Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-09 / 1375. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 9. Veres Péter levele az uradalmi cselédekhez Testvéreim, magyar cselédek! Elvégeztetett: magyar nagy- bitok, ezerholdas uradalom nincs többé. Osztják a földet. Az ideiglenes nemzeti kormány elintézte azt, amit 1848-ban kellett volna elintézni, de amit akkor nem intéztek el: megszüntette a nagybirtok-rendszert. így hát uj helyzet előtt állunk. Ha a nagybirtok meg szűnt, uradalmi cselédség sem lesz többé. Magyarország földje a szabad magyar parasztságé lett. Ebből a földből jut a cselédségnek is és a cselédség is megkezdheti a dolgozó, de szabad kis- paraszt gondokkal terhelt, de mégis szabadabb életét. Ismerem a sorsotokat, ismerem a gondolkozásotokat. Tudom, hogy most hogy éreztek, hiszen én is a tiszántúli nagy uradalmak cselédházaiban nőttem fel. Olyan cselédházakban, ahol három család lakott egyetlen szobában, de amelyben csak egyetlen kemence volt és abban az egyetlen kemencében a harmadik családnak sohasem volt rendes helye, mert egy kemencének csak két pofája, két oldal öble van és kenyeret pirítani a sötét hajnalon, vizet forralni, káposztát pergelni a harmadik csak elől, annak hideg szájában, vagy hátul, az égető tűznél juthatott volna hely. Nem sorolom fel, mi volt ebből és nem sorolom fel azt sem, hogy mit jelentett, amikor az egyik család kicsi gyermeke egész éjszaka sirt és nem hagyta aludni a többi családokat sem. Nem sorolom fel, hogy mit jelentett, amikor az egyik család asztalán jobbizü és jobbszagu étel gőzölgött és a többi család gyerekei odaálltak kíváncsiskodni az asztal mellé és nem sorolom fel, hogy $bből mennyi gyereksirás és asszonyi marakodás volt. Ti ezt mindnyájan ismeritek, elég ebből annyi, hogy pokol volt ez és nem emberi élet. Ezért volt, hogy nem érezte jól magát némely cselédember a házban és ha megette a levest, ment ki az ólba, vagy a nyári jászolhoz, ahol legalább pipázgatva, vagy beszélgetve töltötte a cimborákkal azt a kevéske szabad időt, amit a jószág mellett kapott. Tudom, későbbi időkben javult valamit a helyzet. Egyes uradalmakban már olyan cselédházakat is építettek, ahol négy család lakott egy-egy pitvaron, de mind külön szobában; sőt néhol már olyat is, ahol csak két család lakott egy pitvaron. De a cselédsor igy is csak cselédsor maradt és keserűség sózta meg a sovány életet. Ez a világ most elmúlt és soha többet vissza nem térhet. Sok gond, baj és nyomorúság vár még reánk, amig uj és szebb, jobb országot építünk, de azok már a szabad emberek gondjai lesznek. Ha aggódunk valamiért, jószágért, termésért, az nem a másoké lesz, nem az uraké lesz, hanem a mienk s a magunkéért talán még a gond is kedvesebb. Mi, parasztpártiak, nem akarunk többé cselédeket, de nem akarunk napszámosokat és sommásakat sem. Azt akarjuk, hogy az ezeréves szolgaság véglegesen és minden formában szűnjön meg és az egész parasztság legyen szabad, termelő kisbotokos osztály. Ti, akik egész életeteket a mások földjén, sokszor ismeretlen idegen urak földjén töltöttétek, ti, akiknek már apái és nagyapái is cselédek voltak, tudom, hogy sokszor sóhajtoztatok a falusi szabad parasztok élete után. Azoké sem volt az úri Magyar- országon gyöngyélet, nagyon sok gonddal és sok munkával terhelt keserves, dolgos élet volt, de mégis a tietekéhez képest szabad élet volt. Azoknak is parancsolt a csendőr és a szolgabiró, azoknak is parancsolt az állam és a katonaság, azokat is nyúzta az ügyvéd ésa végrehajtó, de voltak néha szabad perceik, voltak szabad ünnepeik és téli időkben voltak néha szabad hónapjaik is, amikor olvashattak, tanulhattak, megbeszélhették ugy-ahogy az ország és a világ sorját.. Nem dudált nekik hajnali kettőkor az első béres kürtje, vagy az ispán, béresgazda ekevas csengője és nem kellett hónuk alá csapott kalappal alázatosan rimánkodni, ha néha-néha vásárra vagy 'templomba, keresztelőre, vagy lakodalomra akartak menni. Ismétlem, ismerem a sorsotokat, ismerem az életeteket és ismerem a gondolkozásotokat. Tudom, hogy az erősebbek, az életrevalóbbak mindig azon álmodoztak, hogy csak legalább egy házat, néhány hold földet és pár darab jószágot szerezhetnének. És ezért szolgáltatok, tűrtétek az ispán és a béresgazda zord gőgjét, tűrtétek az intézők, tiszttartók bikacsökös és vadászpuskás nagyuriságát, tapostátok a hat ökör, vágy négy ló ganéját és gázoltátok a tanyaudvarok, dülőutak térdigérő sarát. Tudom, hogy sokan azért szolgáltatok, azért tűrtetek, azért szenvedtetek, hogy egyszer majd, tiz, húsz évi szolgálat után, szabad falusi parasztok lehessetek. De tudom azt is, hogy ez nagyon kevésnek sikerült. Tudom, hogyha itt-ott egy-egy szerencsés család meg is menekült, a nagy többség nem szabadulhatott. Tudom, hogy sok családfő hosszú éveken át nem engedte, hogy az asszonyai és gyerekei rendesen ruházkodjanak, nem engedte, hogy pénzt költsenek, hanem szaporította a jószágot és néha csapat süldői, felibe adott kocái és tartásra kiadott tehenei bizonyították, hogy nem zsugorgatott hiába. De föld nem volt, eladó föld ritkán került s egyszer csak jött valami csapás, dögvész, vagy árzuhanás, takarmányhiány, vagy sertés pestis és oda lett minden, nem lett belőle se föld, se ház. És tudom azt is, amikor igy hiába elteltek az évek, sokan beí lenyugodtak s a fáradt emberek türelmével várták, hogy mikor j jön majd a tehetetlen öregség után a várva-várt halál. Tudom, hogy sok család meg sem kezdte a zsugorgatást, hiszen úgy sem ért semmit, hanem kezdettől fogva megevett minden kommenciót, eladott minden terményt, felélt minden jószágot, vagy nem is tenyésztett semmit és várta negyedévenkint, vagy félévenkint az uj kommenciót, amelyre különben már mindig adósság volt és amely éppen ezért sohasem volt elég. És tudom azt is, hogy az ilyen cselédek már igazi rabszolgák voltak, az ilyenek már még a falusi napszámos élettel sem cserélhették fel a sorsukat, mert sohasem volt annyi tartalék kom- menciójuk, hogy kibírhatták volna ujesztendőtől a nyíló tavaszig, vagy az uj aratásig. Ha az egyik tanyán vagy pusztán megunták, hát mentek a másikra, ha itt már nem bírták az intézőt vagy béresgazdát, megint elmentek a harmadikra és mert sehol sem laktak sokáig, még csak kegydijra, félkommencióra sem számíthattak öreg korukra, hanem gyermekeik kegyelemkenyerén tengődve jutottak el a megbékítő sírba. Nagyon sokan vannak köptetek, akik már azt sem tudják, hogy melyik falu szabad parasztjai közül szakadtak ki az őseik azzal, hogy csak addig szolgálnak, amig lovat vagy földet szereznek és ha ez nem sikerült, ők meg örök életre kinrekedtek a tanyán ivadékaikkal együtt. Hát ennek most vége. Szabadok vagytok. Földetek is van, házat is majd építetek. Egyelőre úgy vagytok, mint a rab, aki sokáig láncon volt és kapta a sovány levest; mikor elszabadul, zsibbadtak a lábai és nem tudja, ki ad majd enni. A ti aggódástok is jogos: nincs aki mérje a kommenciót, sőt kis kamarátok készletét is elvitte a háború. Föld van, de nincs hozzá iga, mert az istállók, hodályok üresek, az ekék és gépek rozsdásodnak szerte a tanyaudvaron. Hát igen, ez igy van. De rajtatok és az egész magyar parasztságon múlik, hogy igy ne maradjon; Meg kell mutatnotok, hogy nemcsak parancsra tudtotc dolgozni, hanem parancs nélkül is, magatoknak és gyermekeiteknek. Egyelőre nem lesz jó élet, inkább nagyon is kemény és keserves szabadság vár rátok. De majd meglátjátok, hogy még ez is jobb, mint a szolgaság. A mi pártunk, a szegény parasztok pártja, mellettetek áll, szervez, nevel, tanít benneteket, mint a falvak többi parasztját. És ne féljetek, most már a többi pártok sem akadályoznak meg ebben bennünket, hanem inkább segítenek. Nincs többé úri párt és nem is lesz. A városok, falvak és tanyák dolgozó emberei épitik fel az uj országot. Hűséget, becsületet, munkát és fegyelmet kérünk tőletek is. Mi magunk is ezt adjuk. Gyertek hozzánk mint testvérekhez s érezzétek magatokat itthon az óvó, védő közösségben, a Nemzeti Parasztpártban. Ennek a pártnak a tagjai, vezetői mind, mind parasztok és paraszt ivadékok, ti is megtaláljátok a helyeteket benne. (Szabad Szó, Budapest) EZ HAZAFISÁG Az 1917-es orosz forradalom elől sok henyélő elhagyta az orépítő gárda 1944-45-re befizettek: szágot, nem volt akaratuk beletörni magukat a munkába. Egy család, dajkára hagyva kis gyermeküket Franciaországba menekült. Nemsokára az ember ott meghalt. Az asszony Amerikába jött és a neki megfelelő környezetbe, mint háztartási alkalmazott helyezkedett el. Itt múltak az évek, amikor érdeklődni kezdett orosz földön hagyott fia után, aki az állam nevelésébe került és elsőrendű gépész mérnök lett. Az anya óhajára a fiú eljött Amerikába, de minden rábeszélésre sem maradt az anyja mellett, mert mint mondta, őt Oroszország nevelte fel és neki kötelessége azt segíteni munkájával. Anyjától azzal búcsúzott, ha szükségben lennél, írjál. Ilyen nevelés mellett nincsen szükség határrendőrökre. (Lachkóné) FELÜLFIZETÉST ADTAK junius 2-ig: St. Gajdos, New York ..... 3.00 J. Bozváry, Schenectady 1.00 F. Antonfeld, Schenectady 1.00 E. May, Cleveland ........... 1.00 P. Turucz, Newark ........... 1.00 Kér. Értekezlet, Clev........51.53 S. Farkas, Decatur .........—.50 T. Kiss, Kanada ...............—.50 A. Lachkó, E. Saugatuck 2.00 A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 6.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas L, Akron ..............12.00 Fishbein L., New York ....12.00 Fodor J., Cuy. Falls ........12.00 Gáncs L., Carolina ............12.00 Geréb J., Cleveland ......... 9.00 Hering P. Buffalo ............12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 9.00 Kollár J., Cleveland ......... 7.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ..... 4.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland .... 8.00 Lelkó A., Pittsburgh ....... 8.00 J. Lisszy, Phila...................10.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 6.00 Molnár A., Cleveland ........ 9.00 Pataky J. Brooklyn ..........12.00 A. Patchy, Duarte ........... 5.00 Pika P., Chicago ........... 7.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 J. Reppman, Detroit ....... 5.00 M. Stefankó, New York ..12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi I., Detroit ............. 9.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago ............. 7.00
