Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-05-26 / 1373. szám

1945. május 26. BÉRMUNKÁS 7 oldal OLVASÁS KÖZBEN DAC Amidőn már az összes német internáló táborok nevei feledés­be mentek, Dachau neve a gya­lázat és utálat tárgyát fogja képezni. Ezt a tábort állította föl Hitler legelőször. Már pusz­ta neve a terror félelmét idézte elő minden emberben egész Né­metországon végig rövidesen, ahogy a nácik uralomra kerül­tek. Ez volt a legnagyobb és legborzalmasabb táborok egyi­ke, amelybe Hitler a politikai ellenfeleit küldte. Ugyanakkor itt központosították a legsza­distább nácikat, akik hivatás­szerűen űzték az emberi kín­zást és halálosztogatást. Ami­kor a U.S. hetedik hadsereg bemarsolt Dachauba és kisza­badítottak 23,000 rabot, akik még életben voltak. A hadse­reggel volt Sidney Olson ujság- tudósitó, aki a következőképen számol be a táborról: Az országúton kívül, még a müncheni vasútvonal oldalága vezet Dachauba. Itt egy kato­na állított meg bennünket és mondta: “Szeretném ha benéz­nének ezen vasúti kocsikba.” A kocsik tele voltak halott em­berekkel, legtöbbje mezítelenül. Csontos, összeaszott -hátukon és derekukon korbács csapások helyei látszottak. Legtöbbje a kocsiknak fedetlen volt, mint az amerikai szeneskocsik. Végig­mentem a kocsik mellett, meg­olvastam őket és 39 volt tele halottakkal. A szag elbirhatat- lan. Nem tudnám pontosan ■meghatározni mennyi lehetett összesen, de két kocsiba meg­számláltam, egyikben 53, má­sikban 64. A főbejárati ut áthaladt né­hány nagyobb épületen, ezek már megvoltak tisztítva az el­lenségtől, igy hamarosan talál­koztunk a fölszabaditottakkal. Néhány száz orosz, francia, ju­goszláv, olasz és lengyelek vol­tak itt, hisztérikusan és őrül­ten boldogok. Elkezdtek csó­kolni bennünket. Mit csinálná­tok ha sok hisztérikus, borot- válatlan, tetürágott, mámorré­szeg, tifuszfertőzött ember rá­tok rohanna és csókolni akarna benneteket? Semmit. Nem üt­nétek őket dacára, hogy vala­mennyi csókol egyszerre. Sem­mi értelme sem lett volna, hogy azt magyarázza^ nekik, hogy nekem semmi közöm a ki­szabadításukhoz, én csak egy ujságtudósitó vágyik. Egy fél­tucat belőlük különösen boldog volt, később tudtam meg, hogy emellett nagyon büszkék, két német katonát saját kezűleg ők öltek meg. CSONTVÁZ BOGLYA Tovább haladtunk és a tábor legnagyobb része föltárult előt­tünk. Épületek és barakok ter­jeszkedtek egymás után. Egyik épületen kívül félig kátrányos ponyvával letakarva, vagy 5 láb magas és 20 láb széles mez­telen emberi holttest volt, mind erősen lesoványodva. Megkerül­tük az épületet és a központi hamvasztóba jutottunk. A szó­HAU bák szabályosan elrendezve: 1) az iroda, amelyen az élő vagy halott jutott körösztül, ahol az összes ruháiktól megfosztották őket; 2) a Brausebad (zuhany) fürdő, ahol az áldozatokat gáz­zal megfojtották és 3) a kre­matórium (hamvasztó). A kre­matóriumban két nagy kemen­ce volt. A kemencék előtt kap­csokon csiga lógott, amely a szarufához volt erősítve. Itt — egy csapat francia által állítva — az S.S. emberek gyakran ag­gatták a rabokat nyakánál fog­va, lábújánál fogva, vagy aho­gyan a szeszélyük diktálta ne­kik. Itt az áldozatoknak látni kellett, miközben ütlegelték és kínozták, amint társát a ke­mencébe csúsztatták. Mingyedike ezen szánalomra méltó, boldog, éhes és hisztéri­kus embereknek, elakarta me­sélni hazáját, faluját és váro­sát s újságot, cigarettát kér­tek. A szemeik olyan szenve­dést árulnak el, amely nem áll