Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-02 / 1374. szám
BÉRMUNKÁS Ríjanak a maradiak! (jlVmnen úgy mint a múltban, mindenki jónak és eré- mutatkozni. Magyar Amerikában nagyon sok el- van. Megfigyelve az amerikai magyarság kereszt- ^ rra a megállapításra kell jussunk, hogy az amerikai nagy tömegei a maradiság legalacsonyabb fokán volt. . a kérdéssel teljesen tisztába legyünk, vissza kell társra a középkori magyarországi viszonyokra, amelyek —6 a mai napig is életben voltak. A magyar grófi és földbirtokos uralomra, melynek oroszlánrészét az egyházak alkották. A magyar földmunkás a grófi urak vagy az “anyaszentegyház” révén lett vérig kiszipolyozva. Itt látunk tiszta képet, hogy a magyar honban az egyházak voltak elsősorban azok, amelyek a földművelő parasztságot földönfutóvá, koldus sorsban tartották. SoljC százezer magyar földmunkás, akik nem tudták tűrni a magyarországi tarthatatlan állapotokat, vándorbotot vettek és legnagyobb részük ide vándorolt. A magyar uralkodó osztály beleértve az egyházakat, itt is gondoskodtak a nyáj további egy- betartásáról. Minden igyekezetük abban nyilvánult meg, hogy az idevándorolt magyarságot továbbra is megtartsák a magyar uralkodóosztály hűséges szolgáinak. Mi tudjuk legjobban, akik jó néhányszor bejártuk az itteni magyarlakta telepeket, hogy megmagyarázzuk az idevándorolt munkásoknak, hogy mik voltak azok az indító okok, amelyek őket szülőföldjükről idevándo- rolni kényszeritették. Amerre jártunk ,mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a magyar uralkodó osztály gondoskodott arról, hogy fizetett hü csatlósai tartsák továbbra is markukban az idevándorolt magyarságot. Az idevándorolt magyarság legnagyobb része nem tanult, még az amerikai viszonyokat sem sajátította el hosszú évtizeken keresztül. Az amerikai magyar sajtó állandóan visszafejlődött. Sőt mondhatjuk a jelenben, amikor nagyon nagy szükség volna arra, hogy megmagyarázzák az uj idők viszonyait a múltakéhoz hasonlítva, a drága és nehezen beszerezhető papirt “A Tébolyda Titkaival” töltik meg, vagy a papírkosár fenekéből előszedett és már régen elavult “Kakas Mártont” hozzák hetenként. Ilyen körülmények között az amerikai magyarság a maradiság sötét vermében botorkál. Az amerikai vezető emberek tudják, hogy az amerikai magyarságot, ha másra nem, de a dollárjaiktól hébe-korba bizonyos jóhangzásu érvágásokkal megszabadítani lehet. Nagyon természetes, azon gyűjtések, amelyeket az amerikai magyar reakciós gárda folytat, minden esetben arra irányul hogy azokat a régi állapotokat segítsék Magyarországba visszahozni, amelynek ők hosszú éveken keresztül hűséges képviselői voltak. Lehetséges, hogy az uraknak most is sikerülni fog az amerikai magyarságon eretvágni, de egész bizonyos, amint minden ideérkező magyarországi hir bizonyít, a magyar nép ezután a háború után más szellemben fog haladni. A haladást a jelenkor uj szelleme fogja irányítani. Maga a" magyar földmunkás lesz az ur a magyar ugaron. A grófok uralma egészen bizonyos, csak a múlté lesz. A papi birtokok megmunkálását nem fogja tovább a magyar földmunkás az egyházi adó fejében ingyen végezni. Reméljük, hogy az idevándorolt magyar munkások nagyrésze ha lassan is, de megfogja érteni, hogy uj időket élünk. Uj szellem kell, hogy irányítsa cselekedeteiket. Azok, akik pedig