Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-23 / 1377. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1945 JUNE 23

NUMBER 1377 SZÁM

San Francisco jött és ment

Egy clevelandi sztrájk adatai

(f.) A közeli napokban véget ér a san franciscoi konferencia, melyet Truman elnök zárszavaival fog befejezni. Ezzel a két teljes hónapig tárgyalgató megbízottak visszatérnek helyeikre és jelenteni fognak. Állítólag megegyeztek egy olyan charter elfogadásában, mely feltétlen biztonságot jelent a kis és nagy nemzetek részére és kizárja egy harmadik világháború lehetőségét. Ha ez igaz is lenne, amit nagyon nehéz a nagy diplomaták által megfogalmazott paragrafusokból kihámozni, még akkor is azt kérdezheti mindenki, hogy hát mit is tudtak ezen tárgyalni teljes két hónapon keresztül. Hát nem egyszerű kétszer-kettő minden nemzet részére, hogy ne legyen többé háború, hát ezen kell ily sok ideig tárgyalni?

Ha a számítás az egyszerű számtani forma szerint menne, a világ uralkodói és azokat képviselő san franciscoi diplomaták között, akkor a san franciscoi konferenciára nem is igen lett volna szükség, vagy ha meg is rendezték az nagyon rövid ideig tartott volna. Mert csak az egyik delegátusnak ott szót kellett volna kérni és csak annyit mondani, “uraim, azért jöttünk ide, hogy ne legyen' többé háború” aki más véleményen van az tartsa föl kezét”. Egész biztos, hogy egyetlen kéz sem emelkedett volna a levegőbe és a háború ellenes chartert csak aláírni kellett volna.

De jó is volna ha a világ sorát igy lehetne intézni, ami a mostani összekavart diplomáciai cselszövéseknél nevetségesen hangzik. Pedig nincs ezen kinevetni való, mert utóvégre mégis csak az volt a cél a san franciscoi konferencia összehívásánál, hogy ne legyen többé háború Ezen két hónapig rágódtak a diplomata urak és csatlósaik és az ő részükre nem igen volt aggódás, hogy betudják e szerezni a napi ennivalójukat és a hozzávaló jó kis itó- kát, ami sok millió munkásnépnek a mai viszonyok között nem valami könnyű dolog. Ha aztán ilyen tanácskozásra mi azt mondjuk, hogy cirkusz volt az egész a néptömegek szemfényvesztésére, akkor vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik, mert ilyen nagy dolgot azért még sem lehet ennyire lekicsinyleni.

És ne gondolja senki sem, hogy a san franciscoi konferencia az ajtózárás után végleg befejeződött. Folytatódik tovább a különböző nemzetek keretein belül ugyan olyan mintára .ahogyan azt San Franciscóban kitervezték. Itt az Egyesült Államokban a szenátusban fogják rövidesen tárgyalás alá venni, mert a szenátusnak kell jóváhagyni, hogy szabad hivatalos Amerikának résztvenni olyan világszövetségben, mely a háborút akarja a jövőben megakadályozni. Itt fog aztán csak a nagy hü-hó hangosabban kibontakozni, ahol a diplomata urak már otthon vannak és hivatásukat ami az “ékesszólásnál” kezdődik és végződik szabadon gyakorolhatják.

Nem akarjuk azt mondani, hogy a san franciscoi konferenciának nem lesz valamilyen papírra vetett eredménye, lesz amit alá is fognak Írni. Ez azonban nem fogja jelenteni a jövő háborújának a kiküszöbölését, sőt még az a békekonferencia sem, amely a san franciscoi charter alapján fog ösz- szeülni. Erre kellő bizonyítékot nyerhettünk ha figyelemmel kisértük a nagy nemzetek közti ellentéteknek a kirobbanását San Franciscóban, amit látszólag sikerült elsimítani. De csak látszólag! Az ellentétek belül forrnak és csak idő kérdése, hogy mikor jön az uj kirobbanás.

Amilyen érdeke volt a munkásosztálynak, hogy a fasizta diktatúra ne legyen világhatalmi tényező, ugyan olyan érdeke a másfajta imperializmus fölépítésének a megakadályozása. Csakis és kizárólag a munkásosztálynak az érdeke, hogy ne legyen többé háború. Ha azonban ennek megakadályozását a san franciscoi konferenciától reméli, akkor ismét csak csalódás fogja érni. Mert San Francisco csak jött és ment! A háborús veszély itt maradt a profitrendszerrel együtt. Ezért intjük a munkásosztályt arra, hogy saját jövőjének a megmentésére szervezkedjenek a kapitalista profitrendszer végleges elsöprésére.

TISZTOGATÁS

Népbiróság elé kerül a Sajtótanács elnökhelyettese. Az Ügyvédi Kamara I, .számú igázoló- bizottsága folytatta az igazolási eljárást. Zimmerman Lajost, a megszűnt Sajtókamara sajtótanácsának elnökhelyettesét az ügyvédi foglalkozástól való elmozdításra ítélte és az ügyét a Népbiróság elé utalta.

A cleveandi kereskedelmi sajtó sokat foglalkozott a múlt héten a Lamson and Session cég itteni két kisebb gyárában lezajlott pár napos sztrájkkal, de mint minden ilyen esetben, úgy itt is csak a munkáltatók által kiadott nyilatkozatot hozták és természetesen a munkásokat okolták a sztrájkért. Az egyik munkástársunk, aki résztvett a sztrájkban, az alábbiakban informált bennünket a sztrájk igazi okairól.

Junius 11-én a Lamson and Session west sidei műhelyében a vezetőség elbocsájtott (fired) egy munkásnőt, aki az union bizottságnak is tagja volt. De nemcsak elbocsájtották, hanem azonnal el is távolították ,a telepről úgy, hogy a muríkásnő már csak kívülről hívhatta fel az union stewardot, akinek elmondotta, hogy követelte, hogy az union képviselője is jelen legyen, amikor a “termination” ivét aláírja. Ezt a kérését azonban megtagadták azzal az indokolással, hogy ez nem az union “damn business”-e, noha a szerződés ezt határozottan kiköti. •

Az union committee azonnal érintkezésbe lépett a gyár vezetőségével, illetőleg csak akart, mert a “management” elhúzta a dolgot délután 1 óráig és akkor másfél órás tárgyalás alatt azt hangoztatta, hogy az elküldött munkásnő megbízhatatlan és fegyelmezetlen és más hasonló dolgokat mondtak. Az union követelte, hogy hívják be a munkásnőt hadd mondja el ő is a saját védelmét. Ezt a gyár vezetősége kereken megtagadta, kijelentvén, hogy ők ragaszkodnak az

AKRON, 0. — Ismeretes,

amióta a munkások szervezkedésbe fogtak, hogy hathatósan I ellen tudnak állni a bószók túlkapásainak. A gyáros urak fölismerve a helyzetet, állandóan zaklatták az úgynevezett elő- munkásokat, hogy nem bírnak parancsolni a “rakoncátlanko- dó” kezük alatt dolgozó munkásoknak. Ezen zaklatások a gyárvezetőség által, valóságos tortúrát jelentett legtöbbjének, mert ha valamelyik végre akarta hajtani följebbvalója parancsát, a keze alatt dolgozó munkásokon, akik szervezkedve voltak, rögtön meggyűlt a baja és a végén ezért iö az előmun- kás húzta bószától a rövidebbet.

I elbocsájtáshoz, bármit csinál is I az union.

Erre az union 4 órakor a gyár előtt gyűlést tartott a munkásokkal, akik elhatározták, hogy addig nem mennek vissza dolgozni, amig az elbocsájtott munkásnőt vissza nem helyezik. Elhatározták egyben, hogy erről a határozatról azonnal tudatják a cég east sidei gyárának munkásait is, akik megígérték a száz percentes támogatást, — amit meg is adtak.

A munka teljes beszüntetése nem ütközött nehézségekbe. Csak egy pár sztrájktörő akadt a sztrájk első napján, körülbelül 25, de másnap már csökkent a számuk. Közben a munkások naponként gyűléseket tartottak ,amelyre eljöttek az union központi tisztviselői, valamint a War Labor Board egyeztető bizottsága is. Ez utóbbi arról értesitette a sztráj kólókat, hogy a törvény rendelkezése értelmében a War Labor Relation Board csak akkor foglalkozha- tik a munkások panaszával, ha visszamennek a munkába.

A munkások erről hallani sem akartak. Követelték, hogy előbb a munkásnőt kell visszaállítani munkába. A harmadik napon a további kintmaradás kérdése fölött többször szavaztak és miután az egyeztető bizottságtól ígéretet kaptak arra, hogy ezt az ügyet 3-4 héten belül tárgyalni fogják, 87 szavazattal 81 ellenében elhatározták, hogy újból felveszik a munkát.

Ez a tudósítás tisztán mutatja, hogy a munkáltatók a szó szoros értelmében sztrájkba erőszakolják munkásaikat.

Az akroni Goodrich Tire and Rubber Companinál a bószok, illetve előmunkások megunták ezen részükre kellemetlen, sőt veszélyes helyzetet, szervezkedésbe fogtak. A szervezetüket — egy független uniont — azonban a gyárvezetőség nem fogadta el, mire az előmunkások (foremanok) sztrájkba léptek. Érdekes, hogy a munkások rokonszenvi sztrájkba mentek a legtöbb előttük ellenszenves előmunkások mellett, fölismerve azt a tényt, hogy itt a hajcsár rendszer elleni harc folyik.

Okosan tették a munkások, hogy rokonszenvi sztrájba mentek. Ezzel tanú jelét adták annak, hogy az előmunkásokat is

Amikor foremanok sztrájkolnak