Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-23 / 1338. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 23. AHOGY ÉN LÁTOM... Írja: KRÉTH — Megint csak ott kell kezde-> nem az írásom, az eszközök fejlődésénél. Teszem ezt azért, mert amint én látom, csak eszközök és semmi más fogja úgy a fölszabadulási lehetőséget és azt a szükséges szervezetet is létrehozni, mely szervezet a tőkés termelést fogja felváltani. Ha az eszközök fejlődése elé akadályokat próbál valaki gördíteni, vagy a fejlődést helytelen irányba próbálja terelni, mindenkor ökölbe szorul a kezem. Mert bárhogy is vesszük — mérnökök, vegyészek a modern társadalom alakitói és nem a politikusok. És igy ennél az oknál fogva, csak a mérnökök és vegyészek tévedései állíthatják meg, persze egy kis időre, vagy terelhetik a fejlődést úgy a helyes, mint a helytelen irányba. Ilyen tévedésről, amit nem nevezek szándékosnak, de szükségesnek sem, igaz, hogy nem vagyok mérnök, sem pedig vegyész, de azt hiszem, hogy az én meglátásom és a bírálatom nem egy ügyetlen ráfogás, hanem tény. Többször számoltam be ezeír rovat keretében az olvasóinknak azokról az újításokról, ámely a gumitermelést jobbá és gazdaságosabbá tette. Én azok közé tartozók, akik az újításokat a termelő eszközökben szívesen fogadja, tudva azt, hogy egyszer el kell jönni annak az időnek, hogy úgy az eszköz újítóját, mint a kezelőjét észhez téríti a gazdasági igazságtalanság és szervezkedéshez fognak. Most pedig rátérek a tárgyam lényegére. De mielőtt ezt megtenném, előre kell bocsájta- nom, hogy a bírálatom nem oknélküli, sem pedig a marasztaló ítéletem és nem is akarok senkit ezzel az írásommal kileckéztetni, mert nem értek hozzá, mert mint mondottam fentebb nem vagyok technikus és csak a puszta tényeket regisztrálom és tudomásul adom azoknak, akik oly sokat gondolnak magukról, hogy nem egészen úgy van, hogy csak ők és egyszerű munkás nem ért a felmerülő problémák megoldásához. Ha jól emlékszem a Bérmunkás karácsony utáni számában tettem említést valami technikai újításokról, amit a technikusok eszközöltek a karácsony ünnepi munkaszünet alatt. Az akkor említett újítás nem vált be, dacára a sok javításnak. Amit azóta végeztek még ma sem képesek a kívánt mennyiségű anyagot kiadni. Az országos értekezlet utáni számban emlékeztem meg azokról a szenzációs felfedezésekről, melyeket a vegyészek oly sikerrel végeztek a synthetic gumi keverés terén, amely ha alkalmazva lesz, ami meg fog történni, a keverést teljesen feleslegessé teszi és tonfalától. Ugyanekkor a hat ifjút leszállították egy teherautóról és a póznákhoz kötözték őket, anélkül, hogy szemüket bekötötték volna. Grenoble népe megmutatta ma, hogy bosszút akar állni az árulókon. Victor M. Bienstock mégis mit látunk, mielőtt a fdhtiek megtörténtek, vagy a nyilvánosságra jutott, a tervező mérnökök egy építésbe fogtak, amelyben a keverő malmok olyan egymásmelettiségbe lesznek elhelyezve, mely az anyagszállítást kiküszöbölné. Amikor a malmokra még csak rövid időre van szükség. Ezt nem én mondom, de ők igy állítják, hogy a B. F. Goodrich gyár nem mondható modern gyárnak, mert az építési beosztása nélkülöz minden olyant, ami tökéletessé tenné. Az ő állításuk szerint a gyár össze van tákol- | va és mégis nemhogy teljesen I uj gyárat építenének amelyre I rá lehetne mondani, hogy up to date, tovább tákolnak és foltozgatnak. Emlékszem egy esetre nem is olyan régen, hogy a mérnökök oly technikai újításokkal kísérleteztek, amely a gumi letörést meggyorsította volna, ugyan akkor a vegyészek abban az irányban végeztek kísérletezést, amely a letörést tette volna feleslegessé. Ilyen és ehhez hasonló ügyetlen elgondolásokat próbálnak gyakorlatba ültetni, ami felett még a legegyszerűbb munkás is, ha nem is bosszankodik, de jót mulat rajta. Talán lesznek akik ezek olvasása után felteszik majd önmaguknak azt a kérdést: miért fájón nekünk azon a fejünk, hogy a mérnökök és vegyészek oly ügyetlenül dolgoznak? így legalább van munka, a társulatnak meg van pénze elég, had költse, úgy se tudja elkölteni másra. Ez igaz, de itt szorul a kezem ökölbe, mert nem is erről van itt szó. Többször lett szóvá téve a haladottabb munkások összejövetelein, hogy a szellemi munkások miért nem csatlakoznak le azon munkás csoportokhoz, amelyek a bérrendszer megszüntetéséért vívnak harcot? A válasz azokon az összejöveteleken lett többször megemlítve, amely összejöveteleket ők a mérnökök és vegyészek szoktak lerendezni. Az ilyen összejövetelen nem csak mérnökök és vegyészek, akik jelen vannak (ők vannak ott a legkevesebben) hanem úgy a haladottabb munkások, mint a jobb gondolkozásra képes polgárok. Én, a sorok írója is több ilyen gyűléseken vettem részt és úgy hiszem velem együtt a lapunk olvasói közül többen is, ahol az előadó nem egyszer tette azt a kijelentést, hogy közönséges munkás, nem rendelkezik azon technikai, műszaki és üzemvezetési ismeretekkel, amelyek szükségesek úgy az üzemek, mint a társadalom irányításához. Mondjuk, hogy ez igy van, de — és itt újra a kéz ökölbe szorul, — miért nem lettek azok az üzemvezetési ismeretek eddig gyakorolva? Miért a huza-vona, miért a szabotálás ? De hangzottak el még más kijelentések is ezeken az összejöveteleken. Például: A rajztermek szekrényeiben olyan tökéletes termelőeszközökről vannak tervek elraktározva, hogy ha azokat elkészítenék és üzembe állítanák, az emberi munkaerőt tenné teljesen feleslegessé. Ha ez igy van, miért a foltozgatás? Miért a fékezés? Mi, ipari unionisták mindég és mindenkor munkástársainknak tekintünk minden műszaki embert, a technokratákat és elismeréssel adóztunk azokért a munkálkodásokért, amit tettek az emberiség jólétéért és boldogságáért. Tudjuk, hogy ők az emberi társadalom zászlóvivői. Tudjuk azt, hogy megvannak azok a műszaki ismereteik, de tudjuk azt is, hogy a tőkés rendszer erkölcseinek és szabályainak «ppen olyan odaadó tisztelőik, mint a lenézett, semminek sem tekintett fizikai munkás, aki szintén nem tud, vhgy nem akar a tőkés termelési rendszer UJ I.W.W. LAP (gb.) Az Industrial Workers of the World szervezethez tartózd Metal and Machinery Workers Industrial Union No. 440, clevelandi osztálya “The Metal Worker” cim alatt, tagjai számára uj havilapot indított, amelynek első száma szeptember elsején jelent meg. Hogy miért van szükség erre a lapra, — sőt az ily lapok egész sorozatára, azt a lap első oldalán igy indokolja meg George Dobrich, a General Organization Committee elnöke: “Miután a legtöbb újság határozottan a tőkések érdekeit szolgálja, úgy véljük, hogy szükség van olyan lapra is, amely a másik oldalt, a munkásokat szolgálja és az ő nézetüknek ad kifejezést.” Az első szám egy része a szervezetnek Labor Day alkalmával tartott piknikjével foglalkozik s inkább csak bejelenti, hogy milyen irányú cikkeket fognak hozni a jövő számokban. Mindazonáltal hoztak egy igen figyelemre méltó vezércikket, a hazatérő katonákra vonatkozólag. A szervezeti ügyeken kívül érdekes és a munkásságot általában érdeklő egyéb cikkeket is találunk a kis lapocskában, mint például a társadalmi kérdésekkel foglalkozó egynéhány könyv rövid ismertetése. De mindenek fölött érdekesek és jók a szatirikus vicceik, amiket azonban nyelvi nehézségek miatt csaknem teljesen lehetetlen más nyelven visszaadni. Azonban mégis itt adunk egyet mutatóul: “Efficiency expert” nevet adtak annak, aki náladnál kevesebbet ért ugyan a szakmádhoz, de azért több fizetést adnak neki, mint neked, hogy mondja meg miként tudnád végezni a munkádat még a legjóbbnál is jobban, holott akkor csinálod a munkádat jól, ha nem úgy csinálod, mint ahogyan ő mondja. A MEGNAGYOBBODOTT __ “HARC” (gb.) A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének New York városban megjelenő hetilapja, a “Harc”, elérkezett harmadik születésnapjához, méghozzá megnövekedve, nemcsak megduplázott és meg- nagyitott oldalszámokkal, hanem ami annál sokkal fontosabb s amit örömmel regisztrálunk, TEKINTÉLYBEN IS. béklyóitól szabadulni és itt válunk eggyé. Addig mig a munkaerőt mint árut veszik, legyen az műszaki vagy fizikai, bérrabszolgák vagyunk. Nem tesz semmi megkülönböztetést az áru árának a nagysága, sem pedig a minősége észszerű elgondolásban, csak az elbizakodottság tesz megkülönböztetést. Munkások vagyunk és egy a vágyunk, az pedig a bérrendszer alól való felszabadulás. A fölszabadulási lehetőség a gépben rejlik, ha megvannak a tervek, el kell készíteni a gépeket. Had pusztuljon a tőkés rendszer és jöjjön a fölszabadulás. I Örömmel regisztráljuk dacára annak, hogy nem tartozunk a “Harc” köré csoportosult po- I litikai csoporthoz, — sőt egyetlen politikai csoporthoz sem, de mindazonáltal örömmel látjuk annak a valóban nagyon kevés, — még a féltucaton is alul maradó amerikai magyar újságnak a növekedését, amelyikre a TISZTESSÉGES jelzőt kimondhatjuk'. Bizony, nagyon sajnálatos tény, hogy Amerika 52 magyar nyelvű újságja között csak mint fehér hollót találhatunk egyet-egyet, amelyik nem adta el magát testestől-lelkestől a Horthy-Hitler által képviselt rákfenének, amelyet hol mint “magyar fehér terror”, hol pedig a fasizmus és nácizmus nevek alatt hallottunk említeni. Megírtuk már egyszer s fen- tartjuk továbbra is, hogy amikor azokkal az amerikai magyar újságokkal foglalkozunk, erős fertőtelenitő szappannal kell megmosni a kezeinket. Azért örülünk tehát, hogy megrősödött az az újság, melynek célja, mint azt Vámbéry Rusztem a vezető cikkben Írja: “érvekkel, a szó és a toll fegyvereivel ellensúlyozni a Horthy kormányzatnak nemzetgyilkos propagandáját”. És miután tudjuk, hogy ezt a gaz Horthy propagandát milyen jellem télén emberek terjesztik itt, Amerikában, a dupla hazafiság jelmezébe búj via, valóban harcias lapra volt szükség, hogy a rájuk zuduló támadásokat visszaverjék. Ez a lap a “Harc” és éppen azért örülünk a megerősödésének, mert ez egyben a népcsaló, népbolonditó magyar újságok vereségét is jelenti. Ez a megnagyobbodott, 8 oldalra terjedő szám a Vámbéry harcias vezető cikkén kívül számos értékes Írást taltalmaz, amelyek közül ki kell emelnünk néhai Fényes Lászlónak Horthy Miklósról irt cikkét. A “Harc” jelzése szerint ez a cikk Fényes Lászlónak az utolsó írása. Fényes ebben a cikkben is, mint egész életében, az IGAZSÁGOT igyekszik felderíteni. Noha már a mi lapunkban is adtunk megfelelő képet a kegyelmes lovas tengerészről, mégis Fényes László cikkét lapunk egyik közeli számában átvesszük, mert sok olyan adat van benne, amit a mi olvasóink még nem ismernek. A “Harc” ezen számát egyébiránt még Ignotus érdekes cikke, Faludi György két verse, LAPSZEMLE
