Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-26 / 1373. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered <as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1945 MAY 26 NUMBER 1373 SZÁM Beszélőgép a munkáshelyzetről, a nagyvilágból Az autóipar visszatér medrébe VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM (f.) Az európai győzelmi mámor végére érve jó lesz egy kis áttekintést tenni a munkásság helyzetén, különösen azon országokból, amelyeket bizonyos körök igyekeznek elfelejteni. így pl. vegyük csak egy kicsit elő Spanyolországot. Erről az országról csak annyit tudunk, hogy Franco diktátorával a világ minden részén nagy vásárlásokat eszközölt, amelynek nagy részét a hitleri diktatúrának szolgáltatta át. Ez-1 ért a hűséges fasizta szolgálatért sokan azt gondolták, hogy legalább annyi jut a spanyol nép részére, hogy az életviszonya egy kicsit különb mint a . háborút folytató országokban. Most azonban már a nyíltabban kiszivárgó hírek szerint, Franco országából azt tudjuk meg, hogy a spanyol nép helyzete még inkább súlyosabb, mint bármely más európai ország népeié. Minden élelmiszer ami még kapható a minimumra van adagolva. Húst és cukrot már évek óta még azok a munkások sem igen láthatnak, akik állandóan alkalmazva vannak. Az ipari munkásoknak több mint egyharmada állandóan munkanélkül van és csak azok juthatnak munkához, akik a Fasizta Falang Párt szolgálat- kész hívei. A heti adag két font krumpli hetenként egy személy részre, minden más élelmi cikk csak a “black marketon” szerezhető be 600 százalékkal felemelt áron. A Franco kormány építtetett elég sok templomot, kormányépületeket és a csatlósaik részére uj házakat. A nép azonban hihetetlen összezsúfolt körülmények között él, 8-10 személy egy szobában. Spanyolországban ahol a diktatúra előtt, megvoltak a munkásszervezetek által kivívott életszinvonali előnyök még a kolóniák életszínvonalánál is lejebb sülyedt Francoék uralma alatt. A harcos munkások számottevő része a diktatúra ellenére küzdött és zúgolódott a tarthatatlan helyzet miatt. Ezekét a munkásokat börtönbe és koncentrációs táborba, valamint kényszermunkára hurcolták el. Megbízható jelentés szerint közel félmillió spanyol munkásharcos van a börtönben és koncentrációs táborokban. Amig a német halálgyárakba bőven adnak alkalmat, hogy betekintést nyerjünk, azoknak egyik minta formálójának gaztetteit takargatják előlünk. De mindennek dacára a spanyol forradalmi mozgalom nő és jön ott is a leszámolás órája. És aztán ne feledkezzünk meg egy kis betekintésre az indiai munkások helyzetébe sem. S. Pramanik az All-India Trades Union Congress egyik képviselőjének a jelentése szerint, a földmunkások nagy többsének az évi bére körülbelül 11 dollár és 60 centet tesz ki. Más ipari munkások, mint pl. a szövők és bányászok heti fizetése 75 centtől 2 dollár 60 centig megy föl. Csoda-e tehát, hogy néhány millió ember éhenpusz- tul el. Az angol imperialista kormány mossa kezeit, mintha egyáltalán nem volna felelős az indiai helyzetért. Vagy tekintsünk egy kicsit egy másik angol gyarmat a keletafrikai Uganda felé. Innét az utóbbi időben gyakori sztrájkok hírei érkeznek dacára annak, hogy a munkásoknak nincs is felépített szervezetük. A munkások spontán kitörése kiséri a sztrájkokat, akik beleunták az ottani angol kormányzó taktikázó Ígéreteibe, amelyekkel a munkásnép harci készségét akarta leszerelni. Az ottani sztrájk lázadásokban 9 munkást gyilkoltak le és számosán megsebesülve a kórházba kerültek. így folytathatnánk a világkörüli utunkat a munkás helyzetről való beszámolásban, ha nem volna elég sok jelenteni valónk az itteni saját helyzetünkről. Az igaz, hogy ezt még nem igen lehet a fenti országok még szörnyűségesebb munkáshelyzetével összehasonlítani, de ahogy a jelek mutatják rohamlépésekben halad azon ut felé. Ahogyan a jó kecsegtető reményeket hangoztatják, egy éven belül, több mjnt 10 millió munkanélkülire számíthatunk. Igaz, hogy azt mondják a munkanélküliség csak rövid átmeneti időre fog kiterjedni, ameddig a háborús termelésből a békés termelésre való átformálás lesz. De nekünk már volt alkalmunk ilyen rövid idejű időszakot átélni, ami vagy 15 évig tartott. Szóval a háborús győzelmek nyomán jelentkezik az a helyzet, amire mi állandóan hivatkoztunk, hogy a munkásosztálynak föl kell készülni, hogy saját osztályháboruját megvívni kép^s legyen. Erre az eshetőségre most meg van az alkal(Vi.) Amerikában a legnagyobb ipar az autógyártás. így a legnagyobb fejfájást az átszervezésnél szintén ez az ipar adja úgy a kormánynak, mint a gyárosoknak. Közel egy millió embert direkt és vagy fél milliót közvetve foglalkoztat ez az ipar. Nálunk, (Ternstedt) még V-E előtt megkezdték az autó alkatrészek részére való szerszámok és gépek rendbehozását. Ma már 90 százalékban dolgozunk úgy a szerszám, mint a gépek átszerelésénél, így egész bizonyos, hogy julius elsejére, amikor az autógyártást hivatalosan megkezdik a gyáraknak nagyrésze teljesen készen lesz. Most az utóbbi 4 éven belül először 9 órás napot hoztak be a villany, gépszerelők és más úgynevezett maintenance munkások részére. Ezt a béke termelésre való áttérést, az igazgatóságnak az union iránti viselkedése is kimutatja. Ugyanis éveken keresztül, ha valaki betegség miatt időt vesztett, akkor szombatért nem kapta meg a másfél idő fizetést. Most végre sikerült a gyárat rábírni, hogy az ilyen betegség, vagy más, ki nem kerülhető okok miatt, ne veszítse el a munkás a másfél időre járó fizetést a szombati napra. Eddig csak az 5 kidolgozott nap után adtak túlóra fizetést. A legnagyobb zavart és fölfordulást az a hires Ford Bomber plant idézte elő, amelyet az állam építtetett, a Ford által birt, de a várostól 24 milera levő Willow Run-ban. Ezen a telepen már is sok ezret lefi-^ zettek. Augusztus elsejére, az egész 50.000 munkást kifogják onnan zárni és a telepet lezárják. Olyan sok telep van ezen a vidéken, hogy nem tudnak vele mit csinálni. Még Fordnak sem kell ez a telep, dacára, hogy nagyon jutányosán megkaphatná. Most az Union tisztviselők is szaladgálnak mindenkihez, még Henry Kaiserhez is fordultak, hogy vegye át a telepet és hozza üzembe, hogy Detroit vidékén a munkanélküliség ne legyen nagymérvű. A gyárosok gúnyból azt iratmunk, csak ki kell használni ezt a lehetőséget és ki kell építeni azt a harci fegyvert, mely nélkül a munkásnép győzelme lehetetlen. És ez pedig nem más mint világi és ipari alapon fölépített Egy Nagy Ipari Szervezet. ják a lapjaikon keresztül, hogy most az union megmutathatná a gyárosoknak, hogy jobban tudja a gyárakat igazgatni mint ők. Átvehetné ezt a Willow Run-i telepet és mint union gyárat kezelhetné. Persze ettől az union vezérek is megijedtek, hiszen az már kollektivizmus volna. Most folynak a tárgyalások a Krug haditermelés igazgatójával, ugyanis egy éven belül csak két millió autó gyártását akarta engedélyezni. Ismerve az autóipar termelő képességét, az union tisztviselők összefogtak a gyárosokkal és azt követelik, hogy ne legyen limit felállítva, hiszen azt egy félévig sem tartana kiadni. KÉZREKERÜLT HIMMLER SEGÍTŐJE LONDON — Az amerikai harmadik hadsereg elfogta Ernest V. Kaltenbrunner tábornokot, Heinrich Himmler fő asszisztensét. Kaltenbrunner rendeletére követték el Csehországban azt a tömeggyilkolást, amivel a hírhedt Heidrich elleni merényletet bosszulták meg. Kaltenbrunner nem vallott semmit sem Himmler holléte felől. LONDON — A képviselőházban kérdést intéztek Churchill miniszterelnökhöz Himmler hollétére vonatkozólag, amire ezt a választ adta: “Nagyon el vagyok foglalva, hogy most ezzel a dologgal törődjem, hiszen úgyis csak felbukkan valahol, vagy ezen, vagy a másvilágon és mindkét esetben a lokális hatóságok elbánnak vele érdeme szerint.” ÉLEDNEK HITLER HÍVEI QUITO, ECUADOR, (ONA) — Rendőrségnek kellett közbelépnie, hogy a fővárosban helyreállítsa a rendet, melyet az itteni nácik és falangisták megzavartak. Az utóbbiak ugyanis behatoltak az itteni munkásszövetség helyiségébe, ahol éppen a német kapitulációt ünnepelték és kiabálni kezdtek: ‘Heil Hitler! Éljen Franco!” A helyiségből az utcára vonultak, ahol tovább tüntettek, addig amig csak a rendőrség szét nem verte őket. Portugália és Írországon kívül Milánóban is gyászolták Hitlert; a már előbb felhúzott Mussolinit félárbócra engedték.
