Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-16 / 1376. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of Mareh 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 JUNE 16 NUMBER 1376 SZÁM Pártok és vezérek a sajtószabadság tükrében (f.) Néhány lapszámunkban már foglalkoztunk az amerikai kommunisták belső bajaival, annak a “sárgaláznak” a következményeivel, mely a háború alatt megkörnyékezte őket. Mi tudtuk azt, hogy annak az enyhén szólva, munkásosztály elleni árulásnak, amikor úgyszólván megbélyegezték a sztrájkoló munkásokat, meg lesz az utóhatása és a kijózanodás után fizetni fognak érte. Alig fejeződött be az európai háború, máris az asztalra kerültek a számlák, melynek következménye lesz, hogy a régi vezéreket meneszteni fogják. A múlt héten a Kommunisták Politikai Szövetségének végrehajtó bizottsága megtagadta az eddigi Browder féle irányvonal követését, ami annyit jelent, hogy rövidesen Browder a polcra kerül. Az utóbbi pár év óta alig lehetett hallani a másik nagyvezérről Fosterről, ő volt a polcon amiért helytelenítette a Browder féle irányvonalat. Most aztán lefújják Fosterról a port és őt fogják az uj taktikával a párt vagy más nevek mögé bujt kommunisták élére tenni. Egy ideig most Browder fog majd porosodni, mig az elvi körforgásban majd ismét rá kerül a sor. Ezt nevezik párt taktikának és párt fegyelemnek, amit a párthivő tagágnak követni kell. Mi persze az ilyen cselekedetre megmondjuk véleményünket akár tetszik az egyeseknek, akár nem. Azt azonban nem szeretjük, ha az ilyen vélemény nyilvánítását egyszerűen veszekedésnek keresztelik el. Ugyan ez a helyzet áll főn az orosz Kommunista Párt esetében is, habár ott nem cserélik ilyen gyakran a vezetőket, annál gyakrabban változtatják a párt taktikát. Ha aztán valaki pl. Stalinról vagy a párt taktikáról kritikát mond, úgy mindjárt ott van valamelyik párthivő az “orosz ellenes” bélyegzővel. Ezek nem akarják megérteni azt, hogy Stalin, nem Oroszország, sőt még az orosz Kommunista Párt sem. Amikor elitéltük azt a párt taktikát, amivel pl. Badoglio fasizta kormányát mentegették, amivel az olasz királyi ház uralmát alapozták meg (remélhetőleg csak rövid időre), az uralkodó osztály elleni tántoríthatatlan gyűlöletünket nyilvánítottuk. Persze abban az időben a “tőke és munka” közös érdekét szolgáló párthivőknél az ilyesmi érthetetlen volt. Most aztán eljutottunk a magyar kérdéshez és egész biztos, hogy a magyar felszabadítás ünneplése is rövidesen véget fog érni és látni fogjuk, hogy mi is történt Magyarországon. E sorok írója végtelen örvend annak, hogy az ezer éves magyar fődre az oroszok vonultak be és segítették a magyar népet az ezerholdas birtokok fölosztásában. A magyar nép ezzel alkalmat kapott az igazi fölszabadulás útjához, aminek a gyárak, vagyis a gyári haszon fölosztása kell legyen a következménye. Azt is jól tudjuk, hogy ezt nem lehet máról holnapra megvalósítani, azt is tudjuk, hogy tévedések, megalkuvások, sőt árulások is lesznek ezeknek a nyomán. És ezekre a dolgokra ahogyan a helyzet tisztul majd rá fogunk mutatni és remélni akarjuk, hogy nem fogják a régi bélyegzőt ellenünk használni. Mert különbséget kell tenni, az amerikai magyar reakciósok kizárólag rombolást és bizalmatlanságot keltő kritikája és a forradalmi ipari unionizmus álláspontját képviselő építő kritika között. A reakciós és mindig Horthyt szolgáló amerikai magyar sajtó még ma is a szent istváni határokat siratja, ami a nyílt bizonyítéka, hogy a grófi, papi földesurak uralmát siratja vissza. Ezek ellen senki széles Amerikában élesebb harcot nem folytatott mint az ipari unionisták lapja a Bérmunkás. Igaz, közben éles harcot folytattunk az amerikai magyar kommunisták ellen is, akiket akkor és mint a fenti jelek mutatják most is a forradalmi munkáselvek sírásóinak tartottunk. Az elvi különbségek szabad hirdetése az alapköve a sajtószabadságnak. És ahogyan majd szabadon fog jönni minden magyarországi