Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-05-19 / 1372. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 19. A budapesti “Népszava” Istenkáromlás Nagymérvű érdeklődé s s e 1 néztük át a budapesti Népsza­vának április 17-iki számát, amely a Magyar Jövő utján ki­jutott Amerikába és itt sokszo­rosították. Ez a szám olyan nagyságú, mint a mi lapunk, de csak négy oldalra terjed. A cim alatt ott látjuk, hogy “A Szociáldemokrata Párt közpon­ti lapja.” Főszerkesztője Sza- kasits Árpád, a felelős szer­kesztő pedig Száva István. A lapnak közel felét a hábo­rús hirek foglalják le, melyek ma már úgy hangzanak, mint­ha valami régi történelmet ol­vasnánk. Az első oldalra helye­zett vezércikkben Kiss Ferenc, Fedák Sári, Liszt Nándor, Cse­hi Ferenc és más magyar nácik elfogatásáról ir, kiemelve, hogy a német nácik még arra sem érdemesítették őket, hogy ma­gukkal vigyék, amikor Magyar- országból menekültek. “A Kiss Ferencek és Fedák Sárik lelkes kiszolgálói lehettek a teuton vandalizmusnak, de több szol­gálatra nincs szükség, most már nyugodtan megdögölhet­nek,” tartják a németek. Ezzel kapcsolatban aztán ha­sonlíthatja a hitleri náci erköl­csöket a szociálista erkölcsök­kel. Szószerint idézzük a vezér­cikknek ezt a részét, mert bi­zonyítja az általunk annyiszor kihangsúlyozott tényt, hogy a nácik elsősorban is az osztály­tudatos munkások kiirtására törekedtek, tekintet nélkül ar­ra, hogy melyik frakcióhoz tar­toztak. A Gestapo nemcsak a párttagok, hanem még a mun­káslapok olvasói után is kuta­tott. A náci erkölcsökre vonat­kozólag ezt írja a vezércikk: ISMERIK A NYILASOK NEVEIT “A nyilas “Magyarság” elő­fizetőinek, egész sor kerületi nyilasszervezet valamen n y i tagjának teljes névsora a ke­zünkbe került, holott Budapest ostroma hetekig, bizonyos terü­leteken hónapokig tartott, iga­zán módjuk lett volna tehát az illetékes nyilasvezetőknek gon­doskodni arról, hogy ne szol­gáltassák ki tagjaik névsorát politikai ellenfeleiknek. És amikor ezeket a tényeket látjuk, lehetetlenség, hogy ne tegyünk összehasonlítást az egy évvel ezelőtt lezajlott ese­ményekkel. Akkor nem hosszú hetes, vagy hónapos előkészü­let után tört ránk a nácikopók hordája, hanem éjszakáról haj­nalra váratlan meglepetésként, de azért egyetlenegy tagsági kartoték, egyetlenegy előfizető neve sem jutott a Gestapo ke­zébe. Nem jutott, mert a meg­szállott pártközpontba életük kockáztatásával lopakodtak be elvtársak, feltörték a lezárt és lepecsételt szobát, hogy meg­semmisítsék az előfizetői kar­totékokat és a kerületi titkárok éppen igy legelső dolguknak tartották, hogy a kezükben le­vő címanyagot biztonságba he­lyezzék vagy megsemmisítsék és ne adjanak kész listát a bosszúvágytól fütött, vért lihe­gő Gestapo ügynököknek. Ez volt a szocialista szolida­ritás és feltéve, ha hasonló eset adódhatik — kétségtelenül igy jelentkeznék ez a szolidaritás akkor is, ahogyan igy jelent­kezett a múltban is, évtizedek hosszú sora óta. Most pedig láthatjuk teljes valóságban, teljes brutális mezítelenségé­ben a náci “szolidaritást” is. Felhasználni azokat, akiket pénzen, demagóg jelszavakkal, vagy máskép meg lehet vásá­rolni és aztán könyörtelenül félrerugni őket, ha hasznave­hetetlenekké váltak. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, nem sajnálják . őket. Még ők sem sajnálják őket.” A lap egyik híréből értesü­lünk, hogy a főváros első épí­tési engedélyét a Szociáldemok- •rata Párt kapta meg a Népsza­va Könyvkereskedés felépíté­sére. “És ma már sok szorgal­mas munkáskéz dolgozik az Er­zsébet körút és Barcsay utca sarkán levő súlyosan megtépá­zott helyiségben.” Egy másik hir egy diákgyülésről számol be. A diákok az érettségi eltör­lését követelik. A hirdetések közül a Ganz és Társa hirdeté­se ötlött szemünkbe, amelyben felhívják mindazokat, akik “bármelyik telepünkről (gyár­telepről, iroda és raktárhelyisé­gekből, lerakodó helyekről, épít­kezési helyekről, stb.) gépeket, gyártmányokat, nyersanyagot, műszereket, berendezési felsze­relést, vagy egyéb tárgyakat akár megőrzés, akár más szán­dékkal elvittek, azt legkésőbb 15 napon belül szolgáltassák vissza, vagy ha elhasználták azokat, akkor az arra vonat­kozó számla összeget egyenlít­sék ki, ellenkezőleg a rész­ben már ismert és ismeretlen tettesek ellen is megtesszük a törvényes feljelentést.” Ez a rövid hirdetés hossza­dalmas leírásoknál is tökélete­sebb képet ad arról, hogy mi­lyen állapotok uralkodtak Bu­dapesten. BOLGÁR ELEK Még egy igen érdekes cikket találtunk ebben a számban. Nemcsak tartalmánál fogva, hanem ezért, mert megtudtuk belőle, hogy Bolgár Elek, aki az első világháborút megelőző időkben amerikai tartózkodása alkalmával közénk tartozott és még bécsi emigrációs ideje alatt is fentartotta az összeköt­tetést, most Oroszországból ha­zament és Budapesten “Az ér­telmiség szerepe a Szovjet Uni­óban” címmel előadást tartott. A cikk bevezető szakaszából megtudjuk, hogy Bolgár Elek jelenleg a rosztovi egyetem ta­nára. Az érdekes tudósítást la­punk más hasábjain közöljük. (Vi.) Ezt nem mi vallástala­nok követtük el, hanem éppen azok, akiknek hivatásuk, üzleti foglalkozásuk, hogy az isten­ben való hitet erősítsék. Most ezen vérengzéssel kapcsolato­san, még az Egyesült Államok elnöke is milliókhoz intézett beszédében azt állította, hogy az isten segített ezt a háborút megnyerni, Németországot le­tiporni. Ettől nagyobb hazugságot, ezáltal istenkáromlást én nem tudok elképzelni. Gyermekko­romban arra tanítottak, hogy az “istennek nevét hiába ne ve­gyed”. Hátha az isten segített nekünk az utolsó évben győzel­met aratni, akkor ugyanaz az isten segítette az istentelenek vagyis az annak bélyegzett oro­szokat is. No meg, mivel az el­ső kilenc évben a fasita-náci szövetség aratott győzelmet- győzelem után. Azok állították magukról ,hogy ők és csakis ők vannak hivatva a keresztény civilizációt megmenteni az is­tentelen szociálistáktól, igy na­gyon sok pap nyugodtan állítot­ta, hogy az isten azokkal van és azért arattak olyan sok győ­zelmet. árulással vádolják éppen azok, akiknek hivatása volna az is­ten nevét szentnek tartani Igen, csak a köpenyforgatók, a Quislingek, a Lavalok és a töb­bi árulók álltak a hadilag ha­talmas fasizta-náci csoporthoz, így azok, akik ezt a győzelmet az istennek tulajdonítják, egy- szersmint árulással is vádolják. Azzal, hogy az isten is odaállt ahol a több és jobb ágyuk, re­pülőgépek, tankok és felszere­lés volt. Sőt még azzal is vá­dolják, hogy azokat az istente­len vörösöket is győzelemre se­gítette, tehát elárulta nemcsak a náci szövetségeseit, hanem a katholikus egyházakat is, akik szintén halálos ellenségnek tart­ják a vörösöket és éppen ami­att pártoltak a nácik mellé. Most meg az istennek tulajdo­nítják azt a győzelmet, mely­ben azok a gyűlölt vörösök is teljesen részesültek. Nem csak az isten utjai, ha­nem a vallásos népek észjárá­sa is kiszámíthatatlan. EPITOGARDA 1944-45-re befizettek: Ezeket tovább vizsgálva azt is látjuk, hogy azokon a kriti­kus napokon, melyeken Fran­ciaországot leigázták a nácik, gyönyörű napsütéses napok és holdvilágos éjszakák voltak a legalkamasabbak a náci légi flotta részére, mely nemcsak a katonaságot, hanem a gyerme­keket, nőket is halomra bom­bázta ezen kedvező és világos napokon és éjszakákon. Ezzel szemben amikor az angol-ame­rikai csapatok megkezdték az offenzivát, köd, esőterhes fel­hők védték a náci hadállásokat a már akkor fölénybe jutott szövetséges repülőgépek ellen. A vallásos tanok szerint az időt is az isten igazgatja, igy még február, március hónapokban is a nácikat segítette, ha már ráfogják, hogy olyan aktív részvett ezen háborúban. Napóleon azt szokta monda­ni: “az isten a nagyobb és jobb ágyuk oldalán van”. És a leg­több ágyú a Vörös Hadsereg oldalán volt. Csak nem akarja Truman és a papság azt állíta­ni, hogy igy az isten is odapár­tolt? Vagy azt, hogy az ágyu­kon keresztül adagolja az isten a segítséget a hadakozó felek­nek? Emlékszem, hogy a papjaink az ilyen fogas kérdésekben azt szokták felelni, hogy az isten utjai kiszámíthatatlanok. De hát akkor hogyan tudják azt ráfogni, hogy az isten pártos- kodott? Miért tulajdonítják ne­ki a háborút és a győzelmet? Miért veszik hiába a nevét és belekeverik ezen őrült véreng­zés, tömeg mészárlásba? Mert ha az isten kilenc évig a fasizta-náci bandát juttatta győzelemre és most az utóbbi évben ellenük fordult, akkor A. Alakszay, Van Nuys .. 9.00 Barcza G., Bridgeport ..... 6.00 Buzay J., Cleveland .........12.00 Detky St., Phila ............... 6.00 Decsi L., Akron ............... 6.00 Engli J., Cleveland ...........12.00 Farkas I., Akron .............12.00 Fishbein L., New York ....12.00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ........ 6.00 Hering P. Buffalo ...........12.00 Károlyi S., Bridgeport .... 2.50 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh .... 9.00 Kollár J., Cleveland ......... 7.00 Kovách E., Cleveland ..... 4.00 Kanchar J., Bay City ..... 4.00 J. Kózsány, Saratoga .....12.00 Lefkovits L., Cleveland .... 8.00 Lelkó A., Pittsburgh ..... 7.00 Mogor J., Cleveland ......... 5.00 Munczy J., Cleveland ........ 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 6.00 Molnár A., -Cleveland ..... 7.00 Pataky J. Brooklyn ..........12.00 A. Patchy, Duarte .......... 5.00 Pika P., Chicago j............ 7.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 J. Reppman, Detroit ....... 5.00 M. Stefankó, New York ..12.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 6.00 Székely S., Cleveland ....... 5.00 J. Varga, Cleveland ......... 5.00 Visi I., Detroit ................. 9.00 Vizi J., Akron ................... 9.00 Zára J., Chicago .........,... 7.00 A NO SZTRÁJK EGYEZMÉNY A GYAKORLATBAN BUFFALO, N. Y. — A Beth­lehem Steel Co. lackawannai telepén 1100 munkás szüntette be a munkát, hogy sérelmeik­nek érvényt szerezzenek. Az unió tisztviselői talán rá­jönnek, hogy a sztrájk ellen adott ígéretük érték nélküli egyezség a tőke és munka ter­mészetes harcában. “Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ ft * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága ® yy

Next

/
Thumbnails
Contents