Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-16 / 1376. szám
\ 2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 16. Már nem késhet soká (a.l.) Egy igen jó közmondás, ami sok igazságot is tartalmaz, hogy “Az alma nem esik messze a fájától.” Tudvalelvő dolog, hogy maga a fasizmus nem más, mint az eddig uralmon lévő kapitalizmus utolsó mentsvára, ezért azután maga a kapitalizmus tényleg nem ellensége a fasizmusnak, ami csak természetes. Maga a kapitalista társadalmi rendszer sem egységes. Nem egységes, sem nemzeti, sem pedig nemzetközi értelemben. Ezek az egyenlőtlenségek okozói a háborúnak. A világpiacokért való versengés magában az országok határain belül, vagy egy bizonyos árutermék feletti ellenőrzés, mind arra hagy következtetni, hogy a kapitalisták egyik csoportja állandóan harcban van egy másikkal. A kapitalizmus jelszava és törekvése: “Pusztuljon a gyengébb”. De mindezen belső harcok ellenére is, minden igyekezetük a rendszert továbbra is fentartani. Azonban ha maga a kapitalizmus nem is egységes az üzlet lebonyolításában, de mindig egységesnek bizonyult a feltörekvő munkásosztály gúzsba tartására. Hogy azután még is háborút folytattak a fasizmus leverésére, az csak mind johangzásu ürügy volt a háttérbe meghúzódó ma- gánkaptalizmus uralmának további korlátlan megerősítésére. Ezért a nagy hü-hóval beharangozott demokrácia is csak olyannak képzelhető el mint azok, akik azt nagy hangon hirdették. Láttuk, hogy Mussoliniék leverése Olaszországban nem jelenti a fasizmus uralmának megszűnését. Ugyanaz az uralkodó osztály tartja ma is a hatalmat kezében, amely Mussolini kezébe tette le a kormány hatalmat. A szólásszabadság korlátozva van. A múlt napoban tartóztattak le egy szocialista agitátort, mert nyilvános gyűlésen beszélni mert. Azok, akik tényleg megelégelték már a fasizta demokráciát és tényleg ragaszkodnak az igazi népuralom tényleges demokráciájához, azokat éh-halálra kényszerítik. Ezeket az állapotokat nagyon hűségesen tükrözi vissza a triésti eset. Amikor az angolok az egész környék ellen zárlatot rendeltek el. Ilyen és ehez sok hasonló példák bizonyítják, hogy bizony a demokrácia nagyon is megfeneklett, de különösen az angol uralkodó osztály reakciós törekvésében. Most már, hogy az európai háború valahogyan befejezést nyert, nem észlelhetünk semmi olyan különös változást, amely a köznép életszínvonalának emelését irányozná elő. Maga Churchill marad ami mindig volt, kiváltságos osztályának hűséges védelmezője. És egy csepet sem leszünk meglepve, ha a feltörekvő angol munkásokkal szemben a fasizmust helyezi védelmébe. Valahol valami bűzlik a háttérben. A náci vezérek tárgyalásait úgy látszik beláthatatlan időkre elhalasztották. “Nincsen- nek elég bizonyítékok kézen azok bűnösségének bizonyítására.” Most fontosabb ,hogy a júliusban tartandó választások alkalmával ismét Churchill reakciós csoportja maradjon uralmon. A világ munkásai az angol munkásokkal egyetemben tanulhatnak már egyszer, hogy a kapitalizmusnak csak akkor van szüksége a munkások támogatására, ha osztályérdekeik forog kockán. Vannak idők, amikor az emberek tévedhetnek. De egészen bizonyos, hogy az uralkodó osztály előre kieszelt szándékkal próbál minden követ előre megmozgatni, uralmának további megtartására. Franciaországban állandóan folynak a tárgyalások a fasizta bűnösök ellen. A közel jövőben Petain is tárgyalásra kerül és bizony kiderült, hogy Churchillék szempontjából nem is olyan bűnös a volt francia katonai parancsnok. Hiába szolgáltatta ki a francia népet a náciknak annak dacára 1940-ben Churchillék titokban megegyezést kötöttek vele. Most pedig, hogy tárgyalásra fog kerülni a francia nép főhóhérja, Mr. Murphyt — az amerikai politikai megbízottat — hívta meg, hogy legyen a koronatanúja a tárgyaláson. A fentiek elég bizonyítékok arra, hogy meglehessen érteni, miért ment olyan nehezen úgy Anglia, mint az Egyesült Államok részéről De Gaulle elismerése. A benfentes politikusok részéről tudvalevő dolog volt, hogy Petain ellensége volt minden demokratikus megmozdulásnak, ő sokkal szívesebben látta volna, Franuszályhordozóvá lett. Most a végrehajtó bizottság ezt az irányt helytelennek és “opportunistának” bélyegezte. Browder még most is helyeselte ezt az opportunista irányt és annak további folytatása mellett szavazott. Rajta kívül a többiek, — névszerint William Z. Foster, Benjamin Davis, James Ford, Elizabeth Gurley Flynn, Robert Minor és Gilbert Green mind ellene szavaztak és egyben elhatározták, hogy rövidesen összehívják az országos tanácsot, amely hivatva lesz az uj irány megszabására. A Daily Worker-ben leadott nyilatkozat szerint az uj, MarxLenin ellenes opportunista irányért csupán csak Browder és néhány “partisan” felelős. “Partisan” név alá rejtik azokat, akik egy évvel ezelőtt tapsoltak az opportunista irány- változásnak. Ez a nyilatkozat egyben kihangsúlyozza, hogy William Z. Foster ,aki Browder szereplését megelőzőleg az amerikai kommunisták vezére volt, ellenezte Browdemak opportunista irányvonalát. Ez arra enged következtetni, hogy a közeljövőben ismét Foster kerül vezető helyre az amerikai kommunisták között. ciaországban a királyság viss/.aállitását és ebben az irányban Churchillék nagyon szívesen támogatták. Hogy a náci vezérek tárgyalásai miért halasztandók el, annak bizonyára rosszul alapozott háttere van az uralkodó osztály szempontjából. Most azonban a tizenkettedik órában, ismét bajok vannak. Amikor az egész Franciaország náci uralom alatt vergődött Szíriában és Lebanonban sok zavargások voltak, mig aztán Church- hillék arra bírták rá a hatalmat vesztett franciákat, hogy az európai háború befejezése után, teljes szabadságot biztosítanak a fenti országoknak. Ezen határozatok értelmében a franciák csak 45 főnyi katonai erőt tartsanak Szíriában. Most azonban kiderült, hogy az angolok több mint egy félmillió katonaságot helyeztek ott készenlétbe és rápai ancsoltak a franciákra, hogy adják fel Szíria feletti uralmukat. Természetesen csak azért, mert maga Anglia akarja hatalmában tartani az egész közép keletet. De Guile a francia ideiglenes kormányelnök, azzal vádolja az angolokat, hogy kémeket tartottak Szíriába, hogy az ottani népet a franciák ellen lázitsák és most nagy kegyesen ők akarnak bé- kebirók lenni. Az angolok természetesen arról hallani sem akarnak, hogy az őáltaluk leigázott gyarmatoknak önálló szabadságot adjanak. ...................... Ezekután már nem késhet sokáig, hogy megállapítsuk, nem egészen van minden rendben. Akármennyire is tárgyalnak az urak az állandó világbéke érdekében, de minden jel arra mutat, hogy egy újabb háborút készítenek elő, amelynek előre megállapított lényege csak az lehet, hogy az angol imperializmus legyen az ur az egész földtekén. A német tőkések védnökei Azt minden gondolkodó és | újságot olvasó ember tudja, hogy a német nagytőkések nagyon szoros kapcsolatban vannak az angol-amerikai trösztökkel. Sőt az egész világra kiterjedő konrolt szerveztek. Ebben többek között a Standard Oil, General Electric, Du Point, és sok más nagy iparvállalat részes. Sőt a Standar Oil társulatot az amerikai törvényszéken elítélték, ámbár nem azért, hogy a náci gyárosokkal szövetkeztek, hanem csak az- J ért, mert itten Amerikában a j háborús időkben is mestersé-1 gesen korlátozták, csökkentették a haditermelést. Ezt a nácik által kötött egyezség szerint tették. A Standard Oil főtulajdonosa, Nelson Rockefeller egyszer- smint az amerikai State Department egyik nagyon befolyásos titkára, aki olyan sikeresen beszervezte a fasizta Argentiniát az Egyesült Nemzetek közé. Most, hogy a náci fegyveres hatalom össze lett törve, a német iparfejedelmek a társaikhoz fordulnak, hogy megvédjék rendszerüket, vagyonukat, szövetségüket, melyen keresztül újból kiépíthetik ipari birodalmukat. Ezt annál inkább is megtehetik, mert mint a háború előtt, utána még inkább hajlandók bevonni az angol-amerikai nagy iparbárókat, hogy ezt az ipari kontrolt el ne veszítsék. Leginkább a hadi és vegyészeti | iparban teljes egység van közöttük és az amerikai-angol tőkések között. Valamint azt is tudják, hogy amig a tőkés rendszer megmarad, addig az angol-amerikai tőkéseknek éppen úgy kell őket is védeni, mint saját magukat vagy magát a rendszert, melynek az j egész kapitalista osztály szerves része és haszonhúzója. Ezen dolgokat sok becsületes újságíró és némely képviselő is ; meglátta és megemlítette, de a nagy lapok, melyek a nagy tömegeknek a véleményét formálják meg sem említik, vagy nagyon kiferditve közük. De, még | ezen jóakaratu képviselők és újságírók is gyermekes hitben élnek ,akik azt hiszik, hogy ezt megtudják változtatni anélkül, hogy a rendszert megszüntessék, mely szinte szükségessé tette az ilyen kartelokat és szövetkezést. Az sem csoda, hogy a nagy lapok és iparbárók, mint egy védő pajzs működnek ezen kérdésben, hiszen ők tudják, hogy úgy a millió dolláros hirdetések, mint a nagy haszon csak addig létezhet, amig a rendszert és az ilyen kartelokat valamint az egész világra kiterjedő kontroljukat fentudják tartani Most azt is jelentették az amerikai képviselőházban, hogy 1944 május havában az angolamerikai iparfejedelmek képvi- seltetésében egy értekezletet tartottak Lisbonban, a náci iparfejedelmekkel, melyen a háború utánra való terveket dolgozták ki. Valamint a szükséges védő intézkedéseket, átírásokat, hogy ez a bőséges hasznot hozoó kutyaszövetség, melyet “Kartel” néven neveznek, tovább is megmaradjon, melynek mostan Stettiniusék, Rockefeller, valamint az angol lordok, iparfejedelmek a védő- angyalai és azáltal önön ma-, gukat is védik. Vi. CHICAGO FIGYELEM! Az IWW chicagói tagjai julius 1-én a Villa Garden- ban, 6913 Milwaukee Avenu- nuen piknik keretében meg- ünnepli a szervezet 40 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT melyre a magyar munkástársakat is meghívja. A bizottság gondoskodott arról, hogy mindenki jól érezze magát. Take Milwaukee car to the end of the line, from there walk three blocks North to grove. Signs will be posted to guide to the place.
