Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-28 / 1369. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 i/ne Year ________ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months .......... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy __________ Be Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE •«9»-42 MÁJUS ÜNNEPE (a.l.) Lángbaborult emberi társadalom! Milliók testéből ki- önzönlő emberi vér pecsételi meg ma május elsejét. Hová sülyedt az úgynevezett emberi civilizáció? ó A termelő hadsereg nagyrésze ma pusztítást, rombolást végez a földtekén, mert gyávák voltak, hogy a múltban önmaguk harcát vívták volna meg! A megtévesztett és hamisan nevelt, kizsákmányolt nincstelenek, nehezen ébrednek osztálytudatra. Sok megpróbáltatás és szenvedés talán majd érlelni fogja a talajt, egy jobb megértés felé. Sokan már nem bíznak, de még többen meg sem értették, hogy az osztályharcnak, egykor győzni kell! Talán most jelenleg sötét felhők borítják május szellemének eljövetelét, de az osztályharc él és folyik még akkor is, ha sokan most azt félretették. A proletáriátus harca életben marad mindaddig, amíg kizsákmányolás létezni fog a társadalomban. 1888-ik évben fogadták el az ajánlatot, hogy 1889-ben a feltörekvő proletáriátus meg fogja ünnepelni Május Elsejét, mint a dolgozó munkásoknak önmaguk által elhatározott munka ünnepét. ....... Sok áldozat és vér folyt el a munkásosztály részéről, hogy tényleges ünnepé tegye május elsejét. Az uralmon levő kapitalista osztály, mint a vad szörnyeteg, amely veszélyt érez, úgy vetette rá magát a proletáriátus eme törekvésére. Tudatában volt annak, hogy ha a munkásosztály tényleg osztálytudatra ébred, akkor a kapitalizmusnak napjai megvannak számlálva. Felismerte azt a veszélyt, hogy ha a munkásosztálynak nemzetközi kapcsolata teljesen szilárd lesz és ha a világ proletárjai egy adott pillanatban az egész földtekén egy nemzetközi ipari szolidaritásba fog megnyilvánulni, teljes megadásra kényszerítheti a kizsákmányolok rendszerét. Nem az elméleti elgondoláson múlt, hogy ez meg nem valósult a mai napig. Egyrészt a munkás- osztály nemtörődömsége, másrészt pedig az osztályharc tényleges lecsapolása politikai előnyök elérésére a munkáshadnagyok részéről. Nem kell nagy szakértelem, sem szocialista tudás annak megértéséhez, hogy a kizsákmányolás a termelés szinterén hívta életre magát az osztályharcot, de ezzel kapcsolatban azt is meg kell érteni, hogy a termelő proletáriátusnak csak egy tényleges ereje van. Az az erő, amely a termelő képességében nyilvánul meg. Éhez hasonló gondolatok voltak azok, amelyek május elsejét a munka ünnepének határozták el. A nyolc órás munkaidőért folyó harc érlelte meg, hogy a munkásosztálynak kell, hogy egy napja legyen, amelyen seregszemlét tudjon tartani, hányán vagyunk, akik megtudjuk érteni a feltörekvő proletáriátusnak nemzetközi ipari szolidaritását. A kapitalizmus az egész földtekén nem is vadult volna meg annyira, ha a munkásosztály valamilyen politikai cécó megünneplését határozta volna el, anélkül, hogy május elsejére teljes munkaszünetet rendeljen el nemzetközi megnyilvánulásban. A termelő proletáriátus az egész világon ki van zsákmányolva és ha ezen az alapon nyilvánul meg a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, hogy a kizsákmányolás állapotát megszüntesse, akkor egészen bizonyos, hogy a munkásosztálynak egy olyan nemzetközi forradalmi gazdasági szervezetre van szüksége, mely az ipari szolidaritás tényleges végrehajtására szervezi és neveli a munkásosztályt nemcsak a mindennapi harcok megvívására, hanem a munkásosztály célkitűzésének a kizsákmányolásnak megszüntetésére. Sok véráldozat és megaláztatás, amelyet a munkásosztály csak az utolsó századon keresztülélt, fél annyi veszteséggel és semilyen megaláztatással egészen biztosan megvívhatta volna azt a harcot, amely az emberek nagy tömegét az egész világon képes lett volna felszabadítani a kizsákmányolás terhe alól. Ha mostan talán sötét felhők övezik körül a mi májusunknak eljövetelét, de él még az eszme, lesz még napsütéses virradat. A világ proletáriátusa is föl fog eszmélni! Megfogja érteni május elsejének lényegét, mint egy meggyötört és a múltban megalázott, de meg nem tört és osztálytudatban meggyőződött forradalmi gazdasági szervezeteiben nemzetközileg egybeforradó proletáriátus megfogja érteni, hogy egy ellenség, egy szervezet. Az UJ Társadalmat építő proletáriátus ideje közeleg a végelszámolás pontjához, amikor minden akadály és ellenvetés nélkül, a világ proletáriátusa meg fogja majd ünnepelni a május elsejét mint a végső győzelem igazi ünnepét. Zsarolni akarnak (gb.) Ugylátszik, hiába Írták meg pár héttel ezelőtt a tőke és a munka testvéries együttműködésének annyira feldicsért “alkotmányát”, a gyakorlatban nem megy olyan simán ez a dolog, mint ahogyan azt Eric Johnston, a kereskedelmi kamara elnöke, William Green, az AFL elnöke és Phillip Murray, a CIO elnöke elképzelték. Dacára az előre beharangozott “testvéries egyetértésnek”, kiderült, hogy a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) nem akar kötélnek állni. ........... Annál feltűnőbb ez a dolog, mert annak idején hírül adták, hogy az egyezséghez s az azon alapuló “charter” írásához vezető gyűlésen ennek a kutyaszövetségnek Ira Mosher nevű elnöke is résztvett. Most azonban, midőn a két nagy munkásszervezet hajlandónak mutatkozott a .testvéri csókra, a .munkáltatók félre- forditották arcukat. Az utóbbi napokban a gyárosok szervezetének több tagja nyilatkozott ebben az ügyben. Előbb csak azt mondották, hogy a “charter” nem jelöli meg pontosan a munkások jogait és kötelességeit és igy a munkások beleavatkoznak a “management” jogkörébe. Az utóbbi időben már nem használják a “tőke” vagy a “munkáltató” kifejezéseket, hanem állandóan csak a “management” szót említik, ami alatt azonban ebben az esetben a munkáltatókat kell értenünk, ha mindjárt fogadott hajcsárokkal .képviseltetik is magukat. Szóval a “charter” nem tetszik az amerikai nagy munkáltatóknak. De nem azért, mintha attól tartanának, hogy a munkások beleavatkoznak az üzem irányításába, mint előbb mondották, hanem mint most kisült, azért tagadták meg az aláírást, mert látván a munkásvezérek készségét, most újabb engedményeket akarnak kicsikarni. Semmi kétség sem marad aziránt, hogy a kutyaszövetség irányitói most ZSAROLÁSRA akarják felhasználni ezt az uj hamis alkotmányt. Amikor észrevették, hogy a két nagy munkásszervezet vezérei milyen örömmel vállalnák a a munkások zavartalan szállításának üzletét, akkor úgy gondolták, hogy ezen üzlet ellenében többet is követelhetnek a szóban- forgó munkásvezérektől. Megtették tehát az uj követelést, hogy a MUNKÁSOK ADJÁK FEL A SZTRÁJK JOGÁT EGYSZER ÉS MINDENKORRA. De nem önkényesen, mint ahogyan a háború időtartamára tették, hanem egyezzenek bele, hogy a SZTRÁJKOT TÖRVÉNYEK UTJÁN BŰNCSELEKMÉNYNEK NYILVÁNÍTSÁK. A National Association of Manufacturers több tagja célzott erre a követelésre. Természetesen nem mondják ki ilyen nyíltan, mint itt leírtuk, hanem a “termelés zavartalan menetének biztosítása” és egyéb hangzatos frázisok mögé bujtatják a követelést. Nem tudjuk, hogy az AFL és a CIO hajlandók lesznek-e engedni ennek a zsarolásnak, amire az angol nyelvben a “blackmail” kifejezést használják. Annyi bizonyos, hogy mindkét szervezetben vannak olyan jelentősebb tisztviselők, akik már hangoztatták, hogy a sztrájkokat egyszer és midenkorra be kell szüntetni. De az is bizonyos, hogy nem lehetne nagyobb bűnt elkövetni a munkásosztály ellen, mint azzal, hogy segítenének a sztrájkot törvényes bűntettnek minősíteni. A sztrájk a munkásság egyetlen igazán hatásos fegyvere. Éppen azért mi nem vagyunk hívei annak, hogy ezt a fegyvert minden ok nélkül használjuk, de ugyanakkor a végsőkig ragaszkodunk hozzá és minden tilalom dacára is használjuk, ha az adott viszonyok arra kényszerítenek. Valóban szüklátókörüségre allana a két nagy munkásszervezettől a sztrájk jogának feladasa, mert ha ettől a jogtól meghagyják magukat fosztani, akkor azután már nagyon könnyen meg is semmisíthetik az összes munkás unionokat. Azon munkásvezéreknek, akik hajlandók feladni a sztrájk jogát, emlékezni kellene annak az utonállónak az esetére, aki fegyverrel a kezében feltartóztatta a ravasz kollektort. “Készséggel átadom a pénzt”, — mondotta a kollektor, — “de a gazdámnak mutatnom kell, hogy nem adtam oda ilyen könnyen. Azért leteszem a kabátom a földre és légy szives lőjj bele pár go- lyt.” Amikor az útonálló eleget tett a kérésének, letette a kalapját is, hogy abba is eresszen pár golyót. “De most már elég legyen, mert ez az utolsó golyóm,” — mondotta a bandita. “Úgy} ez az utolsó golyód?! Hiszen éppen ezt vártam!” — szólt'a kollektor és alaposan elverte az oktalan utonállót, aki oly könnyen pazarolta el fegyverét. Semmi kétségünk sincs aziránt, hogy ha a munkások feladnák a sztrájk jogát, akkor testvériség ide, testvériség oda, a “management” egy-kettőre végetvetne a szervezkedés szabadságának is.
