Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)
1945-04-21 / 1368. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1945. április 21. az őrendszere idején, mintha a reakciós ellenfelei kerültek volna uralomra. Ezeket az igazságokat úgy érzem el kellett mondani most, amikor ez a nagy amerikai liberális, a nácizmus halálos ellensége elhunyt. Amerika munkássága, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész világ dolgozói túlságosan sokat vártak Roosevelttől, valósággal ráruházták az értük való harcot. Nagyon hosszú idő kellett volna ahoz, hogy a munkásosztály ráébredjen arra, hogy Roosevelt még a legjobb akarata mellett sem végezhette el a munkásosztály harcát a munkásosztály helyett. Roosevelt nélkül nagyon valószínű, hogy a nagytőke a már előkészített harcát a szervezett munkásság ellen, fokozott mértékben s talán eredményesebben fogja lefolytatni és rákényszeríteni a munkás- osztályt, hogy már a közel jövőben maga vívja meg a harcát a támadó nagytőkével. MOST IS LEHET Ha összejövünk és a mozgalmunk, a lapunk fejlesztéséről van szó, gyakran halljuk azt a kifogást, hogy miután bevándorlás nincs, uj elemek nem jönnek, igy a lap terjesztése a régi, egyházakhoz tartozó ame- rikások között majdnem lehetetlen. Persze ez nem állja meg a helyét, mert egy kis utánjárással mindig lehet találni olyanokat, kikben fellehet kelteni a lapunk iránti érdeklődést. Sőt nagyon szép eredményeket lehet elérni, ha azt rendszeresen folytatjuk, amint azt az alábbi példa igazolja: Egyik munkástársnőnk, a következő módszer szerint már hosszabb idő óta végez rendszeres és eredményes agitációt a Bérmunkás érdekében. A cuyaho- ga falisi Fodor munkástársnőnk. Esténkint előveszi a telefonkönyvet és egymás után felhívja az ott talált magyar neveket és elmondja nekik azt, hogy milyen lap a Bérmunkás és bejelenti, hogy fogadjanak el egy pár hétig mutatvány- számokat és ha megszeretik a a lapunkat, akkor fizessenek elő rá. Ügyes ismertetéssel legtöbb esetben eredményt ér el és megindítjuk a lapot. Persze ezzel még nem fejeződik be a munka, fentartja az összeköttetést, időközönként felhívja az illetőt. Megkérdi, hogy tetszik neki a lap, megvitatja vele ä lap tartalmát és a legtöbb esetben nem csak egy uj előfizetőt, de nagyon gyakran egy lelkes agitátort nyerünk az uj olvasóban. Amit ez a lelkes munkástársnőnk megcsinál, azt mások is utánozhatják, a munkástársnőnk nem csak nem ellenzi, de egyenesen kéri a munkástársakat és a munkástársnőket, hogy vegyék át a módszerét és meglátják, hogy ők is eredményeket érnek el ezen a téren. HÁLA ISTENNEK! sóhajt fel a bridgeporti pap- szakácsnék lapja. Azon hála is- tenkedik, hogy ime az ameriÚjabb halálgyárakra találtak ÖTMILLIÓRA BECSÜLIK A HALÁLGYÁRAK ÁLDOZATAIT. — EGYIK HELYEN MÉRGEZETT TŰVEL SZÚRTÁK AGYON AZ ÁLDOZATOKAT. — DR. FÁBIÁN BÉLA ELBESZÉLTE, HOGYAN IRTOTTÁK A MAGYAR ZSIDÓKAT. ERFURT, Németország, — A Németországban gyorsan előrenyomuló hadseregek újabb “halálgyárakra” találtak, mint ahogyan elnevezték azon kórházakat vagy koncentrációs telepeket, amelyekben a nácik ezerszámra pusztították el áldozataikat. Eddig azt hitték, hogy csak a lengyel területeken állítottak fel ilyen halálgyárakat, de most magában, Németország szivében találtak több ilyen telepre, ahol a nácik az ártatlan emberek százezreit végezték ki. Az amerikai csapatok gyors előnyomulása kiszabadított számos foglyot a nácik karmai közül. Ezek között van Dr. Fábián Béla, volt magyar képviselő is, aki hajmeresztő dolgokat beszélt el arról, hogy miként kínozták és ölték halomszámra az embereket a felső sziléziai Auschwitz város melletti koncentrációs táborban. Fábián állítása szerint csupán ebben az egy halálgyárban ötmilliónyi embert végeztek ki. Fábián annak köszönheti az életét, hogy a magyar nyelven kívül jól beszéli a német és a francia nyelveket is, ezért tolmácsnak használták. Fábián azt állítja, hogy körülbelül fél millió magyar zsidót vittek az auschwitzi halálgyárba s a tiz hónapon keresztül, amig őt is ott tartották, naponként ezret végeztek ki közülök. • “A telep parancsnoka a kapuban fogadott bennünket”, — kai hadsereg megindult és az angolokkal együtt — nem befejezik a háborút — hanem megelőzik az oroszokat a Berlinbe való bevonulással. Ez nagyon sokat jelent szerintük “most már hála Istennek a német hadvezetőség se lesz kénytelen befogni a száját”. Vagyis a vén papocska abban reménykedik, hogy ha nem az oroszok, hanem az amerikaiak érnek előbb Berlinbe, akkor, ha nem is a nácizmust, de legalább a német, helyesebben a porosz junker uralmat meg lehet menteni, amivel együtt a Horthy banditák is a helyükön maradhatnának. Én azt hiszem, hogy a papocska téved, mert először is nem biztos, hogy nem az oroszok érnek előbb oda, másodszor az amerikai és angol katonák is látták a náci halálgyárakat és nem hajlandók szóba- állni azzal a bandával, amely több mint öt millió embert gyilkoltatott meg a halálgyáraikban és vagy 15 millió munkást vittek el rabszolga munkára. Nagyon korai az öröm és a hála istenkedés, a német hadvezetőség nem sokat fogja jár- tatni a száját, annál is inkább, mert általában az akasztott emberek nem beszélnek. Biz isten nagyon egészséges volna ha a papocskák is követnék a példát és befognák a szájukat. beszélte Fábián, — “a gyermekeket azonnal leölette. Azonkívül kivégeztette az 50 éven felüli férfiakat is. Én sejtettem azt, hogy az idős férfiakra nincs szükségük s azért hazudtam, amikor az életkoromat bemondottam, azonban Farkas István, magyar nyomdász és lapkiadó, nem gonaolt erre és igy őt azonnal kivégezték.” “A parancsnok végigsétált a sorfalat álló rabok előtt és csak szempillantással mutatta alantasainak, hogy kit vigyenek el kivégzésre és kit hagyjanak meg kényszermunkára. A fiatalabb, jókinézésü nőket elszállították, de számos anyától elvették gyermekeiket, akiket nyomban kivégeztek.” Elbeszélte aztán Fábián azt, hogy a kényszermunkán mindenkinek el kellett pusztulni, mert nem kaptak elegendő élelmet és azonkívül durva veréssel siettették őket a nehéz munka elvégzésére. A “BORZALMAK” HÁZA Egy másik ilyen halálgyára: Hadamar városban találtak, amelyről Ann Stringer, amerikai ujságirónő igy számol be A regényes fekvésű, békés Hadamar városka mögött egy dombon van a “Borzalmak Há za”. A ház mögötti temetőbei 8000 embert hántolták el, akiket ebben a házban a szivükbe lövelt méreggel végeztek ki. A kivégzésekre a gestapo adta ki a rendeletet. A városka német lakói nevezték el ezt az épületet a “Borzalmak Házának,” mert jól tudták, hogy 1939 óta mi megy ott végbe. A világ azonban csak most tudta meg, hogy mit csináltak a hivatalosan “kórháznak“ nevezett épületben. Az amerikai hadsereg elfogta a “kórházat” ellátó orvosokat és ápolókat is. A főorvos megadott minden információt, azt állitván, hogy csak a parancsokat teljesítette. Vallomása szerint a nácik elmebetegeknek mondották azon áldozatokat, akiket ide küldtek azon utasítással, hogy végezzék ki őket. Az orvos az ilyen “betegeket” szivenszurta egy hosz- szu tűvel, amelyben méreg volt. Megmagyarázta, hogy a szúrás már maga is halálos volt ugyan, de hogy biztos legyen a kivégzés, hát még a mérget is használták. Minden “betegről” kiállították a halotti bizonyítványt. Az ily bizonyítványok 18 kötetet tesznek ki. Felírták az áldozatok neveit és azt, hogy a férfi, vagy a női nemhez tartoztak-e. És ez körülbelül az összes információ, ami felmaradt róluk, mert a nemzetiség, foglalkozás, születési hely, stb. kérdésekre mindig az “ismeretlen” választ tették. FELDARABOLTÁK A HOLTAKAT Egy harmadik halálgyárra a Harmadik Hadsereg katonái találtak Ohrdruf városnál. Itt leginkább a kényszermunkára hozott idegeneket és a politikai foglyokat végezték ki, amikor az éhségtől és munkától már annyira letörtek, hogy többé nem tudták őket használni. Ez a halálgyár a városon kívül felállított kisebb koncentrációs tábor volt, ahol csoportba terelték az áldozatokat és aztán gépfegyverrel halomra lőtték őket. Az amerikai katonák 31 hullát találtak egy rakáson, akiket ugyhagytak ott, amint kivégezték őket. Ezen a telepen a németek vallomása szerint körülbelül 6000 embert végeztek ki, akik közül 4000-t elégették, 2000-t pedig egy, a teleptől körülbelül másfél kilométerre eső nagy gödörbe dobáltak. Ez a gödör a sokszor feldarabolt s már oszlásnak indult holtestekkel elképzelhetetlenül szörnyű látványt nyújtott. Az amerikai csapatok vezetője, Hayden A. Sears ezredes odavitette a német város tisztviselőit, hogy lássák, milyen rettenetes dolgokat vittek véghez. Ezek természetesen azzal védekeztek, hogy az ily atrocitásokat csak pár egyén követte el és azokért nem lehet az egész német népet felelősségre vonni. Mindazonáltal a városka polgármestere és a felesége még aznap este öngyilkosságot követtek el. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? kerületi Értekezlet CLEVELANDON A Bérmunkás olvasói Cleveland körzetben MÁJUS 6- án, vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás Buckeye Roadi iroda helyiségében, amelyen megbeszélik a lapnak újabb terjeszkedési lehetőségeit. A Bérmunkás olvasóit ezúttal is meghívjuk erre a konferenciára. Ugyancsak kérjük azokat, akik munkájuk miatt nem tudnának személyesen eljönni, hogy a lapra és annak terjesztésére vonatkozó javaslataikat postán küldjék el az értekezleten való megbeszélésre, Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA.
