Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-10 / 1358. szám

1945. február 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------------(gb) ROVATA-------------------------------­A REAKCIÓ UJ KÖZPONTJA Amerika gyors fejlődése ma­gával hozta, hogy az emberi élet különböző megnyilvánulá­sai egyes geográfiái pontokban centralizálódtak. így például Bostont úgy emlegették, mint a tudomány központját; New York (Wall Street) a pénzvilág centruma; Detroit az automo­bil ipart képviseli, Hollywood a moziipart jelenti, stb. Amig azonban az ilyen köz­pontok többé-kevésbé állandó­ak ,addig a haladásnak és a re­akciónak központjai gyorsabb tempóban változtatják helyei­ket. Amig három évtizeddel ez­előtt a nyugati partok iparbá- rói álltak első helyen a mun­kások erőszakos kizsákmányo­lásában, mert abban az időben az erdő feldolgozásának ipara vont össze nagy tömeg munká­sokat, akiknek embertelen ki­zsákmányolásából uj milliomo­sok támadtak; később az elnyo­matás és kizsákmányolás habá­rait a Detroit-Cleveland és Pittsburgh körzet iparfejedel­mei ragadták magukhoz. Most azonban ugylátszik, hogy az erőszakos, terroriszti- kus elnyomatással kapcsolt ki­zsákmányolás vezető szerepét Texas államról eddig csak azt tudta a nagy közönség, hogy a United States legnagyobb álla­ma ,ahol a főfoglalkozás a gya­pot termelés. Hallottuk aztán azt is, hogy Texasban nagyon sok olaj kút­ra akadtak, amelyek révén uj milliomos családok támadtak. Igen ám, de az olaj, a gazolin az utóbbi pár évben a legfonto­sabb ipari termékek egyike lett, amiből még a soknál is többre van szükség. Szedik, szívják az olajat Texas talajá­ból eszeveszetten és ennek meg­felelőig gyűlnek a milliócskák, — talán billiócskák is, pár em­bernek a tulajdonában. De mint minden ilyen gyorsan felfújt iparban, úgy itt is elsősorban a szakmanélküli munkások ha­talmas tömegeit alkalmazzák, akik szervezetlenek és igy a ki­zsákmányolás legalkalmasabb elmei. A “CHRISTIAN AMERICANS” Ennek tudható be, hogy az utóbbi időben Texas állam ka­pitalistái a munkásság politi­kai és gazdasági elnyomatásá­ban vezető helyre kerültek az egész Egyesült Államokban. A központjuk Texas állam metró-* polisában, Houston városban van, ahol megalakították a “Christian Americans” nevű egyesületüket. Ennek az egyesületnek az el­nöke és vezére bizonyos Vance Muse nevű egyén, aki maga ugyan nem nagytőkés, hanem csak közönséges úgynevezett “féreg” fasizta, aki azelőtt ügynökösködött és most mun­kásellenes propagandát árul, amelyre számos jólfizető vevő­je akadt. Muse vezetése alatt a “Christian Americans” befo­lyása kiterjed 11 déli államra, I amelyek törvényhozó testületé­iben munkásellenes törvénye- ! két hoztak. A “Christian Americans” va­lójában csak papír szervezet, nincsenek tagjai, csupán Muse és néhány hozzá hasonló egyén­ből áll, akiknek azonban na­gyon befolyásos, — de ami a legfontosabb, nagyon pénzes pártfogóik vannak. Texas ál­lam újdonsült iparbárói nagy összegekkel támogatják Muset, aki munkásellenes törvényja­vaslatokat készít, amelyeket aztán nemcsak Texas államban, hanem csaknem az összes déli államokban törvényekké tesz­nek. Ezen törvényjavaslatok legtöbbje a szervezkedés sza­badsága ellen irányul. A MUNKÁHOZ VALÓ JOG Muse és társai nem valami lángeszű emberek, hanem csak közönséges kis fékerek, akik egyetlen eredeti gondolatra sem képesek. Egyszerűen átvették az északi államokban már rég­óta hangoztatott frázist, hogy a szervezkedés megfosztja a munkásokat a szabadságuktól és igy ők valójában csak a munkások szabadságát védik, amikor a szervezkedés ellen hoznak törvényeket. A déli ál­lamokban, amelyek gazdasága a néger munkások végtelen ki­zsákmányolásán alapszik, kis rábeszéléssel meg egy kis “ke- negetéssel” könnyen meg lehet nyerni a honatyákat ilyen tör­vények hozására. Legtöbbször maga a törvényhozó is egyike azon munkáltatóknak, akiknek profitját veszélyezteti a mun­kások szervezkedése. A “Christian Americans” jel­szava a “munkához való jog”. Szerintük a szervezkedés korlá­tozza a munkásokat a munká­hoz való jogukban, mert sok esetben nem kaphatnak mun­kát, ha nem állnak be a szerve­zetbe. Tekintettel arra, hogy ezt a hamis érvet most nagyon felkapták és mert nagy össze­geket áldoznak az ilyen propa­gandára, Muse és társai azzal kérkednek, hogy már 16 állam csatlakozott hozzájuk, vagyis ennyi államban képesek lesznek elfogadtatni a szervezkedést tiltó, vagy nagyon is korlátozó törvényeket. Felbuzdulva az általuk eddig elért sikereken, ez az ultra fasizta csapat most már azzal kérkedik, hogy az Egyesült Ál­lamok alkotmányát is megkí­sérlik oly módositvánnyal meg­toldani, amely a “munka sza­badságát védi”, — másszóval a szervezkedés szabadságát el­törli. Nem szabad könnyelmű-' en átsiklani a Muse