birtokomban leírni. A legbor­zalmasabb pokoli szenvedés hosszú éveken keresztül, mely­ből most ütött a szabadulás órája, amely után reménytele­nül sóvárogtak, most félőrültté váltak örömükben és ezt azon szemek most együtt tükrözik mind vissza. Újból s újból min­den nyelven fogadkoznak, hogy valóban mennyire örülnek. A SÖTÉTSÉG SZIVE Ámbár fáradtak voltunk a hosszú úttól, de valami csalt bennünket tovább és tovább épülettől épületre. A hang ami bennünket csalt, kezdetben azt hittük a Dachau fenyőfáitól ered, amint a szél fújja őket, de később megtudtuk, hogy az emberek tapsai, ezer és ezer örömámoros ember zsivajgása. Végre egy magas deszkake­rítéshez érkeztünk és körösz­tül mentünk a kapun. Kitárult elibénk az egész nagy Dachau börtön, körülbelül vagy egy négyzetmérföd kiterjedésben. Ezen kiterjedés megrakva ala­csony barakokkal, ahonnan most sereglenek elő Dachau föl­szabadított rabjai sok ezer számban, akiknek pontos szá­mát nem tudnám megmonda­ni. Egetverő éljenzés és tapsra kaptak, amennyire csak gyön­ge erejük megengedte, keresz­tül tépték magukat a drótsö­vényen, hogy megérinthessenek bennünket, hogy beszélhessenek velünk. Valamelyik pedig nem birt vad örömével. Minden nem­zetből voltak itt emberek, aki­ket Hitler fogdmegjei szedtek össze, mint a nácizmus első és főellenségét, ezek voltak a leg­korábbi Hitler gyűlölők. Német szociáldemokraták, spanyolok, akik túlélték a spanyol polgár­háborút, egy ujságtudósitó, a “Paris Soir” levelezője, aki annyira sirt, hogy nem érthet­tem meg a nevét. ÖRÖM A POKOLBAN Barakról barakra jártunk. Nagyon sok volt közöttük a beteg vagy éhségtől és a ve­réstől haldokló és csupán csak feküdtek, egymásnak támasz­kodva vállal, gyönge ahoz, hogy bármit csináljanak, csak nevet­tek, üveges szemükkel. Még hindut is találtunk itt. Újból fölzudult az éljenzés, a taps és annyira lefogtak ben­nünket az emberek százai, hogy nem bírtunk tőlük szabadulni, csókoltak és csókoltak bennün­ket, akik büdösek voltak, mint a pokol, szemmeláthatólag bete­gek, halálosan betegek a sok fajta betegségtől. Egy óriás orosz 30 másodpercig tartott a kezében, mig végre végig csó­kolta köpenyemen a U.S. jelvé­nyeket. Kiabáltak minden nyel­ven, valamikor amerikai kiej­téssel is egy kicsi lengyel oda­szaladt elénk, levetette magát és kiáltotta kétségbeesetten: “Hello boys”. KI AZ AKNÁBÓL Az első borzalmakon átes­tünk, de ezen a héten olyan szörnyű hírek jöttek, hogy min­den korábbi náci embertelensé­get fölülmúl. Egy U.S. hadseregbeli kérde­zőnek egy elfogott német dok­tor, Gusztáv Wilhelm Schübbe, történetesen elvállata, hogy a kievi náci “Megsemmisitő In­tézet” (halálgyár) 110.000-től 140.000-ig ölt meg embereket” az életre nem érdemesek közül kilenc hónap alatt mig ott dol­gozott. Dr. Schübbe egy kábító szerektől nyomorék ember és mégis a feje volt az intézetnek, hidegen hozzátette, ő maga ölt meg 21.000 embert. Ez a náci orvos elég őszinte volt. Az intézetet mindjárt föl- állitották, mihelyt a nácik Kie­vet elfoglalták 1941-ben. Az emberanyaguk volt: nyavalya- törős, “shizophernics” kétéletü egyén) zsidók, idegenek és ci­gányok. Minden egyes doktor legalább 100 személyt intézett el naponta morphine beoltással. Magyarázta Dr. Schübbe: a tü­nete az égyénen nehéz légzés és szempilla zsugorodás, az arc kékké változik, a légzés mind­ig ritkábbá válik, mig végre megáll. Dr. Schübbe tudományosan elkülönítette az indokokat: “Mi német orvosi körök Kievben természetesen