újság ide Amerikába, ugyanúgy (a fasizta lapokat kivéve) szabadon kell menjen minden amerikai magyar újság Magyarországba És kitudja, a fölszabadulás útjára tért feudális Magyarországban az ipari kiépítés és ipari fölszabadulás harcos munkájában, mint tényleges segítő társ még ott lehet az amerikai Bérmunkás HTs. i (a.l.) Egy kis gondolkozás után mindenki rájöhet arra, hogy ebben a társadalomban, amelyben ma élünk, a néptömegek érdekei sohasem jönnek számításba. Természetesen a hangzatos jelszavak sokakat hoznak tévedésbe. Az emberi élet legfontosabb tényezője a megélhetési lehetőség. Mit érnek a hangzatos jelszavak, amikor a nép milliók a valóságban nyomorognak. A háború még be sem fejeződött és már is a munkanélküliség fenyegeti a munkások nagy tömegét. Azok az ígéretek, hogy a háború befejezése után is 60 millió munkásnak adnak munka- alkalmat, csak elgodolás. Még akkor sem valósíthatók meg, ha az elgondolok komolyan vették a saját számításaikat. A magántulajdonra épült kapitalista társadalomban sohasem a nép érdeke a fontos, hanem, hogy az uralmon lévő kapitalista rendszer teljhatalmú uralma továbbra is megmaradjon. Minden jel arra mutat, hogy megint sikerülni fog a kapitalista osztály profitéhes vágya. A háború kezdetén az volt a jelszó, hogy ez a háború nem azért folyik, hogy még több háborús milliomost termeljen ki. Most azonban más nóta járja. Azt mondják sokan a háborús profit nem számit, ha ugyan rendszabályozták is a háborús profitot, de olyan nagy volt a termelt mennyiség, hogy a busás profit el sem maradhatott. A legtöbb gyárat és azoknak berendezését a nép pénzéből, maga a kormány adta az iparbárók rendelkezésére. A háború tartama alatt horribilis összegeket harácsoló kapitalista, ma még fokozni akarja éhes profit vágyát. Minden követ megmozgatnak ,hogy a kormányt megakadályozzák abban, hogy az árak rendszabályozását továbbra is életbe tartsák. Azt mondják a nép érdeke ide vagy oda, náluk a horribilis profit a fő. A “demokráciát” képviselő honatyák ,akiket a nép választott hivatalukba, most hűen akarják képviselni, de nem a népet, hanem a kiváltságos uralkodó osztályt. Az alázatos és megalkuvó munkásvezérek a napokban kilincseltek Truman elnöknél, hogy legyen elnézéssel a drágaságra való tekintettel és vonja vissza a munkások bérbefagyasztását. Az elnök minden gondolkozás nélkül elutasította a CIO és az AFL elnökének kérését. Azonban ezzel kapcsolatban a honatyák nem feledkeztek meg a profitéhes kapitalizmusról. Éppen most folynak a viták arról, úgy a kongresszusban, mint a szenátusban, hogy a kormánytól megvonják azt a hatalmat, hogy továbbra is az árakat rendszabályozza. Hogy azután az elnök ur jó- szinben tűnjön fel a honatyák előtt, akik a múlt napokban szavaztak meg saját részükre 2500 dollár drágasági pótlékot, amit az elnök nagyon csekélynek tartott és úgy nyilatkozott, hogy inkább szívesebben látná ha a honatyák évi fizetését 10 ezer dollárról 20 ezerre emelnék, a munkásoknak azonban, akik mindent megtermelnek, akik a közel jövőben hosszú munkanélküliségnek néz n e k elébe, azoknak bérei továbbra is fagyasztva maradjanak. Szóval a nép érdekei nem számítanak. Earl Browder megrovást kapott A VOLT KOMMUNISTA PÁRT VEZETŐI OPPORTUNISTÁNAK NEVEZTÉK EARL BROWDERT. — VALÓSZÍNŰLEG WILLIAM Z. FOSTER VESZI ÁT A VEZÉRSZEREPET. NEW YORK, — Az Earl Browder vezérlete alatt álló amerikai “Communist Political Association” — a volt Amerikai Kommunista Párt, — végrehajtó bizottsága május másodikén gyűlést tartott, amelyen megvitatták a francia kommunista, Jackes Duclos cikkét, amelyben megrótta az amerikai kommunistákat, mert el\ tértek a marxi-lenini iránytól és az osztályharc helyett a tőke és a munka kooperálását hirdették. Ezt az uj irányt egy évvel ezelőtt Earl Browder, a Kommunista Párt titkára szabta meg és annak megfelelőleg a pártot átalakították “politikai társasággá”, amely azonban ' csak mint más, polgári pártok A NÉP NEM SZÁMIT!
