Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-19 / 1372. szám
1945. május 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI VÉGÉN CSATTAN AZ OSTOR Minden elérkezik a véghez, még ez a közel hat éven keresztül folyt európai vérözön is és most amikor a kapitalizmusnak az elképzelhetetlenül leggyalázatosabb formája a nácizmus és a fasizmus a mellék hajtásával, a magyar, román, jugoszláv, lengyel formáival, elérkezett annak is az ideje, hogy a magunk portáján is lezárjuk ennek a periódusnak a történetét és megállapítsuk azt, hogy vájjon helyes volt-e a Bérmunkás álláspontja, amikor azt hangoztatta szüntelenül, hogy a munkásmozgalomnak és az egész munkásosztálynak a legközvetlenebb és a legveszedelmesebb ellensége a nácizmus, amelynek elpusztítására minden eszköz jó és felhasználható. Nem foglaltunk el egy vén- asszonyos pacifista álláspontot akkor, amikor a nácizmus álig felfegyverkezve, tüzzel-vassal az egész világra ki akarta terjeszteni a hatalmát. A munkásmozgalom egy állandó harcifront, amely ha helytelen taktikát folytat, ha nem látja meg a közvetlen ellenfelét, akkor helyrehozhatatlan kárt okozhat az egész munkásosztálynak. Amikor a nácizmus uralomra jutott, a jól megszervezett propaganda, melyet kiváló, de lelkiismeretlen propagandisták irányítottak az egész világon, nagyon alkalmas volt arra, hogy jóhiszemű munkások gondolkozását megzavarja és helytelen utakra vigye. Ebben a helyzetben fokozott éleslátás és osztálytudatosság kellett ahoz, hogy megtaláljuk azt az utat, amely a lapunk osztályharcos tisztaságát megőrizze. Ma már minden épeszű ember tisztában van azzal, hogy a Bérmunkás álláspontja volt az, amely az osztályharc tiszta, egyenes vonalán maradt. A nácizmus diadala után még a háború megkezdése előtt láttuk azt, hogy a nácizmus minden hazug propagandája ellenére is elsősorban mindenütt ahol diadalra jut a teendője a munkásmozgalom kiirtása volt, a kiirtása a szó fizikai értelmében értendő, mert az osztályharcos munkásság szervezeteit összetörték és a mozgalom legjobbjait megölték vagy koncentrációs táborokba vitték, hogy ott pusztuljanak el. Amikor erre a kezdetben rámutattunk, akkor azt mondták, hogy az “német ellenes propaganda” ma már ismerjük az első koncentrációs táborok borzalmait, amelynek a lakói szocialisták, kommunisták és sok szervezeti harcos munkások voltak, mindazok, akik a munkásmozgalom harcos katonái voltak, ott pusztultak el Dachauban, még a háború kitörése előtt. A német munkáspártok, szakszervezetek, szövetkezetek az első napokban szét lettek verve. Nem hittünk abban, hogy a náci hordák európai országokba való inváziója “egyesíteni fogja az európai munkásosztályt”. Megmondottuk előre, hogy éppen az ellenkezője fog megtörténni, jóvátehetetlen szakadást idéz elő a német és a többi országok munkássága között. Az események nekünk adnak itt is igazat, a nácizmus mérgével el- kábitott német nép, amint előre megírtuk, felsőbbrendü faj érzületével, a leigázott népek zsandáraivá vált, amely szerepben oly borzalmas kegyetlenséget követett el, amely talán évtizedekre kilökte a német munkásságot a nemzetközi munkásmozgalomból. Még egy évvel ezelőtt is egy megkergült, de álcázott náci, azt bömbölte a szemembe, hogy még nagyon szégyelni és letagadni fogjuk azt, hogy írni mertünk az angol propaganda által kitalált náci atrocitásokról. Ma, amikor a szövetséges hadseregek végig seperték Németországot és a nácik által megszállt területeket, az ott talált fogolytáborokban, olyan borzalmakat találtok, melyeket emberi ésszel elképzelni sem lehetett, a nácik és itt nem lehet csak a pártagokat, vagy az S.S. alakulatokat érteni, hanem az egész német hadsereget, az egész német népet, előre kitervezve irtották ki a leigázott “szolga” népeket, hogy a náci uralom esetleges ellenzőit erőtlenné, gázadásra képtelenné tegyék. A haláltáborok áldozatai között Európa minden népeit megtaláljuk, nemre, életkorra való tekintet nélkül. Ma már nem leírások, hanem hajmeresztő mozifelvételek ismerte- • tik meg a világ népeivel, hogy mit jelent az emberiségre a nácizmus. Nem csak 3-4 millió zsidó, de ezt a számot megközelítik az orosz és a lengyel legyilkoltak is, nem beszélve a többi országokból származott áldozatokról úgy, hogy a legalacsonyabb számítás szerint is, 10 millió a legyilkolt civilek száma. Ilyen rendszer elleni küzde- len minden öntudatos munkásra kötelező, még akkor is, ha ebben a küzdelemben az angol imperializmus is résztvesz. Aki ebből a küzdelemből kivonja magát, vagy aki ezt bármilyen ürüggyel gátolja, az a munkás- osztály árulója. Úgy éreztük, hogy akkor, amikor Hitlerék megtámadták a Szovjeteket, a nácizmus elleni küzdelem fokozása, a munkásszolidaritás érzéséből szükségessé vált. Bármi is az elvi álláspontunk, a Szovjet Unió felépítése s taktikája tekintetében, abban a pillanatban, mikor a kapitalizmus alól felszabadult orosz népre, a cárizmusnál is rettenetesebb náci uralmat akarták fegyverrel ráerőszakolni, akkor a Szovjetek támadása, de még a semlegesség is elárulása az osztálytudatos munkásmozgalom legszebb erényének, a nemzetközi szolidaritásnak. Az orosz testvéreinket féltve rettegtünk, amikor a náci hordák Moszkvát, Leningrá- dot ostromolták. De éppen ily büszke érzéssel, örömmel -figyeltük és regisztráltuk a Vörös Hadsereg és a Szovjetek népének a történelem által nem ismert hatalmas erőfeszítését, amellyel Stalingrádtól 1500 mérföldön keresztül Berlinig verték a nácizmus “verhetetlen” légióit, ahol azután a német nácizmus temetőjét lelte. Mi, igenis óhajtottuk, hogy az elnyomott országokat, a Vörös Hadsereg szabadítsa fel, tudtuk azt, hogy európa fejlődésének az irányát az fogja megszabni, hogy “ki ér oda előbb”, Lengyel, Román, Bolgár, Jugoszláv, Magyar, Osztrák országokba, valamint Csehszlovákiába. És a Vörös Hadsereg “ért oda előbb”. Ezért az elsőségért a Vörös Hadsereg borzalmasan nagy árat fizetett, de ezért az áldozatokért örök hálára kötelezte a fenti országok népét, amelyeknek megadta a lehetőséget arra, hogy a Vörös Hadsereg szuronyai árnyékában, összetörjék az eddigi fél és egész feudális uralmat, megtisztítsák az országukat a fasizta elemektől, szétosszák a nagybirtokokat és az eddig jogtalan elnyomott népet juttassák a kormánykerékhez. Jól tudom, hogy ami a fenti országokban ma van, az nem szocializmus, de csak a vak nem látja, hogy egy óriási lépés a végcél felé. Hogy mi a különbség, hogy ki “ér előbb oda” azt látjuk a görög példából, de nem csak a fenti országokban történt balratolódás, az erősen kihatott sok más országokra is, ahol újra éledő a réginél hatalmasabb munkás- mozgalom kibontakozásá n a k vagyunk tanúi, amely előreveti a holnap Európájának a képét, amely sokkal szabadabb és végcélhoz közelebb álló lesz, mint azt akkor várhattuk volna, ha versenyben Amerika katonái, vagy pláne Anglia lett volna az első, dacára annak, hogy az amerikai katonaság, beleértve a tábornokait is, óriási változáson ment át azóta, amióta a fizikai érintkezésbe került a nácizmussal, megismerte a halál- gyarait, a katonai fogolytáborait, azt lehet mondani, hogy az amerikai katonaság akkor lett anti-nácivá, amikor már legyőzte a nácikat. De ők maguk is érzik, hogy a nácizmus végleges elintézésére az oroszok illetékesek, amint azt a New York Times szerkesztősége a német földön harcoló amerikai katonák, arra a kérdésére, hogy mit csináljanak a nácikkal, kivétel nélkül azzal feleltek, hogy rá kell bizni az oroszokra. Hogy az oroszoktól megkapják azt, amit megérdemelnek, azt a nácik is tudják, akik nagy hordákban menekültek az amerikai és angol csapatok felé, az oroszok elől, hogy ott adják meg magukat. Becsületükre legyen mondva az angol és amerikai parancsnokok, nem nagyon udvariasan kergetik vissza ezt a csürhét, a jogos biráik, a Vörös Hadsereg elé. Az események az orosz kérdésben is igazolták a Bérmunkás álláspontját. JAJ DE BUTA! Soha még a legodaadóbb Horthyistától sem hallhattuk azt, hogy Horthy szeleslátókörü, intelligens államférfiu lett volna, mindenki tudta, hogy olyan buta, korlátolt, amilyen csak egy osztrákká lett magyar katonatiszt lehet. De most önmagát múlta felül ez a vén mészáros. Hogy amerikai kézre került, rögtön kijelentette, hogy az volt a szándéka, hogy Roosevelt elnöknek egy információs és tanácsadó levelet Írjon, ebben Roosevelt halála akadályozta meg. De, hogy Amerika ne nélkülözze a lovastengerész tanácsait, elhatározta, hogy a szándékolt levelet elküldi Truman elnöknek, mindjárt részleteket is olvasott fel a leveléből, javasolva, hogy a “hűtlen németeket” űzzék ki magyar földről, valamint, hogy a Magyarországon élő román, szerb, tót nemzetségeket cseréljék ki az elcsatolt területek magyarságáért. Az újságíróknak még azt is kijelentette, hogy a legközelebbi terve az, hogy Magyarországot átsegítse az uj helyet adta nehézségeken. Ez nem naivság, ez már idült butaság, hogy ez az újkori Haynau azt higyje, hogy ő levelezhet és tanácsot adhat azoknak, akiknek hadatüzent. Nem tudja, hogy neki s bitang társainak nem sok szavuk lesz, mint tanácsadóknak. ő már csak a vádlottak padján szerepelhet, hisz rajta van azon a hivatalos lisztán, amelyet a szövetséges hatalmak közös bizottsága állított össze a felelőségre vonandó háborús bűnösökről. Nem tudja ez a buta Kaiser und Königliche tengernagy, hogy kiadásáért három ország is vetélkedik Magyarországon kívül a Szovjet és a Jugoszláv kormányok is a maguk birósága elé kívánják állítani, igy nem csak tanácsadásra lesz kevés alkalma, hanem arra is, hogy Magyarországot “átsegítse” a nehézségeken, mert a fenti biróságok közül valamelyik őtet fogja “átsegíteni” oda, ahol már nem fáj semmi. Még egy érdekeset mondott az öreg, hogy ő azért ment Hitlerhez, hogy kérje a magyar divíziók visszahívását az orosz frontról. Ez nagyon gyenge enyhítő körülmény, ő azért fog felelni, hogy miért küldte a magyar divíziókat oda. Ami a népek kicserélését illeti, erről már hallottunk, csak hogy akkor ezt Benes javasolta, de, hogy ezt Horthy elfogadná, az azt igazolja, hogy hajlandó volna újra aláírni az uj Trianont is, mert elismeri vele a mai határokat. Ezért viszont Kuka-Róbert együttes fogja kiátkozni őt, akik Szent Istvánnál alább egy kapavágással sem adják. ISTEN SZÓLJON . . . Szörnyű, hajmeresztő híradást olvastam ma este, a világért sem fosztanám meg a rovatom olvasóit attól, hogy ők is ne háborodjanak fel, mint a Kukla Róbertja. Hát arról van szó, hogy a Magyarok Vasárnapja megbízható értesüléseket szerzett a szülőhazából, amelyből megállapítja, hogy ott szörnyűséges állapotok vannak, amit igy igazol: Az összes nagybirtokokat el-
