Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-09 / 1375. szám
1945. junius 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal Fasizmus Mussolini nélkül — Mario Rossi nyomán <a “Nation”-ból — IRTA: . . . TUDJA PÁL . . . Olaszországgal többször foglalkoztam lapunk hasábjain. Ha most nagyobb szorgalommal teszem az azért van, mert Olaszország volt legelőször elfoglalva a szövetségesek által, ami azt jelenti, hogy egyúttal tanulmány tárgyává tehetjük a szövetségesek jövőbeni politikáját Németországra és általában Európára vonatkozóan. Ha elhisszük, hogy a háború a politikának egyenes folytatása különböző eszközökkel, akkor ezt meg is fordíthatjuk és igy hangzik: “A politika a háborúnak egyenes folytatása különböző eszközökkel.”^ Úgy van, nagyon piszkos eszközökkel. Ha végig futunk röviden azon, ami Olaszországban végbe ment, azóta, amióta a szövetségesek Szicíliában partaszálltak, akkor elénk tárul a szövetségesek jövőbeni német politikájának képe. Amidőn a szövetségesek 1943 júliusában Szicíliában partra- szálltak, a tradicionális német gyűlölet újra éledt az olaszokban, amint a náci csapatok végigvonultak Itálián. A háborút megunták, különösen megunták a németek oldalán. A fasiz- ta ellenesség mindenütt elterjedt. Az ellenállás készen volt a cselekvésre. Mindenütt fölhangzott a kiáltás: elég volt! Elég volt a fasizmusból, elég volt Mussoliniból! Mussolini tisztában volt a nép hangulatával, tudta, hogy nagy hibát kövtetett el azzal, hogy bevitte az olasz népet a szövetségesek elleni háborúba. Még a magasrangu fasizta követői is ellene fordultak, tudva azt, hogy a háború vége Mussolini végét is jelenti. A gesta- po tisztán látta a helyzetet, tudott arról, hogy Mussolinit saját hívei félre akarják tolni és ezért Hitler 1943 februárjában magához idézte Salzburgba Mussolinit. Visszaérkeztekor elbocsátotta három miniszterét: gróf Ciano külügyminisztert, Dino Grandi igazságügyminisztert és Giuseppe Bottai nemzeti-közoktatásügyi minisztert. Ciano a Szent-szék követe lett, Grandi elnöke lett a korporációk tanácsának, Bottai pedig egy újság élére került. Ezen három egyén állandó összeköttetést tartott fen magas anti- fasizta egyénekkel, mint a volt miniszterelnök Orlandóval. Később ezek lettek központjai a magas fasizta elemek intrikájának Mussolini ellen. A királyi háznak is útjában volt már Mussolini, különösen az 1943-as milánói és turini sztrájk után, ahol 50.000 munkás ment sztrájkba Mussolini és a háború ellen. A királyt százával keresték föl és sürgették, hogy vegye ki Itáliát a háborúból. A király eképpen felelt: “Alkotmányos király vagyok és a parlament határozata nélkül nem alakíthatok uj kormányt.” Ámde a parlamentet ellopta Mussolini és a király azt a bohóc szerepet játszotta, hogy a fasizta nagytanácsot használta a parlament helyett. Churchill elég korán, már 1940 december 23-iki beszédében tudtára adta az olasz fasiz- táknak állásfoglalását. “Csupán egy ember felelős a háborúért, aki ellene van a királyi háznak és koronának, ellene van a pápának, a Vatikán hatalmának és a rom. kát. egyháznak. Ennek okáért azok a fasizták, akik a király oldalára szegődtek biztonságba érezték magukat és Mussolinit faképnél hagyták követői. Amidőn 1943 julius 19-ikén Mussolini találkozott Hitlerrel Feltre-n, bár Badoglio kijelentette, hogy Mussolini szándéka tudtára adni Hitlernek a különbéke tervét a szövetségesekkel. Persze Hitler ebbe nem ment bele, amidőn visszatért Rómába a királynak azt mondta, hogy szeptember 15-ikén szakit Hitlerrel. Elérkezett a cselekvés ideje, a monarchisták és a diszidensek (párját elhagyó fasizták) részére, hogy túladjanak Mussolinin, mielőtt neki sikerül véghezvinni a szakítást Hitlerrel. A fasizták titokban összejöttek és elhatározták hogy megkérdik Mussolinit tervéről a jövőt illetőleg. Mussolini beleegyezett, hogy két nap múlva összehívják a fasizta nagytanácsot és ott döntenek. Közben Grandi, Bottai és Ciano összebeszéltek a főtanács tagjaival, névszerint Federzoni, Rossini, Bastianin, Bignardi és Albini. Ez utóbbi nagy kapacitást jelentett részükre, mert helyettes belügyminiszter és rendőrségi főnök is volt egy személyben. Dino Grandit választották vezérükké, rábízták a memorandum megszerkesztését is, amelyben kéri a főtanács, Mussolini kormányát, hogy hívja fel a királyt, vegye át és gyakarolja alkotmányos előjogát. A húsz éves diktatúra alatt az összeesküvők legtöbbje el is felejtette mi volt a király előjoga, amit Dino Grandi, az 5-ik cikkelyben aztán meg is magyarázott. Az alkotmány szerint a végrehajtó hatalom, csupán a királyt illeti: parancsnoka az összes haderőknek, ha- datüzen, aláírja a békét, szövetségi és kereskedelmi egyezményeket ir alá. Julius 24-én, amidőn a szövetségesek elfoglalták Szicília fővárosát Palermot, ült össze a fasizta nagytanács is. A jelesebb tagok fekete ingben. A fasizta párt titkára tisztelgést rendelt el Mussolini tiszteletére, aki nyomban megnyitotta az ülést és föltárta a katonai helyzetet. A beszéde hosszú és védekező volt. “A probléma” — tette hozzá — “most háború vagy béke ? Feltételnélküli megadás vagy harc az utolsóig? Még tovább az egyezményünkhöz való ragaszkodás kérdése.” A tanács tagjai zavarba estek. Általános tanácskozás után Grandi a következő határozati javaslatot nyújtotta be: “Mindenek előtt ezen válságos órákban a fasizta nagytanács az első gondolatát a hősi- esen kuzdő olasz haderők felé fordítja, akik közösen a bátor szicíliai néppel együtt visszatükrözik a bizalmat az összes olasz nemzetben. Továbbá a bá- torsag nemes tradícióit és önfeláldozást a mi dicsőséges ka- tanainkban. Megvizsgálva a belső es külső helyzetet, a háveíetT^f P®Jitikai és katonai vezeteset, a fasizta főtanács kinyilatkoztatja: minden olasz- nak legszentebb kötelessége minden áron védelmezni az ösz- szetartast, a függetlenséget és szabadsagot hazájának. Négy nemzedéken keresztül Risorgi- mento-tol napjainkig a törek- i ^e\eS áldozatok azt bizonyítják, hogy ezen sorsdöntő órában nem lehet más feladata nemzetünknek, hogy minden olasznak erkölcsileg és anyagilag össze kell fogni. Kinyilatkoztatjuk tovább azt, hogy ezen ul» vémtével szükségesnek tartjuk visszaállítani az állam minden funkcióit azáltal, hogy átadjuk a koronának a főtanácsot, a kormányt, a parlamentet, a korporációt, továbbá azon feladatokat és felelőségeket, amelyeket alkotmányunkkal es törvényeinkkel napoztunk meg. Fölhívjuk a kor- rnanyt, kerje őfelségét a királyt, akihez teljes szivéből for- dui az egesz nemzet bizalommal es hűséggel, hogy az ország ja- I becsulet?„ szempontjából meltoztasson vállalni az összes haderők hatásos parancsnokságai, ^ továbbá a királyság írott törvényé szerint adassák neki a fokezdeményezés és határozat joga, amely egész nemzeti történetünk ideje alatt intézmé- nyemk áltál és öröklés utján a mi dicsőséges és felséges Szavo- lya királyi házunkat illeti meg. Ezen nyilatkozat szándéka világos. Viktor Emmanuel megint mint alkotmányos király kivan szerepelni. Meneszteni kívánja Mussolinit — amit nehezen tud megvalósítani, miután be eegyezesét adta Mussolini- nek, hogy tegyék félre az alkotmányt es adassék a korona előjoga Mussolininek. A