Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-05-12 / 1371. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. május 12. Geréb József munkástárs beszéde a kerületi értekezlethez Tisztelt Munkástársak:— Mai értekezletünk lényegesen fontosabb az évenként tartott hasonló természetű gyűléseinknél. Fontosabbá teszi első sorban is az a tény, hogy május elsejét, — amely dátum közel esik a mai naphoz, tiz év óta először ünnepelhet tűk örömmel és a jövőben vetett bizalommal. Tiz év óta most történt először, hogy a munkásosztály teljes felszabadításáért küzdő munkások csaknem az egész világon kifejezést adhattak ama óhajuknak, hogy az osztályharcot fokozott erővel kívánják tovább folytatni a teljes győzelemig. Sőt mi több, nagy a reményünk arra, hogy a még mindig terror alatt tartott területek is hamarosan felszabadulnak az ujidők vérkeselyüi- nek karmai alól. Több mint tiz éve már, hogy a Magyarországban született, ápolt és erősbödött FEHÉR TERROR áttörvén a magyar határokat, FASIZMUS és NÁCIZMUS nevek alatt hatalomra jutott előbb Olaszországban, majd Németországban s Japánnal szövetkezve együttesen az uralmuk alá vették csaknem egész EURÓPÁT, AFRIKA és ÁZSIA nagyrészét, sőt döntő befolyásra jutottak még Dél- amerika egyes államaiban is. Ugylátszott, hogy ez a szeny- nyes ár, — AMELY ELSŐ SORBAN IS AZ OSZTÁLYHARCOT HIRDETŐ MUNKÁSOKAT IRTOTTA BORZALMAS KEGYETLENSÉGGEL, — feltartóztathatlanul söpör végig az egész földtekén, maga alá temetve az emberi civilizációt. Millió és millió embernek kellett elpusztulni, sok más millióknak megcsonkulni, amig ezt a szörnyű áradatot gátak közé fogni, majd visszaszorítani és végre lecsapolni lehetett. A mai gyűlésünkön már örömünknek adhatunk kifejezést afölött, hogy a bestialitások főfészke elpusztult és nincs messze az az idő, hogy ezen bősz áradat ázsiai forrásait is elzárják. A HÁBORÚ OSZTÁLYJELLEGE Nem mondjuk ma és soha tok bírják. így elismeréssel kell lenni Rockefeller iránt, aki olyan nagyszerűen megszervezte ‘ezen délamerikai országokat, igy nem csak az olajukat, hanem a szavazatukat is bírta szállítani kedves barátjának az argentiniai fasizta vezér befogadására és megmutatni a világnak, hogy az angol-amerikai elgondolás szerint ez is demokrácia. Valamint az a fasizta banda, mely Argentínát bitorolja, az ellenzékeit bebörtönzi, demokrata ország és az angol valamint amerikai támogatást, barátságot megérdemli és azt, hogy ezek az urak csak olyan fasiztákra haragusznak, akiket nem bírnak kontrolálni. nem mondtuk, hogy a munkásság helyzete irigylésre méltó lett volna a föld bármelyik részén is a fasizmus átkának le- sujtása előtt. De a legtöbb civilizált országban meg volt a lehetősége annak, hogy a munkásság küzdhetett a jobb jövőért szervezetei utján. A fasizmus hóhérbárdja megvonta ezt a lehetőséget. De még ebben az esetben is hirdettük és reméltük, hogy a munkásság a fasizta hóhérokkal egyetemben megszabadul a feudális agrár, vagy modern ipari kizsákmány olóitól is. A háború még nem is ért véget, de azért láttuk, kívánságaink bizonyos hányada teljesülőben van. Az Európából — DE KÜLÖNÖSEN MAGYARORSZÁGBÓL jövő hírek arról értesítenek * bennünket, hogy Középeurópa nincstelen parasztsága végre valahára hozzájutott a földhöz, amelyet ezer év óta mindig csak a mások javára müveit. Megragadom tehát az alkalmat, hogy ezen az első jelentékenyebb gyűlésünkön az osztálytudatos amerikai magyar munkásság nevében örömmel üdvözöljem a magyar rónák UJ FÖLDES- URAIT. És örömmel üdvözöljem azt a tényt, hogy a háború európai részének a befejezése az Egyesült Nemzetek győzelmével osztály jelleget vett fel és méghozzá nem mindig a győztesek segítségével, hanem mint a görög példa mutatta, még a győztes nagyhatalmak DACÁRA IS. Joggal remélhetjük tehát, hogy a munkásság felszabadításáért folyó harc a háború befejeztével kiélesül. Annál is inkább várhatjuk ezt, mert ez a globális háború, amelynek vége felé közeledünk, nemcsak milliók életébe és megcsonkításába került, de romhalmazzá tette virágzó városok s falvak tízezreit; elpusztította sok-sok millió ember minden vagyonát; koldusbotra jutatta két konti- ne»s lakosságát. Nem csoda tehát, hogy a háború pusztításaitól megiszonyodott népek követelik vezetőiktől, hogy csináljanak valamit a háborúk megszüntetésére. Ennek az általános követelésnek engedve jöttek össze az Egyesült Nemzetek államférfiak hogy valami olyan szövetséget hozzanak létre, amelyik A BÉKÉT BIZTOSÍTANÁ. A BÉKE BIZTOSÍTÁSA Akik a San Franciscoból jövő híreket figyelemmel kisérik, láthatják, hogy ott állandóan a BÉKE BIZTOSÍTÁSÁRÓL és nem a háborúk VÉGETVETÉ- SÉRŐL beszélnek és tárgyalnak. A kettő között lényeges különbség van, mert ha a háborút ki akarnák törülni az emberiség jövőjéből, akkor első sorban is kérdezni kellene, hogy milyen okok idézik elő a háborút? Ezt a kérdést nem vetik fel, mert nagyon jól tudják rá a feleletet. Nagyon jól tudják, hogy a háborúk oka a J gazdasági egyenlőtlenség, amit viszont az okoz, hogy az élethez szükséges javak előállításához szükséges termelőeszközöket a kisszámú kiváltságos osztály bírja s azokkal a munkások csak akkor termelhetnek, ha a tulajdonosok részére profitra van kilátás. Jól emlékszünk még a negyedszázaddal ezelőtti eseményekre, amikor az első világháború múltán, a rövid ideig tartó rekonstrukció után, Oroszországot leszámítva hamarosan rászakadt az egész világra a soha addig nem tapasztalt méretű ipari pangás. A munkanélküliek milliói járták céltalanul: a nagyvárosok utcáit. Nem sokat értek azzal a politikai szabadsággal, amit az első világ-1 háború hozott nekik. Sőt éppen i ellenkezőleg, ezen politikai sza-1 badságokra támaszkodva a ka-, landorok felszínre kerültek és j az elégedetlen, éhező tömegek; az eget-földet ígérő demagógok karjaiba dobták magukat. Csak ez magyarázza meg azt, hogy olyan népellenes eszme, mint a fasizmus, amely az emberi ha- j ladást úgy a humanitárizmus,! mint a politikai és gazdasági j szabadságok terén is évszázadokkal akarta visszavinni, hatalomra juthatott. a A san franciscoi és hasonló konferenciák biztosítani akarják a békét a háború okainak megszüntetése nélkül. Erről nem beszélnek, mert a delegátusok csaknem mindegyikének személyes érdeke a mai termelési rendszer fentartása,^ mert annak a kiváltságos osztálynak a tagjai, amely osztály birtokában vannak a termelőeszközök. A termelőeszközök felszabadítása létalapjától fosztaná meg ezt a birtokos, élősdi osztályt. Viszont, ha nem szüntetik meg a háború okait, akkor hiába kötnek bármilyen szerződéseket is,' ezek is csak éppen olyan papirrongyok lesznek, mint lettek a múltban, ha az egyes nagyhatalmú csoportok érdekei azt úgy kívánták. KEDVEZŐ ALKALMAK A békét biztosítani, vagyis a háborús korszaknak véget vetni, csak a termelőeszközök felszabadításával lehet. És EZ A MUNKÁSOSZTÁLY HIVATÁSA, — annak az osztálynak, amely’ tudja használni azon eszközöket. Ezért a közeljövőben fokozottabban fontos szerep vár az öntudatos munkásokra és osztálytudatos szervezeteikre. Mi is részesei vagyunk ennek a csoportnak. Sőt azt tartjuk, hogy szervezetünk, _ az INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD élharcosa a munkásság teljes felszabadulásáért, tehát a béke biztosításáért folyó küzdelemnek. Büszke öntudattal jelenthetjük ki, hogy ebből a küzdelemből kivettük a részünket a múltban s ki fogjuk venni a jövőben is. A jelen eseményeinek gondos figyelése mutatja, hogy a háborút követő évek szervezetünk terjeszkedésére soha eddig nem ismert alkalmat fog nyújtani. Mert dacára a san franciscoi és hasonló konferenciáknak, dacára minden előzetes tervezgetésnek, az iparoknak a békés élethez szükséges anyagok termelésére való átformálása sokkal több időt vesz I igénybe, mint számították és I elkerülhetetlen a nagymérvű munkanélküliség, — ha csak ideiglenesen is, noha számos szakember szerint a háborús iparek beszüntetése jelentékeny állandó munkanélküliséget fog teremteni, még a legkedvezőbb, esetben is. De még ennél is sokkal fontosabb az, hogy mint a múltban még minden ily esetben, úgy most is A MUNKABÉREKET ELŐBB SZORÍTJÁK LE és csak jóval azután következik be a megélhetési árak csökkenése. A rekonstrukciónak ez a korszaka nagy nélkülözést hoz azon munkásokra, akik a háború alatt nem takaríthattak erre a célra; viszont, azok, akiknek kevés megtakarított pénzük volt, felélik azt s mindannyian félve tekintenek a rettegett jövő felé. És láttuk azt is, milyen készséggel igyekszik az amerikai két nagy szakszervezet, — az AFL és a CIO szerződéssel biztosítani az IPARI BÉKÉT. Hajlandók ezért feláldozni a munkásság egyetlen hathatos fegyverét, A SZTRÁJK JOGÁT is. Ebben az országban az elmúlt negyedszázad alatt a professzionális munkásvezérek oly osztálya keletkezett, amelynek a tagjai saját tulajdonaiknak tekintik az unionok irányítását, __ a munkásoknak a munkáltató osztály részére való szállítását. Ez adja megélhetési forrásukat s ezért ezen szervezetekben a tagságnak nem sok szava van. A tendencia az, hogy inkább elgáncsolják, mintsem bátorítanák, hogy a tagság beleszóljon a szervezet irányításába. A MI MÓDSZERÜNK De viszont láttuk azt is, hogy a munkásság nem volt hajlandó feladni a sztrájkhoz való jogát még a háború folyamata alatt sem és száz és száz esetben beszüntették a munkát saját tisztvielőik leghevesebb ellenzései dacára is. Ily esetekben egészen természetes, hogy a munkások érdeklődnek az oly union iránt, amelyben a tagság akarata a döntő, amelyben a tisztviselők a tagság véleményének, óhajának és kívánságának a kifejezői. El kell követnünk mindent, hogy az IWW ilyen union legyen. És fel kell használnunk a kedvező alkalmat az elégedetlen munkások felvilágitásara, de tanulva a múlt hibáiból, — ne erőszakos módon, hanem a barátságos, építő kritika segélyével. . . Mi, magyar ajkú tagjai az IWW-nak és a rokonszenvezők ezt a célt első sorban is lapunk, a BÉRMUNKÁS, jobbátételével és mind szélesebb körben való terjesztsével szolgálhatjuk. Fokozott mértékben kell átvinnünk a gyakorlatba az IWW jelszavát: TANÍTÁS és SZERVEZKEDÉS KÉPEZIK AZ IPARI SZABADSÁG ÚTJÁT! És amig a jóindulatú építő kritika utján szóljunk a munkásság felé, addig kemény ököllel csapjunk le a reakció minden árnyalatára, a kizsák- mányolókra, a benszülött fasiztákra éppen úgy, mint az ame-
