Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-26 / 1373. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG AR AIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A munkásság termelő képessége (gb.) Az európai háború végével kapcsolatban a War Production Board vezetői valóságos dicshimnuszok keretében emlékeztek meg az amerikai munkásság teljesítő képességéről, amely lehetővé tette a jóval előbb felfegyverzett egész Európát leigázó és egy ideig megverhetetlennek tartott náci hordák oly tökéletes szétverését, hogy végre is az egymástól elszigetelt és kiirtás előtt álló maradványok kénytelenek voltak minden feltétel nélkül megadni magukat. William L. Batt, a War Labor Board alelnöke összegezte nagyjából a munkásság hadi termelő teljesítményét: “Még mindannyian emlékszünk arra”, — mondotta Mr. Batt, — “hogy a Pearl Harbori támadás után President Roosevelt 60,000 repülőgép gyártását, 8 millió tonna tartalmú hajók építését és 45,000 tank gyártását tűzte ki célul. Hányán gondoltuk akkor, hogy ez a kitűzött cél túlságosan magas, elérhetetlen; hogy csak megszokott amerikai nagyítás, inkább csak propaganda, mint valóság s lényegében az ellenség ijesztését szolgálja.” “Azóta 246,854 hadirepülőgépet gyártottunk. Teherszállító célokra építettünk 45,384,000 tonna tartalmú hajórajt. Ehhez hozzá kell számítanunk az 56,697 kisebb-nagyobb hadihajót. Gondojuk csak meg, mit jelentenek ezen számok!! President Roosevelt 45 ezer tankot kért. Mi 75 ezret építettünk. De gyártottunk hozzá mindjárt 130,017 ágyút is, jórészét önmozgó erővel ellátva. Most vegyük még ehez a millió és millió kisebb fegyvereket, az azokkal járó lövegeket, aztán a mindenféle más felszerelés miriádjait, akkor talán alkothatunk valami fogalmat magunknak a munkásság teljesítményéről.” A War Labor Board egy másik alelnöke, Clinton S. Golden, az amerikai munkások eme hihetetlen termelő képességét hasonlította más országok munkásainak termelő teljesítményével. “Egyetlen ország sem közelítette meg csak valamennyire sem ezt a csodás teljesítményt, amit elértünk az elmúlt négy év alatt. Ez év elején háborús termelésünk túlhaladta az összes ellenségeink és összes szövetségeseink együttes termelésének összegét.” Ehez még hozzátehetjük Joseph C. 0‘Mahoney, Wyoming állam szenátorának ezt a megjegyzését: “Ebben a termelési versenyben az Egyesült Államok legyőzte az egész világot. Háromszorosan akkora hadi flottát építettünk, mint a világ többi ösz- szes haditengerészetei bírnak. Áthidaltuk a két óceánt a hajók láncolatával. Felszereltük a 12 millió embert felölelő hadsereget, segítettük felszereléssel szövetségeseink hadseregeit. És tettük mindezt SZABAD MUNKÁVAL. Ez a szabad munka tette lehetővé azt a csodás termelést, amely feltétlen megadásra késztette a RABSZOLGA MUNKÁT alkalmazó ellenséget. Ki meri tehát mondani, hogy A SZABAD MUNKA NEM HATÁSOSABB A RABSZOLGA MUNKÁNÁL?” Nem első eset, hogy a háborúval kapcsolatban ily elismerőleg emlékszenek meg a munkásságról. Ma már nem képezheti vita tárgyát, hogy ezt a háborút nem a harctereken döntötték el, hanem a bányákban, a gyárakban és egyéb ipartelepeken, ahol a modern háborúhoz szükséges ezer meg ezerféle felszerelést készítik. Az ily felszerelés nélkül a mai háborúban a katonák bátorsága, hősiessége és önfeláldozó cselekedetei nem sokat érnének a jól felszerelt ellenséggel szemben. Ez a szükség helyezet megmutatja, hogy a munkásság milyen asztronómiai méretű termelésre képes, ha alkalmat kap a termelőeszközök használatára. Mert ezt a határtalan termelést a munkások, — szellemi és kézi munkások kooperációja hozta létre. Az iparok tulajdonosai csak annyival járultak hozzá, HOGY BEZSEBELTÉK A SZINTÉN ASZTRONÓMIAI PROFITOT ÉS FÉLREÁLLTAK, — engedték dolgozni alkalmazottai- ikat. Nagyon sok olyan tulajdonos, akikről eddig azt hitték, hogy iparvállalata az ő személyén nyugszik, otthagyta a vállalatot s évi egy dollárért beállt állami tanácsadónak, ami azt jelentette, hogy rendeléseket szerzett gyárainak. Ezen rendeléseket persze az alkalmazottai