Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-05-12 / 1371. szám

1945. május 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL-----CS...Ő MEGJEGYZÉSEI PETŐFIT! Hiszed vagy nem, de úgy van, hogy a bridgeportiak nagy füllentője, a második gyermek korát élő Chernitzky atya, úgy látja, hogy az amerikai ma­gyarságnak nagy szüksége vol­na egy Petőfire, hogy itt rend és egység legyen. Nem igen adódik alkalom ar­ra, hogy a fatherral egyetért- hek, de a fenti óhaját én is alá­írom és vele együtt (ha ér va­lamit az én imám) imádkozom, a mennyek urához, hogy aján­dékozza meg az amerikai ma­gyarságot egy Petőfivel. Bizo­nyos, hogy ez nagyon elősegí­tené a magyar egységét, de nagyon hiszem, hogy father Chernitzky és a szaktársai, akik vele együtt az isten gyár- j ban dolgoznak, nem örülné­nek egy Petőfi No. 2-nak, te­kintve, hogy a No. 1 nem na­gyon szimpatizált a szent ke­reskedőkkel és lehet mondani, hogy mindenben más nézetet vallott mint a father akkori kollegái. Ha Petőfi II valami isteni csoda folytán megjelenne köz­tük és elolvasná a Chernitzky atyasága által szerkesztett la­pot, úgy rögtön idézné a ver­sét: “Ahol a pap emel szót Az igazság megfeszittetik.” Ha a közel magyar múltra tekintene, akkor busán javasol­ná, hogy a “nemzeti zászlót fes­sük feketére” a szégyenteljes múlt miatt. Utána hatalmasan dörögve kérdezné az uraktól, “nem viszked-e a nyakuk” és ajánlana rá “nyakkendőt jó szorosát.” A father király pár- tiságát, Habsburg rajongását halva a fülünkbe kiáltaná “Akasszátok fel a királyokat”. A vörösök és az oroszok elleni gyűlölködésre a reverendnek pedig azt szavalná, hogy harc­téren akar meghalni “Vörös zászlóval és a zászlón a szent jelszóval Világszabadság”. Ha a “Mi Lapunk” mellett még elolvasná a másik papsza- ; kácsné újságot, a Katholikus Magyarok Vasárnapját, akkor újra megállapítaná: A pokolnak fele sőt felénél több pappal van tele. ELLENTMONDÓK Molnár Ferenc világhírű ma­gyar írónak hires színdarabját a Liliomot, megzenésítették és amerikanizálták és most ebben a formában megy a közönség elé. áll a svájci határon és könyö­rög életéért. Ott áll a határon a kivénült Fedák Zsazsa is, aki először nagy színésznő volt, aztán ami­kor jött a kommunista forrada­lom vörös ruhában szavalt és amikor jött a nácizmus minden borzalmával, felcsapott náci­nak. Molnár Ferenc második felesége, gyűlölettől elvakult hangon rikácsolt a magyar és német rádión. Ez a viharvert céda, most ott könyörög pusz­ta életéért s lehet, hogy a lo- vagias svájciak megkönyörül­nek rajta és beengedik. Amikor e sorok nyomdafes­téket fognak látni, Németor­szág feltétel nélkül letette a fegyvedt. Hitlert valószínűleg agyonverték alvezérei, akik igy fogják próbálni menteni ron­gyos életüket. És ki fognak tá­rulni a borzalom kapui. A világ meg fogja tudni mi történt a náci banditák országában. Nekünk amerikai dolgozók­nak résen kell lennünk. Mert máris akad elég sok amerikai aki a halálgyár borzalmai után “derék” és “tisztességes néme­tekéről beszél. Tudom, hogy volt is sok, főleg a haláltábo- { rokban és egyéb koncentrációs j táborokban. A gyárakban és a ; műhelyekben. Ezeknek most meg kell adni a módot arra, hogy a német istálót kipucol­ják. Le kell inteni azokat, akik “fair” tárgyalást követelnek ezeknek a sötét gazembereknek. Tessék őket rábízni az anti-ná- ci németekre. Megérkezett az első 1900 amerikai fogoly, akik német tá­borokban kínlódtak. Egyetlen kívánságuk az volt, hogy őket bízzák meg az amerikai német fogolytáborok ellenőrzésével. Úgy halljuk, hogy sokan meg fogják kapni ezt a “jobot”. R. J. U. i. örömmel olvastam meg­jegyzéseiket Molnár Ferencről, aki itt él közöttünk és sohasem nyitotta meg “bölcs” száját a nácikkal szemben. Úgy hallga­tott mint a dinnye a fűben. Amikor irótársai itt anti-náci darabokkal és írásokkal segí­tettek, ez az ur semmit sem tett elnyomott embertársaiért és kollegáiért. Nyomta a “Kor­vin lánc” amit Horthytól ka­pott és féltette a pesti házait. Nem elég neki az a pár száz­ezer dollár amit amerikai szín­padon keresett, amelyet akkor sem fogyaszhatna el, ha nem volna szigorú diétán. Molnár Ferenc lehet nagy iró, de egé­szen biztosan nem nagy ember. Lehet sziporkázó elme, nagy­szerű elbeszélő, de egész bizto­san gyáva opportunista, aki nem érdemli meg a világ meg- bescülését. Ebből az alkalomból Göndör Ferenc a lapjában dicshim­nuszt zengedez Molnár Ferenc­ről. Senkise tagadja azt, hogy Molnár Ferenc a maga nemé­ben páratlan, világszerte ismert és kedvelt iró. Jómagam egyet­len Molnár bemutató előadást sem mulasztottam el, a Lilio­mot vagy egy tucatszor meg­néztem, a “Széntolvajok”-at kívülről tudom, valamikor úgy nézett ki, hogy közel kerül a munkásmozgalomhoz, de a hír­név, a'jólét csak “destruktiv” íróvá tették. Ez rendben is volt, senkisem igényelte, hogy Molnár politikai téren szerepel­jen abban az időben, amikor még nem volt Horthy és nem volt Hitler. De neki is menekülnie kellett egész Európából, itt kötött ki Amerikában, ahol lehet szaba­don írni, szabadon beszélni, de Molnár Ferenc, kinek a szavát, az írását az egész kultur embe­riség meghallotta volna, nem beszélt. egy szót sem, nem irt le egy sort sem, még akkor, amikor a barátai, kortársainak százait a munkatáborokba, a náci halálgyárakba hurcolták el. Ezért tagadom, hogy Molnár “a magyar szellemiség legmél­tóbb képviselője” . . . “felmér- hetetlenek a szolgálatok ame­lyet magyar szülőhazájának tett.” Molnár egy halott rendszert képviselt és az igazi magyar­ság és Magyarország érdeké­ben egy úját sem mozdította még. Göndör lapjában ugyanott jelent meg Zsolt Bélának egy levele, amiből megtudjuk, hogy ez a harcos újságíró, hat éven keresztül végigszenvedte Hort­hy münkatáborait, börtöneit, a ghettoját, a nácik koncentráci­ós táborait, ebből testben, lé­lekben összetörve menekült meg, de más száz és száz iró ott pusztult el, ezeknek az ér­dekében egyetlen lépést sem tett Molnár. Egy kétségtelen, hogy világ­hírű embernek, ha annak köze és érzése van a népével, nem az a szerep a hivatása, amilyen módon Molnár viselkedett, az inkább falazás volt Horthynak és Szálasinak is, mert hallgatni annyi, mint tudomásul venni. A nagy ember példaképe ne-1 kém nem Molnár Ferenc, ha-1 nem Thomas Mann, nem kevés­bé ismert német iró, ki Hitler óta minden idejét, minden j energiáját a nácizmus elleni küzdelemre fordította. Világhírű ember Molnár Fe­renc, sokat, nagyon sokat te­hetett volna a magyar népért és nem tett semmit, ezt nagyon szomorúan állapítsa meg a nagy íróról, egy proletár iró. HORTHY ÉL Most az egyszer nem sajná­lom, hogy hiába írtam meg, őszinte gyászjelentésemet a vén bitang lovas matrózról,' nem sajnálom, mert igy meg van a remény arra, hogy ez a véres­I kezű diktátor mégis ott végzi az életét, — amelyet olyan jól kiérdemelt — az akasztófán. Kár, hogy nem az oroszok te­hették rá a kezüket erre a bu­ta de gonosz és kapzsi gyilkos­ra, úgy biztosan és nagyon is gyorsan kapta volna meg a kö­telet, de reméljük ami késik az nem múlik. De nem csak én, hanem a clevelandi náci pap Dr. Her- czegh is hiába imádkozott a szeretett kormányzójának a lelki üdvéért. Amint azt a la­punkban Geréb munkástárs megírta, de őszintén mondva ez a téma nem Gerébnek való, illetve Geréb túl finom ehez a Herczeghez, ez a nagy mélák pap egyike a leghirhedtebb ná­ci barátnak, ezzel nem lehet keztyüs kézzel bánni, ez az alak nagy kéjjel várta Hitler győ­zelmét, már készitgette a ha­lál listát, amelyet az ide bevo­nuló náciknak óhajtott átadni, mint a kivégzésre megérett vörösöket. Persze az egy első-» rangú elkölcsi bizonyítvány azoknak, akik erre a listára rá­kerültek. Ez a pap vad gyűlö­lettel támadta Takaró Géza re­formátus papot, mert elitélte Horthyék fasizta politikáját és a zsidó üldözést, ő saját kije­lentése szerint gyűlöl és utál minden radikálist és zsidót és azokat “megdögölve“ akarja látni. Szemérmetlenségét jellemzi az a megirt tény, hogy egyszer­re tarthat gyászbeszédet Roo- seveltért és Horthyért, egy tisz­tességes emberért és egy Dilin- gernél is utolsóbb rablógyilkos­ért, ezzel nem csak az ameri­kai nép gyászát gyalázta meg, de meggyalázta az oltárt is, amikor Horthy képét oda he­lyezte. Az ilyen papok nem csak az egyházuk népét, de az egész amerikai magyarságot is rossz hírbe keverik. Ez az alak ab­ban reménykedett, hogy az it­teni szolgálataiért, majd a ná­cizmus nagy győzelme után, ' amelybe ő feltétlen bízott, meg­hívják debreceni püspöknek. Ez a püspökség a vízbe esett, nagyon helyénvaló volna a tiszteletes urat is utána hají­tani. NAGYKANIZSAI OLAJFOR­RÁSOK. WASHINGTON, — A “Red | Star” cimü orosz újságban To­karev őrnagy, az oroszok egyik haditudósitója, hosszas cikkben számolt be Nagykanizsa elfog­lalásáról, amelyet a nácik külö­nös eréllyel védelmeztek. Toka- rév most elmondja, hogy Nagy­kanizsához azért ragaszkodtak a németek olyan nagy mérték­ben, mert ott az utóbbi évek­ben bőfolyásu olaj kutakat nyi­tottak. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­1 regébe? IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents