Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-26 / 1373. szám
1945. május 26. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------SZAKSZERVEZETEK VILÁGSZÖVETSÉGE A san franciscoi konferenciával egyidőben és ugyancsak San Francisco városban egy másik nagy horderejű gyűlést is tartottak, amelyen számos ország szakszervezeteinek küldöttei vettek részt és véglegesen megalakították a Szakszervezetek Világszövetségét. A delegátusok azt állították, hogy több mint száz millió szervezett munkást képviseltek. Nem tudjuk, hogy ez a számadat mennyiben felel meg a valóságnak, de azt láthattuk, hogy miután Anglia, Oroszország, Franciaország, Canada, a németek által felszabadított országok, továbbá a délamerikai államok szakszervezetei teljesen, az Egyesült Államokból pedig a CIO képviseltették magukat, ez a konferencia kétségkívül képviselte a világ szak- szervezeti munkásságnak óriási többségét. Számos oka, még hozzá valóban indokolt oka van annak, hogy az IWW nem vehetett és nem is akart résztvenni ezen a konferencián és nem akar részese lenni ennek az uj alakulatnak. De csak azért, mert mi nem vagyunk benne, nem dughatjuk fejünket strucc módjára a homokba mintha nem is vettük volna észre ezt az alakulatot. De ugyanolyan bűnt követnénk el akkor is, ha csupán csak a hazug, destruktiv kritika utján ismertetnénk olvasóinkkal. Én nem csak hiszem és hirdetem, hanem a gyakorlatban is igyekszem megvalósítani azt az elvet, hogy a munkásuj ságnak még az ellenségeiről is csak az IGAZAT szabad írni. Éppen azért a munkássajtó meggyalázóinak tartom azokat, akik mindent és mindenkit megmarnak, ha nem szorosan az általuk képviselt, nagyon is szűk keretek közé szabott frakciókba tartoznak. Szükségesnek tartottam ezt megjegyezni, mert máris láttam egyes — különösen az oroszok gyalázásából élő úgynevezett ultraradikális lapokban, hogy ezt az egész dolgot a szokott “fékerek gyülekezete” módon intézték el. Mint ahogyan az Egyesült Nemzetek kiformálásán dolgozó san franciscoi konferenciát is már előző gyűléseken készítették elő, úgy a “World Federation of Trade Unions” megalakulására is az első konferenciát Londonban tartották pár hónappal ezelőtt. A londoni gyűlés választott egy ideiglenes bizottságot, amely Páris- ba tette a székhelyét és onnan hívta össze San Franciscoba, most már jóval szélesebb alapon ezt a gyűlést, amely véglegesen kimondotta a világszövetség megalakulását. Tekintettel arra, hogy ebben a szövetségben egyesíteni akarják a mányolja a dolgozókat, hogy ilyen keserves élet jut nekik és igy ezzel világgá kergetik őket. Fodorné szervezett munkások összes árnyalatait, — a szélső baltól, a szélső jobbig — csak olyan se hideg, se meleg elvinyilatkozatot tudtak minden csoporttal elfogadtatni. Szerintünk ennek az uj világmunkásszövetségnek éppen az a legnagyobb hibája, hogy egyesíteni akar minden árnyalatot. ELVINYILATKOZAT “A szakszervezetek világszövetségét azért hoztuk létre”, — mondják elvinyilatkozatuk első szakaszában, — “hogy minden ország minden népének, javítsuk a megélhetési és munkaviszonyait és egyesítsük őket a szabadságszerető népek céljainak elérésére.” — Ez igen szép frázis, de nem volt még soha olyan szervezet, amely ne ezt Ígérte volna, hona más szavakat használtak. “Ezen célokat csak olyan világrendben érhetjük el, amelyben a világ erő és anyag forrásait az összes népek javára használják ki, akiknek óriási többsége szellemi vagy kézi munkás és akiknek védelme és jóléte szervezett erejűktől függ úgy nemzetileg, mint nemzetközileg.” — Szerintem ez is csak semmitmondó frázis. Nincsen a világnak olyan kapzsi és kegyetlen kizsákmányoló tőkése, aki ne azt mondaná, hogy az ő ipartelepei az össznépesség javát szolgálják. Az a megálja- pitás pedig, hogy a munkásság jóléte a szervezett erejétől függ olyan természetes, hogy semmi megerősítésre nem szorul. “A World Federation of Trade Unions tehát kinyilatkoztatja, hogy alapvető célja a világ szakszervezeteinek egyesítése tekintet nélkül faj, nemzetiség, vallás vagy politikai felfogásra; segíteni fogja a munkásokat, ahol szükséges; segíteni fogja a társadalmilag, iparilag elmaradt országokban a szakszervezetek életrekeltését és folytatni fogja a harcot minden fasiz- ta kormány megsemmisítésére és a fasizmus kiirtására, bármilyen név alatt és bármilyen formában jelentkezzen is.” A FASIZMUS ELLENI KÜZDELEM Az elvinyilatkozatnak ez a pontja munkásszempontból tekintve igen nagy fontossággal bir, különösen ha az érdekelt szervezetek valóban érvényesíteni is akarják. Mert a fasizmus elleni küzdelem, — különösen a háború után, — egyben a tőkés termelési rendszer elleni küzdelmet is fogja jelenteni. Vagy ami ezzel egyenlő értékű, megadja a lehetőségét az ily küzdelemnek. Azért nem lehet csakúgy kézlegyintéssel elintézni ezt az uj alakulatot. “Másik főcélunk a háború és a háború okai elleni küzdelem úgy, hogy támogatjuk az erős és hatásos nemzetközi szervezetet, amely elejét veszi a támadásnak és fentartja a békét; továbbá támogatjuk teljes mértékben a különböző gazdai sági területek társadalmi és gazdasági kooperációját, ipari fejlesztését az elmaradt országoknak, hogy harcolhassanak a reakció ellen az összes népek szabadságáért és demokratikus jogaiért.” Ennek a szakasznak a lényege az, hogy beígérték támogatásukat a most alakulóban levő Egyesült Nemzetek szervezetének. A többi üres, semmit sem jelentő frázis. Az elvinyilatkozat után nem lehet és nem is szabad semmiféle szervezetet megítélni, annál kevésbé elitélni. Láttunk már nagyszerű elvinyilatkozattal biró szervezeteket, amelyek káros munkát végeztek. Az elvinyilatkozat sokszor csak azt bizonyítja, hogy akadt közöttük olyan egyén, aki nagyszerűen értette az ilyen szépen- hangzó frázisok összeállítását, így itt sem az elvinyilatkozat után megyek, hanem első sorban is a szereplőket veszem figyelembe. Ezt annál is inkább tehetem, mert ennek az uj szervezetnek a vezető emberei évtizedek óta szerepelnek a munkásmozgalomban, igy joggal lehet következtetni, hogy milyen irányt fognak adni ennek az uj szervezetnek. A jövő számok valamelyikében majd ily alapon fogom az uj Szakszervezeti Világszövetséget ismertetni. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Tisztelt Munkástársak:— E levélhez csatoltan küldünk hét dollárt, egy dollárt a .Naptárért, a többit meg a gárda alapra. Igaz, hogy a Naptár ára csak 50 cent, de nekünk megéri a dollárt is. Szerettünk volna már hamarább küldeni a gárda alapra, de dacára annak, hogy sokak szerint a férjem nagy pénzt keres, — de az a baj, hogy csak keres, de soha sem talál, — igy hát nem tudtuk a pénzt hamarább elküldeni, de remélem, hogy még most is fel tudják használni ezt a pár dollárt. Itt a munkásság csak gürcöl és kínlódik, de nem akar gondolkodni. Többnek, akiknek ajánlottam lapunkat, azt mondották, hogy nekik nem kell ilyen isten ellenes újság. Hát igy van ez még mindig, mert a Bérmunkás megmondja az igazat; hát nem kell nekik. Az I igazság nekik nem jó, csak az, I amelyik hazudik. Sajnos, hogy még ma, a huszadik században is ilyen világot élünk, annyira el van maradva a nép. Munkástársi üdvözlettel, Detky Istvánná, Philadelphia, Pa. Kedves Lefkovits Munkástárs: Mellékelve küldök öt dollárt, kettő dollárt az előfizetésemre, a többi meg a Naptárra. A Bérmunkás különösen az utóbbi időben igen tartalmas és jó cikkeket hozott. Hétről- hétre- alig várom a postát, hogy a lapot olvashassam. Csak folytassák tovább is ilyen tartalommal. Számításom, hogy ha a helyzetem megengedi, akkor el fogok menni a konvencióra. Munkástársi üdvözlettel egy jobb jövőért, R. Deutsch, Miami, Fia. ZSÓFIA LISSZY Fájó szívvel veszem kezembe a toílatt, hogy e szomorú hirt megírjam. Ismét kiesett a munka egy proletárasszony szorgalmas kezeiből, amikor május 5-én Zsófia Lisszy munkástársnőt a halál megváltotta a földi szenvedéstől életének 63-ik évében a kórházban. Ismét megszűnt lenni egy szorgalmas és gondos munkásosszany, akinek az élet küzdelmei dacára is mindég a családja jóvolta és kényelme volt a fő célja és egész igyekezete. önmagáról mindég megfelejtkezett és önfeláldozó nagy szeretettel csak férjének és gyermekeinek élt, soha sem felejtkezett meg arról, hogy munkásosszony és ezszerint élt is mindég és úgy kívánta és rendelte el a végtisztességet is. Utolsó kivánsá- hoz híven a mélyen sulytott férje meg is tett mindent a kívánsága szerint és igazi proletárhoz méltó temetést rendezett felejthetetlen feleségének. A temetés nagy részvét mellett folyt le május 8-án a Brenner féle temetkezési vállalatból. A búcsúbeszédet Rosenthal Dezső mondta és igen megható szavakkal búcsúztatta .el a mi kedves munkástársnőnket a gyászoló hozzátartozóitól és sok barátjától, valamint ismerőseitől. Különösen megható volt a búcsú kedves fiától, aki valahol a harctéren van és nem is sejti, hogy mily nagy kincstől fosztotta meg a kegyetlen sors és hogy már egy utolsó tekintetet sem vethet arra a drága anyára ,akinek a fia volt az egész élete és aki nem tudta átélni ezt a bizonytalan helyzetet, melyben fia volt a háborúból kifolyólag. Férje és fián kívül gyászolja fiának felesége és kisleánykája itt, leánya és annak gyermekei és családja az óhazában és mindenki aki a kedves munkásasszonyt ismerte, amit bizonyított a virágerdő, mely a koporsót körülvette. Ez volt a megnyilvánulása az utolsó tiszteletünknek. Mrs. Elizabeth Detky John Lisszy, a mélyen sújtott férj, ezúton mond köszönetét a sok virágokért és minden megnyilatkozott részvétért.