készítették el és a tulajdonos csak a profit elzsebelésében segédkezett. Toljuk félre a hazafias frázisokból alkotott fátyolt és úgy vizsgáljuk ezt a mesebeli nagy termelést. Látni fogjuk, hogy csak azért volt lehetséges, mert a termelőeszközöket ideiglenesen felszabadították, a munkásság rendelkezésére bocsájtották. Nehogy félreértés legyen, sietünk megjegyezni hogy a “felszabadítás” szóval itt nem azt akr.rjuk mondani, hogy a tulajdonosoktól elvették, a termelőeszközöket, hanem csak azt, hogy valóságosan a pukkadásig tömték őket a profittal, hogy annak ellenében hagyják teljes működésben iparvállalataikat és mihelyt a háborús profit megszűnik, a tulajdonosok éppen úgy lezárhatják a most még sokkal megnagyobbodott gyáraikat, mint azelőtt tették. A kérdés csupán az, hogj vájjon az amerikai munkásság tanult-e annyit az elmúlt pár év eseményeiből, hogy milyen mérhetetlen nagy termelő erővel rendelkezik? Vájjon észrevette-e, hogy a termelőeszközök felszabadítása esetén képes volna ugyan ilyen nagymérvű teljesítményre akkor is, ha nem háborús, — tehát a gyilkolás és pusztítás szerszámait gyártaná, hanem az élethez szükséges ezer meg ezer másféle dolgot? Olyasmiket, amik az emberi életet szebbé, könnyebbé és boldogabbá tennék. És végre észrevette-e, amit sajnos, a múltban nem látott meg, hogy ennek a termelési bőségnek a profitért való termelési rendszer az akadálya. Vájjon észrevette-e, hogy a termelésből ki kell küszöbölni a profitot? Fel kell szabadítani a termelési eszközöket, nem ideiglenesen, a profit tömés utján, hanem egyszer és mindenkorra a profit teljes megszüntetésével, a teljesen szükségtelen, élősdi és igy káros tulajdonosok eliminálásával. Az emberiség jövője attól függ, hogy a háború nyújtotta ily irányú leckét mennyire értette meg a munkásság. Az Anyák napja (a.l.) Utólag irom meg tapasztalatom. Május 13-ika volt jelezve az anyák napjának. Sokan örültek, de többen sirtak. A világháború nagy megpróbáltatás elé állította az anyákat. Ez alkalommal a rádió meg a polgári lapok fesirtak és az anyákat azzal próbálták kiengesztelni, hogy talán a jövőben jó volna őket megkérdezni, hogy akarnak-e háborút? A fenti elgondolás igen hangzatos, de legkevésbé történt ez igy a múltban és egészen bizonyosra vehetjük, hogy nem fogják kérdezni a jövőben sem addig amig a jelen áldatlan kapitalista rendszer létezni fog. Az anyákhoz szólva azt tolmácsolhatjuk, hogy a jövő háborúk megakadályozására az anyák igazán felkészülhetnek, még idő előtt, ha gyermekeiket úgy nevelik, hogy idejekorán megértetik velük, hogy ez a társadalom, amelyben ma élünk, nem az emberszeretetre van alapozva. Nem! Még akkor sem, ha azt tanítják velünk, hogy “szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” A munkás anyákhoz szólunk, meg akarjuk értetni veletek, hogy hiába sopánkodtok, hiába minden imádság, háborúk voltak és lesznek is mindaddig, amig egy olyan társadalmi rendszer fog létezni, amilyen a mai, amelyben az üzleti érdek fontosabb, sok millió ember életénél. Munkás anyákon a sor, hogy mindannyian megértsétek azt a tanítást, hogy az emberiség a jövőbeni háborúkat biztosan megszüntetheti, ha idejekorán egy olyan társadalmat létesítünk, amely társadalom tétezése nem a véres háborúktól függ, hanem a szabad emberek összefogásától. Jólétre és boldogságra van alapozva anélkül, hogy egyik ember a másikat kizsákmányolja vagy megrabolja. Anyák ne siránkozzatok, mert nagyon sokat tehettek — ha már hozzáláttok építeni az emberiségnek az igazi mentsvárát. Sorakozzatok fel a többi embermilliókkal egy jobb társadalom kiépítésére amelyért mi, IWW-isták már hosszú éveken át küzdünk. Sorakozzatok ti is munkásanyák a küzdők táborához, hogy keserű könnyeiteket a jövőben boldog mosoly váltsa fel. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a .munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- Büntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra i kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az írj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
