Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-02 / 1374. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 2. Feltárulnak a debreceni “Katyn’ borzalmai KIHANTOLTÁK AZ APAFÁJ AI LŐTÉRNÉL LEGYILKOLT 62 EMBER HULLÁIT. A debreceni Köztemetőtől néhány percnyi járásra levő apa- fájai erdőség fái között szerdán délelőtt feltárultak a magyar Katyn borzalmai. ötven sírásó közül EGY BESZÉLNI KEZD Néhány héttel ezelőtt a debreceni rendőrség politikai osztályán megjelent Pál József hordár, Pander utca 28. szám alatti lakos. — Szaggatott, drámai hangon vallomásából kibontakozott annak a sok embertelen szörnyűségnek egyik epizódja, mely a magyarországi német megszállást embersorsokba égette örök emlékeztetőül. Elmondotta, hogyan gyilkoltak le mintegy hatvan embert német katonák és csendőrök együttesen az apafai lőtér mögött, az erdőben. — Én akkor a Kollégium pincéjében laktam — mondotta — Debrecent már ostromolták a felszabadító orosz csapatok. Mikor egy reggel kiléptem a kapun, a Kálvin-téren elfogtak a csendőrök. — Csak néhány órás munkáról lesz szó, öregem — mondották — és elvittek az Alföldi Takarékpénztár előtti térségre, ahol már volt vagy 100-200 ember. Aztán elindítottak a Péter- fia-utcán levő csendőrlaktanyába. Ott kiválogattak bennünket. Az öregeket, gyengéket hazaküldték. — Itt olyan munkáról lesz szó, amire csak erős embert tudunk használni! — mondották. —Minket elláttak ásóval, lapáttal, aztán mintegy ötvenen elindultunk csedőrkisérettel a Hadházi-uton. Útközben érdeklődtünk, hogy hova visznek. Egyik csendőr ránk förmedt, hogy ne kíváncsiskodjunk, de a másik odasugta: — Zsidókat és partizánokat fognak kivégezni, azokat temetik el. OKTÓBER 13 — PÉNTEK VOLT — Szörnyű nap volt ez, még mindig verejtékes lesz a homlokom, ha visszaemlékszem rá. Útközben meg is állapítottuk, hogy október 13-ika volt és péntek. —Két német tiszt jött felénk. Az egyik SS-katona volt és tudott valamennyire magyarul is. A velünk jött csendőrök tisztelegtek, aztán sorainkból előkeritettek tolmácsnak egy németül tudó embert. Emlékszem az illetőre, az Arany Bikában volt pincértanuló. Csakhamar előkerült még hat-hét hémet és ugyanannyi csendőr. A németek adták ki a parancsot, hogy két gödröt kell ásni, egyik 15 méternyi hosszú és két-három méter széles volt, a másik kisebb, nyolc méter hosz- szu és két méter széles. — Mi hozzáfogtunk dolgozni. Közben a csendőrök egyre sürgettek bennünket. Azt mondták, siessünk, nem akarják, hogy nekik is bajuk legyen, mert nem lesz idejében készen a gödör. Alig készültünk’el vele, a lőtérnél levő golyófogó domb mögül elővezették az áldozatokat. Nekünk el kellett menni húsz lépényire és hátat- f ordítani. Aztán a németek gépfegyverrel nyolcas, tizes csoportokban végezték ki a szerencsétlen, zokogó, jajgató,'életükért könyörgő áldozatokat. Mikor a megdöbbentő tömegmészárlás véget ért, velünk el- ásattak az áldozatokat és a német tiszt megkérdezte a csendőrtől, hogy mindnyájan munkások vagyunk-e? Aztán megfogadtatta velünk, hogy a látottakat senkinek el nem mondjuk. — Ezek partizánok voltak, akik megöltek egy tüzérezredest — mondotta. — Ha mi nem végezzük ki őket, akkor ezek lőttek volna le bennünket. Benkő Károly rendőrtanácsos, dr. ökrös Sándor, dr. Horváth Artur orvosszakértők és Barry József vizsgálóbirósegéd. A helyszínen internált nyilasok ásták a két hatalmas gödröt, mely elnyelte a vadállati kegyetlenséggel elkövetett tömeg-gyilkosság- áldozatait. A bizottság tagjai addig a bejelentést tevő Pál József hordárral és a tömegsii’ásásban résztvevő Bézi Sándor kőművessel és Szabó Sándor timársegéddel ismertették a helyszínen a tömeges kivégzés részleteit. — Itt ástuk a gödröt — mutatta Bézi Sándor a helyet. — A csendőrök valósággal hajszoltak bennünket. Azt mondták, hogy aki nem dolgozik gyorsan azt szintén kivégzik a németek. Közben a domb mögül sírást, jajgatást, ijedt emberek könyörgését hozta felénk a szellő. Mikor az ásást bevégeztük, gyorsan félreparancsoltak bennünket és gödör hosszúságú emberláncban hajtották elő áldozataikat a csendőrök és a német katonák. — A kabátjukat és cipőjüket elszedték, szemüket egy kendővel bekötötték. Ami pénz, ékszer volt náluk, azt is mind elrabolták a német katonák. Aztán a gödör szélére hurcolták áldozataikat és gépfegyverrel, karabéllyal tüzeltek rájuk. Két nő is volt a kivégzettek között. Sokan könyörögtek életükért, mások azonban nem kértek, nem rimánkodtak, a kendőt is levették szemükről, ug> néztek szembe gyilkosaikkal. — A hazánkért halunk meg Éljen Magyarország! — kiáltották többen, mielőtt életüket kioltotta a golyó. — Jaj istenem! — sóhajtotta egyik asszony, mikor testébe szakított a golyó és véres testtel a gödörbe hullott. — Voltak, akik nem zuhantak a gödörbe. Ezeknek holttestét nekünk kellett beletenni és Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! csupa véresek lettünk, kezünk, ruhánk. Akiket nem talált halálosan a sortüznél a golyó, azokba még egyszer karabéllyal belelőttek. “NE BÁNTSANAK . . . CSALÁDOM VAN!” — A legmegrázóbb jelenet volt, amikor az egyik férfi a sortüz után néhány perc múlva felugrott a halottak közül. Vér csörgött a homlokán, de még volt ereje és néhány lépést tántorgó lábakkal tett, úgy si- koltotta a német és a csendőr hóhérok felé: — Ne bántsanak. Nekem keresztény feleségem, családom van. Én nem vétettem senkinek! — Egyik német katona odalépett és pisztolyával a halántékába lőtt. Közben a másik gödörnél is folytak a kivégzések. — Annyira sürgős volt nekik áldozataik lemészárlása — vette át a szót Szabó Sándor —, hogy annál a gödörnél, ahol én ástam meg sem várták mig kijövünk, úgy lőtték le az előve- vezetetteket. Fejünk felett süvöltöttek a golyók és a legyilkoltak oda hullottak mellénk. Közben repülőgépek keringtek fejünk felett a magasban állandóan. A kivégzettek, ahogy a csendőrök mondták, nagyrészt zsidók lehettek, de volt keresztény is. Egy katonát is agyonlőttek, ujjáról lehúzták gyűrűjét. Délután három óra volt, mire a hóhérmunka véget ért. Mi undorra] és remegve a felháborodástól, de tehetetlenül végeztük ,amit mondottak. Mikor 3 óra után beföldeltük a két tömegsírt, elengedtek bennünket azzal, hogy még a feleségeinknek sem mondhatjuk el a látottakat. Ezalatt 30 méternyire a kivégzések színhelyétől máglyán égett az áldozatoktól elvett iratok tömege. Nem messze egy bőrkabáton ott volt az elrablóit pénzük, ékszereik tömege és külön kupacba téve bakancsaik és kabátjaik. Az áldozatokat ugyanis mind egy nadrágban s ingben állították a halálgödör szélére. (A “Debrecen” április 25-iki számából.) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak: — Már elhagytuk a Köztemetőt. Egy kút mellett haladtunk el és kértük, hogy hadd ihassunk. Azt sem engedték meg. Étien- szomj an kellett haladnunk, amig az apátfáj ai lőtér mögött levő kubikgödörhöz értünk. Ekkor már elmúlt déli 12 óra. hér terror banditái elnyerjék a méltó . jutalmukat a sok ezer elpusztitot munkás életért és azok is, kik hatalomvágyból Hitler vágóhidjára hurcolták a magyar nép fiatalságának a százezreit és hadak utjává, romhalmazzá tették az egész Magyarországot. MEGINT VÁLTOZÁST TAPASZTALT KUDLIK? Magyarországból kiverték a nácikat, felqsztották az ezerholdas nagybirtokokat, ezzel elpusztították a magyar feudalizmust, megkezdődött a maA NŐKET IS LEGYIKOLTÁK A megindult vizsgálat során szerdán reggel a rendőrségről bizottság szállt ki, melynek a tagjai voltak dr. Böszörményi Imre ügyészségi elnök, dr. Jávor Iván népügyész, dr. Szarukán József vizsgálóbíró, dr. gyár nép hóhérainak a felelőségre vonása, a munkásosztály újra szervezkedhetik, döntő tényező lett magyar földön, stb. Erre “az egyetlen magyar nyelvű osztály harcos forradalmi újság” a Murikás azt Írja: “Eddig csak annyi változást tapasztaltunk az ideérkezett lapok szerint, hogy a régi Hit- ler-Horthy dicsőítést Stalin dicsőítése váltotta fel.” Ugyanezt írja a Kukla-Ró- bert Chernitzky társaság is. Éhez a forradalmisághoz nem kell kommentár, csak annyi, hogy Kudlik méltó a fenti tár- 1 sasághoz. Úgy vélem, hogy nem csak szokásból irom ezt a megszólítást, hanem azért, mert látom ebből a sokatmondó kicsi újságból, hogy csakis a munkások érdekeit szolgálja és igy a legmegfelelőbb megszólítás a bizalmas “munkástársak”. Itt küldöm az egy évi előfizetést. Mike Berka Akron, Ohio Tisztelt Munkástársak: Soraimmal mellékelten küldök 2 dollárt a lapra, egyet pedig a költségek pótlására. A lapra vonatkozólag ezt a megjegyzést kívánom tenni: Mondhatom, hogy ebben a lapban a közel múltakban nagyszerű cikkeket írnak az írógárda összes j tagjai kivétel nélkül. De külö- í nősen ki kell emelnem Geréb I munkástárs azon megjegyzé- j sét, hogy lehetőleg tartsuk tiszteletben a velünk nem egyetértő munkások nézeteit is. Én magam is tapasztaltam a múltban, hogy az IWW egyes I tagjai előszeretettel gúnyolják | a más taktikát követőket és “politikai cirkusz” meg más j ehez hasonló jelzőket használ- I tak, amivel bizony egyébként ! sok jó gondolkodású egyént idegenítettek el a mozgalomtól Turucz Pál 1 I Newark, Ohio
