Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-02-03 / 1357. szám

1945. február 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL . . CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “KIMONDJA?” A gyárosok szövetségének a propaganda szerve — amelyről a közelmúltban irta meg a Bérmunkás, hogy a gyárosok milliókat költenek el arra, hogy a közvéleményt befolyásolják — mondja, no meg jól fizetett hirdetések fejében mondják az összes ily módon megvásárol­ható lapok, szégyenlem leírni, de tény, hogy az amerikai kom­munista lapok is. A nácizmus elleni harc során, a Bérmunkás nagyon helyesen úgy vélte, hogy mérhetetlenül fontosabb az, hogy a nácizmus megnyilvánulása ellen vigyük a harcot ebben az időben, mint a nácizmus ellen harcoló más munkásszervezetek hibáira és baklövéseire mutassunk rá. De azonban ha azt látjuk, hogy a náci ellenes front valamelyik osztaga olyan lépéseket tesz, amely ugyan látszólag a náciz­mus elleni harcot erősiti, holott valójában az amerikai fasiz­mus kialakulását és megerősö­dését segíti elő, azt éppen a munkásosztály érdekében le kell lepleznünk még akkor is, ha az a “testvérharc” látszatát kelti is. Azért a legélesebben elitél­tük, amikor a Magyar Jövő-ék, közös segélybizottságot alakí­tottak Magyar Amerika leghir- hedtebb fasiztáival, Horthy le­gényeivel, mi erkölcsi lehetet­lenségnek tartjuk azt, hogy baloldali alakulat együtt me­hessen a Magyar Szövetséggel, Chernitzky, Eördögh és a Ke­rekesek társaságával, amely egységfront menlevelet ad a Horthy rendszer amerikai ful­lajtárjainak ahelyett, hogy ki­használva a kedvező alkalmat a magyar közéletből való teljes kiirtásukat szolgalmaznák. Valósággal émelyítő az, hogy a Magyar Jövőék milyen aláza­tosan könyörögnek a Magyar Szövetségnek, hogy ne csak a segélyakcióban, hanem az egész vonalon egységfrontba lépjenek és igazán nem rajtuk múlik az, hogy ez az ágyasság még nem ütődött nyélbe. Ha munkás szempontból elí­télendő ez a szövetkezés, meny­nyivel súlyosabb bűn az ame­rikai munkásosztály ellen az, hogy most hatalmas hirdetések­ben “világosítsák fel” az ame­rikai közvéleményt, hogy Ame­rikának, a munkásosztálynak a jövője, boldogsága, jóléte csak úgy valósulhat meg, ha a gyá­ros szövetség programját ma­gáévá teszi Amerika népe. Ez nemcsak minket háborít fel, de felkeveri a Magyar Jö­vő olvasóinak a jól edzett gyom­rát is és tiltakoznak a hirdeté­sek közlése ellen. A lázadóknak a szerkesztő válaszol, amely vá­lasz cinizmusa és ferdítése szembeköpése, megtagad á s a mindannak, amit egy évszáza­don keresztül hirdetett a mo­dern munkásmozgalom. Azt írja a szerkesztő, hogy Mr. Kramernak (nem elvtárs, nem is munkástárs, a Magya?/ Jövő és környékén, ma már csak Misterek vannak) hogy a gyáros szövetség programja alapján “Ha most és a háború után, mint jelenleg, gyárosok, munkások és a kormány együtt fejtenek ki közös erőfeszítést, szabályozzák a termelést és el­osztást, szabad szervezkedési jogot és tisztességes béreket adnak ,az egyik garanciája a háború utáni prosperitásnak”. Eltekintve most az osztály­harc szempontjától, amit a Ma­gyar Jövőék úgyis megtagad­tak, tehát erről vitatkozni ve­lük annyi, mintha falra borsót hánynánk, de tény az, hogy