Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-03 / 1357. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. február 3.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre ...................$2.00 • une Year ........................$2.00

Félévre .......................... 100 Six Months .................. 1.00

Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders.............. 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879._______~

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

•*45» 42

Az orosz ipar jelentősége

ben pedig a bekövetkező háborúra készülődtek. Most már be kell vallanunk, hogy jobban ismerték az európai viszonyokat, mint azok, akik az ily készülődésért gúnyolták őket. Azonban a nehéz iparok és a katonai felszerelések gyártása nem emelik a munkástömegek életszínvonalát. A háború után azonban teljesen neki feküdhetnek az élethez szükséges javak nagybani gyártásához.' Építhetnek maguknak olyan lakásokat, amiről az orosz muzsik 25 évvel ezelőtt álmodni sem mert.

Ha az oroszok a most szerzett nagy ipari tudásukat és felszereléseiket valóban a munkástömegek életszínvonalának az emelésére használják majd fel, akkor 15-20 év alatt olyan eredményeket lesznek képesek elérni, HOGY AZ NAGYOBB PROPAGANDA LESZ MÉG A LEGTÜZESEBB BOLSHEVIK PROPAGANDÁNÁL IS.

Ezért mondottuk, hogy az emberiség jövője az oroszok kezében van. Nem az elért katonai hatalmuk miatt, — amelyet ugyan számításba kell venni, hanem azért, mert olyan példát mutathatnak az emberiségnek, amelynek NEM LEHET ELLENT- ÁLLNI.

Nem tudjuk, hogy az orosz kormánynak milyen tervei vannak. De nem is apellálunk az orosz kormányra. Inkább hiszünk és bízunk abban, hogy az orosz munkásság felismeri helyzetének történelmi jelentőségét és saját sorsának a javításával példát fog mutatni a földgolyó többi, sokat szenvedett lakóinak is.

(gb.) Ezen sorok írásának idején a rádió jelentések csaknem óráról-órára jelzik, hogy a keleti fronton az oroszok milyen erővel szorítják a németeket és milyen rohamosan közelednek Berlinhez. Noha a stalingradi győzelem óta az oroszok már többször megmutatták, hogy a hadifrontokon milyen nagy arányú offenzivákra képesek, mégis a Vörös Hadseregnek a Balti tengertől le a Balatonig húzódó, 2000 mérföldes vonalon egyidőben indított támadó harca és annak sikerei mindenkit bámulatba ejtettek.

A történelmet olvasgatva gyakran találunk hivatkozást arra, hogy valamely uj nemzet, vagy valamely nemzet keretein belül egy uj rezsim csak akkor lett számottevő, ha katonai téren is eredményeket tudott elérni. A katonai győzelmek egy részről az uj nemzet életképességét mutatták abban a környezetben, amelyben csak fegyverrel lehetett biztosítani helyüket, másrészről pedig a szóbanforgó nemzetnek, vagy az uralomra jutott osztálynak a harci szellemét bizonyították.

Ha ebből a szempontból figyeljük a keleti fronton történteket ,akkor be kell ismernünk, hogy Oroszország most “jelesen” vizsgázott. A mai háború azonban nagyon de nagyon sokban különbözik az előző háborúktól. A mai háborúban a morál, a harcikészség, a bátorság ,a testi-erő, stb., aminek döntő befolyásuk volt a hajdani ütközetekben, ma csak másodrendüek. A MAI HÁBORÚBAN CSAK A FELSZERELÉS SZÁMIT. A mai háborút előbb a bányákban, a gyárakban vívják meg, ahonnan megszerzik a nyersanyagokat és ahol feldolgozzák azokat a mai háborúhoz szükséges ezer meg ezernyi hadi eszközé.

Nagyon könnyű azt mondani, hogy a háborúhoz hajók, re- , pülőgépek, tankok, ágyuk, gépkocsik, stb. kellenek. De ha meg- Qgondoljuk, hogy egy bombázó repülőgép például negyedmillió részből, egy tank pedig 80,000 darabból áll, akkor már inkább lehet némi fogalmunk arról, mit is jelent egy modern hadseregnek a felszerelése. A németek fejlett iparuk segítségével évekig készültek a támadásra, éppen azért értek el olyan nagy sikereket kezdetben. Oroszországnak azonban nem volt fejlett ipara, Oroszország negyed századdal ezelőtt még iparilag elmaradt, agrár állam volt.

Szó sincs róla, az oroszok sok segítséget kaptak Amerikától. Azonban azt még az amerikai hivatalos körök is hangsúlyozzák, hogy ez a segítség az oroszok által elhasznált hadianyagnak csak egy kis hányadát teszi ki. Semmi kétség, LENIN ÁLMA BETELJESEDETT: Oroszország ipari állam lett.

Oroszországnak iparosítása nem volt titok, sőt a Szovjet kormány ezt állandóan dicsekedve hirdette. Azonban az is bizonyos, hogy ezt az iparosítási folyamatot az utóbbi években a kényszerűség hatása alatt minden eddig elképzelt arányon felül meggyorsították. Az a bámulatos nagy siker, amit a Vörös Hadsereg ma a keleti fronton elért, ennek a magas fokra fejlesztett iparosodásnak a következménye.

Nagyon valószínű, hogy az európai háború már nem tarthat valami soká; a minden oldalról körülzárt és támadott náci uralom egyszer csak összeroppan. És akkor az oroszok egy uj, az emberiség jövőjére Tendkivül nagy behatással lévő probléma elé Kerülnek. Nem az, hogy milyen békefeltételeket fognak Németországra ráerőszakolni, avagy miként fogják megbüntetni a háborús bűnösöket; hanem az, HOGY AZ UJ, MEGERŐSÖDÖTT OROSZORSZÁG MIKÉNT FOGJA FELHASZNÁLNI A MOST OLY MAGAS FOKRA KIFEJLESZTETT IPARÁT? Ez a jövő legfontosabb kérdése.

Oroszország az európai és amerikai országoktól eltérő, más gazdasági rendszert képvisel. Vannak nagyon de nagyon sokan, akik ezért gyűlölik az oroszokat. Ez azonban nem számit. Csak az fog számítani, HOGY VÁJJON AZ OROSZOK A NAGY IPARI TUDÁSUK ÉS FELSZERELÉSÜKKEL MILYEN MAGAS ÉLETSZÍNVONALAT FOGNAK TEREMTENI A NAGY NÉPTÖMEGEK SZÁMÁRA.

Eddig az oroszok részben a nehéz iparokat építették ki, részUj huncutság

(gb.) Még alig pár hete annak, hogy Roosevelt elnök bámulatba ejtette nemcsak Amerikát de mondhatjuk az egész világot, midőn az amerikai külügyminisztériumot újjászervezte úgy, hogy egy csomó milliomost ültetett a bársony székekbe. És tette azt azonnal azon győzelmes választás után, amelyben kimondottan a munkás szavazatokra appellált és amelyben valóban a munkás szavazatok juttatták győzelemre.

A választások után mindenki azt hitte, hogy Roosevelt negyedik adminisztrációja majd balfelé tolódik. Ehelyett azonban az elnök első fontosabb ténykedése az volt, hogy a Morgan bankház egyik volt tagját, Edward Stattiniust nevezte ki külügyminiszternek, majd egy másik milliomost, Joseph C. Grewt, al-kül- ügyminiszternek és két másik ugyancsak hasonló pénzes kapacitást, William Claytont, a gyapot tröszt fejét és Nelson Rockefellert, a Standard Oil örököst, segéd külügyminiszterekké nevezte ki.

Igazán demokrata és liberális körökben olyan nagy volt a megrökönyödés ezen kinevezések miatt, hogy pár régi New Deal szenátor, Pepper szenátor vezetése alatt valóságosan lázadásba ment. Ezek lecsillapítására Roosevelt megígérte, hogy ha a kinevezett milliomos miniszterek nem hajtják végre az ő akaratát, akkor elcsapja őket. Voltak, akik úgy magyarázták ezt a kinevezést, hogy Roosevelt ezen reakciós, vagy legalább is konzervatív múlttal biró emberek segélyével képes lesz demokratikus politikát folytatni, mert ezeket a szenátorok támogatni fogják. Szóval az ország reakciós csoportjának a kielégítésére konzervatív minisztereket nevezett ki, akik azonban megígérték neki, hogy liberális demokrata politikát fognak folytatni.

Még úgyszólván magunkhoz sem tértünk ezen poltikai fogás bámulatából, amikor az elnök megismételte ezt a dolgot, de éppen ellenkező irányban. Egyszerűen kidobta a miniszteri kabinetjéből a legmaradibb, a legreakciósabb minisztert, az ugyancsak sokszoros milliomos bankárt, a déli bourbon Jesse Jonest és helyébe kinevezte Henry A..Wallacet, a volt alelnököt, akit viszont mint a New Deal legradikálisabb képviselőjét emlegetnek.

És most jön a legérdekesebb dolog. Ez a Henry Wallace, akit a “nagy álmodozó” jelzővel láttak el, akinek állítólag minden gondolata a “common man” (egyszerű ember) java felé irányul, kinevezése után azt a nyilatkozatot tette, hogy mint kereskedelmi miniszternek legfőbb teendője lesz a “private enterprise” védelme és azon lesz, hogy az elnök által beígért 60 millió munkaalkalmat is csak a magánüzletnek szolgáltassa. Szóval az eddig balfelé kacsingató Wallace egyszerre a jobb oldalnak beszélt.

Most aztán okoskodhatunk: Az elnök reakciós múlttal biró egyéneket nevez ki a külügyminisztériumba, hogy liberális demokrata politikát folytassanak. Ugyanúgy ultra demokrata egyént nevez ki a kereskedelmi minisztérium vezetésére, aki a reakciós “free enterprise” fiukat akarja szolgálni.

Bevalljuk, mi ezt nem értjük, de nem is érthetjük, hiszen mi csak egyszerű munkásemberek vagyunk. És régóta elismert dolog, hogy a politikai csak úri huncutság.

FELLENDÜLT A BÁLNAVADÁSZAT

WASHINGTON (ONA) — Itteni angol körök kijelentik, hogy a háború következménye képpen a bálnavadászat egyre jövedelmezőbb iparággá válik, mert Nagybrittániában a bálnaolajat igen nagy becsben tartják. A bálnaolaj ugyanis rend- j

kívül alkalmas a robbantó anyagokhoz használt glicerin gyártására, azonkívül a finomított bálnaolajból margarint is gyártanak.

Nagybrittánia egy külön bizottságot nevezett ki a bálnák költözésének és vándorlásának tanulmányozására. A bizottság a Falkland szigeteken ütötte I fel székhelyét.