tudatában vol­tunk munkakörünk jelentősé­gével. Eltekintve bizonyos nem ide tartozó fázistól, munkakö­rünkben, azt állítom, éppen úgy mint tavasszal a fákat meg- nyessük, kivágjuk rajta a nem odatartozó öreg galyakat, igy a népeknek is szükségük van bi­zonyos egészségügyi intézkedé­sekre koronkint.” LÁNGOK ÉS VERÉSEK Ezen tömeggyilkosságok be­ismerésével egyetemben jönnek a többi hátborzongató jelenté­sek; Németország saját feké- lyes internáló táboraiból is: A buchenwaldi táborban fegyelem szegésért a rabok tömegeit küldték a másvilágra. Be kel­lett nekik menni egy hamvasz­tóba és négy hathatós fokoza­ton, csonthamuvá változtatták őket: 1) letolták őket egy ti­zenhárom láb hosszú csuszta- tón az akasztó terembe, vagy inkább megfojtó helyre, 2) az S.S. emberek aztán megfojtot­ták őket egy rövid duplavéggel rendelkező hurokkal, 3) fölag­gatták őket a falba vert kap­csokra ( amelyik még rugdaló- zott a kapcson is észretéritet- ték egy kéznél levő fasulyok­kal), 4) a hamvasztóhoz való szekerezés tizennyolcasával, egy csapat által (hamvasztó ban­da). A hamvasztó biróképessé- ge 400 volt tizóránként. William Sandler őrmester egy U.S. hadifogoly látta aho­gyan agyonvertek az S.S.-ek három francia .fiatalasszonyt a Chemnitz-höz közel a táborban, ahol lakott, azt állították, hogy az asszonyok barátságot kötöt­tek az amerikaiakkal. Egy reg­gelen 250 foglyot összevontak az udvaron. A három asszony elibök lett fölállítva és meg­fosztották ruháiktól és az S.S. emberek addig ütötték őket, egy csomós kilencágu korbács­csal mig meg nem haltak. Az őrmester azt mondta, a kínzás legalább húsz percig tartott. Ezekhez nem kívánkozik semmi komentár, inkább arról akarok beszámolni az olvasó­nak. aki teheti, nézze meg az ujságfilmeken is, mert most legtöbb helyen már hozzák és ami fénykép, az nem kitalált mese, vagy “propaganda”. . . . tudja Pál . . . MI LESZ A HADIFOGLYOK­KAL WASHINGTON, (ONA) — Fred M. Vinson, a Háborús Mozgósítási Iroda vezetője ki­jelentette az Overseas News Agency munkatársa előtt, hogy a hadifoglyokra nagy szükség van a gazdaságokban, különö­sen pedig a cukorrépa mező­kön. A konzervgyárakban szin­tén szükség van a hadifoglyok munkájára. Éppen ezért a had­ügyminisztérium nem számol azzal, hogy az itt levő német hadifoglyokat a közel jövőben hazaküldi. A genfi egyezmény csak békekötés után teszi a foglyok azonnali hazaküldését kötelezővé, mi azonban nem kö­töttünk békét Németországgal, hanem az utóbbi egyszerűen megadta magát. Különben is, a foglyok hazaszállítása a ren­delkezésünkre álló szállítási eszközöktől függ és egyelőre minden legcsekélyebb hajótér a Csendes Óceán felé irányuló átcsoportosításra van fenntart­va és arra, hogy a tengerentúl­ról csapatainkat részint haza­hozzuk, részint pedig, hogy az ott maradó megszálló csapato­kat ellássuk. Az amerikai hadügyminisz­térium nyilatkozott a német hadifoglyokra vonatkozó igé­nyek tárgyában. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak sürgős szüksége van 150.000 fogolyra, hogy áprilistól októ­berig segítsenek a főzelékek és gyümölcsök betakarításában, a gyapot és dohányszüret elvég­zésében, továbbá mindabban a munkában, melyet Vinson ur előttünk megemlített. A papir- pép feldolgozására szintén sok munkáskézre van szükség. Május elsején több, mint 343.000 német fogoly volt az Egyesült Államokban. A Had­ügyminisztérium nem hiszi, hogy a Háborús Mozgósítási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents