Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-01-06 / 1353. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. január 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W, Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 Gne Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, . ________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A közvélemény szava (gh.) Londonból és Athénből érkező hírek szerint a görög válság a görög király és Churchill vereségével végződött. Mint ismeretes ,a görög ellentálló csapatok, akiket röviden az ELÁS betűkkel jeleznek, nem voltak hajlandók feladni fegyvereiket addig, amig az általuk gyűlölt György királynak a monarkista seregei fegyverben maradnak. A kitört polgárháborúban az angolok Churchill parancsára a monairkisták mellé álltak s heteken keresztül elkeseredett harc folyt Athénban és más városokban. Ebben az ügyben nemcsak a balfelé törekvő munkásság, hanem általában minden liberális gondolkodású egyén Church- hill ellen fordult világszerte. Londonban a Labor Party a háború kitörése óta először kritizálta élesen Churchill kormányát, amelyben különben magának a pártnak is része van. Churchill védekezéséből megértettünk annyit, hogy az angol uralkodó osztály szívesebben látna monarkista államformákat azon országokban, amelyeket az angol kereskedelmi vonal érint. Ilyen állam Görögország is ,amelynek esetleges ellenséges kormánya elvághatná a Földközi tengeren át vivő vonalat. Churchillék jobban bíznak a királyokban és a királyok által kinevezett kormányokban, mint a nép akaratát kifejező köztársasági kormányformák- ban. A valódi nemzetközi méretekben mutatkozó felháborodás azonban olyan nagy volt, hogy Churchill és társainak engedni kellett. Athénből való visszatérte után “rávette” György görög , királyt, hogy kormányzót nevezzen ki. György engedett a “szelíd” nyomásnak és egyben kijelentette, hogy csak akkor fog visszatérni hazájába, ha a nép hívni fogja, amire a görög nép azt mondja, hogy arra ugyan elvárhat a fenséges ur. A vége felé közeledő görög krízis igen sok tekintetben hasonlított a spanyolok szabadságharcához. Mindkét országban, a köznép megelégelte az őket politikailag elnyomó, gazdaságilag kizsákmányoló uralkodó osztály uralmát. Változtatni akart tehát magán a kormányformán, hogy ezáltal a régi uralkodó osztályt megfossza hatalmától, vagy legalább is korlátok közé helyezze. Mindkét országban idegen hatalmak siettek a bajbajutott uralkodóosztály segítségére. Amig azonban a szerencsétlen spanyol nép esetében a katholikus egyház, magának a pápának a vezetésével, képes volt olyan befolyást gyakorolni a még akkor nagyhatalmat képező Franciaországra sőt Amerikára is, hogy nem akarták meglátni, mint irtották ki Mussolini és Hitler hordái a szabadságukért harcoló spanyolok százezreit; addig jelen esetben a közvélemény erős megnyilvánulása következtében Churchill kénytelen volt meghátrálni. Minden esetre örvendetes jelenségnek találjuk a közvéleménynek ily éberségét és megnyilvánulását dacára annak, hogy a közvéleményt irányitó intézményeket még ma is teljesen a reakció uralja. Uj mohácsi vész (gb.) A magyar történelem szerint a magyarságot 1526-ban érte a legnagyobb csapás a mohácsi csata elvesztésével, mert annak következtében közel kétharmada az országnak másfél évszázados török uralom alá került. Magyarországról azonban mosj olyan hírek jönnek, amelyek azt mutatják, hogy a Horthy uralom negyedszázados politikája még a mohácsi vésznél is nagyobb veszteséghez vezette a magyar népet. Ezen sorok Írásakor a Magyarországról jövő nagyon szórványos hírek szerint az oroszok már csaknem az egész országból kiűzték a németeket s az azokkal az utolso pillanatig kitartó nyilaskeresztes magyarokat. Már Budapest nagy része is orosz kézen van, de a hajdani büszke, igazán gyönyörű város, ma már csak romhalmaz. A legborzalmasabb ebben a dologban az, hogy a várost nem az ostromló orosz seregek, hanem maguk a védők, tehát a magyar és német csapatok rombolták le. Szálasiék már régen hangoztatták, hogy második Stalingrádot csinálnak Budapestből. Ezt természetesen csak a város szörnyű lerombolására értették és nem arra, amiről Stalingrád olyan nevezetes lett, hogy ott az ! ostromló sereget teljesen megsemmisítették az oroszok és ezzel I uj fordulatot adtak ennek a borzalmas világháborúnak. Nyilvánvaló volt, hogy az oroszok kímélni akarták a várost, amelyet nagy ívben körülzártak!, a németek és magyar csatlósaik azonban küzdöttek minden talpalatnj i földért, mert a német érdekek az orosz seregek feltartóztatását kívánták, hogy az igy nyert idő alatt megerősítsék a német határokat. De már jóval előbb, amikor látható lett, hogy a várost nem lehet sokáig tartani, a magyar horogkeresztesek kijelentették, hogy a várost teljesen le fogják rombolni és igy alkalmatlanná teszik arra, hogy ott az oroszok téli szállást találjanak. Ez is természetesen csak a német érdekeket szolgálta. így a német érdekek kielégítésére tették tönkre Budapestet és valószínűleg az ország számos más városát. Ugyanakkor a magyar rádió leadása szerint arról is értesültünk, hogy a magyar honvédség megmaradt roncsait, továbbá a magyar ifjúságot elvitték Németországba. A december 18-án leadott rádió beszéd elismerte, hogy a magyar honvédségnek óriási veszteségei voltak nemcsak emberekben, hanem felszerelésben is, oly annyira, hogy a magyarok már képtelenek voltaik újból felszerelni őket. Azonban a “német pártfogó” segítségükre sietett, kiszállították Németországba a megmaradt katonákat és az összes katonának alkalmas fiatalságot, hogy azokból a németek uj “magyar hadsereget” szervezzenek. így tehát a Horthy uralom a magyar ifjúság teljes lemészárlásához vezetett. Hir érkezett arról is, hogy az oroszok által felszabadított területeken már választásokat is tartottak és ezen választások eredménye képpen ideiglenes kormány alakult Miklós Béla generális miniszterelnöksége alatt. Ez a Miklós Béla az Első Magyar Hadsereg parancsnoka volt és még augusztusban átpártolt az oroszokhoz. Természetesen akármilyen kormány is kerül Magyarország élére, rettenetes helyzettel kerül szemben. A magyar nép jelentékeny része elpusztult. Egy részük elveszett azon harcmezőkön, amelyekre soha sem kellett volna menniök. Más részüket legyilkolták a szadista német és magyar nácik. És végre igen sokakat, akik meg tudták menteni életüket, most kivittek Németországba részben újabb ágyutölteléknek, részben pedig azért, hogy kényszermunkán pusztuljanak el. Fogalmunk sincs arról, hogy mi^en intézkedéseket fog tenni az uj magyar kormány. Azt azonban hisszük, hogy meg fogják büntetni azokat, akik ezt a rettenetes csapást Magyarországra zúdították. Mert az országnak ily tönkretevését nem lehet egyszerűen Hitlerre kenni. Még egyedül Horthyra sem. Kétségkívül Hitler és Horthy főbünösök. De ilyen borzalmas bűnténynél éppen olyan nagy bűnösök mindazok, akik segítettek nekik. És ezek nagy része nem menekült el, már sok közülök bizonyára kézre is került. Egy nemzetnek ily borzalmas legyilkolásáért semmiféle törvény könyvben nem találunk méltó büntetést. Most csak azt mondhatjuk, nem lehet olyan nagy a büntetés, amely a büntény- nyel arányosan büntetné midazokat, akikek bármi részük is volt az uj Mohácsi Vész létrehozásában. MENEKÜLNEK AZ IDEGEN MUNKÁSOK BERN, dec. (ONA). A svájci határ különböző pontjairól ér- j kező jelentések szerint 50 ezertől 75 ezerre becsülik azoknak ! az idegen munkásoknak a számát, akik a Fekete Erdőben rejtőznek .Sokan közülük igyekeznek elérni a svájci határt. A német határrendőrők és gyors rendőrség képtelen e menekültek nyomát megtalálni. Az északi svájci határ elen- őrzése is lanyhul- A határszéli helyiségekben állomásozó Gestapo tudja, hogy egy egész szervezet működik abból a célból, hogy a menekülteket élelmiszertől kezdve hamis papírokig mindennel ellássa, de semmit sem tehet, mert nincs elég embere és nincs elég besúgója. A Baden környéki parasztok is szívesen befogadják az idegen munkásokat és elrejtik a hatóságok elől, mert máskülönben nincs, aki segítsen nekik a gazdaságban. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni csszpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend- ; szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom izerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
