Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-13 / 1354. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. január 13. A magyar nép védelmére (Folytatás) Újból kifejezetten megkér­deztem, hogy ezek szerint a belügyminiszter fog-e a külö­nítményekkel rendelkezni, az ő parancsainak fognak-e enge­delmeskedni és ő lesz-e felelős érettük? Horthy erre határo­zottan “igen”-nel válaszolt, mi­re élt a minket legjobban ér­deklő témát nem lehetett to­vább feszegetni. A tárgyalások eredménye az lett, hogy Horthy végül aláírta, hogy a következő nyilatkoza­tot tette előttünk: “A hadsereg Budapestre va­ló bevonulása katonai diktatú­rát nem fog maga után vonni. A hadsereg alárendeli magát annak a kormánynak, amely az ántánt legfőbb megbízottjának közreműködésével létrejön. Ki­jelenti, hogy a hadsereg a pol­gári jogegyenlőség alapján áll és amint kérlelhetetlenül el­fojtja a bolsevizmust csirájá­ban is, éppen úgy nem fogja megtűrni, hogy a hadsereg bár­mely tagja a polgári jogegyen­lőség ellen izgasson.” Horthy az eléje tett nyilat­kozat elolvasása után egy pil­lanatig habozott, hogy aláir- ja-e, de azután rászánta ma­gát. Erre az értekezlet véget ért. Bucsuzásul Vázsonyi Vil-í mos a következő .szavakat mondta neki: — Tulajdonképpen csak mi ketten vagyunk itt elvtársak és mégis majdnem mi ketten kaptunk össze. Horthy zavartan mosolygott, nyilván nem tudta mire vélni, hogy Vázsonyi őt elvtársának tartja, mert nem hiszem, hogy akkor akár csak annyit is tu­dott volna a magyar politiká­ból, hogy Vázsonyi is legitimis­ta. De jellemző, hogy, Horthy folytonos lojális nyilatkozatai kapcsán, Vázsonyi mennyire meg volt akkor győződve Hor­thy megbízható királyhüségé- ről. Akkoriban egy legenda is ke­letkezett, amely szerint Horthy e tanácskozásnál rászólt volna Vázsonyira: — Vázsonyi ur, ha velem be­szél, vegye ki a szivart a szájá­ból. Ez a nyilatkozat sohasem történt meg, ha megtörtént volna, bizonyára azonnal vége is szakadt volna a tárgyalás­nak. Vázsonyi valóban az egész idő alatt szivarozott, de Horthy erre nem tett, nem is tehetett, semmiféle megjegyzést. A Horthyval kötött megálla­podás nem volt szivünk szerint) való. Egészen világosan láttuk, hogy Horthy nem volt őszinte és hogy a megállapodást hátsó gondolatokkal kötötte. Világos volt az is, hogy ez a megálla­podás semmiféle biztosítékot! nem nyújt a várható atrocitá­sokkal szemben, legföllebb azt garantálja, hogy nem lesz rög­tön katonai diktatúra. Ha még­is megkötöttük ezt a megegye­zést, annak az a kényszerűség az oka, amelyben valamennyi­en voltunk. A helyzet ugyanis az volt, hogy az ántánt.főmeg- bizottja Horthy hadseregét mi-) nél előbb be akarta vonultatni Budapestre. Már ezzel szemben is nehéz volt ellenállást kifej­teni, de még ezt, legalább én, a magam személyében, vállaltam volna, mert hiszen a dunántúli véres garázdálkodások elegen­dő idokkal szolgáltak és min­denki megértette volna, hogy ezeknek az atrocitásoknak az elhárítására ragaszkodunk ah­hoz, hogy előbb alakitassék egy koncentrációs kabinet, az ve­gye a kezébe az egész hatalmat és csak azután vonuljon be a hadsereg, miután a vele való rendelkezést is átvette a polgá­ri kormány. Azonban nagyon nehézzé tette ezt az állásfogla-f lást az, hogy a magyar hadse­reg bevonulásának elhalasztá­sa egyértelmű volt a román megszállás meghosszabbításá­val. Ennek ódiumát pedig nem vállalhattuk magunkra, annál is kevésbbé ,mert mindannyian a legmelegebben óhajtottuk, hogy az a megszállás minél ha­marább érjen véget. Ebben a helyzetben kénytelenek voltunk Horthyval megállapodni, ami­vel nagy örömet okoztunk Sir George Clerknak, aki ezt a ma­ga politikai diadalának tekin­tette; pedig alapjában véve éppen ezzel a kikényszeritett megállapodással semmisítette meg a később létrejött politikai megállapodás becsületes végre­hajtását és annak a célnak a komoly elérését, amelynek ér­dekében az ántánt őt Budapest­re küldte. AZ AMERIKAI EZREDES Akkoriban érkezett Pestre Horovitz Náthán amerikai ez­redes, akiről csakhamar köz­tudomású lett, hogy a nemzeti hadsereg atrocitásait és a ke­gyetlen zsidóüldözéseket kell különösebben megvizsgálnia. Néhány nap múlva megösmer- merkedtem vele, föltártam élőt-» te súlyos aggodalmaimat és kö­zöltem vele Dunántúlról való információimat. Horovitz fel­tűnő tartózkodással beszélt ezekről a dolgokról, majd pe­dig, amikor egy-két eset elmon­dásával sarokba szorítottam, kijelentette, hogy ő maga be­járta Dunántúlt: a hírek túl­zottak vagy egyáltalán valót­lanok ,amint ezt maguk a zsi­dó hitközségek vezetői közölték vele. A sors iróniája úgy akar­ta, hogy éppen ebben a pilla­natban jelentettek be nála egy fiatalembert, aki szemé­lyesen akart panaszt tenni ar­ról, hogy mi történt vele Sió­fokon. Horovitz a jelenlétem­ben hallgatta ki az illetőt, aki folyékonyan beszélt angolul és aki egyáltalán nem ijedt meg, amikor az ezredes ráförmedt: — Csak olyan dolgokról be­széljen, amelyeket ön maga ta­pasztalt, nem pedig olyanokról, amelyekről csak hallott! — Csak saját tapasztalata­imról fogok beszélni — mon­dotta kesernyés mosollyal. ÉS 'azután elmesélte, hogy miként hurcolták ki Siófokról katonák a közeli határba és mi­ként verték véresre pusztán és egyedül azért, mert — zsidó! Horovitz ezredes ur erre még valamit próbált: —Vetkőzzék le — mondotta — mutassa meg a véres nyo­mait. A fiatalember eleget tett a fölszóllitásnak és megmutatta elkinzott testét. Rettenetes volt nézni . , . Horovitz ezredes ur zavartan motyogott valamit. Nagyon szégyelte magát én- előttem. Azért nem szégyel­te n^ásnap közzétenni a lapok­ban azt a nyilatkozatát, amely­ben letagadta a fehér terror lé­tezését . . . Helyette szégyelték magukat az amerikaiak, akik rövidesen vissza is hívták ezt a nemesszivü urat. (Vége) HOL VAN ADOLF ÉS HOL VAN HERMAN, ROMA, nov. (ONA) — Sem­leges forrásokból ideérkező hí­rek szerint Hermann Göringet megfosztották a német légierő fővezérségétől, további gazda­sági és politikai hatalmától is. Göring helyét ugyan ezen források szerint Albert Speer, hires német nagyiparos fogja betölteni, kivéve a “Luftwaffe” tényleges parancsnokságát. Az utóbbi tisztség Milch tábor­nagynak jutott, aki Németor­szág egyik legbrutálisabb, leg­kegyetlenebb és legbecsvá­gyóbb kalandora. A fenti fontos hir Hitler ál­lítólagos eltűnésével áll össze­függésben. Göring ugyanis min­dig feltétlenül hűséges maradt Hitlerhez, akármennyire is ön­ző és hiú volt máskülönben. Ugyanazok, akik Hitlert félre­tették, meg akartak szabadulni Hitler fővezérétől, Göringtől is. Nem tudni, mi igaz, minem az itt szállongó hírekből. Akár­hogy is áll a dolog .hangsúlyoz­ni kell, hogy még ha félretették is Halért és Göringet, -ez ko­rántsem jelenti Németország közeli összeomlását, vagy az európai háború végét. A két fő­náci utóda Himmler, Speer és Milch, ha lehetséges, még előd­jeiknél is kíméletlenebbek, lel­kiismeretlenebbek. Him m 1 e r nem bizik az ő “belső suggalla- tában” mint ahogy annak ide­jén Hitler nem bízott, ő a Ges- tapoban bizik és a vad, nyers erőszakban. Speer szintén nem osztja Göring hibáit, nem vá­gyik érdemrendekre, cifra ru­hákra, hideg, kemény, számitó ember. Minden bizonnyal min­dent el fog követni, hogy Né­metország repülőgép gyártását és különösen a légelháritó ágyuk gyártását fel fogja fo­kozni. KEVESEBB RÁRIÓLÁMPA A POLGÁRI LAKOSSÁGNAK WASHINGTON, (OWI) — A múlt háború volt katonáinak nozzátartozói, akik az 1944 de­cember 14-ikén hozott törvé­nyek értelmében igényt tart­hatnak özvegyi és árvanyug- dijra, ne utazzanak ezért az or­szág fővárosába, sőt Írásban se jelentsék be igényüket, mond-' ja a Volt Katonák Érdekeit Vé-l dő Iroda. Frank T. Hines, tábornok, az iroda vezetője utasítást adott arra nézve, hogy a nyug­díj t egénylő kérvényeket a kér­vényezők lakásához legközelebb eső helyi irodákban gyűjtsék össze. EGYELŐRE NEM CSÖKKEN­TIK A NYOMDAIPAR MENNYISÉGÉT WASHINGTON, (OWI) — A Háborús Termelési Iroda ki­jelentette a Magazin és Folyói­ratok Tanácsló Bizottsága előtt, hogy a jövő évben várha­tó további papirhiány dacára is egyelőre nem gondolnak az újságoknak juttattott papír­mennyiség csökkentésére, ha­csak a szükségletek előre nem várt módon újból növekednek. FELÜLFIZETÉST ADTAK 1945 január 6-ig: A Kozár, Wheeling ....... 1.00 A. Vajda, Cleveland ....... 1.00 Mrs. J. Mojzer, McMeehen 1.50 J. Shill, Akron .................. 2.00 St. Kecskés, Ferndale ..... 2.00 J .Bujáky, E. Paterson .... 3.00 M. M. Cleveland ............... 5.00 Wm. Berkovits, Cleveland 1.00 Szilveszter Este, Cleve......40.22 J. Schneider, Detroit ....... 4.00 E. Kovách, Cleveland .....10.00 ÉPITŐGÁRDA 1944-45-re befizettek: A. Alakszay, Tarzana .... 5.00 J Benko, Toledo .............. 1.50 Buzay J., Cleveland .... 3.00 Detky St., Phila ............... 3.00 Decsi L., Akron ............... 3.00 Engli J., Cleveland ........... 6.00 Farkas 1., Akron ............... 1.00 Fishbein L., Néw York .... 6.00 Fodor J., Cuy. Falls .......12.00 Gáncs L., Carolina ...........12.00 Geréb J., Cleveland ......... 4.00 Hering P., Buffalo ........... 1.00 Krajnik B., Trenton ....... 3.00 Kucher A., Pittsburgh __ 5.00 Kollár J., Cleveland ....... 1.00 Kovách E., Cleveland ........ 1.00 Kanchar J., Bay City ..... 3.00 Lefkovits L., Cleveland .... 4.00 Lelkó A., Pittsburgh ..... 5.00 Mogor J., Cleveland ......... 2.00 Muhczy J., Cleveland ....... 5.00 Mácsay J., Detroit ........... 2.00 Molnár A., Cleveland ....... 2.00 Pika P., Chicago ............... 3.00 J. Policsányi, Elm Grove 4.00 Reppman J., Detroit ....... 1.00 Szilágyi J., Cleveland ..... 5.00 Székely S., Cleveland ....... 3.00 J. Varga, Cleveland ......... 1.00 Visi I., Detroit ................. 4.00 Vizi J., Akron ................... 4.00 Zára J., Chicago ............... 2.00 ^ "Szervezés71 — "Nevelés77 — "Felszabadulás" yy 1 yy Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága yy I yy

Next

/
Thumbnails
Contents