Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-10 / 1358. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 One Year ......... $2.00 Félévre ........................... 1Ü0 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A trianoni határok (gb.) A Moszkvában aláirt magyar fegyverletételi szerződés második szakasza elrendeli, hogy a magyarok ürítsék ki azon területeket, amelyeket 1937 óta Csehszlovákia, Románia és Ju­goszláviából elfoglaltak. Tekintettel arra, hogy ezen területeket az orosz csapatok már a szerződés aláírása előtt felszabadították, ennek a pragrafusnak a lényege az, hogy Magyarország részére visszaállították a trianoni határokat. Az amerikai magyar közvéleményt irányitó, dupla hazafi- ságból élő magyar vezérek között, de az általuk megmételyezett amerikai magyarság körében is óriási megrökönyödést váltott ki a szövetségeseknek ez az intézkedése, amelyet leginkább az oroszok számlájára Írnak. Pedig ez az intézkedés előre látható volt. Tudta mindenki, hogy a szövetségesek nem fogják jóváhagyni Hitler rendelkezé­seit. Tudták ezt maguk a most óbégató álhazafiak is, akik titok­ban abban remélkedtek, hogy ebből a rettenetes emberirtásból mégis csak Hitler-Horthyék kerülnek ki győzedelmesen. Máskü­lönben nem borultak volna térdre, hogy imával üdvözöljék a Hit­ler jóvoltából fehér lóra ültetett tengerész kalóznak rabló bevo­nulását a szóbanforgó területekre. Most aztán úgy próbálnak könnyíteni fekete lelkiismerete­iken, hogy erősen kihangsúlyozzák, miszerint a szövetségeseknek a határkérdésben tett intézkedései csak IDEIGLENESEK. “Bíz­zunk a szövetségesek nagylelkűségében,” — ajánlja az egyik csoportjuk. A másik már hozzáteszi azt is, hogy “hiszen Church- hill és Roosevelt mindig ellenezték a trianoni határokat.” A har­madik szerint majd békésen, szépen, rábeszéléssel elintézzük a dolgot, hiszen az Atlantic Charternak is van valami köze a ha­tárkérdéshez. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek az emberek részben tudatosan hazudnak, részben pedig önmagukat ámítják. Ilyen hazugság például, hogy Churchill és Roosevelt ellenezték a tria­noni határokat. Ugyan, ugyan! A legkisebb dolguk is fontosabb volt annál, hogy már a Hitler fellépte előtt is a reakció főfész­két képező Magyarországot erősbiteni, nagyobbitani akarták vol­na. Éppen olyan naivság arról álmodozni, hogy majd most, ami­kor a hivatalos Magyarország az utolsó pillanatig kitartott Hit­ler mellett, ezért jutalmat fog kapni a szövetséges Csehszlová­kia és Jugoszlávia feldarabolásával. Az Atlantic Charterre való hivatkozás is hamis. Ez a doku­mentum, amelyet már régen eltemettek valahol az Atlantic ten­gerben, a népek önrendelkezési jogairól tesz említést. Az ameri­kai magyar Horthy vigécek (éppen úgy mint a lengyel hazafiak) ezt úgy értelmezik, hogy ŐK, ITT AMERIKÁBAN SZABJÁK MEG AZ EURÓPAI POLITIKAI HATÁROKAT. Buzgalmukban egészen megfeledkeztek arról, hogy abba a kérdésbe a szóban­forgó területek népeinek is illene valami beleszólást engedni. A határkérdésnek ez a kiélesitése azt mutatja, hogy az ame­rikai magyarság hamis vezérei semmit sem tanultak ebből a ret­tenetes világkatasztrófából. Úgy vélik, hogy folytatni kell mind­azt, amit a háború megakasztott. Nem tudják, vagy nem akar­ják tudni, hogy a határkérdés a nemzeti sovinizmus gyakorlati kifejezője. A határok mikénti meghúzása fölött veszítették ösz- sze a különböző népeket és fogják ugyanazt csinálni a jövőben, hacsak Középeurópa népei már rá nem jöttek, hogy azon a kis területen, ahol számos nemzetiség keveredett össze, a HATÁRO­KAT FEL KELL ADNIOK. Reméljük, hogy a háború után el­jutnak odáig és nem hallgatnak az AMERIKAI TANCSADÓK- RA, AKIK A JÖVŐBEN IS EGYMÁSNAK USZÍTANÁK ŐKET, mert az úgy kiélesedett nemzeti sovinizmust kamatoztatni tud­ják saját részükre, hiszen eddig is abból éltek. Középeurópa népeinek, — ha boldogulni akarnak, valami olyan federációt kell alkotniok, amelyben a határkérdés nem lesz fontosabb, mint például az Egyesült Államokban az egyes álla­mok között, ahol gyakran észre sem vesszük ,amikor egy-egy ilyen államközi határon átmegyünk. Ma a modern iparok és a szállítás következtében a népek egymásra vannak utalva. Elzárt, kis területek népei csak síny­lődni