Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-21 / 1368. szám
1945. április 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Lesz-e kiábrándulás? (a.l.) Az igazi forradalmi munkásmozgalom teljesen különbözik a polgári társadalom minden más alakulatától és intézményétől. Mint osztályszervezet tölti be hivatását a munkásosztály végleges felszabadítása a bérrendszer alól, ez lehet csak egyetlen célkitűzése. E cél elérése teljesen elkülöníti a jelen rendszert támogató minden más intézménytől. A forradalmi munkásmozgalom mint ilyen, a munkásosztály felszabadításával teljesen uj társadalmi rendszert kell, hogy építsen a mai helytelen társadalmi rendszer helyébe. Eme nagy feladatnak keresztülvitele nem egyszerű dolog. Nem egyszerű azért, mert minden létező társadalmi rendszer, mindig saját osztályérdekeinek megfelelően formálja osztályintézményeit, amelyek oszlopos támogatói magának a rendszernek. A társadalomnak ezen különböző osztályintézményei azután teljesen összezavarják az emberiség nagy tömegét. Úgy any- nyira, hogy tulajdonképen amikor a társadalmi bajok orvoslásáról lévén szó, nem ott próbálják a hibákat orvosolni, ahonnan az tényleg ered, hanem a lényegtelen osztályintézményeket próbálják átformálni anélkül, hogy a gazdasági alapon, amely tulaj don- képeni létkérdésének alapját képezi, bármily változást csinálnak. A mai világégés közepette, a hangzatos jelszavak nagyon sok embert megzavarnak ugyannyira, hogy abban a reményben ringatóznak, hogy a háború befejezése után az egész társadalom egy tényleges demokrata rendszerré fog átalakulni. Ilyenfajta reményekbe csak azok ringatóznak, akik teljesen elfogultak és soha igazi szocialista nevelést nem kaptak és igy nem ismerik, hogy tulajdoniképen a mai társadalom hibái, nem a ráépített intézményekben, hanem a gazdasági berendezkedés alapjában van. Ha a napi események szerint bíráljuk meg a helyzetet, soha nem hallunk a hangzatos jelszavak hátteréről, arról még csak meg se emlékeznek semilyen formában, hogy a jelen háború befejezése csak úgy végződhet sikerrel az igazi demokrácia megvalósításáért, hogy ha a gazdasági tényezők egyformán kielégítenek mindenkit. Vagyis a társadalom összes gazdasági tényezőit az összemberiség kivétel nélkül egyformán élvezhesse. Mert csak ez lehet a demokrácia igazi alapja. A polgári felfogás mindenben különbözik az igazi forradalmi munkások felfogásától. Amig a forradalmi munkásmozgalom célkitűzése a gazdasági rendszer újjászervezése, addig a polgári felfogás jogosnak tartja a magántulajdon jogán álló és.kizsákmányolásra épített gazdasági berendezkedést. Ennélfogva a forradalmi munkásmozgalom sohasem találkozhat sem felfogásban, sem célkitűzésben a polgári törekvésekkel. A fent nevezett sajátságos különbözetek teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy bármely forradalmi munkásmozgalom egységfrontra léphessen bármely polgári egyesülettel, amelyek teljes egészében helyeslik a magántulajdon jogára épült kapitalista rendszert, Hiszen teljesen ésszerű is, hogy nem lehetnek egy táborban azok, akik különböző társadalmi rendszernek hívei. Minden józan godolkozásu ember tudja, hogy minden háborúnak gazdasági hátterei vannak és a háborúk azon csoportok gazdasági érdekeit vannak hivatva szolgálni, akik uralmon vannak. Magának az osztályharcnak is gazdasági háttere van, amikor a gazdaságilag elnyomott és kizsákmányolt munkásosztály, hadatüzen azoknak, akik a magántulajdon révén uralják a társadalmat. Gyerekes és nevetséges még arra is gondolni, hogy az a gazdasági osztály, amely ma uralja a társadalmat, hogy a jelen háborúban az legyen a célja, hogy saját önkényes uralmát a háború után feladja csak azért, hogy a népek millióinak jólétét biztosítsa. Mindazok, akik ebben hisznek, sohasem voltak igazi osztályharcosok és ma, teljesen belevegyültek abba a polgári társadalomba, amelynek minden célja nem is lehet más, mint a magántulajdonra épült kapitalista társadalmi rendszert továbbra is megtartani. Ezek az egyének vagy csoportosulások feladták az osztályharc tényleges célkitűzését, amiért a forradalmi munkásosztálynak megszakítás nélkül harcolni kell. Nem is a történelemből, hanem életünkben lezajlott eseményekből bíráljuk meg a helyzetet. Mert volt már egy másik világháború, amelynek szenvedő részese volt a munkásosztály. Sokan azok, akik akkor hittek a munkásosztály szervezett erejében és szocialista nevelésében, abban a reményben ringatóztak, hogy a munkásosztály cselekvésre készen áll, saját történelmi hivatásának betöltésére. Több országban, ahol úgy a szocialista pártvezérek, mint a szakszervezeti basák, saját bőrüket úgy igyekeztek megvédeni, hogy az uralkodó osztály érdekeit védelmezték a munkásosztályé helyett. A fejét vesztett munkásosztály azt hitte, hogy uj párt- szervezetet kell életrehivni, mivel a régi behódolt. Akkor is éppen úgy mint ma, először nem akartak hinni abban, hogy a munkásosztály helytelen nevelése és szervezeteinek összetétele nem alkalmas az uj társadalom megvalósítására és irányítására. Azonfelül a kapitalista osztály még mindig megszervezett gazdasági erejével szemben a helytelen nevelési és szervezési formája a munkásosztálynak* nem volt képes a munkásosztályt a kizsákmányolás rendszere alól felszabadítani. Természetesen mint minden alkalommal, a lármázok úgy látszik kezdtek kiábrándulni, de csak a szocialista jelzővel ellátott névtől. Pedig a név sohasem változtat a lényegen. A kommunista név vagy jelző nem adott több erőt a munkásosztálynak fel- szabaditási harcára. Sőt ellenkezőleg, sokkal messzebb mentek az osztályharc feladásában, mint szocialista elődeik. Nyíltan támogatják a magántulajdon rendszerére épült kizsákmányoló kapitalista osztályt. Sőt még messzebb mennek, egységfrontra léptek a hivatásos fasizta alakokkal. Azok az elemek, akik tényleg hisznek és sok áldozatot hoztak már a munkásosztály felszabadításának érdekében és most is megint azon csopothoz tartoznak, amely csoport sokkal mesz- szebb ment a megalkuvás terén, mint az általuk megbélyegzett szociáldemokraták. Most csak arra vagyunk kiváncsiak mi, akik mindig megmaradtunk az osztályharc utján, hogy a háború befejezése után lesz-e kiábrándulás, vagy az egész úgynevezett lármások elfognak sülyedni a megalkuvás posványába. Munka Közben (Folytatás a 3-ik oldalról) Megjegyzésre érdemes az is, hogy a jámbor Göndör Ferenc eldicsekszik ezzel a válasszal, — feltűnően, lapjának első oldalán hozza, még azt sem vette észre, hogy a fecsegő pap ebben a válaszában nemcsak önmagának csap tömjénesen szagos reklámot, hanem egyben alátámasztja azt az eredeti förmedvényt, ami Göndört any- nyira felingerelte. Sőt mi több, az “Ember” ugyanazon számában valami Tóth Lajos nevű egyén angol- nyelvű nyiltlevelet irt Kuklá- hoz. A levélből ítélve ugylát- szik, hogy ez a Tóth is egyházi ember. Alaposan lehordja Kuk- lát, rámutat, hogy milyen ocs- mány bűnt követ el és végre kioktatja, hogy az antiszemitizmus mennyire istennek nem tetsző dolog, mert azt még a Kukláknak is tudni kell, hogy az isten nem haragudhatik a zsidókra, hiszen Jézus születésének idején már igen sok nemzet élt a földön és mégis “God, our Father, in His infinite wisdom, selected a poor and obsecure Jewess through who to deliver to the Human race our Lord, Jesus Christ, His only Son . . .” (Isten, a mi Atyánk, az ő végtelen bölcsességével egy szegény, ismeretlen zsidónőt választott ki arra, hogy megszülje az emberi nem részére a mi Urunkat, Jézus Krisztust). íme, ez a levélíró a legélesebben elitéli és hazugságnak nevezi Kukla förtelmes meséjét, de ugyanakkor beád egy másik mesét, amely ha nem is hangzik olyan förtelmesen, de éppen olyan hihetetlen, mint a feldagadt arcról szóló. És Göndör Ferenc megint dicsekedve (vezércikk gyanánt, fekete betűkkel nyomva) közli azt az általa is hazugságnak tartott mesét, hogy az öreg isten valami szép zsidólányt választott ki szerelmeskedni, hogy egy fiatal istent hozzon a világra. Úgy kezdtem a rovatot, hogy ma már sokan nem hisznek a vallásos babonákban, de készek annak hirdetésére. Legfeljebb oiyan határvonalat vonnak, mint fundamentalisták és a revizionisták tették: a zsidóöklökkel arcbavert Jézus csak otromba mese, ellenben a zsidólánnyal szerelmeskedő öreg isten már elfogadható történet? Bizony, bizony, a babona ellen nem igy kell küzdeni. A babona minden faját és változatát egyformán le kell leplezni; nem lehet egyikre rákiáltani, hogy le vele, a másikra meg azt mondani, hogy ámen. Egyébiránt alkalom adtán még visszatérek erre a kérdésre, mert most nem volt alkalmam elmondani, hogy miért unnak rá az emberek az elöregedett isteneikre és miként választják az újabbakat. Nekem az istenekről való elmélekdés kedvenc témám s köszönöm a kukláknak, hogy alkalmat adtak a velük való foglalkozásra. JEGYEZD MEG...------■■ Ajánlja: St. Visi,. Jegyezd meg A nácik nem tudják mikor lesz vége a háborúnak, amig a szövetségesek meg nem mondják nekik 'hivatalosan, amit a napokban már várhatunk. Az a hires náci kultúra most már el lesz temetve több milliós áldozataival együtt, akiket a modern német szabályosság szerint égető kemencékben és modern gázkamrákban gyilkoltak, pusztítottak halom számra, csak a megszenesedett csont hegyek maradnak mint emlékművek. Hanem most már mindnyájan kereshetjük a szalonnát a bab között, valamint a húst a zöldség között. A nőket nem tudja más semmi úgy felbosszantani, mint ha valami kedves vendég váratlanul betoppan és úgy találja a házat, amint az mindég szokott lenni. Amig Eric Johnston hajlandó lett volna összeölelkezni a munkásvezérekkel, a NAM egyik vezére, Hutshinson, a Chrysler gyár egyik elnöke tiltakozik az ilyen vadházasság ellen. Még több logika van benne, mint a munkásvezérekben. A japán kabinet összetételéből Ítélve ugylátszik, hogy az amerikai tizcentesek megint tömve lesznek olcsó és elég rossz csecsebecsékkel. San Francisco helyett Hollywoodban kellett volna azt a világkonferenciát rendezni, ottan elég sok jó színész van, leckét adni a diplomatáknak.
