Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-20 / 1355. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1945 JAN. 20

NUMBER 1355 SZÁM

Tiltakozás Franco és a spanyol fasizták támogatása ellen

A“No Strike Pledge” ellen

(f.) Január másodikán egy hatalmas tiltakozó tömegdemonstráció volt a new yorki Madison Square Gardenban. Több mint 15 ezer személy volt ott jelen ,akik fizetett belépti dij mellett mentek oda, hogy meghallgassák a szónokokat, akik a fasizta Franco kormányával való minden összeköttetés azonnali megszakítását követelték. A gyűlést nem munkás elemek készítették elő, akikre a legcsekélyebb formában rá lehetett volna fogni, hogy forradalmárok. Szenátorok, képviselők, újságírók és szerkesztők, union vezérek sőt még papok is szerepeltek a szónoki lisztán. És ezek az egyének bizonyítják azt, hogy az amerikai State Department tudtával és engedélyével szállítják még most is az olajat és más háborús anyagot Franco- éknak, vagyis Francoékon keresztül egyenesen Hitlernek.

A hat év óta száműzetésben elnémított Dr. Juan Negrin, a spanyol köztársaság miniszter- elnöke a rádión keresztül akart megszólalni és a gyűléshez beszélni Londonból. Azonban az utolsó pillanatban az angol kormány letiltotta a rádió közvetítést és csak kábel utján engedte meg a beszéd közvetítését. Okozatul csak annyit említettek meg, hogy Negrin beszéde nem tartalmazza azokat a követelményeket, amelyek szükségesek az óceánon * keresztüli rövid hullámú rádió közvetítéshez. A beszéd áttekintése után azonban mindenki előtt tiszta volt az igazi ok, Negrin alapos leckét adott Franco náci-fasiz- ta működéséről, kezdetétől a mai napig, ami Churchilléknek nem nagyon tetszett.

A gyűlés a leglelkesebb hangulatban zajlott le, de hogy lesz-e eredménye az ismét egy nagy kérdőjel marad. Mert nem ez az első, amikor tömegek jönnek össze a világ egyik legkegyetlenebb fasiztája ellen tiltakozni. Igaz a Franco ellen való tiltakozást nem szívesen hallják, különösen az angliai és amerikai kormányhatalmi vezetők mert hisz ők voltak azok, akik a népforradalom letörésére Francot annak idején segítették a nyeregbe ülni. Amerika és Anglia volt olyan akcióban akkor, hogyha nyíltan nem is, de a ravasz politikai diplomáciájával, Hitler és Mussolini malmára hajtotta a vizet, nem is beszélve Stalinék nem valami dicsőséges Beavatkozásáról a spanyol helyzetbe.

A mostani tiltakozó gyűlés nagyon aktuális időben történt, éppen a görög lázadás és forradalmi harcok idején, figyelmeztetésül, hogy a néptömegek most már nem engednek többé uj Francokat a nyakukra ültetni. Hogy aztán lesz-e eredménye, hogy legalább részben fogják kiküszöbölni az angol és amerikai tőkés urak a Franco- cal való kereskedelmet, ezt mi nem hisszük. A pénznek nincs szaga és ahol profitról van szó, ott háttérbe szorul minden akár fasizmusról akár a haza védelméről is legyen szó. A tőkés urak csak addig hazafiak és addig antifasizták, ameddig az egy kis pénzmagot hoz a házhoz. És a profitért képesek a legaljasabb cselekedetekre. így tehát a Franco elleni tiltakozó gyűlésnek legföljebb csak erkölcsi hatása lehet, de gyakorlati eredményt attól nem igen lehet várni.

A tiltakozásnak gyakorlati eredménye akkor volna, ha különösen azok az unió vezetők, akik a gyűlésen szónokoltak, arról beszéltek volna, hogy egy akciót kell kezdeni arra, hogy a Franconak szállító teher ha jók munkásai tagadják meg a munkaszolgálatot és egyetlen hajó se induljon ki Francohoz küldendő szállítmánnyal. Ilyen akcióval térdre lehetne kényszeríteni az amerikai és angol külügyi hivatalokat és ilyen akcióval valóban megvolna akadályozva, hogy az amerikai olaj, gyapot és miegymás Hitlerék kezére kerüljön.

Ezzel aztán megvolna ténylegesen gyöngítve a Franco uralmi rendszere és a nemzetközi munkásszolidaritás ténylegesen demonstrálva volna, a feltörekvő spanyol munkásság forradalmi harcához. Mert Amerika és Anglia tőkés urainak, tudtára kell adni, hogy Hitler leverésével a náci-fasizmus elleni küzdelem nem nyert befejezést. Franco is a lisztán van, sőt az amerikai és angol barátai is. A munkásosztály végső fölszabadulásának előkészítésére elramadhatatlan akció, a fasizta csirák kiirtása, bárhol is kerülnek napfényre.

(Vi.) Az UAW, CIO, vagyis az automunkások unionjában a tagság elért annyit, hogy a legutóbbi konvención kiharcolta a referendumra küldését a fenti fogadalomnak, tehát a tagság döntsön annak további fentartása felett. Ugyanis ezt a “No Strike” fogadalmat, a tagság megkérdezése nélkül tették a tisztviselők. De soha nem tudták betartani, degtöbb- ször olyan helyzetbe hozzák a tagságot, hogy úgy az union tisztviselők ,mint a gyárosok ellen is kellett nekik harcolni. És mindég mint szószegőket állították be őket, nemcsak a gyárosok szóvivői, hanem maguk az union tisztviselők is.

Most a “Rank and File” bizottság egy nagyon ügyes röplapot adott ki, melyben nagyszerűen és hűen megmagyarázzák ezen átkos fogadalom következményeit és kérik a tagságot, hogy szavazza le a határozatot. Megírják, hogy ezt a fogadalmat, akkor és azért tették, mert az elnök megígérte, hogy egyforma áldozatokat fog követelni úgy a gyárosoktól, mint a munkásoktól. Ugyanis, akkor még azt remélték a munkások, hogy az elnök igazán akarja a családok évi jövedelmét 25 ezer dollárra korlátozni. Ez kizárta volna a nagy hasznot, nagybani lopásokat és nagy fizetéses pozíciókat. De hát amig ez csak ígéret maradt ,addig a munkásoknak a fizetését és még a munkához való fagyasztását is megvalósították.

így a munkásság mindent feláldozott, magasabb fizetéseket, jobb munkaviszonyoknak a kikivását, még mozgási szabadságát is. Ezzel szemben nem kapott semmit, még azt sem, hogy a háborús árdrágulást ,azt a 43 százalékos megélhetési emelkedést munkabér emelkedéssel ellensúlyozhassa.

Ezzel szemben a gyárosok nem adtak fel semmit, csak azt az üres Ígéretet, hogy nem fogják a munkásokat kizárni. Hiszen az nekik öngyilkosság lett volna, a legzsirosabb napokban kizárni a hasznothozó munkásokat. Ezzel szemben nyertek:

Gyárhelyeket a kormány pénzén. Gyárakat, gépeket és a dús haszon biztosítását. Mindezt az adófizetők pénzén, melynek a fedezésére, a megcsonkított munkabéreknek veszik el 20 százalékát.

így a beígért “egyforma áldozat” hozatal eredménye, hogy a munkásság feláldozott mindent, még a sztrájk jogát is és semmit sem nyert.

A gyárosok semmit sem áldoztak fel, de mindent nyertek.

És ez mind azért volt lehetséges, mert a munkásságot gúzsba kötötték azon Ígérettel, “hogy semmi körülmények között nem sztrájkol”.

Hogy ezen eredményeket elérhessék, felállították a War Labor Boardot, melyhez küldték a kérelmező vagy követelőző munkásokat. Ha valamelyik gyárban a munkásoknak sérelmeik voltak, vagy követeléseik, akkor csak azt mondták nekik “menjetek a WLB-hoz”. Ez magyarul úgy hangzott, mint ha azt mondták volna “menjetek a sóhivatalhoz”. Vagy még inkább úgy ,mint amikor a tetemtőbe küldik az ilyen ügyeket. Mert a WLB is eltemette minden ily odautasitott ügyet. Például Detroit vidékén is a maintenance munkásoknak a kérelmeit 18 hónapig tartotta a fagyasztóban és csak akkor vették elő, amikor már egyré- sze sztrájkba ment és általános sztrájkra hívták az összes munkásokat a múlt nyáron.

Ahol a fasizmus győzedelmeskedik, ottan a munkások elvesztik a jogot magasabb munkabérhez, munkacseréléshez és a sztrájkhoz.

Nem-e azt mondják a mi fiainknak a harctereken, hogy ők a fasizmus ellen harcolnak, visszaállítani a munkások jogait a szervezkedéshez, a szabad munkaválasztáshoz mindenfelé? — Írják ezen röplapban.

Mi, akik állandóan elitéltük az union vezéreinek ezen áruló Ígéretét, mely még csak azzal sem menthető, hogy amiatt nem volt sztrájk, nagyon is megegyezünk azon felszólítással, hogy minden munkás az ellen szavazzon, hogy visszaállítsuk a munkások sztrájkhoz való jogát. Ahol tehetik min- nütt ezen “No Strike Pledge” ellen szavazzanak.

NE ROHANJUK MEG A BENZINKUTAKAT

WASHINGTON (OWI) — Harold L. Ickes, a petróleumellátás adminisztrátora kijelentette, hogy Washingtonban benzinhiány támadt, mivel hamis hirek alapján a közönség megrohanta a benzinkutakat, abban a hiszemben, hogy nem kapja meg a jegyekre kijáró mennyiséget. Ickes inti a többi városok közönségét, hogy ne ismételjék meg a washingtoniak hibáját, mert ezzel csak mesterséges benzinhiányt okoznak és a háborús szállításnak nagy károkat okoznak.