a gyárosok a prosperitást akkor ígérik, ha nem mint a Magyar Jövő mondja a fenti idézetben, hanem mint ugyan abban a lapszámban megjelent hirdetés mondja: “teljes és szabad ver­senyt” követel, tiltakozik az üz­let gúzsbakötése ellen .ellenzi a “kormány beavatkozást” tehát esze ágában sincs a “kormány» nyal együttműködni”, sőt min­den kormány beavatkozás ellen legélesebben tiltakozik és az egész programjának az alapja az, hogy semmiféle korlát ne “gátolja az üzletet”. Követeli az “üzletre” kirótt adók leszállítá­sát, miután a háborús adóssá­gok ma már csillagászati szá­mokat értek el és azt fizetni csak az adókból lehet, ha tehát az “üzlet” adóját leszállítják,' azt csak úgy tehetik meg, ha azt a munkásokra hárítják át. Természetesen nem beszél a szabad szervezkedésről annál inkább se, mert hisz a legna­gyobb tevékenysége az uniók ellen, a nyílt műhelyekért való harcban nyilvánul meg, hanem követeli “a munka felelőssé­gét” törvény utján, hogy meg­akadályozzák a “szabályozatlan egyeduralmat” ami munkás nyelvre lefordítva a következő­ket jelenti: Eltörlése a Wagner és egyéb szervezkedés jogát biztositó törvényeknek, eltilta­ni a zárt műhely rendszert, fő­leg az unionoknak a hatósági felügyelet alá helyezését, amit nem a “közvéleményt akarják felvilágosítani” akkor ezt kere­setlen szavakkal meg is mond­ják, hogy ez igy van, azt meg- | állapíthatjuk ha még egyszer elolvassuk a három hét előtti Bérmunkásnak a National In­dustrial Information Commit- téről szóló cikkét. A gyáros szövetségnek ez az irodája a munkásosztály halá­los ellensége, amely szövetség az amerikai fasizmus előkészí­tője, pénzelője, amit már Wal­lace alelnök korábban ismétel­ten leszögezett. A “sárga” szocialista lapok,* polgári liberális lapok, az uni- onok lapjai visszautasították ezt a fasizmust előkészítő hir­detéseket, erről az, oldalról, csak a kommunista lapok azok, amelyek a gyáros szövetség szolgálatába álltak. Ezt elhall­gatni éppen olyan bűn volna, mint annak a kommunisták ré­széről való elkövetése. A PÉLDA Hogy milyen nemes törekvé­sei vannak a gyárosok szövet­ségének, arra nagyszerű példát ad az az óriási akció, amelynek az élén a gyáros szövetség áll, amely tüzön-vizen keresztül meg akarja akadályozni azt, hogy Henry Wallace a volt 51- elnök kerüljön a kereskedelmi minisztrium és főleg a Recon­struction Finance Corp. élére, az előbbi intézi és ellenőrzi a kereskedelmi ügyeket, az utób­bi meg nyújtsa az állami köl­csönöket a vállalatoknak és a' bankoknak. Érthető a nagytőke felzúdulása, az megszokta azt, hogy ezen a ránézve fontos he­lyen “szakmabeli” bankár, vagy nagytőkés üljön, mint Hoover is ,de libabőrös lesz a háta at­tól a gondolattól, hogy oda olyan ember kerüljön, aki már számtalanszor kimutatta, hogy a nagytőke fasizta hajlamú, el­lensége a munkásoknak, éppen ezért szigorú ellenőrzés alá kell helyezni a nagytőkét, hogy egyrészt megakadályozzák a monopóliumokat és másrészt a háború csinálást. De még en-| nél is veszedelmesebb azért, mert hive a munkásosztály szervezkedésének és pedig nem zetközi arányokban, mert csak igy képes védekezni a nagytő­ke rablóhadjárata ellen. Azon­kívül ellenzi a gyarmati hódí­tásokat és emberi megélhetést kíván a világ minden dolgozó­jának. Ez a harc, most indult meg teljes, erővel és látjuk, hogy a “hirdetési felvilágosítás” mi­lyen sikeres, már ami a hirde­téseket zsebrevágó lapokat il­leti, amelyek úgyszólván 100 százalékosan indultak harcba Wallace ellen. Érdekes az, hogy azt kény­telenek megállapítani, hogy Wallace igazságos, tisztességes ember, de nem alkalmas az uj tisztségre, mert nem szakma­beli és nagy “álmodozó”. Annál is inkább lehetetlenné kell ten­ni szerintük Wallacet, mert el­lenkező esetben 1948-ban ő len­ne a demokrata párt elnökje­lölt je, ami szerintük még na­gyobb veszély lenne mint az, hogy beül a kereskedelmi és az R.F.C. elnöki székébe. Ez a példa valószínűleg nem lesz hatással a kommunisták lapjaira, akik továbbra is le­hozzák a jól fizetett hirdetése- • két .amelyen keresztül akarják Amerika népét megnevelni az eljövendő fasizmus céljaira. NEM BÍZUNK sem előlegesen és valószínű­leg utólagosan sem az uj ma­gyar kormányban. Jól tudjuk, hogy ez az uj magyar kor­mány, amelyről dicshimnuszo­kat zengedeznek a szélső jobb­tól a “szélső balig” úgy fog táncolni, ahogy a Szovjet fü­tyül, de mi a jeleket tekintve nem nagyon bízunk abban, hogy a Szovjet valami forra­dalmi indulót fog fütyülni a magyar kormánynak. Mi azt hisszük, hogy öröm mámorbal itt Amerikában a Horthy legé­nyeknek van okuk és joggal büszkélkednek nagy öles be­tűkkel, hogy “Három Horthy tábornok .három Eckhardista, van az uj magyar kormányban, azonkívül a Nemzetgyűlés el­nöke és Teleki gróf miniszter is Horthy bizalmasai.” Ez leta­gadhatatlan tény, ezideig még egyetlen “felszabadított” or­szágban sem volt több Darlan mint a magyar kormányban, hogy nem csak az összetétele, de a szelleme is Horthyista, ar­ra jellemző nem csak az, hogy a miniszter urak az utolsó pil­lanatig kitartottak Horthy mel­lett, de az, hogy ma is csak Szálasi és a gang je az, amelyet meg kell büntetni az elkövetett gazságokért, egyetlen szóval sinrs megemlítve Horthy és a bandája, amely vitte be Ma­gyarországot a háborúba, aho­gyan a gangszter társa Hitlei/ állította, valósággal könyör- gött, hogy vegyék be a tengely szövetségbe, nem, hogy nem kényszeri tették, de a németek tudta nélkül üzente meg a há­borút a Szovjetnek. Nincs szó a 25 éves munkás és zsidóirtás­ról, erről nem csak az uj ma­gyar kormány programja, de'a szolgálatába állt magyar lapok is hallgatnak. Kutyából nem lesz szalonna. Horthy legborzalmasabb tábor­nokaiból nem lesznek a magyar nép felszabadítói, ezért mi nem előlegezünk bizalmat, sőt a leg­nagyobb fokú bizalmatlanság­gal nézzük a működését és ha a nagy hozsannázásba csak ez a mi hangúk hoz is zavart, kö­telességünk felhívni a magyar­ság figyelmét a fenti tényekre és arra szólítani fel, hogy a legnagyobb bizalmatlansággal figyelje az uj magyar kormány működését, amely aligha hozza meg a magyar nép felszabadu­lását a rothadt uralkodó osztá­lya alól ,ezt a munkát nem vé­gezheti el más, mint a magyar nép, amelynek a hivatása a magyar életből kipusztitani nemcsak a Szálasi, de a Horthy banditákat is. KULTURFöLÉNY Ma, amiko réz a fenti úri IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer inegszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents