Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-06-02 / 1374. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. junius 2. A nép ellenségei között LÁTOGATÁS A CONTI-UTCAI FOGHÁZ CELLÁIBAN — MURAI MÉG REMÉNYKEDIK — BÉLDY-BRUCKNER MEGELÉGEDETT Még kihalt volt a Conti-utcai katonai fogház környéke. Egy szemközti lakásban hetet kongat az óra. Berreg a csengő, megnyílik a nehéz tölgyfaajtó és bennvagyunk az egykor any- nyira rettegett fogda épületében. Molnár Sándor dr., a népbi- rósági ügyészség vezetőjének és Major Ákos dr. engedélyével tértünk be a fasizta korszak eme hírhedt kinzókamrájába, ahová újságírónak még sohasem volt szabad a belépés. Szegő Vilmos dr. vezetőhelyettes már várt reánk, az ő kalauzolása mellett tekintettük meg ezt az ódon és oly sok magyar hazafi végzetét okozó cellákat, ahol most a Népbiróság foglyai várják sorsuk eldöntését. A lépcsőkön példás tisztaság. Egy hatalmas terembe érünk. Napfény ömlik be az ablakokokon: ez a fogháziroda. Az íróasztalnál Borbély Andor volt szerkesztő, a politikai fregoli, aki már minden pártot végig- lejtett s végül a nyilasoknál kötött ki. Uszító, hazug, népbo- londitó cikkeivel a náci szennylapok hasábjain évekig fene- gyerekeskedett. Most illedelmes halkszavu. — 1939 előtt irt cikkeim miatt vagyok itt . . . — mondja olyan szerényen, mint egy kisdiák, akit valami turpisságon értek, ezután beletemetkezik egy nagy könyvbe és körmöl tovább. Pirospozsgás arcán a sértődöttség ül, a megbántott- ság minden jelével. Csikordul a zár: belépünk a 107-es cellába. Tágas, világos helyiség. Tizennégyen vannak benne. Mint a gumilabdák úgy pattannak fel helyükről. Itt van Mesko Zoltán, a “nyilasok ősatyja”, Méhes Ignác, kúriai biró, Gáspár Jenő, a jobbléti'e szenderült ujságirókamara volt igazgató főtitkára, Pohl kassai polgármester, a “gettórekorder”, Hehs Endre László “jobbkeze” és sokan mások. Csupa “előkelőség”. Meskó a priccsen áll, a többiek alul. Egyenként jelentkeznek: Mesko terpentint kér. — Talán a hazája testén esett foltot akarja eltüntetni? — kapja a kérdést. Meskó halálos komolysággal válaszol: ( — Nem kérem. A nadrágom bepiszkolódott, azt szeretném kitisztítani. . Mindenki mosolyog a “nyilaspojáca” válaszán, még Gáspár merev arca is nevetésre torzul. Az újságírók egykori diktátorának hiányzik a nyakkendője, de azért igy is elegáns. Arca bizakodó, sőt fölényes. Könyvet kér. Olvasni akar. Méhes megfiatalodott. Papos arcán gúny játszik. Ilyennek láttuk mindig másfél évtized óta a bírói emelvény elnöki székében. Még itt is az újságírókat okolja a történtekért. __ Sokat foglalkoztak velem a szerkesztő urak — mondja —, ez volt a baj. Mindenkinek van valami kívánsága, azután vége a kihallgatásnak. — Mi újság odakinn? Elmondom, hogy Bécs elesett. A nácihordák már kitakarodtak magyar földről. A szövetségesek ágyulövésnyire vannak Berlintől. A diadalmas Vörös Hadsereg Cseh-Szlovákiá- ban végzi tisztogató munkáját. Megmutatom a Kis Ujság-ot, amely a nyilasok terrorjáról szóló nyomozás eddig eredményéről számol be. — Hatezer gyilkosság! ? A gazemberek! — mondják szinte vezényszóra. Legjobban Meskó kiabál a nyilasok ellen, még mindig a prices tetején állva. Elítélik a mások gazságát, de lelkiismeretük nem szólal meg. Hogy Szálasi, Kovarcz, Baky, Endre László az ős segítségük nélkül nem garázdálkodhattak volna, arról bölcsen hallgatnak. A 115-ös cella lakója Murai- Metzl Lipót, a halálra Ítélt nagykátai tömeggyilkos. Már darócban van. Sovány, kegyetlen arca fakó, mint a fal. Ma- gabizóan válaszolgat kérdése- inkra. — Háromszor kértem áthelyezésemet. Nem engedtek el — mondja, miközben a katonai BTK paragrafusaival dobálód- zik. Védekezik, támad, egy pillanatra sem érzékenyül el. Az ő álmait nem zavarják a halálra kinzottak esdeklő jajkiáltásai, az apák, testvérek, özvegyek, árvák fuldokló'zokogása. Kérte áthelyezését ... — és ezzel el- intézettnek tekinti a dolgot. A 112-es zárkát éppen most súrolják, Béldy-Bhuckner Alajos altábornagy “pillanatnyi” otthonát. A szomszéd cellában “fogad”. Magas, vékony alakján kék gyapjú kezeslábas feszül. A besütő napsugár ezüstös haján szikrázik. Midennel meg van elégedve.-' Igen, ő mindennel meg van elégedve. Bruckner ur nyugalmát nem riogatja a magyar ifjúság pusztulása. A korhadt fakeresztek alatt örök álmukat alvó magyar fiuk esztelenül kiontott véré, akiket ő hajszolt Voronyezs alá. ő mindennel meg van elégedve .. . Általában itt mindenki megelégedett. Hiszen erre meg is van minden okuk. Az orvosi rendelőben olyan “tudós” gyógyít, mint Murai kebelbarátja: dr. Herczeg Tibor. A műhelyekben a halálra Ítélt Sponer a vezető. A kertészet irányitója Neppel-Nagyrévi György szerkesztő. A romeltakarítási munkálatok feje egy alispán. A küldöncszolgálatot Hortob á g y i László 16 éves nyilas fióka látja el, aki csak azért panaszkodik, hogy itt nem jutalmazzák ügy munkáját, mint még pár hét előtt, amikor minden zsidó tarkónlövéséért egy-egy lekváros kenyeret kapott. Palatínus az ebédosztó, a válogatott fut- j igazat kell adni Bruckner altá- ballista. Úgy látszik, kézilabdá- bornagynak, hogy ők minden- zónák is jó lehetett, mert úgy nel meg vannak elégedve, zsonglőrösködik a csajkákkal, Csak a magyar nép elégedet- hogy belekáprázik az ember sze- len. Számonkéri a százezrek me. | pusztulását, az özvegyek, árÉs ha elmondjuk még, hogy j vák tengernyi szenvedését, vá- a konyhafőnöki tisztséget Bor-; rosaink, falvaink feldulását, se Károly “vállalta”, a Duna-1 ezer sebből vérző dunaparti palota egykori séfje, akinek metropolisunkat . . . egy-két atrocitásért nem kellett j Mátrai Sándor a szomszédba menni, akkor | (Kis Újság) New Yorki törvény az előítéletek ellen Semmiféle más amerikai államban nem fogadtak még el olyan törvényt az előítéletek ellen, mint amilyen a new yorki Ives-Quinn Bili, amely eltiltja a faji, vallási, vagy nemzetiségi megkülömböztetéseket az alkalmaztatások körül. Hogy a kérdés milyen fontos volt, mu- tatja az, Hogy Roosevelt elnök országos viszonylatban már korábban életre hh ta a Méltányos Alkalmaztatási Gyakorlatok Bizottságát, elnöki rendelettel a háború tartamára. A new yorki törvény állandósít- J ja ennek a bizottságnak az el- j veit — New York állam területén. De valószínű, hogy más államok is fogják követni a nemes példát, hogy a polgárok egyforma jogainak az alkotmányban lefektetett elvét a mindennapi gyakorlatban is biztosítsák. New Jersey és Massachusetts államok törvényhozásai előtt máris ott fekszenek a new yorkihoz hasonló javaslatok, de sok más helyen is hasonló munkába kezdtek a liberális erők. A new yorki törvény elsősorban is azt mondja ki, hogy az egyes polgárok között “faj, vallás, szin, vagy íemzetiségi származás miatti megkülönböztetés az állam érdekeit sérti, mert nemcsak lakóinak életérdekébe vág, hanem a demokratikus állam intézményes alapjait is megingatja.” Ennek az általános elvnek az alapján, megtiltja a megkülönböztetést az alkalmaztatások terén. Az uj törvény ez év julius elsején lép életbe és hogy hathatósan működhessen, öttagú bizottságot állít fel, amelyet felhatalmaz arra, bogy kényszerítse az alkalmozókat a munkásszervezeteket és az állásközvetítőket, hogy hagyjanak fel minden előítéletes gyakorlattal. A bizottságnak először is a békéltetés és meggyőzés fegyvereivel kell próbálkoznia, de ha ez nem vezetne célra, büntetéseket is .mérhet ki. A törvény rendelkezéseinek megsértése kihágás, amely egy évig terjedhető elzárással, vagy 500 dollárig terjedhető pénzbírsággal, vagy mindkettővel büntethető. A bizottság határozatai ellen a bírósághoz lehet fellebbezni. A bizottságot felhatalmazták arra is, hogy tanácsadó szervezeteket és hivatalokat állítson fel az egész állam területén és hogy a községi és köznevelési intézményeket buzdítsa arra, hogy az állam népességének minden rétegében a jobb megértést és kölcsönös jóakaratot előmozditsák. A javaslatot a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek ellenezték, de sokan olyanok is, akik azon a véleményen voltak, hogy a megkülönböztetés ugyan ellenkezik az amerikai szellemmel, azonban a törvényszabta büntetések nem fogják a fajok és vallások közötti ellentéteket enyhitehi, hanem ellenkezőleg, ki fogják élesíteni azokat. Ezek az utóbbiak azzal érvelnek, hogy a megkülönböztetések ellen nem törvénnyel, hanem népneveléssel és felvilágosítással kell küzdeni. A javaslat pártolói azonban azt vitatták, hogy a népnevelői intézmények mögött a törvényes védelmet is biztosítani kell, ha azt akarjuk, hogy a nevelés eredményes legyen. Az elfogadott törvény hangsúlyozza is a nevelés és felvilágosítás szükségességét. Egyesek azzal is érveltek a törvény ellen, hogy visz- szaéléseknek lesz a melegágya és hogy a szövegezése túlságosan komplikált. Common Council építőgárda 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 6.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas L, Akron .............12.00 Fishbein L., New York ....12.00 Fodor J., Cuy. Falls ........12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ......... 9.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S.? Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 9.00 Kollár J., Cleveland ......... 7.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ..... 4.00 J. Kozsány, Saratoga ......12.00 Lefkovits L., Cleveland .... 8.00 Lelkó A., Pittsburgh ....... 8.00 J. Lisszy, Phila. _____ 10.00 Mhgor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 6.00 Molnár A., Cleveland ..... 7.00 Pataky J. Brooklyn .........12.00 A. Patchy, Duarte ........ 5.00 Pika P., Chicago ............. 7.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 J. Reppman, Detroit ....... 5.00 M. Stefankó, New York „12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ...... 5.00 Visi L, Detroit ................. 9.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 i Zára J., Chicago ............. 7.00
