Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-28 / 1369. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXIII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1945 APRIL 28 NUMBER 1369 SZÁM (gb.) Május elseje a munkások ünnepe! A munkások azon csoportjai, amelyek felismerték azt, hogy csak a munkásosztály helyzetének emelésével javíthatnak saját sorsukon is, a világ csaknem minden országában összegyűltek ezen a napon, hogy seregszemlét tartsanak. A Május Elsején rendezett ünnepélyek mutatták, hogy menynyivel nőtt, vagy fogyott az a sereg, amelyik lankadatlanul folytatta a harcot a munkásság felszabadításáért, a tőkés termelési rendszer eltörléséért. És itt a “harc” kifejezést nem képletesen, hanem a szó igazi értelmében használjuk, mert a munkásság felszabadításáért folyó küzdelem, — az OSZTÁLYHARC, — éppen úgy az ütközetek sorozatából áll, mint a nemzetek között folyó háborúk. A különbség csak az, hogy ennek ütközeteit a gyárakban, a munka mezején vívják; esetleg a gyárak előtt, a piketvonalakban, avagy uccai felvonulásoknál, néha pedig az uralkodó osztályt szolgáló bíróságok tárgyaló termeiben és börtönök celláiban. Ez a harc is az áldozatok százezreit ra- dagta már el. Az osztályharc egyidős az emberi civilizációval. Marx szerint az emberiszg története az osztályharcok láncolata. Mikor az emberi civilizáció elérte azt a fokot, hogy az egyén valamivel tábbet tudott termelni minimális életszükségleténél, ráeszmélt arra is, hogy ezen többletet embertársától elveheti, — másszóval egyik ember a másikat munkára — TERMELÉSRE kényszerítheti. A munkára való kényszerítés eredménye lett a rabszolga rendszer, amelyben az erősebb, a jobban felfegyverzett ember úgy rendelkezett rabszolgáivá tett embertársaival, mint ma rendelkezünk a tulajdonunkat képező állatokkal. Sőt még talán kor- latlanabbul, mert manapság a civilizált államokban törvényekkel tiltják az állatkínzást. A rabszolgává tett emberek természetesen nem nyugodtak bele sorsukba, hanem lázongtak és megkezdték a nagy küzdelmet, — az osztályharcot. És folyt ez a harc tovább akkor is, midőn a rabszolga rendszer helyét a hübérrendszer foglalta el. A jobbágy, akinek munkája tartotta el a nemességet, éppen úgy harcolt osztályhelyeztének javításáért, mint tették a rabszolgák. Sőt még fokozottabb mértékben, amennyiben több mozgási szabadságuk volt, mint a rabszolgáknak. Május elseje A társadalmi fejlődés folyamata alatt a jobbágy helyét a bérmunkás foglalta el. Ma a bérmunkások tartják el a rabszolgatartók és a feudális nemesség utódait, jelen társadalmunk élősdieit, a TŐKÉSEKET, akik a termelőeszközök birtokában éppen úgy munkára kényszerítik a dolgozókat, mint elődeik tették a rabszolgákkal és a jobbágyokkal. Körülbelül száz évvel ezelőtt a munkásság ráeszmélt, hogy a bérrabszolgaság járma alól csak úgy szabadulhat fel, ha* FELSZABADÍTJÁK A TERMELŐ- ESZKÖZÖKET, ha kiveszik a magántulajdonból és azoknak a rendelkezésére bocsájtják, akik dolgoznak és termelnek azokkal. Ezzel az osztályharcnak pontosan megjelölték a végcélját. Ez a végcél egy olyan termelési rendszer megalkotása, amelyben a munkásság szabadon használhatja a termelőeszközöket, igy megtermelheti az élethez szükséges javakat bőségesen és egyben fel is használhatja azokat életszínvonalának emelésére. Az utóbbi negyedszázadban ezt az uj társadalmi rendszert az IPARI DEMOKRÁCIA névvel jelölik. Szükségessé vált az osztályharc végcéljának ily pontosabb megjelölése, mert kitűnt, hogy a politikai szabadságok mitsem érnek gazdasági szabadság nélkül. A politikai szabadságok mellett még mindig kizsákmányolják a munkásokat. A kizsákmányolásnak csak a termelőeszközöknek a szocializásálá- val, társadalmositásával lehet végetvetni. Május elseje évről-évre egyik fontos állomása volt a kizsákmányolás megszüntetéséért folyó harcnak, ünnepnap volt, mert közelebb vitte a munkásságot a várva-várt felszabaduláshoz. És mégis, az utolsó tiz évben csak igen kevés helyen ünnepelték Május elsejét. Nem ünnepelték, mert rájuk szakadt a fasizmus dögvésze, amely ott, ahol megvetette lábát, hamarosan elpusztította évtizedek, évszázadok harcainak eredményeit. Ma már jól látjuk, hogy ez a borzalmas eszme a faj-fel- sőbbrendüségét hirdetve miként vitte vissza az emberiséget előbb az IPARI FEUDALIZMUSBA, MAJD A TÉNYLEGES RABSZOGASÁGBA. Millió és millió embert tettek rabszolgává. De különös előszeretettel irtották ki azon munkásokat, akik a munkásosztály érdekében beszélni, vagy valamit tenni mertek. Egyideig ugylátszott, hogy ez a titokban jól felfegyverzett bandita sereg képes lesz megváltoztatni, visszafordítani a haladás menetét az egész világon. Nem voltak, nem lehettek tehát májusi ünnepségek azon területeken, amelyeken úrrá lettek terror csapataik. De elmaradtak az ily ünnepségek a többi országokban is, ahol éjét nappa- lá téve fegyvereket kellett készíteni, hogy a világtörténelem legborzalmasabb gonosztevőit le lehessen verni. Tiz év óta most értünk el az első május elsejéhez, amelynél a világ munkássága ismét ünnepelhet. A harc ugyan még nem ért véget. De most, midőn e sorokat Írjuk, már láthatjuk, hogy Európában a fasizmus terror szervezeteinek napjai meg vannak számlálva. Hitler és bérencei mint a ketrecbe kergetett fenevadak rúgnak, harapnak, marcangolnak még, de a hurok már készen várja őket és hamarosan elnyerik kiérdemelt büntetéseiket. A fasizmus győzelmes előnyomulása óta most halljuk először, hogy úgy Európában, mint itt erős készülődós folyik május elsejének megünneplésére. Egy európai távirat szerint a dunamenti államok mindegyikében nemcsak megünneplik május elsejét, de a különböző nemzetek küldöttségeket küldenek a szomszéd népek munkásainak ünnepségére, amivel ki akarják domborítani május elsejének nemzetközi jellegét. A mi sziveinkben is az öröm lángja csap fel. Ismét seregszemlét tarthatunk május elsején! Igaz, hogy ma még csak azt nézzük, kik maradtunk meg. Azonban a fasizmus pestisének eltűnésével újból megjön a lehetősége annak, hogy intenzivebben folytathassuk az osztályharcot, rftint tehettük a háború ideje alatt. Azonban önmagunkat ámítanánk, ha azt véljük, hogy most úgy lehet folytatni tovább mozgalmainkat, mintha misem történt volna. Annak a sok-sok millió embernek a kiomlott vére, a munkásmozgalom élharcosainak martiromsága figyelmeztet bennünket a múltak hibáira, amiket a jövőben kerülnünk kell. Ily megbocsáthatatlan hiba volt a munkásfrakcióknak egymás közötti marakodása, egymást gunyolása és rágalmazása. őszinte meggyőződésünk, hogy ez volt a legfontosabb tényező a fasizmus gyors emelkedésében. A munkásszervezetek, munkásintézmények és munkásvezérek állandó lekicsinylése kétélű fegyver, amely visszavágott és végeredményében csaknem elpusztította azokat, akik nagymértékben használták. Ez nem jelenti azt, hogy adjuk fel a kritika minden jogát. Azonban az első világháború után a munkásfrakciók között állandósították a minden alapot nélkülöző ROMBOLÓ kritikát. Ezzel elidegenítették maguktól a nagy tömegeket, akik a kritikus időkben a fasizta demagógok befolyása alá kerültek. Remérjük, hogy az amerikai munkásmozgalom is tanult a múlt évtized eseményein és ki fogja vetni magából azokat, akik a testvér frakciók elleni gyűlölet hirdetésével szolgálják nem a munkásokat, hanem ellenségeiket, a munkáltató osztályt. Mi, az Industrial Workers of the World szervezet tagjai az amerikai munkásmozgalom legfejlettebb szervének tartjuk magunkat. Célkitűzésűnk tiszta, szabatos. Azt hirdetjük, hogy a munkásság felszabadításának útja az ipari szervezkedésen át vezet, mert a munkások csak az ily ipari szervezetekkel képesek átvenni az iparok irányítását és megvalósítani az IPARI DEMOKRÁCIÁT. Ezt az eszmét azonban nem a többi szervezetek kigúnyolásával és gyalázásával kell ismertté tennünk, hanem a jó- akaratu, építő kritika segélyével. Az Európából jövő hírek szerint már ott is felismerték a jóakartu együttműködés fontosságát. Reméljük, hogy ebben a tekintetben Amerika munkásai sem maradnak el. Üdvözöljük 1945 Május Elsejét abban a reményben, hogy az osztályharcot hirdető, vívó munkások világszerte újból egymásra találnak a nagy harc folytatására és győzelmes befejezésére. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
