Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-06-09 / 1375. szám

1945. junius 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Fasizmus Mussolini nélkül — Mario Rossi nyomán <a “Nation”-ból — IRTA: . . . TUDJA PÁL . . . Olaszországgal többször fog­lalkoztam lapunk hasábjain. Ha most nagyobb szorgalom­mal teszem az azért van, mert Olaszország volt legelőször el­foglalva a szövetségesek által, ami azt jelenti, hogy egyúttal tanulmány tárgyává tehetjük a szövetségesek jövőbeni poli­tikáját Németországra és álta­lában Európára vonatkozóan. Ha elhisszük, hogy a háború a politikának egyenes folytatá­sa különböző eszközökkel, ak­kor ezt meg is fordíthatjuk és igy hangzik: “A politika a há­borúnak egyenes folytatása kü­lönböző eszközökkel.”^ Úgy van, nagyon piszkos eszközökkel. Ha végig futunk röviden azon, ami Olaszországban végbe ment, azóta, amióta a szövetségesek Szicíliában partaszálltak, akkor elénk tárul a szövetségesek jö­vőbeni német politikájának ké­pe. Amidőn a szövetségesek 1943 júliusában Szicíliában partra- szálltak, a tradicionális német gyűlölet újra éledt az olaszok­ban, amint a náci csapatok vé­gigvonultak Itálián. A háborút megunták, különösen megun­ták a németek oldalán. A fasiz- ta ellenesség mindenütt elter­jedt. Az ellenállás készen volt a cselekvésre. Mindenütt föl­hangzott a kiáltás: elég volt! Elég volt a fasizmusból, elég volt Mussoliniból! Mussolini tisztában volt a nép hangulatával, tudta, hogy nagy hibát kövtetett el azzal, hogy bevitte az olasz népet a szövetségesek elleni háborúba. Még a magasrangu fasizta kö­vetői is ellene fordultak, tudva azt, hogy a háború vége Mus­solini végét is jelenti. A gesta- po tisztán látta a helyzetet, tu­dott arról, hogy Mussolinit sa­ját hívei félre akarják tolni és ezért Hitler 1943 februárjában magához idézte Salzburgba Mussolinit. Visszaérkeztekor el­bocsátotta három miniszterét: gróf Ciano külügyminisztert, Dino Grandi igazságügyminisz­tert és Giuseppe Bottai nemze­ti-közoktatásügyi minisztert. Ciano a Szent-szék követe lett, Grandi elnöke lett a korporáci­ók tanácsának, Bottai pedig egy újság élére került. Ezen három egyén állandó összeköt­tetést tartott fen magas anti- fasizta egyénekkel, mint a volt miniszterelnök Orlandóval. Ké­sőbb ezek lettek központjai a magas fasizta elemek intriká­jának Mussolini ellen. A királyi háznak is útjában volt már Mussolini, különösen az 1943-as milánói és turini sztrájk után, ahol 50.000 mun­kás ment sztrájkba Mussolini és a háború ellen. A királyt százával keresték föl és sür­gették, hogy vegye ki Itáliát a háborúból. A király eképpen fe­lelt: “Alkotmányos király va­gyok és a parlament határoza­ta nélkül nem alakíthatok uj kormányt.” Ámde a parlamen­tet ellopta Mussolini és a király azt a bohóc szerepet játszotta, hogy a fasizta nagytanácsot használta a parlament helyett. Churchill elég korán, már 1940 december 23-iki beszédé­ben tudtára adta az olasz fasiz- táknak állásfoglalását. “Csu­pán egy ember felelős a hábo­rúért, aki ellene van a királyi háznak és koronának, ellene van a pápának, a Vatikán ha­talmának és a rom. kát. egy­háznak. Ennek okáért azok a fasizták, akik a király oldalára szegődtek biztonságba érezték magukat és Mussolinit fakép­nél hagyták követői. Amidőn 1943 julius 19-ikén Mussolini találkozott Hitlerrel Feltre-n, bár Badoglio kijelen­tette, hogy Mussolini szándéka tudtára adni Hitlernek a külön­béke tervét a szövetségesek­kel. Persze Hitler ebbe nem ment bele, amidőn visszatért Rómába a királynak azt mond­ta, hogy szeptember 15-ikén szakit Hitlerrel. Elérkezett a cselekvés ideje, a monarchisták és a diszidensek (párját elha­gyó fasizták) részére, hogy túl­adjanak Mussolinin, mielőtt ne­ki sikerül véghezvinni a szakí­tást Hitlerrel. A fasizták titok­ban összejöttek és elhatározták hogy megkérdik Mussolinit ter­véről a jövőt illetőleg. Mussoli­ni beleegyezett, hogy két nap múlva összehívják a fasizta nagytanácsot és ott döntenek. Közben Grandi, Bottai és Cia­no összebeszéltek a főtanács tagjaival, névszerint Federzoni, Rossini, Bastianin, Bignardi és Albini. Ez utóbbi nagy kapaci­tást jelentett részükre, mert helyettes belügyminiszter és rendőrségi főnök is volt egy személyben. Dino Grandit vá­lasztották vezérükké, rábízták a memorandum megszerkeszté­sét is, amelyben kéri a főta­nács, Mussolini kormányát, hogy hívja fel a királyt, vegye át és gyakarolja alkotmányos előjogát. A húsz éves diktatúra alatt az összeesküvők legtöbb­je el is felejtette mi volt a ki­rály előjoga, amit Dino Grandi, az 5-ik cikkelyben aztán meg is magyarázott. Az alkotmány szerint a végrehajtó hatalom, csupán a királyt illeti: parancs­noka az összes haderőknek, ha- datüzen, aláírja a békét, szö­vetségi és kereskedelmi egyez­ményeket ir alá. Julius 24-én, amidőn a szö­vetségesek elfoglalták Szicília fővárosát Palermot, ült össze a fasizta nagytanács is. A jele­sebb tagok fekete ingben. A fasizta párt titkára tisztelgést rendelt el Mussolini tiszteleté­re, aki nyomban megnyitotta az ülést és föltárta a katonai helyzetet. A beszéde hosszú és védekező volt. “A probléma” — tette hozzá — “most háború vagy béke ? Feltételnélküli meg­adás vagy harc az utolsóig? Még tovább az egyezményünk­höz való ragaszkodás kérdése.” A tanács tagjai zavarba estek. Általános tanácskozás után Grandi a következő határozati javaslatot nyújtotta be: “Mindenek előtt ezen válsá­gos órákban a fasizta nagyta­nács az első gondolatát a hősi- esen kuzdő olasz haderők felé fordítja, akik közösen a bátor szicíliai néppel együtt vissza­tükrözik a bizalmat az összes olasz nemzetben. Továbbá a bá- torsag nemes tradícióit és ön­feláldozást a mi dicsőséges ka- tanainkban. Megvizsgálva a belső es külső helyzetet, a há­veíetT^f P®Jitikai és katonai vezeteset, a fasizta főtanács ki­nyilatkoztatja: minden olasz- nak legszentebb kötelessége minden áron védelmezni az ösz- szetartast, a függetlenséget és szabadsagot hazájának. Négy nemzedéken keresztül Risorgi- mento-tol napjainkig a törek- i ^e\eS áldozatok azt bizonyít­ják, hogy ezen sorsdöntő órá­ban nem lehet más feladata nemzetünknek, hogy minden olasznak erkölcsileg és anyagi­lag össze kell fogni. Kinyilat­koztatjuk tovább azt, hogy ezen ul» vémtével szükségesnek tartjuk visszaállítani az állam minden funkcióit azáltal, hogy átadjuk a koronának a főtaná­csot, a kormányt, a parlamen­tet, a korporációt, továbbá azon feladatokat és felelősége­ket, amelyeket alkotmányunk­kal es törvényeinkkel napoz­tunk meg. Fölhívjuk a kor- rnanyt, kerje őfelségét a ki­rályt, akihez teljes szivéből for- dui az egesz nemzet bizalommal es hűséggel, hogy az ország ja- I becsulet?„ szempontjából meltoztasson vállalni az összes haderők hatásos parancsnoksá­gai, ^ továbbá a királyság írott törvényé szerint adassák neki a fokezdeményezés és határozat joga, amely egész nemzeti tör­ténetünk ideje alatt intézmé- nyemk áltál és öröklés utján a mi dicsőséges és felséges Szavo- lya királyi házunkat illeti meg. Ezen nyilatkozat szándéka világos. Viktor Emmanuel me­gint mint alkotmányos király kivan szerepelni. Meneszteni kí­vánja Mussolinit — amit nehe­zen tud megvalósítani, miután be eegyezesét adta Mussolini- nek, hogy tegyék félre az al­kotmányt es adassék a korona előjoga Mussolininek. A fasiz- tak vezető lapja nyiltan meg­mondta, illetve beismerte, hogy nem csak a fasizmus vitte bu­kásba az országot, de a király is húsz even keresztül alkot­mány ellenesen cselekedette Csak egyelt felejt el a fasizta vezető lap azt, hogy saját léte- zese is alkotmány ellenes csele- csupán törvényes szem­pontból tekintve a dolgot. Te- hat nem is tudja visszaállítani előjogát a koronának, de ezen fényt nem veszi észre. Tizennyolcán írták alá a nyi­latkozatot. Azután Grandi szó- lasra emelkedett és vádolta Bemto Mussolinit, hogy tehet- segtelen es csak személyes cél­jaira használta ki a fasizta pár­tot. Ciano emlékeztette apósát, hogy nem Olaszország, hanem Németország az, amely gyak­ran elárulta a szövetségi egyez- Egytől-egyig szólásra emelkedtek a kilépett tagok és vádolták Mussolinit, hogy nem jo irányba vezette a háborút. Mussolini rögtön észrevette b,°?y f tobbsé£ ellene van és elakarta napolni az ülést de S e/.yeztek bele, csupán ebedre függesztették föl. Ebéd után Grandi kérte a határozati javaslat szavazásának eredmé­nyét. A fasizta párt titkára névszerint szólította őket. Mel­lette 19 és 7 ellene, egy nem volt jelen. Ezzel az ülés véget ért. A titkár megint elrendel­te a tisztelgést Mussolini részé­re, aki mosolygást erőltetve mondta: “Elfogom vinni a ki­rálynak a határozati javaslatot mind a ketten jót fogunk ne­vetni.” Persze Grandi úgy számított, hogy a király Mussolini me- neszesztése után, őt fogja mi­niszterelnöknek kinevezni, de a királynak más tervei voltak. Azután a fasizta urak Mus­solini letartóztatását készítet­ték elő szépen. A karabinusok parancsnokának adták a szere­pet, hogy a hü emberei közül, válogassa ki azokat, akikkel a királynál történt kihallgatása alkalmával Mussolinit letartóz­tatják, hogy elkerüljék a pol­gárháborút. Cerica generális a karabinu­sok közül választott három em­bert, a legmegbizhatóbbakat, Frignani ezredest, Anverse ka­pitányt és Vigneri kapitányt, hozzájuk adott még három al­tisztet és három rendőrkémet. Megérkeztek a Szavolya villába három órakor és követte őket egy teherautó rakomány kara- binus géppuskákkal fölfegyve­rezve. Mussolini a titkárával együtt megérkezett 4:35-kor. A király rögtön fogadta és Mussolini előadta, hogy szep­tember 15-én a németekkel sza­kítani akar. Előadta a főtanács határozatát, mire a király rö­vidre vágta a tárgyalást, tud­tára adta, hogy helyesli a fő­tanács határozatát, mire Mus­solini megjegyzi: “Tehát ez azt jelenti, hogy mehetek?” “Helyes, ön elmehet” — vá­laszolta a király. “Még hozzá tehetem azt, hogy az utódjáról is gondoskodtam Badoglio sze­mélyében. Remélem rendelkezé­se alá veti magát.” Azután Mussolini elhagyta a termet és a kertben Vigneri kapitány közeledett feléje, aki elvezette egy ambulance kocsi­ba. Még azon este megköszönte Badoglionak, hogy megmentet­te életét és kérte, hogy család­ja biztonságáról is gondoskod­jon. OLASZORSZÁGBAN A FASIZ- TÁK MA IS ÉRVÉNYE­SÜLNEK MILÁNÓ, (ONA) — A hires La Scala nevű operaház fasizta művészei még ma is fellépnek, annak dacára, hogy a szövetsé­ges katonai^ kormányzat egy héttel ezelőtt nyilatkozatban ígérte meg, hogy az operát meg fogják tisztítani a fasizta elemektől. Az utóbbiak között vannak Melepiero és Cloe Elmo énekesnők, akikről pedig az a hir járta, hogy felfüggesztet­ték őket ügyük kivizsgálásáig. A szövetséges katonai kor­mányzat a felelősséget elhárít­ja magától azzal, hogy az olasz kormány által kinevezett ta­nácsadó szerv nem alkalmas - feladatának betöltésére. Ezzel, szemben a tanácsadó bizottság feje, Carlo Gal eff i, a szövetsé­ges katonai közigazgatást vá­dolja határozatlan és habozó politikával.

Next

/
Thumbnails
Contents