Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-06 / 1353. szám

1945. január 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA-------------------------­MONTGOMERY-W ARD ÜGY Az amerikai napilapok csak- ^ nem állandó rovatot tartanak I fenn a Montgomery-Ward and Co. cég és a War Labor Board közötti csatározás ismertetésé­re. Hangsúlyozom, hogy a lapo­kat ebben az esetben első sor­ban is csak az érdekli, hogy a Montgomery-Ward and Co. ve­zérigazgatója, Sewell Avery, miként tud “kibabrálni” a War Labor Boarddal, amelyet New Deal, vagyis Roosevelt intéz­ménynek tartanak és igy az or­szág összes reakciós elemei Se­well mellé álltak, hogy az álta­luk munkásbarátnak tartott War Labor Board tekintélyét aláássák. Igaz, hogy jelen esetben a Montgomery-Wardnak detroiti üzleteiben sztrájkba mentek az alkalmazottak, de ez koránt­sem érdekelné lapjainkat any- nyira, ha ennek a bérmozga­lomnak mint mellékterméke nem jelentkezett volna az a tény, hogy a War Labor Board tekintélyének aláásásával mi­lyen nagyon lehetne ártani a szervezkedési szabadságnak. Mint olvasóink is tudják, a Montgomery-Ward ügy már régi keletű. Ennek a cégnek az egyik tulajdonosa és vezérigaz­gatója, Sewell Avery, hirhedt reakciós, munkásgyülölő egyén, aki mindent elkövet, hogy al­kalmazottainak szervezkedését megakadályozza. Ily irányú ak­tivitásaiban azonban részben a Wagner törvények akadályoz­zák, részben pedig az elnök ál­tal a háborús törvények alap­ján kiadott rendeleteket sérti meg. Ilyen törvény sértést kö­vetett el a múlt évben is, ami­ért a chicagói üzletét lefoglal­ták és amikor nem volt hajlan­dó elhagyni az irodáját, két tengerész katonával kivitették. Avery azóta állandóan foly­tatja a War Labor Board elle­ni harcot, aminek most újból egy fontosabb fejezetéhez ju­tott el. Mint ismeretes, ezúttal a detroiti üzletek alkalmazot­tai éltek törvényadta jogaikkal és nagy többséggel megszavaz­ták, hogy a CIO-hoz tartozó United Retail, Wholesale and Department Store Employees Unionhoz csatlakoznak. A sza­vazat értelmében a War Labor Board elrendelte, hogy Mont­gomery-Ward and Co. ismerje el ezt a szervezetet, még hoz­zá az úgynevezett “union main­tenance” formában, vagyis az összes alkalmazottnak tagnak kell lenni. NEM ENGEDELMES­KEDIK Sewell Avery megtagadta a rendelet keresztülvitelét. Erre a detroiti üzletekben, amelyek­ben 2,200 alkalmazott dolgozik, sztrájkba mentek a munkások. Avery azonban képes volt elég sztrájktörőt találni részben az alkalmazottak között, részben importáltakat, úgy hogy az üz­leteket nyitva tudták tartani. A War Labor Board ekkor át­utalta az ügyet Roosevelt el­nökhöz, aki ezen sorok Írásáig még nem intézkedett. A karácsonyi ünnepek alatt azonban Sewel Avery az összes fontosabb lapokban féloldalas hirdetést tett közzé, amelyben igazolni akarja eljárását. En­nek a hirdetésnek két lényeges pontja van. Az egyik az, hogy A very ék szerint a War Labor Boardnak nincs semmiféle tör­vényes joga rendeletek kiadá­sára. Averyék azzal érvelnek, hogy a War Labor Boar dot el­nöki rendelet hozta létre és en­nek megfelelőleg csak TANÁ­CSOT adhat. Ezt a tanácsot aztán aki akarja követi, aki akarja nem követi; a Montgo­mery-Ward and Co. ez utóbbi utat választotta. Annyi tény, hogy a War La­bor Boardnak nincs rendőri hatalma, vagyis nem dobhatja “dutyiba” Avery