kérkedé­sén, mert az ily dolgokra nem a nagy tömeget, hanem csak a megválasztott állami vagy szö­vetségi képviselőket kell meg­nyerni* és kellő finanszírozással azt meg lehet tenni bármikor és bármilyen célra is. KIK ADJÁK A PÉNZT? Muse nem árulja el, hogy kik pénzelik a “Christian Ame­ricans” mozgalmat. Azonban a i Nashville, Tenn, városban meg­jelenő “Southern Patriot, cimü folyóirat szerint Muse financi­ális támogatói között találjuk a Du Ponts, Armours, Widen-i ers, John Raskob, Howard C. Hopson, E. P. Mudge (of Wi- erton Steel), Ogden Mills, Al­fred P. Sloan és még sok más északi nagykapitalistát is a dé­li kapitalistákon kívül. Muse első pártfogója, “an­gyala”, mint mondják — John Henry Kirby, texasi lumber- báró volt, aki sajtóügynöknek fogadta fel ezt a nagyszájú em­bert. Kirby vehemensen Roose­velt ellenes volt és igy jól meg­fizette Musenak New Deal elle­nes frázisait, amiket az általa alakított, de csak papíron léte­ző “Committee to Uphold the Constitution” szervezet nevé­ben tett. Később Muse segítet­te a hírhedt reakciós Eugene Talmadge kormányzóvá válasz­tását Georgia államban. Kirby halála óta Muse leg- nogybb pártfogója Maco Ste­wart, galvesztoni milliomos, a Etewart Oil Company tulajdo­nosa, aki annyira szereti a munkásokat, hogy a napi 12 órai munka törvényesitését kö­veteli. JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi. Az Atlantic Chartert annyi­ra behirdették, hogy a görögök már hajlandók lettek volna ki­próbálni — de már akkor nem találták. A sok titkos náci fegyver még mindég annyira titkos, hogy nem merik működésbe hozni — ne hogy megismerjék. Az Atlantic Chartert, Roose­velt a tiz parancsolathoz hason­lította, igy aklkalmatlan a mai időszakban és háborúban, mert a tízparancsolatban az is ben­ne van, hogy “Ne ölj”. A CIO segítségével megvá­lasztott kongresszusnak első cselekedete az volt, hogy a Di­es “smiroló bizottságot” állan­dósították. Ez az a hires és nagy győzelem a PÁC bizott­ság részére. A “London Economist” nagy­tőkések lapja azt írja vezércik­kében, “hogy már ideje lenne, hogy a Churchill kormánya megszüntesse az amerikaiaknak kedvezni.” Most, hogy az adófizetők áll­ják a számlát, a Ternstedt, General Motors egyik alosztá­lya, az ócska téglákat is puccol- tatja az ócska épületeken. Mi­kor 14 millió munkanélküli volt, akkojr nem is gondoltak ilyes­mire. Az egyik angol kékvérű uri- dáma, azt a kijeletnést Etette, hogy elég büntetés volna, ha Hitlert arra kényszeritenék, hogy a háború után házakat fessen. Valószínűleg ezek a kékvérüek örömmel akalmaz- nák az ilyen hires festőt, aki az egész világot vérrel festette be. A detroiti nagy lapok mind vezércikkeznek, hogy a “No Strike Pledge”-et a munkások tartsák be. Nekik az nagyon jó, de hát akkor hogyan gondol­hatják a munkások, hogy ne­kik is jó? A louisianai egyetem elnöke arra figyelmezteti a fiatalokat, hogy ne csókolódzanak, mert az betegséget terjeszt, hozzá véve még házasság is a káros eredménye lehet a csókolődzás- nak. Szenátor Barkley demokrata pártvezér azt ígéri, hogy a há­ború után az adókat kettévág­ják, egyik felét az év elején, a másik felét az év végén fizet­hetjük, mert egyszerre senki sem lenne képes kifizetni. Jesse Jones nagyon megsér­tődött s hadatüzent Roosevelt- nek, a világ legzsirosabb és leg­nagyobb pénzes zsákjától moz­dították el. Mivel az iparbárók és bankárok is nagyon kedvelik Jones urat, igy meglehet, hogy megnyeri a háborúját Roose­velt és Wallace ellen. “Work or fight” kiabálják a politikusok és a tőkések. Hát a munkás mindkettőt csinálja, sőt még azért is sokszor figh- tolt, hogy dolgozhasson. A villany vegyészeti tudo­mány olyan nagy haladást tett az utóbbi négy évben, mint az utóbbi kétszáz évben, jelentet­te ki Sidney D. Kirkpatrick, a villany vegyészeti társulat el­nöke. Az oroszok annyira megrövi­dítették a náci harcvonalat, hogy az már Berlin körül van. Nemsokára Hitler mind a két frontot meglátogathatja — egyszerre. Még nagyon sok amerikai van most is, aki azt hiszi, hogy a szocializmus ellen, nem a ná­ci-fasizmus ellen harcolunk. A régi közmondás szerint: “Üsd a vasat mig tüzes”. Az oroszok azt mondják, hogy “üsd a nácit amig hideg van”. A gyárunkban szabadon agi­táló nácik ellen intézett kérdé­sek legbosszantóbja: “Fritz, gondolod, még az oroszok ki­tartanak egy másik hétig?” Stettinus és a president ár­nyéka Mr. Hopkins, elmentek a pápához egy kis szentelt vízért, mielőtt azzal az istentelen Sta- linnal leülnek tárgyalni. Németország északkeleti ré­szén 20 fok zéró alatti hideget jelentenek. Ez nagyon is ked­vező az oroszoknak, még ha a pápa általános imanapot ren­delt volna el, hogy ilyen jő hi­deg időért imádkozzanak az oroszok részére, sem várhattak volna jobb és alkalmasabb időt.

Next

/
Thumbnails
Contents