal. Nagyon sok,) most oly hangos “demokrati­kus” államférfiről derülne ki, hogy nem is voltak olyan na­gyon ellene a náci-fasizta re­zsimnek, amig azok csak a munkások ellen használták a hatalmukat, ezeket a leleplezé­seket akarják elkerülni, amikor nyilvános tárgyalás nélkül egy­szerűen deportálni akarják a háború és a tömeggyilkosságok fő bűnöseit. A dolog nagyon úgy néz ki, hogy Hitler és társai meg fog- ját menteni a bőrüket, mert ha mindjárt a Vörös Hadsereg lesz is az .amely a végső csapást le fogja mérni, a fő kutyáknak módjuk lesz arra, hogy olyan helyre meneküljenek, ahol nem éri el a Szovjet keze, igy ha rá is bízzuk Oroszországra, hogy ő büntessen .akkor bizony csak a kuvaszok és a kis zavart fe­jű gyilkosok kerülhetnek kézre, tehát az nem megoldás ha “tudja Pál” szerint az oroszok­ra bízzuk a büntetés mivoltát, mert a legfelháboritóbb igaz­ságtalanság lenne az, hogy a kis tolvajokat felkössék, de a fő bűnösök kényelemben élhes­sék le bitang életük hátralevő részeit/ »■ Még erkölcstelenebb lenne az hogy ugyan akkor az egész né­met népet kiirtani, vagy csak meg is büntetni úgy, ahogy azt a sok jóhiszemű, de túl elkese­redett náci ellenes azt elképze­li. Nyolcvan millió embert tud­ja Pál munkástárs, nem lehet csak úgy egyszerűen kiirtani, a tömeggyilkosságban olyan tö­kéletes nácik is “csak” 4-5 mil­lió civilt tudtak leölni 6 év alatt, tehát már eltekintve az emberiességtől, technikailag is lehetetlen az, hogy a tudja Pál szerinti “igazságos” Ítélet vég­rehajtasson. Mi nem hiszünk abban, hogy a bűn útjára té­vedt embert, még ha egy egész nemzet is az, drasztikus eszkö­zökkel, jó útra lehessen téríte­ni, a modern igazságszolgálta­tás, orvossal és nevesléssel vél eredményt elérni. Nem szabad minden jogos elkeseredés dacára sem, a né­met nép elleni gyűlöletet a vég­letekig fokozni. A német nép is munkásokból áll és éppen ne­künk kell hinnünk abban, hogy az elszenvedett katonai vere­ség, a főbünösök kiirtása és a néppel szemben tanúsított jó­indulat, észretériti a megté­vedt embertelen tömegeket a kultur emberiség családjában. Ilyen alapon az egész ma­gyar nép büntetését is követel­ni lehetne, mert ez nem tilta­kozott a munkások tömeggyil­kossága ellen, amit Horthyék végeztek, sőt a három év előtti bácskai mészárlás ellen sem, ahol«80 ezer szerbet és zsidót öltek le Horthy legényei. És sajnos ez letagadhatatlan tény, a magyar katonaság zöme, a debreceni kormány ellenére is a szövetségesei közül egyedül tart ki Hitler mellett, de itt na­gyon helyesen tudja Pál sem gondol az egész magyar nép megbüntetésére, Nálamnál senki sem gyűlöl­heti jobban a nácizmust, senki jobban nem csalódott a német munkásokban, nem csak elvi, de személyi okaim is vannak erre, hisz csak a csoda lehet az, hogy ha valakit a hét testvé­rem és családja közül életben IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents