Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-12 / 1371. szám
1945. május 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------HORTHY “FELTÁMADT” Említettem már, hogy a “mi gyárunkban” igen sok olasz vagy olasz származású munkás dolgozik. Azért kiváncsi voltam, hogy miként vélekedtek a Mussolini kivégzéséről s gondoltam, hogy egyben hasonlíthatom a magyaroknak a Horthy halálhíre alkalmából mutatott magatartásukkal. Azért a szokott módon kérdezősködtem s hallgatóztam, hogy mit beszélnek. Még a “gépemet“ is otthagytam pár percre, s igy valóban munkaközben szereztem azon információkat, amelyek alapján aznap este megírtam a rovatomat. Mint aki jól végezte a dolgát, készülődtem a lefekvésre. Szokásom szerint ilyenkor még meghallgatom a rádió hirleadását. Az olvasó elképzelheti a meglepetésemet, amikor a rádióból valaki nemcsak azt kiáltotta felém, hogy már Hitlernek is “kaput”, hanem azt is, hogy Horthy feltámadt, — illetőleg két német tábornokkal együtt fogságba került. Nos, — mondottam magamban, — ennek a kéziratnak befellegzett, most az egészet újra kell írni. De ez még nem is olyan nagy baj, mert még nem látott napvilágot, hanem a Ko- vách munkástársnak is valahogyan “vissza kell siratnia” a siófoki és orgoványi vén hóhért, mert egyszer már két teljes hasábon át elbucsuztatta. Meg kell itt jegyeznem, hogy a Horthy halálhírét először szintén a rádión adták le, jelezve, hogy Ankarából (Törökország) jött a hir. Később maga az Office of War Information is megismételte ezt a hirt, jelezve, hogy az ankarai rádión adták le és egyben azt is hozzátették, hogy a hirt más oldalról nem erősítették meg. Miután azonban cáfolat sem jött, Amerikában általában igaznak a clevelandi Első Magyar Revették a hirt és ennek alapján formátus egyház még gyászistentiszteletet is tartott érte — mint a multheti számunkban jeleztük. HELYESLIK A KIVÉGZÉST Megjegyzem még azt is, hogy mikor pár hónappal ezelőtt az ON A utján az a hir érkezett, hogy Horthyt gutaütés érte, én azt írtam, hogy a magyar nép megcsalása volna, ha ez a vérengző gonosztevő ily- módon menekülne attól a büntetéstől, amit nagyon de nagyon kiérdemelt. Miután van egy olyan határozat az egyesültek részéről, hogy a háborús gonosztevőket kiszolgáltatják rikai magyarságot évtizedek óta félrevezető Horthyt, Hitlert kiszolgáló élősdi csapatra, amely a háború után bátrabban üti fel a fejét, mint eddig merték. A Bérmunkás írógárdája és lapbizottsága ezt az irányelvet követte és kívánja követni a jövőben is. azon országoknak, amelyekben vérengzéseiket elkövették, igy remény van arra, hogy Horthy még lámpavasra kerülhet Magyarországon, vagy oly módon bánnak el vele, mint egyik tanítványával, Mussolinivel elbántak az olaszok. így azt ajánlom Kovách munkástársnak, hogy tartsa csak készenlétben azt a Horthyt újból búcsúztató írást, talán a következő alkalommal jobban a kedve szerint irhát. Most aztán' visszatérek az eredeti témámra. Nos, én úgy láttam, hogy az én olasz munkástársaim teljes megelégedéssel vették tudomásul a Mussolini “felmagasztalását”. Vagy ha volt is közöttük olyan, aki másképpen gondolkozott, akkor azt mélyen eltitkolta. Nem tudom, hogy más olasz csoportok miként viselkedtek, de amikor kérdeztem egyiktől, másiktól, hogy az itteni olasz templomokban fognak-e tartani gyászistentiszteletet Mussoliniért, hát a szokott “are you crazy, asking such a question” (talán bolond vagy, hogy ilyesmit kérdezel?) módon válaszoltak. Amikor mondottam nekik, hogy egy itteni magyar templomban Horthyt és Rooseveltet együtt gyászolták, hát nem akarták elhinni. Azonban segítségemre jött az egyik második generációs magyar munkás, aki nemcsak, hogy tudott róla, de ezt mondotta: “Én is ahoz az egyházhoz tartoznék, de nem járok a templomba, mert az a Herczegh pap imádkozás helyett mindig politizál. Mindenki tudja róla, hogy nagy republikánus. Most azonban kitűnt, hogy nagy fasizta is.” MOST MÁSKÉP LESZ A Horthy, Mussolini és Hitler szentháromság esete egy másik sokat vitatott kérdésre is választ adott. Sokszor hallottuk, hogy a háború főbünösei megint éppen úgy ép bőrrel fognak menekülni, mint menekültek az előző háborúk után. Az átlagos ember agyába nagyon mélyen belevésődött a Vilmos császár esetének tudata, akit minden bűnössége dacára is nem csak futni engedtek, de még óriási magánvagyonát is meghagyták neki s több mint 20 évet élt még a háború után nem csak a legnagyobb kényelemben, de száz és száz szolgától körülvéve, akik minden gondolatát lesték, hogy a felséges gyilkos száműzetését minél elviselhetőbbé tegyék. Én már sokszor mondottam minden ellenkezés dacára is, hogy ez a háború nagyon sok mindenben különbözik minden eddigi háborúktól. Egyik ilyen nagyon lényeges különbség az is, hogy ezúttal a háborús bűnösök felelnek gazságaikért. A Hitler és Mussolini ügyeit már elintéztek, Horthy, Petain, Laval és a többiek hamarosan