Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-16 / 1376. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 16. Hogyan fogadta Budapest a béke hírét (Szabad Szó — Budapest) Berepült hozzánk a Béke angyala. A józsefvárosi bérház lakói összeserglenek az udvaron. Zászló is kerül valahonnét és hatalmas tölgyfakapunkat szélesre tárja a házfelügyelő. Az udvaron valaki seper és megáll egy pillanatra. Kitárulnak az ablakok s a májusi délután langyos fuvallata megdobogtatja a sziveket. Valaki egy rossz fazékkal kolompol s a ház apraja-nagyja ölelkezve sorakozik a zászlók alá. “Vége a háborúnak!” — kiáltotta a szomszéd és kipirosodik az arca. Elhallgatott a gyereksirás és ünnepi hangulatba merül a ház. Hancurozó gyerekek, siró asz- szonyok, büszke férfiak borulnak egymásra boldogan a lépcsőház homályában. “A legnagyobb ünnep” — sóhajtotta valaki és kiszalad az utcára. AZ UTCA Szokatlan tömeg hömpölyög a Körúton. Csoportok kavarognak hangosan, vidáman és éltetik a békét. És éltetik a Vörös Hadsereget. Autók száguldanak fel-alá az utcán, tanácstalanul nézik egymást az orosz katonák. Valaki megmagyarázza a járda szélén álló orosz kapitánynak a boldog hirt és egyszerre felvidul az arca. Sapkáját magasra lóbálja, összeölelkezik a körülötte állókkal és csizmasarkát ütemesen kopogtatja a szürke gránitköveken. Az autókból integetnek, az ablakokból piros szalagokat haji- gálnak az utcára. Megbolygatott hagyabolyhoz hasonlít a város. Az Andrássy ut és a Körút sarkán söröshordókat csapolnak. Egy idősebb bácsi megtörli a bajuszát és azt mondja: “Na, hála Isten” és befurakodik a tömegbe. i A NÉP A Nemzeti Színház előtt ezrekre menő tömeg. Megállt a forgalom s egy munkás rögtönzött beszédet intéz az Össze- gyültekhez. Bekötöttfejü orosz tiszt száll ki az autóból s ahogyan megtudja miről van szó, beszélni kezd. A tömeg nem érti, de minden szavára felzug: “Éljen a Vörös Hadsereg!” “Éljen Sztálin marsai!” A tiszt Sztálin nevének hallatára barátságosan integet ki az autóból és azután elrobog. Megafon recseg a Körút sarkán, a tömeg levett kalappal, kisirt szemmel hallgatja a híreket. Munkából jövő napszámosok, gyárimunkások, jól öltözött férfiak állnak egymás mellett szorosan. Az egyik pádon kenyeret szel egy vidéki bácsi és falatozik. Szeméből könny csepeg s egy munkás letelepszik melléje. Az egyik beszél, a másik hallgat, bólogat, pár pillanat múlva már közösen falatoznak. A munkás azt mondja: “találkoztunk” a bácsi meg azt, hogy “igen”. Es megölelik egymást. ÉS SZÁLL A HÍR! Estére már mindenki tudja. Micsoda tavasz, súgják a fák és bólogatnak rá a Rákóczi tér csonka bokrai. A langyos szél betódul a kitárt ablakokon. Valahonnan gramafon hangja száll és ismerős indulók zengenek a levegőben. Lassan elpihen a város. Halvány gyertyafények csillognak a bérházak ablakaiban. A béke angyala berepült a mosolygós arcú gyermekek szivébe s a piciny darab kenyér cipóvá nő zaklatott álmukban. Repülj tovább fehérszámyu békemadár, simogasd meg az elfáradt munkásarcokat és teWASHINGTON, (ONA) — Az amerikai újságok azon híradása, hogy Argentínában a szabadságjogokat inkább, mint valaha lábbal tiporják, egyre erősebb hangulatot vált ki amellett, hogy tisztítsák meg a State Department hivatalait azoktól az elemektől, akiknek köszönhető, hogy az Egyesült Államok külügyi hivatala szemet hunyt Argentina fasizta tevékenységével szemben. Ma már mindenki tudja az Egyesült Államok fővárosában, hogy a State Department-en belül harc folyik a liberális és más elemek között. Mielőtt Nelson A. Rockefeller az amerikaközi ügyek vezetésével megbízott államtitkár lett, már az Argentínával szembeni enyhe politika hive volt. Rockefeller Avre Warrent nevezte ki maga mellé az amerikaközi ügyek hivatalába igazgatónak s azóta ez a politikai irányzat még inkább kihangsulyozódott. Warren hivatásos diplomata, akinek azonban nagy nemzetközi kérdésekben semmiféle tapasztalata nincs. Azelőtt az Egyesült Államok meghatalmazott minisztere volt Panamában és Santo Domingo köztársaságban. A bolíviai államcsíny idején ő volt az, akit Bolíviába küldtek, hogy beszámoljon az ottani helyzetről s aki oly kedvező képet festett az uj Villaroel kormányról (melynek fasizta és diktatórikus jellege azóta kitudódott), hogy külügyminisztériumunk elismerte Villitsd meg szivünket örök