fasiz- tak vezető lapja nyiltan megmondta, illetve beismerte, hogy nem csak a fasizmus vitte bukásba az országot, de a király is húsz even keresztül alkotmány ellenesen cselekedette Csak egyelt felejt el a fasizta vezető lap azt, hogy saját léte- zese is alkotmány ellenes csele- csupán törvényes szempontból tekintve a dolgot. Te- hat nem is tudja visszaállítani előjogát a koronának, de ezen fényt nem veszi észre. Tizennyolcán írták alá a nyilatkozatot. Azután Grandi szó- lasra emelkedett és vádolta Bemto Mussolinit, hogy tehet- segtelen es csak személyes céljaira használta ki a fasizta pártot. Ciano emlékeztette apósát, hogy nem Olaszország, hanem Németország az, amely gyakran elárulta a szövetségi egyez- Egytől-egyig szólásra emelkedtek a kilépett tagok és vádolták Mussolinit, hogy nem jo irányba vezette a háborút. Mussolini rögtön észrevette b,°?y f tobbsé£ ellene van és elakarta napolni az ülést de S e/.yeztek bele, csupán ebedre függesztették föl. Ebéd után Grandi kérte a határozati javaslat szavazásának eredményét. A fasizta párt titkára névszerint szólította őket. Mellette 19 és 7 ellene, egy nem volt jelen. Ezzel az ülés véget ért. A titkár megint elrendelte a tisztelgést Mussolini részére, aki mosolygást erőltetve mondta: “Elfogom vinni a királynak a határozati javaslatot mind a ketten jót fogunk nevetni.” Persze Grandi úgy számított, hogy a király Mussolini me- neszesztése után, őt fogja miniszterelnöknek kinevezni, de a királynak más tervei voltak. Azután a fasizta urak Mussolini letartóztatását készítették elő szépen. A karabinusok parancsnokának adták a szerepet, hogy a hü emberei közül, válogassa ki azokat, akikkel a királynál történt kihallgatása alkalmával Mussolinit letartóztatják, hogy elkerüljék a polgárháborút. Cerica generális a karabinusok közül választott három embert, a legmegbizhatóbbakat, Frignani ezredest, Anverse kapitányt és Vigneri kapitányt, hozzájuk adott még három altisztet és három rendőrkémet. Megérkeztek a Szavolya villába három órakor és követte őket egy teherautó rakomány kara- binus géppuskákkal fölfegyverezve. Mussolini a titkárával együtt megérkezett 4:35-kor. A király rögtön fogadta és Mussolini előadta, hogy szeptember 15-én a németekkel szakítani akar. Előadta a főtanács határozatát, mire a király rövidre vágta a tárgyalást, tudtára adta, hogy helyesli a főtanács határozatát, mire Mussolini megjegyzi: “Tehát ez azt jelenti, hogy mehetek?” “Helyes, ön elmehet” — válaszolta a király. “Még hozzá tehetem azt, hogy az utódjáról is gondoskodtam Badoglio személyében. Remélem rendelkezése alá veti magát.” Azután Mussolini elhagyta a termet és a kertben Vigneri kapitány közeledett feléje, aki elvezette egy ambulance kocsiba. Még azon este megköszönte Badoglionak, hogy megmentette életét és kérte, hogy családja biztonságáról is gondoskodjon. OLASZORSZÁGBAN A FASIZ- TÁK MA IS ÉRVÉNYESÜLNEK MILÁNÓ, (ONA) — A hires La Scala nevű operaház fasizta művészei még ma is fellépnek, annak dacára, hogy a szövetséges katonai^ kormányzat egy héttel ezelőtt nyilatkozatban ígérte meg, hogy az operát meg fogják tisztítani a fasizta elemektől. Az utóbbiak között vannak Melepiero és Cloe Elmo énekesnők, akikről pedig az a hir járta, hogy felfüggesztették őket ügyük kivizsgálásáig. A szövetséges katonai kormányzat a felelősséget elhárítja magától azzal, hogy az olasz kormány által kinevezett tanácsadó szerv nem alkalmas - feladatának betöltésére. Ezzel, szemben a tanácsadó bizottság feje, Carlo Gal eff i, a szövetséges katonai közigazgatást vádolja határozatlan és habozó politikával.
