Bérmunkás, 1945. január-június (33. évfolyam, 1353-1378. szám)

1945-01-06 / 1353. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1945. január 6. szakkal is, le kell fegyverezni. Nem csoda, hogy Olaszország­ban olyan keveset bírtak ha­ladni és mostan Belgiumban, ilyen csúfos vereséget szenved­tek. Hiszen azok a katonák lát­ták, hogy éppen azokat kellett nekik lefegyverezni, akik leg­hűségesebben, legnagyobb ön- feláldozással voltak hajlandók a náci-fasizták ellen harcolni. Gondolhatták az amerikai ka­tonák, miért harcoljunk, ami­kor a belga, francia, olasz nép­nek nem is engedik meg, hogy harcoljanak, pedig azoknak van legnagyobb okuk harcolni a náci-fasizta gépezet és rend­szer ellen. Az ilyen cselekedetek, nem csak, hogy kinyújtották a há­borút, melyről már azt hittük, reméltük és maga a harctere­ken levő katonaság is úgy vé­lekedett, hogy még ez évben befejeződik. Ugylátszik, hogy még óriási veszteségeket fog magával hozni, mert időt adtak a náciknak, hogy azt a három milliós hadsereget, melyet csak augusztusban hívtak be, ami­dőn már közel voltak az össze­omláshoz, kiképezhesség és fel­szereljék, valamint a hadi ipart nagyobb biztonságba he­lyezzék. Éhez még hozzájárult az a határozat, hogy mind a múlt hétig, Anglia és Amerika ha­tártalan támogatást Ígért a londoni lengyel kormánynak, mely olyan zavarossá tette a lengyel helyzetet, hogy ottan is ha nem is ténylegesen egymás ellen, de akkor egyáltalán nem bírta harcba vinni a lengyel tö­megeket egységesen, sőt az oroszokat is várakozó álláspont­ra helyezte, mivel nem voltak hajlandók Lengyelországot fel­szabadítani, hogy azt átadják a Szovjeteket annyira gyűlölő londoni lengyel uraknak. Most már megkezdődött az ilyen részeghez hasonló csele­kedetek bünhődése. Angliában azt jelentették, hogy az angol csapatok között nagy az elége­detlenség és már megtagadták azt a parancsot, hogy azon gö­rög baj társakra lőjenek, akik olyan hősiesen harcoltak a ná­ci-fasizták ellen. Ha még nem is nagy mértékű az ilyen ellen­szegülés, de az növekedni fog, minden legyilkolt görög szabad­ságharcos számával. Most már ,amidőn majdnem késő, végre elismerték a Cur- zon vonal igazságosságát, me­lyet még 1918-19-ben szabtak meg, mint lengyel-orosz határt és kitagadták azt a londoni len­gyel kormányt, amely inkább az oroszok ellen harcolt volna most is, mint a nácik ellen. Ha mást nem is, de azt lát­hatjuk, hogy a múlt évben el­követett baklövések, tévedések, vagy helyesebben mondva a ré­gi rendszer és azoknak a föltá­masztóinak a védése és a nép­tömegek érzelmeinek sem­mibevevése, sőt azoknak a meg­sértése, határozottan meghosz- szabbitotta a háborút. Valamint megfosztotta a szövetségese­ket a legértékesebb támogatás­tól .melyet ezen önkénteseknek ezrei, esetleg egy pár milliói adhattak volna. Lehetetlenné tették az egy­ség kialakulását a visszafoglalt országokban, mivel a kisebb­ségben levő régi rendszer híve­it igyekeztek hatalomra tenni DIALEKTIKA Irta: LA JER JÓZSEF (Folytatás) A termelőerők e bonyolult apparátusa igy már társadalmi termelést jelent a régebbi, egy­mástól elszigetelten élő társa­dalmak termelési rendszerével szemben. A termelőerők és a közlekedési eszközök igen ma­gas foka szükséges ahhoz, hogy a földön lévő összes és igen kü­lönböző fejlődési fokon álló termelési rendszer fogja át. Ilyen uralkodó és éppen ezert társadalmunkat egy uralkodó társadalmi termelési rendszer az árutermelés. A termelőerők e fejlettségi foka a történelmi fejlődés folyamán a kapitaliz­musban alakul ki és szükség­szerűen itt válik a munka pro­duktivitása is oly nagyarányú­vá, hogy a társadalom minden tagjának a szükségleteit jól ki lehetne elégíteni. A magántu­lajdonú termelő viszonyok dia­lektikája ezekben a gazdasági alakulásokban gyökeredzik. így tehát a termelő viszonyok dia­lektikus szerepe, hogy kialaku­lásuk és virágzásuk idején a termelőerők, ennek következté­ben az egész társadalmi fejlő­dés irányvonalába esnek, ha­nyatlásuk idején pedig a társa­dalmi élet bomlását idézik elő, éppen úgy érvényes a magán­tulajdonú termelőviszo n y o k egyes formáira (rabszolgaság, jobbágyság, bérmunka), mint ezeknek a formáknak egységé­ből álló magántulajdonú társa­dalmi korszakra. Az osztálytár­sadalmak három formája ily értelemben képez egy társadal­mi korszakot: a magántulaj­don korszakát. Az osztálytársadalmak törté­nelmi fejlődésében az uralko­dóosztályok mindegyike a tár­sadalom dialektikája által meg­határozott szerepet, úgyneve­zett “történelmi hivatást” osz­tályok mindegyike a gazdasági érdekének megfelelően kialakí­tott termelőviszonyokban, mint a társadalmi fejlődés bizonyos lehetőségeiben addig kormá­nyozza eleinte fejlődőén és vi- rágzóan, később pedig hanyat- lóan a társadalmat, amig vég­re is az csődbe kerül. A csődbe­jutott társadalomban a gdzda­és ottan megtartani a nyers erőszak révén. Ezzel még a lágymeleg liberális és rózsa­szín forradalmárokat is mind­jobban balfelé ,a gyökeres vál­tozás felé kényszeritette. Te­hát az ilyen határozatok és események, melyeket emberek csinálták, meghozza a saját kö­vetkezményeit, éppen ellenke­zőt, mint azok reméltek az ily határozatok hozatalával. Mert ha a Sforza és más liberálisok által megvalósítható egységes kormányokat megtűrték volna. Ha De Gaulle és hívei ellen nem fondorkodtak volna, nem gyengítették volna őket, úgy sokkal nagyobb egységet és ez­által nagyobb segítséget adhat­tak volna a szövetségeseknek és kevésbé sikeressé tehették volna a baloldaliaknak az agi- tációt és megerősödést. Amig egy évvel ezelőtt ke­sági szerkezet fölmondja a szol­gálatot és a gazdálkodáson föl­épült összes társadalmi viszo­nyok és ideológiai formák föl­borulnak. A dolgozó osztályok nyomora elviselhetetlenné vá­lik és az osztályharcok a vég­sőkig kiéleződnek azaz, az el­nyomott osztályok fegyveres fölkelésével polgárhábo r u b a csapnak át. Vagyis amint Marx mondja: “A társadalom a for­radalom állapotába kerül”. Az elnyomott osztályok közül min­dig az kerül a társadalom élé­re .amelyik uj, magasabbrendü termelőviszonyok kiépítésé r e képes és ezáltal a társadalmi fejlődés uj lehetőségeit biztosí­tani tudja. A társadalmi élet uj virágzásnak indul és a fönt vázolt folyamat újra ismétlő­dik mindaddig, amig a társada­lom arra a fejlődési fokra ér el, hogy továbbfejlődésének éppen az osztályokra való tagozódás megszüntetése a föltétele. A társadalom dialektikájá­nak következtében a belső fe­szültség, az osztályellentétek kiküszöbölése, mint a tovább­fejlődés szükségszerűsége me­rül föl. Az osztálynélküli kol­lektiv társadalom a primitiv társadalom osztályellentét e k- től mentes küzdelmének szinté- tikus megjelenése a természet­tel szemben. A szintézis maga- sabbrendüségében létre jövő, belső ellentétektől már mentes küzdelem ez a természet ellen, nem pedig a primitiv társada­lom hánykolódása a környező természeti és az őket uraló tár­sadalmi törvényszerűségek fo­gyatékos ismeretének következ­tében. Ez már létezése föltéte­leinek teljes tudatában levő társadalom tervszerű küzdelme a természet ellen. A belső osz­tályellentéteken nyugvó, az egymást keresztező osztályok törekvéseiből álló, anarchiszti­kus társadalmi állapotokon ke­resztül vezet a társadalmi fej­lődés a kollektiv társadalom­hoz. A fölszabadult, úgy a ter­mészeti, mint a társadalmi tör­vényszerűségeket tisztánl á t ó szabad emberek öntudatos és tervszerű küzdelme ez a szinté- i zis. Az a hatalmas energia, vésbé volt várható a baloldal­nak minden országban való erő­södése ,a múlt évben megtör­tént események, már is azt bi­zonyítják, hogy a régi rend­szert nem tudják megmenteni, sőt éppen azért, mivel nem vol­tak hajlandók a középutat, az úgynevezett burzsoá demokrá­ciát sem támogatni, kikénysze­rítik a baloldali szövetségeket és harcot. Véres példát adtak a görögöknek ,az olaszoknak, a belgáknak, hogy milyen badar­ság volt azt hinni, hogy az an­golok, vagy még az amerikaiak is akarják a népuralmat, meg­engedik, hogy saját országaik­ban olyan kormány és olyan rendszert állítsanak fel, melyet ők akarnak. Most meggyőződ­tek arról, hogy nem csak 1919- ben, de mostan sem lehetséges az arany közép ut. Csak a for­radalom. amit eddig az osztályharc kö­tött le, megfelelő tudományos kiképzés» mellett, a kollektív társadalomban oly hatalmas fejlődési lehetőségeket rejt ma­gában, melyek túlszárnyalják a legmerészebb fantáziát is. A társadalom fejlődése ko­runkban érkezett el e szükség­szerűséghez. A burzsoázia, mint uralkodóosztály csődbevitte a társadalmat. A társadalmi ter­melés kialakításával elvégezte “történelmi hivatását” és a tár­sadalmi fejlődésben levitézlett. Következik a proletáriátus tör­ténelmi hivatása, az, hogy^ a társadalmi termelés és egyéni kisajátítás közötti ellentmon­dást megszüntesse. Természetesen, a proletáriá­tus helyzete sokkal nehezebb, mint az összes eddigi elnyo­mott osztályoké. Mig azok a termelőeszközöket magántulaj­donból magántulajdonba vet­ték, vagyis a magántulajdon egy formája helyébe egy más formát alakítottak ki .addig a proletáriátusnak a termelőesz­közök magántulajdonából azok kollektiv társadalmi túladójnát kell kiépítenie. A proletáriátus történelmi hivatása tehát az osztálytársadalmak három al- korszakából álló egész társa­dalmi korszaknak: a magántu­lajdonnak megszüntetése. A magántulajdon eddig a társadalom fejlődését és az egyén boldogulását jelentette. Éppen ezért, a magántulajdon­hoz való ragaszkodás oly erős ez emberekben, hogy a proletá­riátus öntudatos tagjain kívül el sem tudják képzelni nélküle a társadalmi életet. Ezért sike­rül a burzsoáziának a fasizmus ) segítségével nemcsak a széles I kispolgári tömegeket, hanem még az öntudatlan proletárok jelentős részét is az öntudatos vagyis történelmi hivatásukat fölismerő proletárok törekvé­seivel szembeállítani. Ezért az öntudatos proletáriátus legfon­tosabb föladata osztályának tagjait a dialektikus materia­lizmus világszemléletére ráne­velni és ‘ezt bennük minnél jobban tudatosítani, mert a magántulajdon hiveineh; dema-> gógiája erőtlenül esik össze a marxista módon iskolázott pro­letáriátus törekvése előtt. A proletáriátus rendkívül nehéz történelmi hivatását, mely a l társadalom dialektikájának kö­vetelménye, csak a marxizmus ismerete által teheti győzelmes valósággá. (Vége) kievet újraépítik MOSZKVA, dec. (ONA) — Kievet újraépítik és az újra­épített város sok tekintetben szebb és modernebb lesz, mint a régi volt. Az újdonságok közé tartozik például a mozgó lép­cső ,mely a járókelőket az ala­csonyan fekvő uccákból a dom­bokon fekvő városrészekbe fog­ja felvinni. Kap Kiev egy föld­alatti vasutat, továbbá uj autó­busz és villanyos járatokat. A város épitészeti tervébe benne van a németek által lerombolt, vagy használhatatlanná tett házak újakkal való kicserélése és egy fákkal borított sétány a Dnieper partján.

Next

/
Thumbnails
Contents