Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-21 / 1368. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 21. OLVASÁS KÖZBEN Bill White Lapunk egyik utóbbi számá-, ban Geréb munkástárs már | foglalkozott W. L. White újságíróval, aki Oroszország gya- lázását odáig vitte, hogy a reakciós tőkések is visszautasították gonosz hazugságait. Nem érdektelen azonban megtudni, hogy a polgári újságíró társai miként vélekednek W. L. White-ról. Például itt közlöm Alexander Kendrick cikkét, aki a philadelphiai Inquirer levelezője most és aki annak idején, midőn W. L. White Oroszországban járt, oroszországi tudósítója volt ugyan ennek a lapnak. “Bill L. White a tizenhetedik azon kósza szerkesztők közül, akik a Reader’s Digest cimfején tündökölnek. Ez a Bill L. White már régóta szándékozott Oroszországba utazni, de a legnagyobb bosszúságára úgy találta, hogy a Digest nem képes olyan igazolványt szerezni részére, amely a Szovjet hatóságokat kielégítené, hogy engedélyt kapjon a beutazásra. Könyörgött néhány személynek akik elég közeli barátságban vannak Oroszországgal, hogy legyenek segítségére beutazási engedélyt szerezni, de eredménytelenül. Utoljára megkérte Eric Johnstont a United States Chamber of Commerce elnökét, hogy vigye magával Oroszországba, mint Johnston embere, nehezebb volt visszautasítani beutazási engedélyét. De azért tovább is a Reader’s Digest kósza szerkesztőjeként szerepelt, amint hogy elég őszintén megmondta az amerikai újságíróknak Moszkvába érkeztekor. ‘Szovjet Unióban voltam midőn Bill White megérkezett és ugyan ott voltam midőn elhagyta Oroszországot. Vele voltam midőn a német repülők bombázták az amerikai repülőteret Ukrajnában. Könyve ellen —amely a ‘Report on the Russians’ címen jelent meg — az alábbi kritikámat nem csak a magam személyes jelenlétével támasztom alá, de még két másik amerikai társaméval is, akik vele voltak az uráli utazásában is. “Azt hiszem nem szükséges idéznem a téves nevek és tények tucatjait itt, annál inkább sem, mert a könyv verziójában beismerte és korrigálta egy részét, de a Digest verzióban, ahol milliók olvasták a téves idézeteket, nem lehet helyrehozni. Hogy White cudarnak, mordnak és komolynak találta az orosz népet, az nem sokat számit, legfeljebb világot vet saját értékelésére a háború alatt. Továbbá, ugytalálta, hogy nem mosolyognak (hirtelenébcazukáia ben most jut eszembe, hogy a poroszok sem) hogy Moszkva uccáin ‘Hihetetlenül üresek az üzletek, piszkosak, az épületek roskadozók és hogy a Szovjet gyárak piszkosak, lassan mozgók. “Ez aljasság, förtelmes aljasság, mert ravaszul tendál azon központi tézis felé, hogy a szocialista társadalom szegényes kicicomázott dolog a tőkés társadalommal szemben. Hiányzik belőle az ösztönző verseny, polgárai tevékenyetlenek, szürkék és birkatermészetüek. Bosz- szantja White-ot az is, hogy Johnston inkább beszélt arról, hogy miképpen csinálnak üzletet Oroszországgal a háború után, mint hogy a kapitalizmust dicsérgette volna a Szovjettel szemben. A külsőleges megvetés mögött inkább félelem húzódik meg, félelem, hogy Oroszországban a szocializmus sikeresen működik, hogy versenyre kell a nyugati kapitalizmussal dacára a fényes uccái- nak és fürdőszobáinak. “Objektiv nézve a dolgot tehát, a köny inkább azt fejezi ki, hogy az iró milyen véleményen van az oroszokról, sem mint jelentés Oroszországról. Inkább politikai dokumentum, mint irodalmi termék. Azzal, hogy a Reader’s Digest-ben jelent meg, amely szélesen van elterjedve az Egyesült Államok és Latin-Amerika területén, úgy kell tekintenünk, mint egy politikai támadást, amely arra van irányozva, hogy alá ássa egész ideáját a világ közbiztonság, kölcsönös együttműködő erejének. “A kicsi tévedések azután játszák szerepüket (a legtöbb ujságiró mielőtt sajtó alá adja kéziratát, még egyszer jól átnézi) . Melléknevek kiválogatása, közbejött események ma- gyarázgatása tartalmazza az egész képet, amiből a könyve áll. De ezen pontatlanság és tudatos kicsinyesség mellé szükséges, hogy jelentsem: Bill L. White koholmányok mögé menekült. “Két eseményt — mind a kettő koholmány — amelyre Bill White alapozta a mérgezett becsléseit a Szovjet társadalomról, mind a kettő úgy van feltüntetve, mint tény. “írása szerint állítólag találkozott két amerikai mérnökkel, akik a Szovjetnek dolgoztak, a két költött jellem a javából valók, nevük Tex és Ed. Csak úgy véletlen botlott beléjük az omszki repülőtéren, ahol a repülőgépre vártak. Tiz lapon keresztül mondták neki a rossz oldalait ezen átkozott országnak, ahol hiányzik az otthoni élet, nem egyebek csak ágyastársak, barbárok, állandó megfigyelés, szívtelenség és ezekhez hasonló dolgok uralkodnak benne. Mindezeket olvasható párbeszéd formájában írja le. Később midőn visszaérkezett az országba ,azok az újságírók, akik vele voltak az uráli kiránduláson megkérdezték az incidens felől Bill L. White-ot. akik valahogy nem is látták Tex és Ed.-et. Ekkor White beismerte, hogy költötte őket. A történet alapját, két mérnök, akikkel Oroszországba menet találkozott képezik. Úgy goni dolta, hogy a könyv érdekében jobb lesz, ha a találkozást Omskba teszi át. “A második koholmány még sokkal jobban gonosz és botrányos. A könyv elején Bill L White bemutat egy amerikai újságírót, akinek álnevet adva Field Marshal-nek nevezi. Az embere könnyen fölismerhető, egy későbbi elbeszélésében, amelyben a Novosibirsk város tisztviselői mulatságot adva, ezen ember ismét megjelenik. Részeg és megkíván egy csinos barna pincér lányt. Odamegy a szibériai kommunista párt titkárához, ráteszi a kezét a válá- ra ét tudtára adja kívánságát. A párt-titkár bólintással adja beleegyezését és a következő jelenetben már egy NKVO ember erőszakkal vezet egy tiltakozó lányt az emeletre, a Field Marshal szobájába. A lány szerencséjére Field Marshal any- nyira részeg volt, hogy nem sikerült a mulatság. “Az amerikai újságírók, akik vele utaztak azt mondják, közülök egyik sem volt Field Marshal és a történet semilyen alak vagy formában meg nem történt. “Két másik leírásában pedig tetemes hátrányt okozott az újságíró kollegáinak. Először is ócsárló szavakat adva szájukba Oroszországról, minden szó- kapcsolat nélkül, miután egyenként megnevezi őket, megvonja tőlük professzionális állásukat, mint kompetens ujságtudósi- tók. Másodszor, elbeszélte panaszaikat a Szovjet cenzúra ellen és széttaposta ügyüket továbbra is azzal, hogy könyvet irt, amely bizonyíték a Szovjetek szemében, hogy az amerikai újságírók nem megbízhatók. Azonkívül elvágta a fonalát a konzervatív kiritkának Oroszország felé, amit nagyon sokan felajánlottunk, amelyen keresztül jobb megértésre vezetett volna bennünket. A Szovjet cenzúra nagyon is drasztikus. A Szovjet hatóságoknak nem sikerül elűzni gyanújukat az idegenek felől. Túlzott mértékben foglalkoznak biztonságukkal és kellettnél jobban titokzatosak a katonai és a kormány politikája felől. Bill White egy csöppet sem segített enyhiteni ezen helyzeten. Az amerikaiak ügye bent Oroszországban most sokkal nehezebb, mint mielőtt Bill L. Whitenak ledér tásasága múlt júniusában megérkezett. “Még egy fontos megjegyzést kell tennem White ferdesé- gére. Finnország nagyon a nyakában ül, nem bir tőle megszabadulni. Megcsinálta kérvényét és beadta a Szovjet alkonzulhoz miután ujságtudósitó volt Finnország oldaláról az utóbbi kölcsönös kellemetlenség idején, az alkonzul mégis úgy döntött, hogy White ellenessége a Finn és Szovjet háború idején “csupán szóbeli“ volt, de azt elfelejtette jelenteni, midőn Moszkvába érkezett, amit az újságírók előtt mondott, hogy lélektanilag még mindég a túlsó oldalon van a Finn-Szovjetorosz határnak. “Hogy Bill White hírnevének örvend a jelenben azt köszönheti annak, hogy a “They Were Expandable” cimü munkájában drámailag tudta leírni, amit a népek mondtak neki. Ugyanazon irodalmi fogásokhoz nyúlt “Report of the Russians”-ban is. Nagyon nehéz analizálni egy komplikált, előítéletekkel körülvett tárgyat mint Oroszország, olyan eszközökkel, még ha az iró előítélet nélkül való is, White pedig nem abból a kategóriából való. “Azon népek között, akik a háborút békére akarják változtatni, sokan vannak, akik gyűlölik Oroszországot. Háború alatti szövetségben eldobták korábbi fölfogásukat: “én szeretem Oroszországot, de . . Most figyelik az órát és számítják az időt, amidőn az orosz hadseregre nem lesz szükség, számítják az időt amidőn megkezdhetik a legvehemensebb Szovjet ellenes hajszát a történelemben. Bill White szolgáltatja a fegyvereket az időt figyelők részére, de a többiek sem pazarolják idejüket, nagy örömmel nyúlnak a Bill White csinálta bazuka után, nagyon kitűnő fegyver a piszkos politikai harcok idején.” rA “Nationból’ fordította: . . . tudja Pál . . . .FÖLDET KAPNAK A LEN-. GYEL PARASZTOK. WASHINGTON, — A lengyel ideiglenes kormány nagy eréllyel hajtja végre a földreform programját. Már eddig 2400 nagy földbirtokot osztott fel a nincstelen parasztok között. A Khabarovsk rádió leadása szerint már eddig sok százezer hektár földet adtak át a parasztoknak. A föld elosztásnál tekintettel vannak a földművelés fejlesztésére is. Ezért 325 birtokból kísérleti állomásokat csináltak. Ezen kísérleti telepek mintegy 80,000 hektár földet foglalnak le. A föld felosztást s a föld művelésének megkezdését hátráltatta az a tény, hogy igen sok helyen nagy területeket előbb meg kellett tisztítani a németek által elásott aknáktól. ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" \y I W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága ^ W