szabadsággal. Töröld le az özvegyi könnyeket, simítsd el az agg ráncokat és fesd élénkpirossá a halványarcu gyermekeket. Kopré József laroel kormányát. Az Argentínával szemben megnyilvánuló politika, már hosszabb idő óta heves ellentétek forrása. Teljesen ellentétes ez a politika Cordell Hull, volt külügyminiszter elveivel; nagy visszatetszést szült azonkívül a külügyminisztérium több ma- gasrangu tisztviselőjénél is Carl Speeth, a “River Plate” osztály főnöke és barátai például beadták lemondásukat s hire jár, hogy a latin amerikai osztályok nem egy tapasztalt tisztviselője követni készül példájukat. Az Argentínával szemben tanúsított érthetetlen engedékenység oka volt az Egyesült Államok és Szovjet Unió közötti viszony elhidegülésének. Molotov külügyi népbiztos a san francisioi konferencián két napi haladékot kért az argentin kérdés kivizsgálására, amit azonban Stettinius nyilvánosan megtagadott s kierőszakolta Argentínának a konferenciára való felvételét. Ebben a manőverben az angol delegáció is résztvett. Ma már odafejlődött a helyzet, hogy nyíltan követelik a State Department megtisztítását még mielőtt a san franciscoi konferencia befejezné munkáját s Amerika az uj világalkotmány aláírásával leplezné az argentiniai kérdésben elkövetett hibáját s az abból származó diplomáciai bonyodalmakat. Argentiniai fasizták amerikai barátai hajó mindig van, mindig jár. — Igen — feleltük reménykedve. És akkor, hirtelen az ut kanyarulatánál a kis falusi temető tűnt fel. A sírkövek ferdén és dülledezően fehérlettek a csendben. És középütt egy magas ciprusfa állott a holdfényben, mintegy ezüsttel leöntve. — Ott nyugszik Berenice — mondotta Atanáz elég vidáman — szőke Berenice, az első feleségem. Haj, haj, azóta megnősültem — tette hozzá mosolyogva — ismét megnősültem, mert én tudom, mi a jó. — A legjobb a jó feleség — feleltük öntudatlan áhitozással a jó kövér hitves, aki főzi a zsíros leveseket. — Berenice nem volt kövér — felelte Atanáz elmélázva. — De már Zsuzsánna az — tette hozzá boldogan. —Tudniillik Zsuzsánna, aki a második feleségem. Csöndesen leült a temető mentén a vadmandula-bokrok tövébe és mi is melléje ereszkedtünk. Az éjszaka fényes volt, bus s illatos. Előttünk volt a fehér ut és néztük a fehér utat, mert esdeklőn ki volt világítva és sok kavics csillogott rajta. — Zsuzsánna a második feleségem — folytatta a borbély. — Vele is nagyon meg vagyok elégedve .Bájos és csöndes lény mint rendszerint a kövérkék s oly gyöngéd, fehér és finom, mint a szappan habja. — Ha jönne az ivóba egyszer — felelte Tranzi Pál — szívesen hegedülnék neki. Szép szomorú dalokat hegedülnek neki. — Ha jönne, igen, ha jönne! — szólott Atanáz föltüzelve — de amikor olyan gyöngéd, fehér és finom, hogy nem jár az ivóba, holmi rongy korcsmába, persze! — Inkább alszik otthon. Sőt olvas könyveket.- — Majd egyszer! — sóhajtott Tranzi Pál s ki tudja mire gondolt, mert megpengette a húrokat .— Majd egyszer játszom neki, — folytatta, — majd játszom. És hirtelen felbuzdulással máris belecsengett az éjbe várni zord és dallamos rikkantás- sal. A hangja sirt, elveszett a térben. A közelben itt-ott egy alvó madár fölriadt s a mélyben békén figyeltek az emberarcú szirtek. Valami nagy és ismeretlen nyomorúságnak magányos hegedűje zengett a kéklő utszélen a temető mellett, ahol a tündöklő ciprus állott s az emlékkövek fehérlettek örökre lepihent szegény kis életek fölött. Mégegyszer ekkor, e vonzó s zengzetes tisztaságban ,amint a hold mind magasabbra szállott, egyetlen egy vonalat, egy epekedő kis szögletet el akartunk lesni az éjszaka tilos varázslatából. De alig rajzoltunk, már is abbahagytuk, elgyöngülve s tehetetlenül. — Nem érdemes. —' mondottuk — s nem is tudunk mi semmit. S mig hallgattuk megejtve s elbűvölve a Tranzi Pál muzsikáját, a nagy csöndben s a szagos bokrok tövében, hirtelen megremegtünk. / A temető mélyéről egy fehér árny leb- bent elő, megzavart s kissé tömör kisértet, lesiklott konty- tyal a nyakszirtjén, feldúlt, hajakkal a fényben. — Zsuzsánna! — lihegte megdermedve a kis borbély Atanáz. t S amig ájuldozóan aláhanyat- lott, mi láttunk még egy másik árnyat, amint rohant a nő után s tovasiklott az éjben. ^ "Szervezés" — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ yy 1 W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy