Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-19 / 1372. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 19. OLVASÁS KÖZBEN BUCHENWALDBAN (Perei Knauth jelentése a “Time” magazinból.) Láttam a halált. Oly vérfagyasztó állapotok között találkoztam vele Buchenwaldban, hogy teljesen megbénitot, any- nyira megdermesztett a látvány, hogy érezni sem «tudtam, semilyen érzés nem mutatkozott még a gyomromban sem. E háborúban mi is kellettnél jobban kivettük részünket a szörnyűségek történeti elbeszéléséből. De Buchenwald ez nem történeti elbeszélés. Ez sok aker csupasz föld, amit máskülönben meleg napsütésben erdő és zöld növényzet borit a thüringiai hegyoldalon. A drótsövény mérföldjei, nemrégen villanyárammal telitve és géppuska fedezékekkel telerakva, kátrányozott fenyőgerendákból építve. Barak, barak után, teletömve 2Í,000 élő, lélegző emberi lénnyel, akiknek bűzét semmihez a világon hasonlítani nem lehet és nagyon sokan közülök már elvesztették az összefüggő beszéd képességüket. Ott áll az akasztófa a puszta/ udvaron, a kötél még mindig lóbálódzik a kapocson, a pellengér is ott helyeződött a díszudvaron a főbejárat mögött, ahol az embereket lekötötték és addig verték mig föl nem dagadtak. Ez volt az a hely, ahol a rab ha meglátott egy S.S. embert a távolból közeledni, próbált rögtön valahova elbújni ha tudott, mert a fiatal ember, a tiszta fekete egyenruhájában, hátha kihúzza fegyverét és lelövi őt, ha olyan gondolata támad. Buchenwald bizony tény, amely már tizenegy év előtt létezett kicsinyben és ez a tény büzleni fog a történelmen keresztül addig, ameddig az emberi generációknak emlékezésük lesz. FÉLIG ELOLVADT CSONTVÁZ Kilenc napra a fölszabadítása után Buchenwald kiállítássá változott és bizony van is ott sok dolog, amit bámulni lehet. Két nagy égető kemence, mindegyik hat nyílással, tiszta szobával, amelyben semmi szag nem érzett. Egyik végén egy mosókád, amelyben a szappan még mindig ott van és egy ajtó, amely a büróhoz, vagyis az irodához vezet. A másik végén égy plakát lógott magasan, a láng feketén szimbolizálva ráfestve és idézettel ellátva egy német költő tollából: “Ne az undorító férgek emésszék testemet fel . . . adjatok oda a tiszta lángoknak” stb. A kemencék nem voltak tiszták. Egyikben még mindég benne van a szenesedett maradvány. Egy vigyorgó megfeketedett koponya, egy mell, melyről a hús egészen nincs leégve, a csontváz félig elolvadva. A kemencék most már hidegek, de az iménti hetekben, mielőtt az amerikaiak megérkeztek, a tiszta, fényes lángok elfogyasztottak naponta 150-200 embert. Kimentem a kicsi udvarra, ahol a bitófa állt. Egy hatalmas faváz, néhány kapoccsal és sámlival amelyen az áldozat állt, mielőtt egy S.S. ki nem rúgta alóla, hogy az utolsó lélegzettől is megfossza őt. HALÁL A PINCÉBEN Lent a pincében, a fehérre meszelt tiszta falból, közel az alacsony plafonhoz, sok vaskapocs állt ki. Hogy a látogatók könnyebben megértsék, egy bábu volt egyikére akasztva úgy, hogy a kitömött lábujjak éppen csak érintették a padlót. Mielőtt mi idej ötünk ezen módon emerek voltak fölakasztva. Csak annyira voltak fölhúzva, hogy éppen megfulladjanak, így fölakasztva sok idő kellett ahoz, hogy az áldozatok föladják az életért folyó küzdelmüvették és azt felosztották a parasztok között, a földesurak azt sem tudják, hogy kapnak-e valamit az elvett földjeikért vagy sem. , A Horthy kormányzat minden magasabb hivatalnokát el- bocsájtják, igazoltatják, a szol- gabirákat, jegyzőket, polgár- mestereket is, ha azok hűségesek voltak a kormányhoz el is csapják őket, sőt népbiróságok is működnek, amelyek a nácik, fasizták fölött Ítélkeznek, még halálos ítéletek is előfordulnak. A kisebb bűnösöket meg egyszerűen internálják, figyelembe sem veszik az alkotmány odta jogokat, még képviselőket is lefognak. Summa summárum Magyarország rohan a kommunizmus felé. Ezt a hirt a Magyarok Vasárnapja nem a Kukla ujjából szopta ki, ez a hir a lengyel katholikus usj ágban jelent meg. Két katholikus újság, két pap, meg egy mocskos papcseléd állítja, ez csak igaz lehet. Nem tudom, de nálunk ha valaki kedvező, de nem egészen biztos hirt mond, akkor azt szokták mondani: “Az isten beszéljen a szádból”. Hát én is felsóhajtok, “Uram Istenem, ne nézd, hogy miként kufárkodik ez a két szerkesztő-pap, hogy mennyire utolsó judás az Írnokuk, engedd meg, hogy a szülőhazámról irt tudósítások, az elsőtől az utolsó betűig valóra váljon. Mert hidd el jó istenkém, amit az a három jómadár szörnyűségesnek mond, az a Te árva magyar népednek szebb, boldogabb jövőt, szabad vidám életet jelent. Te, aki még egy hajszál leesését is számontartod, jól tudod, hogy a magyar nép boldogságának az előfeltétele az, hogy övé legyen a föld, megszabaduljon az uraitól, szolga- biróitól, jegyzőitől, csendőreitől. Azért hőn óhajtom, hogy a papjaid méltatlan szájából ezúttal te szóljál uram. Ámen. A buchen waldi halál tábor meggyilkolt áldozatai uj járói kerültek le ezek a gyűrűk. két. Meglátszik karmolásuk a falon, midőn próbáltak kapkodásukban magukat egyensúlyban tartani a hurokkal, amely a nyakukra húzódott. Melőtt I az S.S. emberek elmenekültek J megpróbálták eltüntetni a nyo- | mókát festéssel. Néhány kapcsot ki is húztak, de ugylátszik gyorsabban kényszerültek menekülni, hogy tökéletesen mindent eltüntethessenek. A TESTEK MINT ÖLFÁK Több közkatona látogatókkal együtt feljöttünk a pincéből és ámentünk egy másik udvarra, amelyet magas deszkakerítés választott el emeztől. Itt egy rakás holttest volt összedobálva hanyagul, mint ahogyan ölfámat szoktam összedobálni otthon. Emberek: valamelyike mezítelen volt. Furcsa látványt mutattak. A száj tát- va, mintha fájást mutatnának és egy kicsiny vércsik folyt le az orrukból. “‘Valamilyen vér- ömlés” mondta egy “medical corps” embere. “Dehogy is, azok az emberek éhhalált haltak” mondta egy másik közkatona. Bámulta és bámulta őket, nem tudta azon gondolatot elhessegetni fejéből, folyton ismételgette, hogy “Azok az emberek csupán éhenhaltak, csak éhenhaltak.” Nagyon könnyű volt meglátni, hogy éhenhaltak, hiszen semmi nem maradt rajtuk, semmi csupán a sárgás vagy barnás bőr, amely erősen ráfeküdt a csontokra, az üregekre és a végtagjaik fáradtan és lazán lógtak le, amint feküdtek azokon, akik már kimerülésükben a földre vetették magukat. 'Valamelyik, aki még nem volt halott, fáradtan ült a közeli pádon. Egy francia, akibe véletlenül belebotlottunk, csak nevetett és nevetett, furcsa hisztérikus nevetéssel, mint mikor mi nevetünk lesújtott borzalommal. AZ ÉLŐ HALOTTAK Megálltunk egy barak előtt és benéztünk, miközben egy cseh orvos aki ott volt, magyarázta, hogy 1500 ember lakott és aludt benne. Egy hosszú, homályos szoba volt tele morajjal és mozgó figurákkal, mindenféle fajta ruhákban, buchenwaldi sujtásos egyenruhától egy zsákdarabig, amely a csontos vállakon lógot. A falak egész a plafonig fölépítve fekhelyekkel. Az 1500 csak úgy fért el, hogy egy alvófülkében négy, hat vagy talán több ha kellett aludt. Amikor már egyáltalán nem fértek meg benne, akkor egymáson feküdtek az emberek. Az alsónak nem maradt más hátra, mint megfulladni reggelre. Rémületes, szivettépő ami itt végbement azt mutatja, hogy az emberi életet semmibe sem vették. Senki nem törődött vele, hogy mi történik itt. Senki nem törődött azzal, hogy a Buchenwald lakói élnek-e vagy meghaltak. Az S.S. emberei ha úgy érezték magukat — ha csupán csak úgy érezték magukat — megölhettek embereket, ahogy az állatokat nem ölték volna meg. Kiolthattak emberéletet úgy, mintha egy férget tapostak volna el az utón. Buchenwaldnak nem volt étrendje. Egy bizonyos formájú leves volt egyszer egy nap és valamelyes kenyér. A mennyiséggel sem törődtek, úgy sem volt elég ahoz, hogy föntartson életet. Láttam százakat a buchenwaldi 21,000 fogolyból (eredetileg 43,000 violt, de több mint felét kiürítették és elvitték Németország belsejébe) akik annyira kivolak éhezve, mint a holttestek a krematórium udvarán. Nagyon nehéz teljesen léirni a halálra éheztetett embereket, csak rémületes és szivettépő ahogy kinéznek, semmi más nincs a csontjaik a kifeszült bőrük alatt. Semmi gömbölyüség, görbe vonal és sima helyek, dagadt izmok, amit az emberek szokásosan bírnak. Járkálnak, kúsznak, vagy fekszenek, úgy tűnik mintha annyi élet volna bennük, mint a barakokban és a Buchenwald kemény-göröngyös földjének köveiben. Amikor meghalnak a különbség az, hogy most hullák és elviszik őket. Amint keresztül-kasul já-
