Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-28 / 1369. szám
1945. április 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN---------------------------(gb) ROVATA--------------------------KERÜLETI ÉRTEKEZLET CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben MÁJUS 6- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás Buckeye Roadi iroda helyiségében, amelyen megbeszélik a lapnak újabb terjeszkedési lehetőségeit. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. A NAGY KÉRDÉS Véleményem szerint annak a gyárnak a munkásai, ahol dolgozom, elég jól reprezentálják az átlagos amerikai munkásokat. Hogy a gyakran használt újságírói kifejezést használjam, elég jól mutatják az amerikai munkásság “keresztmetszetét”. Csak kis hányaduk szakképzett, a többség egyszerű “labor” munkás, akik csak a háború ideje alatt kerültek ily ipari munkára. Osztálytudatos munkás igen kevés van közöttük dacára annak, hogy most mindannyian tagjai az AFL- höz tartozó International Association of Machinists szervezetnek. Ez azonban semmit sem jelent, mert szervezeti ügyekkel nem igen törődnek, de meg a szervezet sem nyújt osztálytudatos nevelést s a tagok semmiféle bátorítást sem kapnak arra, hogy munkásügyekkel foglalkozzanak. Mint a rovatban már többször is Írtam, figyelem őket, hogy miként reagálnak a fontosabb napi eseményekre. Ezt tettem most is, Roosevelt elnök halála alkalmából. Csak egyetlen munkásra akadtam, akiről azt mondhatom ,hogy könnyedén vette a dolgot, a többi, akiket beszélni hallottam, mind őszinte megdöbbenést mutatott. Úgy beszéltek, mint akik tudatában vannak annak, hogy veszteség érte őket. Szombat délután három órakor megálltak az összes gépek, három perces munkabeszüntetéssel búcsúztak az elnöktől. Körülnéztem a műhelyben. Talán én voltam az egyedüli, aki igy megmozdult, mert a többi munkások lehajtott fejjel, némán, mozdulatlanul álltak ott, ahol a csengő jelzése érte őket. Lehet vitatkozni afelett, hogy vájjon hozott-e maradandó értéket Roosevelt a munkásságra, de hogy az amerikai munkásság ÉRTÉKELTE A VOLT ELNÖKÖT ÉS FÁJLALTA KORAI TÁVOZÁSÁT AZ ÉLŐK SORÁBÓL, AZ NEM KÉPEZHETI VITA TÁRGYÁT. FÉLNEK A JÖVŐTŐL Aztán felmerült mindjárt az a kérdés, hogy most már mi lesz? Mit hoz a jövő? Abban mindenki egyetértett, hogy a háború folytatásában nem lesz változás. Azonban afelett már tanakodtak, hogy vájjon az uj elnök olyan barátja lesz-e a munkásoknak, mint Roosevelt volt? Ezt a kérdést számos munkástól hallottam. Ezt hangsúlyozom, nehogy az olvasó úgy vegye, mintha én tenném fel a kérdést. Az amerikai munkások az elmúlt 12 év alatt nagyon hozzászoktak, hogy az érdekeikben Roosevelt majd csak csinál valamit. Ha nem is egészen annyit, mint szerették volna, de számítottak, hogy minden kritikus pillanatban Roosevelt révén kapnak valamit. És ha bár a Roosevelt segélyével elért béremelések, munkaviszonyok javításai s általában a sok munkásjólti intézkedéseknek millió és millió munkás vette hasznát, ugyanakkor elejét vette a harcias szellemű munkásszervezetek kifejlődésének. Ha nem is mondották, de úgy érezték, hogy majd elintézi Roosevelt és ennek a gondolatnak az alapján az amerikai munkások siettek élvezeteik után. Autózás, gemblirozás és sportolás, vagy egyéb olcsó szórakozások emésztették fel idejét s most, amikor Roosevelt meghalt, meghökkenve kérdezték, hogy most már mi lesz ? önkénytelenül robbant ki belőlük ez a kérdés, mert nincs oly szervezetük, amelyre támaszkodhatnának. Nincs osztálytudatos munkásmozgalom, amelyik védeni tudná a munkásjogokat tekintet nélkül arra, hogy ki ül az elnöki székben. Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy Truman elnök adminisztrációja alatt megsemmisítik a munkásjóléti intézkedéseket. Vagy hogy a közönséges népies kifejezéssel éljek: a munkásoknak esetleg rosszabb dolguk lesz Truman alatt, mint Roosevelt alatt volt? Erre a kérdésre választ adni még akkor sem lehetne, ha az uj elnöknek hosz- szu közéleti múltja lenne, amelyet teljesen ismernénk. Truman csak az utóbbi pár évben került előtérbe országos méretekben. Mint a nevéről elnevezett szenátusi vizsgáló bizottság elnöke nagyszerű munkát végzett a háborús profithará- csolók leleplezésére. Ebből azonban nem szabad tulmesszire menő következtetést vonni. OSZTÁLYTUDATOS SZERVEZETRE VAN SZÜKSÉG Egy dolog bizonyos. És ez az, hogy az amerikai népnek most alkalma lesz megfigyelni, mit jelent a személy változás az elnöki székben. Egyetlen államfő sem intézi a kormányzást egyedül, hanem alantasabb tisztviselőkre ruházza az intézkedés jogát és kötelességét. Azonban egyik államfő több intézkedési s döntési jogot tart meg a maga kezében, mint a másik. Rooseveltet azzal vádolták, hogy nagyon sok ily jogot tartott meg magának és a miniszterei csak bábok voltak, akik hozzászaladtak minden fontosabb kérdésben a döntésért. Ennek megvannak a maga hátrányai és előnyei egyaránt. Hátránya az, hogy minden az ilyen államfő elgondolása szerint megyen, akár helyes az, akár helytelen, igy alkalmat nyújt a diktatúra kialakulására. Viszont minél magasabb állása van a döntést nyújtó egyénnek, annál hatásosabban tud ellenállni a külöböző érdek- csoportok által kifejtett nyomásnak. Truman elnök is ilyen nagy nyomás központjává lesz. Az egymás ellen küzdő, ellentétes érdekű csoportok mind a saját részükre követelik a döntést. A kérdések kérdése tehát az, hogy abban a nagy feszültségben hogyan állja meg a helyét az uj elnök? Voltak elnökök, akik összeestek, beadták derekukat a leghatalmasabb érdekcsoportoknak; viszont voltak olyan elnökök, akik a felelőség hatása alatt nőttek, fejlődtek. Ezekre lehet példának említeni Lincolnt és Rooseveltet. Mint mondom, lehetetlen megjósolni, hogy a Fehér Ház és az amerikai munkásság között megmarad-e az a viszony, mint Roosevelt alatt volt. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. És mert ez a lehetőség ilyen egyforma mindkét oldalra, nagyon helyesen tenné az amerikai munkásság, ha töbSZÓFIA, (ONA) — Bulgária befejezte az ország megtisztítását a fasiztáktól és ennek következtében feloszlatták a népbiróságokat. A szeptember 9-iki népmegmozdulás óta, amikor a Hazai Front uralomra' jutott, Szófiában 14 és az ország többi részében 60 népbi- róság ítélkezett azok ügyében, akik a nácikkal együtt dolgoztak, vagy náci politikát folytattak a német megszállás alatt. Az itteni igazságügyi palota komor termeiben, amelyeknek falán az Igazság bekötött szemű istennőjének mozaikja látható. a népbiróságok halálra Ítélték a bajuszos és szepegő Cyril herceget, az elhunyt Boris király fivérét, valamint két másik kormányzótanácsi tagot, ké+ volt miniszterelnököt, 22 volt minisztert, 66 volt képviselőt és sok volt katona és rendőrtisztet, továbbá több ma- gasrangu kormányhivatalnokot. Még egyelőre nincsenek pontos adatok arról, hogy hány embert sújtottak a népbiróságok halál vagy börtönbüntetéssel. Mincho Neichev, a jelenlegi bolgár kormány igazságügy minisztere, a következő kijelentést tette: “Felelősségünk teljes tudatában állíthatjuk, hogy a bíróságok igazságosan ítélkeztek és hogy a kimért büntetést a vádlottak megérdemelték. Igen kevés kivétellel, ezek az Ítéletek teljesen megfeleltek a nép akaratának.” Az igazságügyminiszter kihangsúlyozta, hogy a népbiróbet törődne szervezeteivel. Ha igyekezne kiépíteni, vagy átformálni gazdasági szervezeteit úgy, hogy a munkásság egy- egy barátjának, — bárki is legyen az, — a halála ne vesse fel ezt a kérdést, hogy most már mi lesz? Nem szabad megengedni azt, hogy a munkásság jogai, életszínvonala egy embertől függjön. Minden ember halandó. És habár az amerikai alkotmány csak a születést említi, mint látjuk, a halál nagyobb hatással lehet a néptömegek életére. Erős munkászervezetekkel, osztálytudatos munkásmozgalommal ezt ki lehet és ki kell küszöbölni. ságok nem egyszerű kormány- rendelet alapján jöttek létre, hanem a nép ama követelménye következtében, hogy azok, akik a népet katasztrófába vezették, elnyerjék méltó büntetésüket. Az igazságügy miniszter aláhúzta azonkívül a bolgár nép önmérsékletét. Egyszer se történt meg, mondotta a miniszter, hogy a nép maga vette volna a kezébe az igazságszolgáltatást, holott szeptember 9- ikén alkalma lett volna rá. Rámutatott a miniszter arra, hogy a vádlottaknak, amennyiben nem volt védőjük, hivatalból rendeltek ki védőt és hogy a vádlottak tetszés szerinti számban kérhették mentő tanuk megidézést. Az egyik volt képviselő például nem kevesebb, mint 1100 tanút idéztetett meg. ÍTÉLKEZIK A MAGYAR NÉP- BIRÓSÁG. WASHINGTON — A moszkvai rádió jelenti, hogy Budapesten a népbiróság megkezdte működését. A bíróság az első napokban Murai Lipot alezredes, Herczeg Tibor hadnagy és Hommer Rudolf őrmester vádlottak felett mondott ki ítéletet. Mindhármukat azzal vádolták, hogy halálra kínoztak an- tifasizta magyarokat. A bíróság Murait és Homert halálra, Herczeget pedig életfogytiglani nehéz munkával súlyosbított börtönre Ítélte. ítélkezett a bulgár népbiróság