urat az enge­detlenségért. Azért utalták át az ügyet Roosevelt elnökhöz, intézkedjen a “boss”, — mond­ják. Mármost ez az intézkedés kétféle lehet: vagy egyszerű rendeleti utasítás, amely mögé karhatalmat vezényel ki az el­nök, vagy pedig bíróság elé ál­lítják Sewell Averyt. Az első esetben megismétlődne az, amit a múlt évben láttunk Chicagó­ban és akkor megint megindul­na a nagy propaganda a New Deal adminisztráció “zsarnok uralma” ellen. Ordítanának a Roosevelt ellenes lapok* hogy ime, milyen diktátor lett az el­nökből s kárörvendve Írnák, hogy ezt előre megmondották. A második esetben hosszú ide­ig tartó bírói eljárás venné kezdetét, amely egyrészről szin­tén alkalmas a reakciós propa­ganda terjesztésére, másrész­ről időt nyernének vele. A KÉRDÉS LÉNYEGE A Sewell Avery és társai ál­tal felvetett kérdés sokkal fon­tosabb, mint az első pillanat­ban látszik, mert ha kitudná­nak erőszakolni valami olyan bírósági határozatot, hogy a háborús törvények alapján el­nöki rendelettel életrehivott ha­tóságoknak nincs törvényes jo­guk PARANCSOKAT ADNI, hanem csak mint TANÁCSA­DÓK SZEREPELHETNEK, ak­kor sok mindenféle intézkedést érvényteleníteni tudnának. így érvénytelenithetnék a maximá­lis árakat is. Avagy érvényte­lenithetnék azt az elnöki ren­deletet, hogy a hetenkénti 40 órán felüli munkáért másfél- szeres fizetés jár. Ha a munka- alkalmak leesnek, akadna elég ember, aki túlórázna szimpla fizetésért és ezzel hamarosan levernék a munkabéreket. A hirdetés másik lényeges pontjában arról értesítenek bennünket, hogy Avery és tár­sai nem a saját javukért foly­tatják ezt a harcot a War La­bor Board ellen, hanem a mun­kásaikért fáj az áldott jó szi­vük. Azt hirdetik, hogy a MUNKÁSOK SZABADSÁGÁT VÉDIK, AMIKOR BIZTOSÍT­JÁK A MUNKÁSOK AZON JOGAIT, HOGY HA AKAR­NAK CSATLAKOZNAK A SZERVEZETHEZ, HA PEDIG NEM AKARNAK, AKKOR NEM KELL NEKIK CSATLA­KOZNAK. A Montgomery-Ward and Co. cég azt állítja, hogy az alkal­mazottak egy része a szerve­zet ellen szavazott, vagyis nem kíván semmiféle szervezetet. Ezeknek tehát meg kell hagy­ni azt a jogot, hogy ne kény­szerítsék őket szervezetbe, ha nem kívánnak szervezkedni. A szervezkedés elleni propagan­dának ez a neme is elég régi és már sokszor válaszoltunk rá. Azonban olyan furfangosan ál­lítják be, hogy könnyen meg­tévesztheti azokat, akik nem gondolkodnak rajta mélyeb­ben. Ez az érvelés a demokráciá­nak, — mindenféle demokráci­ának, a meghazudtolása. Min­denféle demokrácia a többség uralmán alapszik. Mindenféle demokráciában, — ha az de­mokrácia, — kell, hogy a több­ség határozata legyen a döntő, így például mindenkit felhábo­rítana, ha pár* republikánus most kijelentené, hogy ők nem engedelmeskednek Roosevelt elnöknek, mert nem reá sza­vaztak az elnökválasztásnál. Nos, ugyanez az eset áll fenn egy műhelyre is, ahol a több­ség elhatározza, hogy nem mint egyének, hanem együtte­sen, kollektiv módon fognak egyezkedni a munkáltatóval. A kisebbség, amely ezt ellenezte a szavazásig, vagy engedelmes­kedik a többség akaratának, vagy pusztul onnan. Ezt köve­teli a demokrácia, — a többség uralma. AZ OSZTÁLYHARC EGYIK FÁZISA így hát nem igen tudunk el­képzelni nagyobb hazugságot annál, hogy Avery urnák a jó­ságos szive a munkásaiért vér­zik s azért nem tud aludni éje- lenként, mert a zsarnok union a szervezetbe kényszeríti a Montgomery-Ward kizsákmá­nyolt alkalmazottait. , A Montgomery-Ward ügy a munka és a tőke osztályharcá­nak egyik fázisa még akkor is, ha ezen ütközet egyik fókuszá­ban a War Labor Board áll, amely ellen a munkásoknak is elég kifogásuk volt, van és lesz még a jövőben is. Csakhogy Sewell Avery meg a tanácsadói olyan ravaszul állították be ezt a dolgot, hogy nemcsak polgá­ri egyéneket, de még magukat “munkás íróknak” tartókat is elámitottak és ebben a kontro- verziában a nagytőke ezen elő­retolt élcsapatának a védelmé­re keltek csak azért, mert üt­hettek egyet valamilyen kor­mány intézményen is. Szerintem a Montgomery- Ward és hasonló esetek merész kísérletek oly állapotok vissza­állítására, amelyeknél a mun­kásság kizsákmányolá s á n a k semmiféle korlátot sem szab­nak, — sem a törvények, sem pedig a munkásság szervezett ereje. Éppen azért a munkás- osztály érdeke kívánja meg, hogy az ily törekvések minél nagyobb kudarccal végződje­nek. Hitlernek a jósnő azt jöven­dölte, hogy a legnagyobb nem­zeti és nemzetközi ünnepen fog meghalni. — Hazudsz! — kiáltotta Hit­ler durván, — hiszen tudnod kellene, hogy megszüntettem az összes nemzeti és nemzetközi ünnepeket. — Tudom, nagyon jól tudom, mein Führer, — válaszolta a jósnő, — de én nem mondot-* tam azt, hogy az a nap már most is ünnep. A Bérmunkás Naptárát az 1945. évre elküldtük lapunk olvasói cimére. Ma már az or- szág legtávolabbi részeiben is kézhez kapták azokat nemkülön­ben kanadai olvasóink is. Néhány napot késett a Naptárak szokásos megjelenésétől, de mint ahogyan annyiszor megállapítottuk mi is és mások is, a Bérmunkás Natára csak a nevében és abban közölt hónapok és napok jegyzékében egyezik a többi naptárakkal. A többi tartal­ma olyan Írásokat foglal magában, amelyeknek ismerete egy életre való tudást, szükségességet tartalmaz különösen a mun­kások részére. Kérgeskezü, az iparokban dolgozó munkások Írá­sai ezek a részünkre, tiszta gyöngyszemek, amikért érdemes volt néhány napot késni. Az olvasó amikor a Naptárt meglátja azt mondja: “Ni, ni, a Bérmunkás Naptár az idén kisebb lett” azonban, mint sok eset­ben, úgy itt is a látszat csal, mert csupán csak az történt egy ki­csit vékonyabb papirost kaptunk. Ennek következtében a Nap­tár vékonyabb, de ugyan annyi oldal mint az előző években. Amikor a Naptárt átadjuk a magyar nyelvű ipari unionis- táknak és a Bérmunkás olvasóinak elbírálásra, a magunk részé­ről már most azt forgatjuk a fejünkben, ha módunkban lesz az év végén azt újból megjelentetni, mégjobbá igyekszünk azt ten­ni. Ez kötelességünk a magyar munkások nevelését vállalásunk révén. A lapbizottság ezúton mond köszönetét azoknak, akik már előzőleg bejelentették, hogy anyagilag segítik a Naptár megje­lentetését, mert itt azt a bejelentést kell tennünk, hogy a Bér­munkás Naptárán feltüntetett 50 cenes árnál TÖBBE KERÜLT az egyes Naptár előállítása. Tudjuk, hogy nagyon sokan ismerik ezt a helyzetet, mert már a múltban is nagyobb összeget küldtek a Naptárért. Egész olvasótáborunkat arra kérjük, hogy ne halasszák a Naptár árának a beküldését, mert a költségeket a Bérmunkás alapjából vettük el, amit sürgősen vissza kell helyeznünk. Ha lejáratban van ez előfizetése, munka és időmegtakarí­tással rendezze most és együtt küldheti a Naptár árával. Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents