Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-04-28 / 1369. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 28. Harc és ismét harc a német nácizmus leverése után (f.) A közeljövő ismét nagy történelmi események megvaló­sulását tartogatja számunkra. A jelek szerint az európai há­ború a nagy ütközetek után vé­get fog érni és legfeljebb csak kisebb csatározásokban fog to­vább folytatódni. Már ez is fel­lélegzést és megkönnyebbülést jelent az egész emberiségre és talán nincs is olyan ember az egész világon, aki ennek a ret­tenetes öldöklésnek a végét ne szeretné látni. Az átlagos em­ber bármilyen nemzethez is tartozzon, gyűlöli a háborút és csak a fölötte levő diktátorok és uralkodók propagandája az, amely megmételyezi és háború­ba tudja sodorni. Ha elgondoljuk, hogy miért kellett ennyi millió embernek elvérezni, ha rátekintünk a fel­mérhetetlen rombolásra, aka­ratlanul is arra kell gondol­junk, hogy vájjon emberek él­nek-e a földön, vagy kétlá­bú fenevadak futkosnak szerte a világon. Azt mondják, hogy most meglesznek büntetve a háborús bűnösök elrettentő pél­daképpen, hogy többé soha ne idézhessenek elő háborút. Hát az lehet, hogy azok, akiket nyakoncsipnek, többé nem fog­nak a háborús gyilkolás érdeké­ben munkálkodni, az is lehet, hogy azok, akik most ennek a háborúnak a tényleges résztve­vői többé sohasem óhajtanak ilyen szórakozást. De, hogy mi lesz ha majd ezek kiöregsze­nek és egy uj generáció nő fel, arra sekinsem tud határozott feleletet adni. A san franciscoi konferencia volna hivatott a határozott fe­leletnek az alapját lerakni és rövidesen már látni fogjuk, hogy előre vagy hátra lépés­nek az irányában indultak ki onnét. Azt tudjuk, hogy nem könnyű dolog eredményes ope­rációt végezni ott, ahol a vér­átömlesztést vérszegénytől ve­szik át, akibe már csak hálni jár a lélek. A mai kapitalista profitrendszer ehez hasonló al­kotmány, de azért még nem okvetlen bizonyos, hogy a há­borúban kell kimúljon. Lehet­séges, hogy az elkövetkezendő világbéke bármilyen rövid vagy hosszuéletü legyen is, alkalmat fog adni arra, hogy a végel­gyengülés felé haladásában a nép milliók előkészüljenek a disztemetésre. Sokat irtunk e lap hasábja­in a nácizmus kiirtásának elő- segitsére, amit egyesek félre­magyarázva háborús propagan­dának neveztek el. Mi minden­kor hangsúlyozottan megje­gyeztük, hogy a nácizmus és a fasizmus ellen azért vagyunk minden erőnkkel elsősorban, mert magát a munkásmozgal­mat irtja ki gyökerestől. Aho­gyan mindig nagyobb és na­gyobb területek kerülnek ki a nácizmus diktatúrája alól, min­dig jobban és jobban igazololó- dik ez az álláspont, bizonyítván azt, hogy igenis osztályharcos kötelesség volt elsősorban a nácizmus leverésére irányítani minden propagandát és erőt. Olyan nagyobb német ipari vá­rosok mint Köln és Lipcse, ahol régebben a német munkásmoz­galom minden irányzatának számottevő csoportjai voltak, valóban még az irmagjuk is el­tűnt onnét. A Ruhr vidék, ahol szintén a nehéz ipari munkások szerve­zeti központjai voltak, még csak emléknek sem maradt meg egyetlen központ vagy lo­cal. A német munkásmozgal­mat teljesen kiirtotta a náciz­mus és most már a bizonyíté­kok nyomán nem theoria, ha­nem valóság, hogy. a nácizmus világuralmi törekvése az egész világ munkásmozgalmát kiir­totta volna. Tehát nem egyéni félelem, hanem ellenkezőleg osztálytudatos szilárd meggyő­ződés volt az, amit kezdettől fogva hirdettünk a náci-fasiz­mus ellen a jövő nagy osztály­harcainak a védelmére. Számtalanszor kijelentettük azt is, hogy" mi nemcsak a né­met nácizmus és fasizmus el­len vagyunk, hanem minden­fajta nácizmus ellen és elsősor­ban mivel itt élünk Ameriká­ban az amerikai fasizta és náci CHICAGO FIGLELEM! Chicago munkásai az Industrial Workers of the World, a Socialist party, továbbá a Young People’s Socialist Lea­gue szervezetek együttes bizottságának rendezésével KED­DEN, MÁJUS ELSEJÉN, este 8 órai kezdettel a MASONIC TEMPLE termében, (32 West Rondolph Street). MÁJUSI ÜNNEPÉLYT tartanak. A nemzetközi jelentőségét több szónok fogja is­mertetni. Beléptidij nincs. Mindenkit szívesen látnak. kapitalisták kizsákmá n y o 1 ó uralkodása ellen. A német nácizmus letörésével ez a ve­szély nem múlt el, sőt még in­kább súlyosbodott. Az ameri­kai reakciós nagytőke megerő­södve újabb offenzivát fog kez­deni a munkásság életszínvona­la és munkát biztositó jogai ellen. így tehát a mi nagy munkánk nemhogy véget ért volna, hanem ellenkezőleg, még csak hathatósan most fog kez­dődni. Akik a nácizmust védel­mezték és elfogultságukban a nácizmus leverését akadályoz­ták, azok befejezték hivatásu­kat. Az osztályharc igazi kato­nái azonban nem szerelnek le, j hanem ellenkezőleg, uj erővel I és harci hévvel vesznek részt a I kapitalista rendszer állandó I ostrom alatt tartó ipari szerve­zet harci táborában. A náci borzalmak eredete (Vi.) Mindaddig, amig az an­gol-amerikai hadsereg szemé­lyesen nem nyitotta fel a fede­zéket a náci kinzókamrák, tá­borok, börtönök és fogolytábo­rok felett, amig a felszabadí­tott rabmunkások és hadifog­lyok százezrei nem kezdtek visszajönni ezen borzalmak színhelyeiről, addig a náci ba­rátok agyon bírtak ütni min­den ilyen hirt és tudósítást az­zal a megjegyzéssel, hogy azok a zsidó vagy kommunista pro­pagandák. Még akkor is, amikor a Vö­rös hadsereg előrevonulása al­kalmával egymás után fedez­ték fel az ilyen tömeggyilkos­ságok színhelyeit, Lublin és más városok környékén, azzal intézték el a náci barátok, hogy azok csak propaganda hí­rek és ha igaz is, csak zsidók az áldozatok. De most nem csak az oroszok által és nem csak a 4 vagy 5 millió zsidó kiirtásáról jönnek a hírek, hanem francia, belga, sőt amerikai hadifoglyok éhez- tetéséről és kínzásáról is, ame­lyet az amerikai katonák száz­ezrei személyesen látnak nap­nap után és amelyeket az ide visszatérő foglyok és visszaté­rő sebesültek mondanak el. Olyan rémségeket, melyet csak úgy érthetünk meg, vagy hihe­tünk el, ha* megvizsgáljuk azon lelkiállapotnak az eredetét, melybe a nácik sülyesztették az egész német nemzetet. Az alábbi idézeteket direkt a leghirnevesebb náci vezérek, professzorok és bíróktól, még a háborút megelőzőleg közöljük. Akik az ilyen kijelentésekben kételkedtek, azokat halálra ül­dözték. Fogolytáborokba zár­ták mindaddig, amig ezen ki­jelentéseket az egész nemzet el nem fogadta, mint szenti- rást. És akkor kezdődött a há­ború. “Nem Amerika felfedezésé­vel, nem a reformációk kezde­tével, hanem Adolf jövetelével ért véget a középkorszak.” “Azáltal, hogy megcsókolt egy aryan leányt a zsidó, meg­sértette nem csak azt a leányt, hanem az egész német nemze­tet. (Egy náci biró megjegyzé­se a Hildershiemi törvényszé­ken. Október 28, 1935-ben.) A koncentrációs táborok nem szégyen, hanem éppen ellenke­zőleg a kultúra kiegészítő in­tézménye. Itten az elhanyagolt egyéneket megtanítják az iga­zi életre a legszigorúbb szere­tettel.” (A Fraenkische Tag- szeitunk 1936 januári számá­ból.) “Amidőn azt a szót hallom kultúra, én felnyitom a revol- remen a biztonsági zárat.” (Hans Johnst, a költők szövet­ségének elnöke.) “Nincs nagyobb kötelesség vagy erénye egy asszonynak, mint hogy' gyermekét a hábo­rúba küldje.” (“A nők swasti­ka rendje”, lapból.) “Én nagyobb kincsnek tar­tok egy uccai nőt, mint egy házas félben levő zsidóasz- szonyt.” (Dr. Joseph Goebbels) “Az olyan szarvasmarhákat, melyeket zsidóktól vettek, nem szabad a község bikájához en­gedni.” (Koenigsdorfi polgár- mester rendelete Bajorország­ban, 1935 októberben) “Teljes nyíltsággal megér­tettem Schussnigg úrral, hogy úgy tartom magamat, mint a sors megbízottját.” (Hitler mondta ezt, 1938 március 27­ikén lepzigi beszédében.) “Én megismétlem amit a kül­földi sajtónak is mondtam, hogy mi elkövettük a legfonto­sabb dolgot a világbékéért. Mi felfegyverkeztünk.” (Hermann Goering 1935 május 10-iki frei- burgi beszédében.) “A mezőszürke mundérban levő katona, aki az utolsó kézi­gránátot dobja, a haldokló em­ber, akinek az utolsó szava a Führer, a mi legnagyobb esz­ménk, sokkal több, mint a meg­feszített zsidó.” (“Crouber Be­obachter“ lapból 1935. május.) “Én visszautasítom a keresz­ténységet, mert az zsidó, mert az nemzetközi, mert gyáva módra békét hirdet a földön az emberek között.” (Irta General Ludendorf, a “Hit a német is­tenben” cimü könyvében) “Költők és festők a múltban Krisztus figuráját használták, és most jött mint megváltó a Führer. így az ut szabad a po­zitív kereszténység részére.” (Eckert, egyetemi főnök, 1935. februárban) Akik elhitték az ilyen badar­ságokat, azok mindenre képe­sek, azok nem lehettek épelmé- jüek. És az ilyen eltorzított tu­domány és elmék, melyek azo­kat befogadták, képesek voltak mindazokat a borzalmakat elkö­vetni, melyekről naponta írnak és beszámolnak a szemtanuk. Csakis ezen torz elmék meg­ismerése, azon tanok által, me­lyek megmételyezték őket, ké­pesíti az emberiséget megis­merni azt, hogy miért lehetsé­ges volt mindazon borzalmak végrehajtása, melyekről beszá­molnak. Valamint azt is, hogy ha ezen rögeszmék hirdetőit és híveit otthagyják a szülőföld­jükön, akkot tovább mételye- zik a tömeget. Tovább fognak szervezkedni, harcolni, hogy az általuk olyan megkapó eszmé­ket megvalósítsák, mely rög­eszme igazolta előttünk mind­azt, amit eddig elkövettek és igazolni fogja, amit ezek után fognak elkövetni, mert minden gondolkozó ember látja, hogy a fenti célúk elérése előttük szen­tesítette és szentesíteni fogja az eszközt, melyek között a tö­meg gyilkosság, nem kisebb bűn, mint a tömegelme mérge­zés, amit sokan nem is vesz­nek figyelembe. STALINGRÁDI TRAKTOR GYÁR WASHINGTON — Moszkvá­ból érkező jelentés szerint a teljesen lerombolt stalingradi gyárak jórészét már újra épí­tették és üzembehozták. A Traktor gyárban nagy ünnep­séget rendeztek azon alkalom­ból, hogy az újraépített gyár­ban elkészítették az ezredik traktort.

Next

/
Thumbnails
Contents