fognak. Magyarország például képtelen lesz megfizetni a I hadisarcot és csak valamennyire is tisztességes életszínvonalat j teremteni a munkásság részére, ha iparához KÜLFÖLDRŐL kell hozatnia a szenet. Ugyanez áll Csehszlovákiára az élelemre vo­natkozólag. Országhatárokra a dolgozó millióknak semmi szükségünk sincs. Sőt ellenkezőleg, az országhatárok a kizsákmányolás előse- gitői. Először is egy csomó, teljesen felesleges politikai állást te­remtenek, vagyis egy sereg élősdit ültetnek a dolgozók nyakára, De azonkívül az országhatárokon belül az uralkodó osztály spe­ciális jogokat és kiváltságokat teremt magának, amelyeket úgy tüntetnek fel, mintha azok A NEMZET ÉRDEKEIT szolgálnák. Éppen úgy, mint itt, az Egyesült Államokban is egyes államok uralkodó klikkjei az “állami jogokra” hivatkozva harcolnak a szövetségi kormány által életbeléptetett népjóléti intézkedések ellen, Középeurópában is a független kis országokban csak álde­mokráciát fognak teremteni, mert “a nemzet érdeke úgy kíván­ja”, — fogják mondani. Az országhatárok valójában már mindenütt idejét múlta, mesterséges válaszfalak a különböző munkás csoportok között. Amig azonban a nagy területtel biró országokban annak gazda­sági hátránya nem érezhető annyira, olyan kis országokban, mint amilyeneket Középeurópában formáltak, valóságosan ka­tasztrofális a munkás tömegekre, A magyar, román, szerb vagy a cseh munkásoknak életszínvonalát csak úgy lehet emelni, ha szabadon közlekedhetnek, mehetnek a munkaalkalmak után, ki­cserélhetik termelvényeiket minden vámsorompók nélkül, stb. Az országhatárok elszigetelik a máskülönben azonos érdekekkel biró munkástömegeket nemcsak politikailag, de gazdaságilag és érzelmileg is, amennyiben alapot teremt a más nemzetiségűek iránti gyülöltségre. Dacára ezen tényeknek az amerikai magyar berkekben nagy az óbégatás a magyar határok miatt. Tudomásunk szerint az egyetlen Dr. Jászi Oszkáron kívül senki sem hirdeti azt, hogy a Duna medence népeinek valamilyen federációban kell egyesülni­ük, ha a mostanihoz hasonló újabb katasztrófától menekülni akarnak. Reméljük, hogy a Duna völgyének népei rájönnek erre és nem fognak a határkérdés felett újból civódni, hanem közösen megegyeznek abban, hogy a határoknak minél kevesebb jelentő­séget adnak s ha nem egyszerre is, de fokozatosan elérkeznek a határok teljes feladásához. Az országhatárok útját állják mindenféle igazi demokráciá­nak, akár a politikainak, akár pedig az általunk hirdetett IPARI DEMOKRÁCIÁNAK. Éppen azért mi nem esünk kétségbe afö­lött, hogy hol húzzák meg az országhatárokat és nem ingereljük egyik nemzetiséget sem, hogy az ily határok miatt a másikat gyűlölje és készüljön, hogy a legközelebbi alkalommal újból FEGYVERREL ERŐSZAKOLJA KI A HATÁRVÁLTOZÁST. Ehelyett mi azt hirdetjük, hogy a dolgozók érdekei azono­sak az országhatárnak bármelyik oldalán lakjanak is. Mint a múltban láttuk, uralkodó osztályaik egyformán kizsákmányolták őket. Most viszont egyformán szenvedtek a fasizmus pestisétől, amely szintén felhasználta ellenük az országhatárokkal járó nemzeti sovinizmust. Most, hogy felszabadultak a náci rém jár­mából, reméljük, lessz annyi józan Ítélő képességük, hogy vala­milyen federáció révén eltemetik az ultra nemzeti sovonizmust és az azzal kapcsolatos országhatárok kérdésének fontosságát is. Mi egyforma ellenszenvvel tekintünk a munkásosztályt egy­mást gyűlölő, nemzeti csoportokra széttagolt országhatárokra, akár a Habsburgok, akár Hitler, akár pedig Stalin atya védelme alatt szabják is meg azokat. Éppen azért nem csatlakozunk azokhoz, akik akár nyíltan, akár sunyi módon tovább izgatnak a trianoni határok miatt. Ez természetesen nem jelenti azt, HOGY MI HELYESELJÜK ezen határokat, amelyek nemcsak gazdasági, hanem nyelvi és kultu­rális egységeket is megtörnek. De a Duna mentén annyira össze­keveredtek a különböző nemzetiségek, hogy bárhol húznák is meg a határokat, megtörnek egyes nyelvi csoportokat. Az egyet­len mód tehát a határoknak a közös megegyezés révén, békés utón való feladása. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni csszpontosulása a -szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor . a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. “

Next

/
Thumbnails
Contents