sorra kerülnek a kisebb férgekkel egyetemben. A Hitler halálának pontos részleteit e sorok Írásakor még nem ismerjük. Vannak olyanok, akik nem is hiszik el, hogy ez J a bestia már megdöglött. Az oroszok is azt mondják, hogy szeretnék megnézni holttestét. De még ha valóban élne is, a büntetés egy részét már akkor is megkapta, ha nem is úgy, mint Mussolini. A Mussolini esete következtetni enged arra, hogy mi vár ezekre a főbünösökre, ha a saját népük kezébe kerülnek. A hírek szerint Mussolini és 16 társa Svájcba akartak átszökni, amikor olasz partizánok, — akiket ott “patrióták” név alatt ismernek, — elfogták őket. Hamarosan népbiróság elé kerültek és pár óra múltán sortüz oltotta ki gonosz életüket. Mussolini holttestét döglött kutya módjára dobták ki az uc- cára, ahol saját nemzetbeliei köpdösték és rugdalták össze, amíg arca felismerhetetlen cafattá vált. Hangsúlyozni kívánom, hogy Mussolinit maguk az olaszok végezték ki. A sortüzet a Garibaldi brigád nevű partizán alakulat katonái adták le reá. És saját nemzetének fiai voltak azok, akik a holttest köpködé- sével és összerugdosásával adtak kifejezést érzelmeiknek. Szóval van remény arra, hogy még Horthy is hasonló megtiszteltetésben részesülhet Magyarországon. Ha esetleg Jugoszláviának szolgáltatják ki a délvidéki vérengzésekért, talán még könnyebben menekül, ott legfeljebb csak agyonlövik. MEGSZENVEDTEK Most még csak egy másik kérdéssel kell tisztába jönnünk. Mire ezen sorokat olvasod, az európai háborúnak vége lesz, de még békének hirét se várjad. Mert amig kizsákmányolás lesz, addig béke sem lehet, csak partizán harcok; Te, kinek az oldalán fősz harcolni? Franco hadatüzent a japánoknak, mert azok spanyol polgárokat öltek meg. Ezzel utat mutat a szövetségeseknek, hogy ő ellene is hadat kellene üzenni, hiszen sokkal több spanyol polgárt leölt, mint a japánok. Az olasz kormány elhatározta, hogy Cassinot nem fogják felépíteni, hanem mint a háború elriasztó példájának megtartják a romjait. Ezt kellene leginkább Berlinnel is tenni. A nácik állandóan arról prédikáltak, hogy ők vannak hivatva a keresztény civilizációt megmenteni a bolsevikiektől. így sokan hajlandók azt elnézni, hogy milyen borzalmak árán bírnák azt megtenni, hiszen a juzsuiták mondták, “a cél szentesíti az eszközt”. Azt a két román papot ,aki égi malaszt helyett királyi koronával üzérkedtek és fasizta tanokat hirdettek, amit a törvényszéken rájuk bizonyítottak és három évi börtönre Ítélték. Most Truman elnök ur, négyhónapi börtön után szabadon engedte őket. Sokaktól hallottam, hpgy ezen vérszomjas gonosztevők, még akiket kivégeztek, avagy azok, akik öngyilkosok lettek is, kevés büntetést kaptak. Sokan azt szerették volna, ha ezeket a vérebeket megkinozták volna éppen úgy, mint ők tették az áldozataikkal. Akadtam olyanokra is, akik szerették volna, ha a hirhedtebb bűnösöket ketrecbe zárva hordták volna körül a felszabadított országokban, (sőt még Amerikában is) hogy midenki egyet üthetett, vagy rúghatott volna rajtuk. Más szóval sajnálják, hogy Hitler és társai megmenekültek a fizikai megkinzástól. Hát erre én azt mondom, hogy nem menekültek meg. Mert ezek a bestiák 1942 január hava óta, amikor Stalin- grádnál fordult a háború szerencsekereke, látták, hogy jön, egyre közelebb jön hozzájuk az életüket kioltó fegyver, amely elől nem menekülhetnek. Nem fontos, hogy azt a fegyvert saját maguk, vagy mások sütötték-e el. Hitler és Mussolini képeiből látni lehetett, hogy a stalingrádi vereséget követő időkben hamarosan emberroncsokká lettek- Pedig bizonyos, hogy javítottak azon képeken, amelyeket kiengedtek. Szóval nem kell irigyelni a sorsukat. Ennek a háborúnak pedig egyik tanulsága az lesz, hogy a kegyetlen vérengzés nem hoz mindig hírnevet, dicsőséget és vagyont mint azelőtt, hanem néha olyan végzetet is, mint amilyenben Mussolinit részesítették. Ha meg is értetik a nácikkal, hogy a gonosz cselekedetért bűnhődni kell, de azt nem akarják sehogysem megérteni, hogy mi a gonosz cselekedet és hogy kik a bűnösök. A római pápát kellett volna elvinni a náci kínzó és égető kamrákat és az agyonéhez- tetett, meggyilkolt emberek hulla hegyeit megtekinteni. Mert még most is jobban fájt neki Mussolini kivégzése, mint az 5-8 millió áldozataik legyil- kolása. Az angol-amerikai diplomaták nem szeretik az u joszt- rák kormányt, amely három nagyobb párt embereiből áll. Yalószinüleg ők sokat ígérhettek Habsburg Ottócskának. Hasznos dolog lenne, a romokká bombázott német városokról fényképeket venni és a japánok között milliós számokban szétszórni. Hogy ők is azt várhatják, ha tovább folytatják a háborút. Petain nem birta Hitlertől bekasszálni az árulásának jutalmát, igy visszament Franciaországba. Majd ottan megkapja. Nagyon sok ilyen komédiás megjárta, akik dacára annak, hogy csak komédiások, wagneri drámában akartak szerepelni. JEGYEZD MEG... Ajánlja: St. Visi,
