Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-02-10 / 1358. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ........................... 1Ü0 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A trianoni határok (gb.) A Moszkvában aláirt magyar fegyverletételi szerződés második szakasza elrendeli, hogy a magyarok ürítsék ki azon területeket, amelyeket 1937 óta Csehszlovákia, Románia és Jugoszláviából elfoglaltak. Tekintettel arra, hogy ezen területeket az orosz csapatok már a szerződés aláírása előtt felszabadították, ennek a pragrafusnak a lényege az, hogy Magyarország részére visszaállították a trianoni határokat. Az amerikai magyar közvéleményt irányitó, dupla hazafi- ságból élő magyar vezérek között, de az általuk megmételyezett amerikai magyarság körében is óriási megrökönyödést váltott ki a szövetségeseknek ez az intézkedése, amelyet leginkább az oroszok számlájára Írnak. Pedig ez az intézkedés előre látható volt. Tudta mindenki, hogy a szövetségesek nem fogják jóváhagyni Hitler rendelkezéseit. Tudták ezt maguk a most óbégató álhazafiak is, akik titokban abban remélkedtek, hogy ebből a rettenetes emberirtásból mégis csak Hitler-Horthyék kerülnek ki győzedelmesen. Máskülönben nem borultak volna térdre, hogy imával üdvözöljék a Hitler jóvoltából fehér lóra ültetett tengerész kalóznak rabló bevonulását a szóbanforgó területekre. Most aztán úgy próbálnak könnyíteni fekete lelkiismereteiken, hogy erősen kihangsúlyozzák, miszerint a szövetségeseknek a határkérdésben tett intézkedései csak IDEIGLENESEK. “Bízzunk a szövetségesek nagylelkűségében,” — ajánlja az egyik csoportjuk. A másik már hozzáteszi azt is, hogy “hiszen Church- hill és Roosevelt mindig ellenezték a trianoni határokat.” A harmadik szerint majd békésen, szépen, rábeszéléssel elintézzük a dolgot, hiszen az Atlantic Charternak is van valami köze a határkérdéshez. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek az emberek részben tudatosan hazudnak, részben pedig önmagukat ámítják. Ilyen hazugság például, hogy Churchill és Roosevelt ellenezték a trianoni határokat. Ugyan, ugyan! A legkisebb dolguk is fontosabb volt annál, hogy már a Hitler fellépte előtt is a reakció főfészkét képező Magyarországot erősbiteni, nagyobbitani akarták volna. Éppen olyan naivság arról álmodozni, hogy majd most, amikor a hivatalos Magyarország az utolsó pillanatig kitartott Hitler mellett, ezért jutalmat fog kapni a szövetséges Csehszlovákia és Jugoszlávia feldarabolásával. Az Atlantic Charterre való hivatkozás is hamis. Ez a dokumentum, amelyet már régen eltemettek valahol az Atlantic tengerben, a népek önrendelkezési jogairól tesz említést. Az amerikai magyar Horthy vigécek (éppen úgy mint a lengyel hazafiak) ezt úgy értelmezik, hogy ŐK, ITT AMERIKÁBAN SZABJÁK MEG AZ EURÓPAI POLITIKAI HATÁROKAT. Buzgalmukban egészen megfeledkeztek arról, hogy abba a kérdésbe a szóbanforgó területek népeinek is illene valami beleszólást engedni. A határkérdésnek ez a kiélesitése azt mutatja, hogy az amerikai magyarság hamis vezérei semmit sem tanultak ebből a rettenetes világkatasztrófából. Úgy vélik, hogy folytatni kell mindazt, amit a háború megakasztott. Nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a határkérdés a nemzeti sovinizmus gyakorlati kifejezője. A határok mikénti meghúzása fölött veszítették ösz- sze a különböző népeket és fogják ugyanazt csinálni a jövőben, hacsak Középeurópa népei már rá nem jöttek, hogy azon a kis területen, ahol számos nemzetiség keveredett össze, a HATÁROKAT FEL KELL ADNIOK. Reméljük, hogy a háború után eljutnak odáig és nem hallgatnak az AMERIKAI TANCSADÓK- RA, AKIK A JÖVŐBEN IS EGYMÁSNAK USZÍTANÁK ŐKET, mert az úgy kiélesedett nemzeti sovinizmust kamatoztatni tudják saját részükre, hiszen eddig is abból éltek. Középeurópa népeinek, — ha boldogulni akarnak, valami olyan federációt kell alkotniok, amelyben a határkérdés nem lesz fontosabb, mint például az Egyesült Államokban az egyes államok között, ahol gyakran észre sem vesszük ,amikor egy-egy ilyen államközi határon átmegyünk. Ma a modern iparok és a szállítás következtében a népek egymásra vannak utalva. Elzárt, kis területek népei csak sínylődni