még mindig csökönyösen ragaszkodnak a régi viszonyok visszaállítása mellett, pusztuljanak a maradiság szemétdombján. Az amerikai magyarság, ha esetleg tényleg a haladás útjára fog térni, mert reméljük, hogy rövidesen átfogja hatni őket a hazai testvéreink haladó eszméje, ha a visszamaradt amerikai magyarság meg fog győződni arról, hogy Magyarország már többé nem a grófok és a papok hazája, mert Magyarország a magyar népek hazája, ha az amerikai magyarság egyszer föl fog ébredni maradi álmaiból, akkor tisztán fogja látni, hogy az urak, vagy vezető egyének, akik az amerikai magyarságot, a maradiság jár- szallagján állandóan kiszolgáltatták a volt magyar uralkodó osztály számára, megáijt fog kiáltani! Lefogja rázni a múltak szégyenét! Mi tudtuk mindig, hogy az amerikai magyarság legnagyobb része, nem volt jó semmi másra, csak éltetni a rájuk terpeszkedő reakciót. Az idők hivó szava szólít most mindenkit! Pusztuljon mindenki, aki maradi! Akik eddig az áruló judás pénzeken tengették életüket sohasem lehetnek igazik. Horthy szellemétől áthatott s irányított itteni vezetők nem szolgálhatják egy percig sem tovább a magyar népnek uj irányba haladó törekvését. Pusztuljon a maradiságot képviselő reakció, akiknek vezetése és uralma a magyar népre csak nyomort és százezrek pusztulását jelentette. ____ Az amerikai magyarság sem tehet mást, mint követni az otthonmaradt testvéreinket. A fejlődés kerékkötői pedig pusztuljanak el a láthatárról és az amerikai magyarság mutassa meg, hogy igen is tud cselekedni és a jövőben nem lesz az, ami a múltban, mert a múltban csak kerékkötője volt minden haladó megmozdulásnak. KÓROCZÉK NEM VÁLNAK Irta: Csizmadia Sándor Nagy ideje annak, van talán harmincz esztendeje is, mikor hire futott a faluban, hogy a Kórocz válik a feleségétől, jobban mondva, a felesége az urától. Akkor még a kis Kórocz nem járt olyan kétoldalra, mint most; a czizma terhét elbírta anélkül, hogy mindig utánahajolt volna, hol jobbra, hol balra. A pipát is úgy megtudta még akkor szorítani a szájában, hogy nem folyt ki a pipaszár mellett a nedvesség, végigereszkedve az állán, mint a csendes eső a kukoriczaszáras tetejű istálló megrokkant falán. Mindenki csodálkozott a futó híren. Mert a faluban nagyon tudnak csodálkozni. Természetesen a két szomszédasz- szony tudja meg először az esetet, kik aztán csupa sajnálkozásból összeszaladják ismerőseiket s mikorra a kakas egyet kukorékol, már az egész falu tudja a Kóroczék csúfságát. Titkolódzva adják egymásnak a hirt s csak mikor már nincsen élő lélek a faluban, aki ne tudná: kezdenek rajta gondolkozni, hogy miért is történhetett a nagy eset. — Még ha szép, csinos volna az asszony! De nem az! Olyan az arca, mintha már a honfoglalásnál is ott lett volna. Valami nagyon fiatalnak senki se ösmerte, talán úgy is születhetett már öregnek. Aztán még ha adna magára valamit! Úgy lóg rajta a ruha, mintha egy piszkafát öltöztetnének föl női ruhába. Áz arca is csak akkor lát vizet, mikor a piacról jövet a záporeső útban éri. Igaz az, hogy a kis Kórocz se valami nagy gavallér. Aztán még az a hibája is megvan, hogy nagyon kicsi. Általános vélemény szerint mégis éppen egymáshoz illenek. Miért akarnak hát elválni ? A paphoz kerültek az ügyükkel. Az adta őket össze, hát az is tegyen most közöttük igazságot. A papnak nem is volt könnyű dolga, mert a menyecske kijelentette kereken, hogy az urával egy födél alatt nem lesz, egy kenyeret nem eszik, egy ágyon nem alszik. Az ember azonban azt állította, hogy ő nem akar válni, mert az asszonnyal meg van elégedve. Neki más nem kell, már csak azért sem, mert aligha kapna mást. Már pedig nem azért, mintha őrajta nem kapkodnának, hanem azért, mert nincs több olyan jóra való asz- szony a világon, mint a felesége. Ebben a hitében annál jobban megerősödött, minél jobban válni akart tőle az asszony. Nem is lett volna Kóroczék- nál semmi baj, ha amit az egész falu tudott, azt a Kórocz- né is tudta volna. De nem tudta. Ellenkezőleg! Abban a szigorú meggyőződésben élt, hogy az ura éppenséggel nem méltő hozzá. Nem is tudja, hogyan kerültek össze. Hozzáerőszakol7 oldal ták ahhoz a furcsa kis emberhez. Komoly arccal fogadta őket a pap. Neki ugyanis nagy oka volt a komolyságra, mert a párbér forgott veszedelemben. A vallás vallás marad akkor is, ha az emberek nem élnek egymással, de hogyan lenne párbér, ha nem volnának párok? — Hát aztán mi a bajotok, kedves gyermekeim? — Nem vagyunk megelégedve egymással — felelt az asz- szony — a köténye sarkát bab- rálgatva. — Te se vagy megelégedve, ffiam? — fordult a kis Kórocz- hoz. — Én, tisztelendő ur? Én inkább nagyon is meg vagyok elégedve. Nem is azért jöttem én ide, hanem hogy beszéljen a lelkünkre aztán hadd éljünk együtt. A tisztelendő homlokáról mintha egy árnyék eltűnt volna. De csak tovább folytatta a faggatást: — Hát miért nem vagy te megelégedve, leányom? — Mert, hogy olyan szegény. Nincs ám neki semmije. Talán még a rajtavalója sem az övé. — De hiszen úgy tudom, hogy te is szegény vagy. — Az ám; éppen az a baj. Minek éljen egymással két koldus? Hiába tesszük össze a két semmit, csak semmi az. Ha már neki nincs semmije, miért nem keresett magának olyant, akinek van ? — Én is kerestem volna magamhozvalót. A pap látva, mi a baj, hosz- szu prédikációt tartott nekik a szegénység jóságáról. Hogy milyen dicsőséges dolog szegénységben élni. Meg is van írva: a szegényeké és elesetteké a bol- dogságos mennyek országa és hogy a gazdagnak milyen kin és gyötrelem az élete. Mindig a vagyonát kell őriznie, mert hátha az árvíz elviszi, a rossz emberek fölgyujtják, a tolvajok ellopják. A két együgyű lélek földre szegzett szemmel hallgatta a jóakaratu beszédet s mire a tisztelendő a végére ért, egészen megbarátkoztak a szegénység gondolatával és egymást is szebbnek meg jobbnak találták. És amikor a pap azt mondta nekik: — Gondoljátok meg mégegyszer, gyermekeim! — mindketten egyszerre felelték: — Majd meggondoljuk . . . De ez a megnyugvás csak addig tartott, vagy talán még addig se. mig hazaértek. Bizony csak úgy éltek megint egymással, mint a kutya a macskával. Az asszony pokollá tette a kis Kórocz életét. Neki meg még rogyósabb lett a járása, még jobban a szájába lógott a bajusza s még jobban előrehajolt a háta. Akkor volt némileg megelégedve sorsával, ha hazulról távol volt munkában. Kijárt dolgozni a téglaverő-gödörbe a faluszélre. Itt talicskázta a nehéz sárt naphosszat, hétről-hét- re. Úgy ismerték a többi munkások, hogy ' sohase eszik egyest a hasával. Társai gyakran tanácsokat adtak neki az asszonnyal való bánásmódot illetőleg. Egyik-mások odaszólt neki néha: — Hogy van az asszony Pista?
