Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-23 / 1338. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGÁN OF THE I. W. W Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..............;.......$2.00 Gne Year .......................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy _____ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____ Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ A jószivü pápa (gb.) Rómából jövő táviratok szerint Pius pápa kijelentette, hogy Vatican városban, — vagyis a pápai államban, menedéket adnak a náci és fasizta menekülteknek is. A pápa azzal indokolja meg ezt a “jószívűségét”, hogy éppen ilyen menedéket adtak azoknak, akik a nácik és a fasizták elől menekültek hozzájuk. A pápának ez a kijelentése látszatra igazságos. Azonban csak látszatra, mert valójában egyike a legkörmönfontabb papi csalásoknak. Hiszen tudvalevő, sőt maga a pápa is elismeri, különösen már most, hogy a nácik és a fasizták elől teljesen ártatlan emberek menekültek, hogy életüket megmentsék. A náci és a fasizta gyilkosok pedig most a gaztetteikért jól kiérdemelt büntetés elől menekülnek. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 4®*-42 Lakolni fognak-e a bűnösök (gb.) Amint ez a borzalmas világháború a vége felé közele- ledik, mindinkább többet beszélnek arról, hogy miképpen büntessék meg ezen rettenetes embermészárlás és tengernyi kínok okozóit. Ugyanez a kérdés felszínre vetődött az első világháború befejeztével is. Akkor is a háború folyamata allatt igy meg úgy fenyegetőztek az antant hatalmak, hogy a háború okozóit és az atrocitások elkövetőit meg fogják büntetni, ami azonban csak üres fenyegetés maradt. Az első világháború után a győztes szövetségi kormányok mintegy 3000 nevet tartalmazó bűnösök névsorát állították ösz- sze. Azonban hamar kitűnt, hogy a legtöbbjéről az uj német kormány nem tudta, hogy hol vannak. Erre a névsort leszorították 900 névre. Ezek között ott szerepeltek Hindenburg, Ludendorf, Mackensen generálisok, a trónörökös és mások, hasonló “nagy kutyák”. A Weimar (német) kormány képviselője azonban bejelentette, hogy inkább lemond, mintsem ilyen névsort terjesszen kormánya elé. Csak arra volt hajlandó, hogy az általuk kiválasztott 45 egyént fogják bíróság elé állítani. Ezek közül 12-őt Leip- zigben bíróság elé is állítottak, bűnösöknek találták őket és oly ítéletet kaptak, hogy a 12 vádlott összes büntetése nem haladta meg az egyévi fogházat. Sőt még azt is megtették, hogy az egyik főbünösnek, Wilmos császárnak még az óriási magánvagyonát is meghagyták. Most igen sok helyen tárgyalják ezt a dolgot, hogy az 1918- as komédia meg ne ismétlődjön. Ugylátszik az oroszok nem fogják olyan könnyen elfelejteni országuk jó részének elpusztítását, millió és millió ártatlan ember kivégzését. Legalább erre vall az a Moszkvában most megjelent könyv, amelynek szerzője A. N. Trainin, a Szovjet Unió egyik legismertebb ügyvéde azt fejtegeti, hogy a nemzetközi törvények értelmében Hitler és társai, valamint azok, akik ezen főbünösöknek a rendeletéit végrehajtották megbüntethetők-e? Ezen kérdésnek az eldöntésére azért van szükség, mert a németek elismerik ugyan az atrocitásokat, de mindegyik azzal védekezik, hogy ő csak a feljebbvalója rendeltét hajtotta végre, így ha ezen védekezést az egész vonalon elfogadnák, akkor a háború rémtetteiért csupán egy-két embert lehetne megbüntetni, akik már nem tudnának további feljebbvalókkal takarózni. Trainin azonban kimutatja, hogy vannak úgynevezett “abszolút” bűncselekmények: például gyermekeknek bajanettel való keresztül szúrása, vagy védtelen emberek elevenen való elégetése. Ezek olyan nyilvánvaló rémtettek, amelyeket mindenkinek fel kell ismerni és ha ilyen parancsot kap, annak végrehajtását meg kell tagadni. Aki az ilyen parancsot teljesiti, az a rémtett bűnrészesévé válik, tehát felelős a cselekedetéért és bűnhődnie kell érte, ha bíróság elé kerül. Az oroszok a Trainin könyvén keresztül küldik azt az üzenetet úgy a bűnösöknek, mint azoknak, akik szeretnék őket megint szabadjára ereszteni, hogy most a bűnösök lakolni fognak. Újból felemlítik a három nagyhatalomnak idevonatkozó már előzetes azon megállapodását, hogy az atrocitások elkövetőit visszaviszik bűntényeik szinterére és ott fognak felettük Ítélkezni. Ennek megfelelőleg már az összes érdekelt kormányok hosszú név sort tartanak készenlétben. Ezen névsorban nemcsak a német szadista nácik foglalnak helyet, hanem a saját nemzetük azon tagjai is, akik a németekkel való kollaboráció hívei voltak és igy segítették az atrocitásokat. így remény van arra, hogy ezen ember bőrben járó bestiák ezúttal nem fognak menekülni. Nem tudjuk, hogy a magyar nemzetiségű bűnözők lisztáját ki tartja számon. Azt azonban jól tudjuk, hogy ez a liszta igen hosszú, felöleli az egész bestiális magyar uralkodó osztályt. Sőt helyénvaló és igazságos dolog volna közéjük sorolni azon amerikai híveiket is, akik negyedszázadon át még innen, Amerikából is oly híven szolgálták és segítették őket. Noha a jugoszlávok az ellenük elkövetett atrocitások miatt bizonyára követelni fogják néhány magyar “vitéz” vagy “levente” hadvezér kiadását, azért mi mégis azt állítjuk, hogy a magyar uralkodó osztály a magyar nép ellen követett el legnagyobb bűnt és igy a magyar népnek van legtöbb joga ahoz, hogy a rajtuk élősködő, testüket-lelküket maró vérebekkel egyszer és mindenkorra leszámoljanak. A római pápának tehát egészen mindegy, hogy a gaz gyilkosok elől menekülő áldozatnak nyit-e ajtót s fogadja védelmébe, avagy a gaz gyilkosokat védi, hogy a büntetéstől menekülve újból folytathassák szörnyű gaztetteiket. Az Ur jámbor földi helytartója igy próbálja igazolni, hogy jóidéig az áldott jóságos szive a fasizták győzelméért dobogott. Amig az alattvalói hisznek neki, igy bolonditja a világot. A győzelem igazi problémája Dr. Harold J. Laski egyetemi tanár cikke LONDON, (ONA) — Bizonyos értelemben még az invázió napja sem keltett olyan szenvedélyes lelkesedést, mint az a hir, hogy Páris népe fellázadt, hogy mégegyszer kezébe vegye sorsának intézését. Nagy érdeklődéssel figyeljük a nagy színjátékot, egy nemzet szellemi megújhodását, ami a szabadság következménye. De a felszabadulás örömében is fontos, hogy megjegyezzük a tanulságot, amire a francia ösz- szeomlás tanított. Kétségtelen, hogy Franciaországot legyőzték, katonai értelemben; de a vereség gyökerei mélyebbre nyúlnak, abba az árulásba, amit franciák követtek el. Az intellektuellek, mint Charles Maurras, a katonák, mint Petain, és politikusok árulása volt ez, amit támogatott a francia nagyipar hajlandósága: feláldozni a szabadságot és demokráciát, ha ezáltal előjogaik megmenthetők. A győzelem akarása, sajnos hiányzott ebből az osztályból, amely már felkészült a vereségre, még mielőtt az bekövetkezett. Megtisztítani Franciaországot a méregtől, amit ezek az emberek fecskendeztek életereibe, ez a francia nép egyik legfontosabb feladata a nácizmus likvidálása után. A mi feladatunk felismerni, hogy ugyanazon erők, amelyek Franciaország elárulását irányították, köreinkben is működnek: a hivatásos antiszemiták, a szakszervezeti mozgalom ellenzői egy óriásira méretezett ipari korszakban, angolok, akik a birodalom hatalmát a társadalmi igazságosság elé helyezik, amerikaiak, akik hisznek abban, hogy egy ember jogait a bőr színe határozza meg, — mindezek az elemek közöttünk könnyen tönkretehetik a nagy győzelmet, amit nyerni fogunk és átváltoztathatják a jövendő éveket olyan sivár és rut korszakká, amint amilyen a két háború közötti periódus volt. Nagyszerű arra gondolni, hogy Páris önmagára talált. De mialatt szivünk gyorsabban dobog, figyelve a kérlelhetetlen végzetet, amint Hitlert fojtogatja, helyesebb arra gondolnunk, hogy az igazi problémáink a győzelemmel fognak felmerülni és hogy gondolkodásunk intenzitását problémák nagyságához kell mérnünk. Éppen ezért, mialatt szivünk teli van szép reményekkel, gondoljunk a kérdések sorozatára, amellyel szembe kell néznünk, ha majd az Egyesült Nemzetek hadseregei bevonulnak Berlinbe és Tokióba. Nagyszerű dolog egy szabad Párisra gondolni; de még nagyszerűbb egy szabad világra gondolni. De egy ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A "Szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kel! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom izerkezetét épitjük a régi társadalom keretem belül.