fognak. Magyarország például képtelen lesz megfizetni a I hadisarcot és csak valamennyire is tisztességes életszínvonalat j teremteni a munkásság részére, ha iparához KÜLFÖLDRŐL kell hozatnia a szenet. Ugyanez áll Csehszlovákiára az élelemre vonatkozólag. Országhatárokra a dolgozó millióknak semmi szükségünk sincs. Sőt ellenkezőleg, az országhatárok a kizsákmányolás előse- gitői. Először is egy csomó, teljesen felesleges politikai állást teremtenek, vagyis egy sereg élősdit ültetnek a dolgozók nyakára, De azonkívül az országhatárokon belül az uralkodó osztály speciális jogokat és kiváltságokat teremt magának, amelyeket úgy tüntetnek fel, mintha azok A NEMZET ÉRDEKEIT szolgálnák. Éppen úgy, mint itt, az Egyesült Államokban is egyes államok uralkodó klikkjei az “állami jogokra” hivatkozva harcolnak a szövetségi kormány által életbeléptetett népjóléti intézkedések ellen, Középeurópában is a független kis országokban csak áldemokráciát fognak teremteni, mert “a nemzet érdeke úgy kívánja”, — fogják mondani. Az országhatárok valójában már mindenütt idejét múlta, mesterséges válaszfalak a különböző munkás csoportok között. Amig azonban a nagy területtel biró országokban annak gazdasági hátránya nem érezhető annyira, olyan kis országokban, mint amilyeneket Középeurópában formáltak, valóságosan katasztrofális a munkás tömegekre, A magyar, román, szerb vagy a cseh munkásoknak életszínvonalát csak úgy lehet emelni, ha szabadon közlekedhetnek, mehetnek a munkaalkalmak után, kicserélhetik termelvényeiket minden vámsorompók nélkül, stb. Az országhatárok elszigetelik a máskülönben azonos érdekekkel biró munkástömegeket nemcsak politikailag, de gazdaságilag és érzelmileg is, amennyiben alapot teremt a más nemzetiségűek iránti gyülöltségre. Dacára ezen tényeknek az amerikai magyar berkekben nagy az óbégatás a magyar határok miatt. Tudomásunk szerint az egyetlen Dr. Jászi Oszkáron kívül senki sem hirdeti azt, hogy a Duna medence népeinek valamilyen federációban kell egyesülniük, ha a mostanihoz hasonló újabb katasztrófától menekülni akarnak. Reméljük, hogy a Duna völgyének népei rájönnek erre és nem fognak a határkérdés felett újból civódni, hanem közösen megegyeznek abban, hogy a határoknak minél kevesebb jelentőséget adnak s ha nem egyszerre is, de fokozatosan elérkeznek a határok teljes feladásához. Az országhatárok útját állják mindenféle igazi demokráciának, akár a politikainak, akár pedig az általunk hirdetett IPARI DEMOKRÁCIÁNAK. Éppen azért mi nem esünk kétségbe afölött, hogy hol húzzák meg az országhatárokat és nem ingereljük egyik nemzetiséget sem, hogy az ily határok miatt a másikat gyűlölje és készüljön, hogy a legközelebbi alkalommal újból FEGYVERREL ERŐSZAKOLJA KI A HATÁRVÁLTOZÁST. Ehelyett mi azt hirdetjük, hogy a dolgozók érdekei azonosak az országhatárnak bármelyik oldalán lakjanak is. Mint a múltban láttuk, uralkodó osztályaik egyformán kizsákmányolták őket. Most viszont egyformán szenvedtek a fasizmus pestisétől, amely szintén felhasználta ellenük az országhatárokkal járó nemzeti sovinizmust. Most, hogy felszabadultak a náci rém jármából, reméljük, lessz annyi józan Ítélő képességük, hogy valamilyen federáció révén eltemetik az ultra nemzeti sovonizmust és az azzal kapcsolatos országhatárok kérdésének fontosságát is. Mi egyforma ellenszenvvel tekintünk a munkásosztályt egymást gyűlölő, nemzeti csoportokra széttagolt országhatárokra, akár a Habsburgok, akár Hitler, akár pedig Stalin atya védelme alatt szabják is meg azokat. Éppen azért nem csatlakozunk azokhoz, akik akár nyíltan, akár sunyi módon tovább izgatnak a trianoni határok miatt. Ez természetesen nem jelenti azt, HOGY MI HELYESELJÜK ezen határokat, amelyek nemcsak gazdasági, hanem nyelvi és kulturális egységeket is megtörnek. De a Duna mentén annyira összekeveredtek a különböző nemzetiségek, hogy bárhol húznák is meg a határokat, megtörnek egyes nyelvi csoportokat. Az egyetlen mód tehát a határoknak a közös megegyezés révén, békés utón való feladása. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a -szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor . a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. “
