Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-12 / 1371. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 12. Megértésre van szükség (a.l.) Azok az egyének, vagy különböző emberi csoportosulások, akik önmagukról azt tételezik fel, hogy mindig igazuk van, sohasem tartozhatnak azok közé, akikre azt mondhatjuk, hogy észszerűen bíráljuk meg a társadalmi eseményeket, a fasizmus feletti győzelem igen is nagy teljesítmény az egész emberiség számára, még akkor is, ha nagyon sokan másképpen bírálják meg a helyzetet. Az igaz ugyan, hogy a fasizmus elleni harcokban nagyon sokan pusztultak el és lettek földönfutó nyomorékká. Ha azonban a halálgyárak borzalmait hozzuk csak fel mentségül, akkor felemelt fővel és levett kalappal kell tisztelegni mindazok előtt, akik felismerték idejében a fasizmusnak átkát és ideje korán intézkedtek, hogy kiirtsák eme pestist az emberi társadalomból. Mert mi történt volna az emberiség azon haladó liberális elemeivel meg a radikális vagy feltörekvő forradalmi munkásmozgalommal, ha a fasizták győzedelmeskedtek volna ebben a háborúban ? Furcsa, de igy van, ha ténylegesen vizsgáljuk azokat a megmozdulásokat, vagy véleményeket, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy úgy a legreakciósabb elemek és nyomtatványaik élesen kritizálják a haladó liberálisok minden ténykedését. De nem csak a reakciósok akikről megállapíthatjuk, hogy tényleges fasizták, hanem önmagukat radikálisoknak, sőt forradalmároknak tartják éppen ugyan azon véleményen vannak a liberálisokkal szembe, mint maguk a reakciót képviselő fasizták. Hogy a jelen háború nem az osztályharc jegyében és eszközeivel ment végbe, csak azért van, mert a munkásosztály nem volt készen arra, hogy saját társadalmi forradalmát győzelemre vigye. Nevetséges volna még elképzelni is, hogy például itten az Egyesült Államokban, ahol a lakosság 95 százaléka a régi szellemben van nevelve és ténylegesen abban él, ha máról-holnapra egy az osztálytudatot minden tekintetben nélkülöző forradalom seperné végig az országot, hogy milyen felfordulás volna. Nagyon ferde - felfogásra következtet az, ha állandóan a liberálisokat bíráljuk és ütjük csak azért, mert cselekedeteikben nem száz százalékkal elégítik ki a forradalmi munkások elgondolását. A munkásosztály felszabadítása csak kizárólag a munkásosztály müve lehet. Saját osztályérdekeink ellen cselekszünk akkor, ha a liberálisok ellen küzdünk ahelyett, hogy a tényleges reakció ellen küzdenénk, akik legáldatlanabb ellenségei nem csak a feltörekvő forradalmi munkásoknak, hanem minden tekintetben igyekeznek minden haladó szellemet elnyomni. Az okosaknak és ép ésszel rendelkezőknek egy néhány szó elegendő, de a reakciósok és a fanatikusok nem ismernek határt a gyűlöletben. Ez az igazi fasizta szellem megnyilvánulása, még akkor is, ha sokan ezt másképpen próbálják magyarázni, beteges felfogásuk igazolására. A fasizmus feletti győzelem nagy vívmány a jövő emberiség számára. Sokan különböző időkben más véleményen vannak a fasizmus elleni harcra vonatkozóan, de azt kimagyarázni nem tudják, hogy miért van. A nem régen Spanyolországban lezajlott polgárháború nem volt más tulajdonképpen, mint a fasizmus nyílt harca a munkások gúzsbakötésére. Hogy azután a kapitalista érdekeltség nem támogatta a munkások harcát a fasizmus ellen, az érthető is. A magánkapitalizmus gazdasági érdekei nem azonosak a forradalmi munkások célkitűzésével. Hogy azután a fasizmus, vagy nácizmus a spanyol győzelem után elég erősnek érezte magát, nem csak a feltörekvő munkásosztály ellen, hanem leakarta gyűrni másik ellenfelét a magánkapitalizmust, az szemünk előtt ment végbe. Hogy azután a magánkapitalizmus védelmezői még ideje korán felkészültek a már jó előre felkészült fasiz,ta hordák ellen, még a legőszintébb forradalmárnak is elismeréssel kell tartozni azoknak, akik anyagot s emberéletet voltak hajlandók feláldozni a fasizmus világhóditásának meggátlására. Most azután, hogy már a háború a földgömb egyik oldalán befejeződött, most vár majd a munkásosztályra az a feladat, hogy saját osztályérdekeit győzelemre juttassa. Ha a munkásosztálynak tényleges célkitűzése osztálya felszabadítása és ha most a jelen pillanatban megértők akarnak lenni, félre kell tenni minden gyűlölködést. Meg kell érteni, hogy éppen ma vár nagy feladat azokra, akik egy Uj Társadalmat akarnak építeni, nem csak a fasizmus romjain, hanem magán a kapitalizmus erős várának helyére is. Első sorban meg kell érteni, hogy a fasizmus feletti győzelem nem kis vívmány. Ezt a harcot meg kellett vívni még akkor is, ha sokan talán azt mondják, hogy a jelen vérontás felesleges volt, mert a fasizmus nem más, mint a kapitalizmusnak utolsó mentsvára. Ha most már maga a magánkapitalizmus kényszerülve volt, hogy saját mentsvárát lerombolja, akkor most már csak a munkásosztályon a sor, hogy saját célkitűzését megvalósíthassa. El sem lehet képzelni, hogy máról-holnapra az egész emberi társadalom átalakuljon. Különösen akkor nem, ha nincsen meg a munkásoknak az a szervezete, amely képes lenne az Uj Társadalmat irányítani. A szervezkedés mellett nagy gondot kell fordítani a nevelésre, hogy az a társadalom, amelyet megszervezünk osztálytudatos elemekkel legyen telítve, nem pedig tudatlan szabotálokkal, akik nem tudják helyüket kellőlek betölteni az Uj Társadalom javára. A szervezettség mellett a fegyelem és megértés szükséges. Ne folytassunk harcot azok ellen, akik bármilyen mértékben a haladás hívei még akkor sem, ha azoknak nem célkitűzésűk a munkásosztály tényleges felszabadítása. És ha már ténylegesen valakinek vérében van, hogy valakit állandóan bírálat tárgyává tegyen, bírálják állandóan inkább a reakciósokat, a liberálisok helyett, mert ezzel a cselekedeteikkel, ha mást nem, de legalább a fejlődést minden tekintetben gátlók ellen folytatnak harcot. Az alábbi sorokat, az őket megillető “tisztelettel” ajánlom Kukla, Chernitzky, Dr. Herczegh, stb. papoknak, a krisztusi szeretett meggyalá- zóinak, a nácizmus nyílt és titkos bámulóinak. Kondra- senko Kilja 20 hónapos kis ukrán leány lecsapolt véru szálljon a fejükre. Az amerikai és angol hadsereg németországi előretörésével, egymás után szabadulnak fel a németországi koncentráci ós táborok, amelyek életéről oly borzalmas jelentések jönnek írásban és képben, amelyeket elképzelni nem lehet. Napok óta kezemben van egy jelentés, ismét és ismét elővettem, hogy foglalkozzam vele, de oly rémes a tartalma, hogy iszonyodtam attól, hogy az olvasó elé tárjam, hogy mégis rászántam magam, annak az oka az, hogy a világ munkásságának az agyába, szivébe kell vésni a náci borzalmakat, nem azért, hogy még jobban meg- gyülölje az elkövetőit, hanem, hogy lássa azt, hogy ha nem szervezkedik a nácizmust kitermelő rendszer ellen, akkor a német nácizmus letörése után, egy uj társadalmi veszély támadhat, amely az alant ismertetett borzalmakat jelentheti a fiainknak, az unokáinknak. Egy orosz gyermek otthon létesült a rigai tengerparton, ahol 400 ukrán gyermeket próbálnak az orvosok visszaadni az életnek. A 400 gyermek mindegyikének az arcán halálos borzalom ül, mert ezt a 400 gyermeket amelynek az életkora 2 évtől 14 évig terjed, Riga elfoglalásakor szabadították ki a Riga melletti Salaspils városka “vér- gyárából”. A modern orvosi tudomány a vérplazma adásával a sebesült katonák ezreinek az életét menti meg. Minden országban a polgárok önként adományoznak vért a Vörös Kereszt utján a hadsereg részére.. A nácik nem akarják pocsékolni a drága német vért s az önkéntes adakozás helyett egyszerűen összeszedték az orosz gyermekek ezreit, vérgyárakba ösz- szegyüjtve a kis ártatlanokat — mert előzőleg a szülőket megölték vagy rabmunkára vitték — és megcsapolták annyiszor, amig bele nem pusztultak a vérük szedésébe. Hogy egy egy gyermektől hányszor vettek vért a bitang banditák, arról a vérgyár orvosának a kimutatása tanúskodik, mert minden gyermekről törzslapot vezettek, abba bele volt írva, hány ízben “adományozott” vért és mikor halt meg. íme egy pár eset: Alexei Kondrasenko 8 éves ukrán parasztfiu, az apját a nácik agyoplőtték, az anyját és 15 éves fivérét Mityát rabmunkára vitték el, három másik testvérével Lenya, Valja és Kilya, aki csak 20 hónapos volt a vérgyárba kerültek. Kilja folyton sirt, mert éhes volt, mondja Alexei, mi etettük káposzta levéllel, de mégis meghalt, meg Valja is, mert nagyon sok vért vettek tőlük. A gyár napi “termelési” kétszáz liter vér volt. Byelo-Russiából 1942 augusztusában hat testvér érkezett, a legidősebb 14, a legkisebb 3 éves, ezektől minden harmadik nap vettek vért. Két hónap alatt mind a hat meghalt. Panfilova Natasha 10 éves kislány, még mindig súlyos idegbajban és nagy vérszegénységben szenved, folyton sir. A náci vámpirok 18-szor vettek tőle vért. Lerchenko Pavel 12 éves éjjelenként sikongat, rémlátásai vannak, tőle 10 esetben vettek vért. Senkevich Grigori, hét éves, a sok vér vevéstől tuberkulózist kapott, menthetetlen. Sakian Dmitri 8 éves, lassan tér magához a 10 véradásból. Naponta ment vizsgálni az orvos és válogatta ki az “áldozatokat” a kis gyermekek amikor már meglátták ezt a fenevadat, őrjöngtek a félelemtől, a kieresztett vért vödrökbe csurgatták a gyermekek szeme láttára. Ember, ki egy szebb jövőért harcolsz, soha se felejtsd el Sa- laspis-t ez buzdítson és hajtson fokozott munkára az uj világért. Te, én és mindazok, kiknek kis gyermekei, unokái vannak, megértitek az orosz testvéreinket, kik halálos bosszút fogadtak Salaspilsért. Akik nem tudják megbocsáj- tani ezeknek a vámpíroknak azt, hogy a gyermekeik tízezrének a fent leirt módon vették el a vérüket. Az emberiség története ennél utolsóbb, aljasabb bitang- ságot nem jegyzett fel. A kiontott gyermekek vére az égre kiált, ha ennek a gonoszságnak a kitervezői életben maradnak. Nehéz dolog ma annak a súlyát viselni, hogy valaki németnek született. Én aki eddig és ezután is tagadom azt, hogy az egész német népet felelőssé kell tenni a gazságokért. Képtelen vagyok arra, hogy szem- beszálljak azzal a köztudattal, hogy minden német, aki hallgatott, felelős még akkor is, ha semmi köze sem volt a gazságokhoz. Nagyon nehéz munka lesz, hogy ezt az elvadított, el- állatiasodott népet vissza neveljék az emberi állapotba. Nagy türelem és emberszeretet lehet csak képes eredményes munkát végezni, de 80 millió emberi lénynek a megmentése megéri a várhatóan nehéz munkát. Engedjétek hozzám a kisdedeket IRTA: KOVÁCH ERNŐ
