Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-05-26 / 1373. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered <as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1945 MAY 26 NUMBER 1373 SZÁM Beszélőgép a munkáshely­zetről, a nagyvilágból Az autóipar visszatér medrébe VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM (f.) Az európai győzelmi mámor végére érve jó lesz egy kis áttekintést tenni a munkás­ság helyzetén, különösen azon országokból, amelyeket bizo­nyos körök igyekeznek elfelej­teni. így pl. vegyük csak egy kicsit elő Spanyolországot. Er­ről az országról csak annyit tu­dunk, hogy Franco diktátorá­val a világ minden részén nagy vásárlásokat eszközölt, amely­nek nagy részét a hitleri dik­tatúrának szolgáltatta át. Ez-1 ért a hűséges fasizta szolgálat­ért sokan azt gondolták, hogy legalább annyi jut a spanyol nép részére, hogy az életviszo­nya egy kicsit különb mint a . háborút folytató országokban. Most azonban már a nyíltab­ban kiszivárgó hírek szerint, Franco országából azt tudjuk meg, hogy a spanyol nép hely­zete még inkább súlyosabb, mint bármely más európai or­szág népeié. Minden élelmiszer ami még kapható a minimumra van adagolva. Húst és cukrot már évek óta még azok a mun­kások sem igen láthatnak, akik állandóan alkalmazva vannak. Az ipari munkásoknak több mint egyharmada állandóan munkanélkül van és csak azok juthatnak munkához, akik a Fasizta Falang Párt szolgálat- kész hívei. A heti adag két font krumpli hetenként egy személy részre, minden más élelmi cikk csak a “black mar­keton” szerezhető be 600 szá­zalékkal felemelt áron. A Fran­co kormány építtetett elég sok templomot, kormányépületeket és a csatlósaik részére uj háza­kat. A nép azonban hihetetlen összezsúfolt körülmények kö­zött él, 8-10 személy egy szo­bában. Spanyolországban ahol a dik­tatúra előtt, megvoltak a mun­kásszervezetek által kivívott életszinvonali előnyök még a kolóniák életszínvonalánál is lejebb sülyedt Francoék ural­ma alatt. A harcos munkások számottevő része a diktatúra ellenére küzdött és zúgolódott a tarthatatlan helyzet miatt. Ezekét a munkásokat börtönbe és koncentrációs táborba, vala­mint kényszermunkára hurcol­ták el. Megbízható jelentés sze­rint közel félmillió spanyol munkásharcos van a börtönben és koncentrációs táborokban. Amig a német halálgyárakba bőven adnak alkalmat, hogy be­tekintést nyerjünk, azoknak egyik minta formálójának gaz­tetteit takargatják előlünk. De mindennek dacára a spanyol forradalmi mozgalom nő és jön ott is a leszámolás órája. És aztán ne feledkezzünk meg egy kis betekintésre az in­diai munkások helyzetébe sem. S. Pramanik az All-India Tra­des Union Congress egyik kép­viselőjének a jelentése szerint, a földmunkások nagy többsé­nek az évi bére körülbelül 11 dollár és 60 centet tesz ki. Más ipari munkások, mint pl. a szö­vők és bányászok heti fizetése 75 centtől 2 dollár 60 centig megy föl. Csoda-e tehát, hogy néhány millió ember éhenpusz- tul el. Az angol imperialista kormány mossa kezeit, mintha egyáltalán nem volna felelős az indiai helyzetért. Vagy tekintsünk egy kicsit egy másik angol gyarmat a keletafrikai Uganda felé. In­nét az utóbbi időben gyakori sztrájkok hírei érkeznek dacá­ra annak, hogy a munkásoknak nincs is felépített szervezetük. A munkások spontán kitörése kiséri a sztrájkokat, akik bele­unták az ottani angol kormány­zó taktikázó Ígéreteibe, ame­lyekkel a munkásnép harci készségét akarta leszerelni. Az ottani sztrájk lázadásokban 9 munkást gyilkoltak le és szá­mosán megsebesülve a kórház­ba kerültek. így folytathatnánk a világ­körüli utunkat a munkás hely­zetről való beszámolásban, ha nem volna elég sok jelenteni valónk az itteni saját helyze­tünkről. Az igaz, hogy ezt még nem igen lehet a fenti orszá­gok még szörnyűségesebb mun­káshelyzetével összehasonlítani, de ahogy a jelek mutatják ro­hamlépésekben halad azon ut felé. Ahogyan a jó kecsegtető reményeket hangoztatják, egy éven belül, több mjnt 10 millió munkanélkülire számíthatunk. Igaz, hogy azt mondják a mun­kanélküliség csak rövid átme­neti időre fog kiterjedni, amed­dig a háborús termelésből a bé­kés termelésre való átformálás lesz. De nekünk már volt al­kalmunk ilyen rövid idejű idő­szakot átélni, ami vagy 15 év­ig tartott. Szóval a háborús győzelmek nyomán jelentkezik az a hely­zet, amire mi állandóan hivat­koztunk, hogy a munkásosz­tálynak föl kell készülni, hogy saját osztályháboruját megvív­ni kép^s legyen. Erre az eshe­tőségre most meg van az alkal­(Vi.) Amerikában a legna­gyobb ipar az autógyártás. így a legnagyobb fejfájást az át­szervezésnél szintén ez az ipar adja úgy a kormánynak, mint a gyárosoknak. Közel egy mil­lió embert direkt és vagy fél milliót közvetve foglalkoztat ez az ipar. Nálunk, (Ternstedt) még V-E előtt megkezdték az autó alkatrészek részére való szer­számok és gépek rendbehozá­sát. Ma már 90 százalékban dolgozunk úgy a szerszám, mint a gépek átszerelésénél, így egész bizonyos, hogy julius elsejére, amikor az autógyár­tást hivatalosan megkezdik a gyáraknak nagyrésze teljesen készen lesz. Most az utóbbi 4 éven belül először 9 órás na­pot hoztak be a villany, gépsze­relők és más úgynevezett ma­intenance munkások részére. Ezt a béke termelésre való áttérést, az igazgatóságnak az union iránti viselkedése is kimutatja. Ugyanis éveken ke­resztül, ha valaki betegség mi­att időt vesztett, akkor szom­batért nem kapta meg a másfél idő fizetést. Most végre sike­rült a gyárat rábírni, hogy az ilyen betegség, vagy más, ki nem kerülhető okok miatt, ne veszítse el a munkás a másfél időre járó fizetést a szombati napra. Eddig csak az 5 kidol­gozott nap után adtak túlóra fizetést. A legnagyobb zavart és föl­fordulást az a hires Ford Bom­ber plant idézte elő, amelyet az állam építtetett, a Ford által birt, de a várostól 24 milera levő Willow Run-ban. Ezen a telepen már is sok ezret lefi-^ zettek. Augusztus elsejére, az egész 50.000 munkást kifogják onnan zárni és a telepet lezár­ják. Olyan sok telep van ezen a vidéken, hogy nem tudnak vele mit csinálni. Még Fordnak sem kell ez a telep, dacára, hogy nagyon jutányosán meg­kaphatná. Most az Union tiszt­viselők is szaladgálnak minden­kihez, még Henry Kaiserhez is fordultak, hogy vegye át a te­lepet és hozza üzembe, hogy Detroit vidékén a munkanélkü­liség ne legyen nagymérvű. A gyárosok gúnyból azt irat­munk, csak ki kell használni ezt a lehetőséget és ki kell épí­teni azt a harci fegyvert, mely nélkül a munkásnép győzelme lehetetlen. És ez pedig nem más mint világi és ipari alapon föl­épített Egy Nagy Ipari Szerve­zet. ják a lapjaikon keresztül, hogy most az union megmutathatná a gyárosoknak, hogy jobban tudja a gyárakat igazgatni mint ők. Átvehetné ezt a Wil­low Run-i telepet és mint uni­on gyárat kezelhetné. Persze ettől az union vezérek is meg­ijedtek, hiszen az már kollek­tivizmus volna. Most folynak a tárgyalások a Krug haditermelés igazgatójá­val, ugyanis egy éven belül csak két millió autó gyártását akarta engedélyezni. Ismerve az autóipar termelő képességét, az union tisztviselők összefog­tak a gyárosokkal és azt köve­telik, hogy ne legyen limit fel­állítva, hiszen azt egy félévig sem tartana kiadni. KÉZREKERÜLT HIMMLER SEGÍTŐJE LONDON — Az amerikai harmadik hadsereg elfogta Er­nest V. Kaltenbrunner tábor­nokot, Heinrich Himmler fő asszisztensét. Kaltenbrunner rendeletére követték el Csehor­szágban azt a tömeggyilkolást, amivel a hírhedt Heidrich elle­ni merényletet bosszulták meg. Kaltenbrunner nem vallott sem­mit sem Himmler holléte felől. LONDON — A képviselőház­ban kérdést intéztek Churchill miniszterelnökhöz Himmler hol­létére vonatkozólag, amire ezt a választ adta: “Nagyon el va­gyok foglalva, hogy most ezzel a dologgal törődjem, hiszen úgyis csak felbukkan valahol, vagy ezen, vagy a másvilágon és mindkét esetben a lokális hatóságok elbánnak vele érde­me szerint.” ÉLEDNEK HITLER HÍVEI QUITO, ECUADOR, (ONA) — Rendőrségnek kellett közbe­lépnie, hogy a fővárosban hely­reállítsa a rendet, melyet az it­teni nácik és falangisták meg­zavartak. Az utóbbiak ugyanis behatoltak az itteni munkás­szövetség helyiségébe, ahol ép­pen a német kapitulációt ünne­pelték és kiabálni kezdtek: ‘Heil Hitler! Éljen Franco!” A helyiségből az utcára vonul­tak, ahol tovább tüntettek, ad­dig amig csak a rendőrség szét nem verte őket. Portugália és Írországon kí­vül Milánóban is gyászolták Hitlert; a már előbb felhúzott Mussolinit félárbócra engedték.

Next

/
Thumbnails
Contents