Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-16 / 1337. szám
1944. szeptember 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal "Megraboltak" (Vi.) Mint a General Motors! munkása, méltán mondhatom a fenti szót. Az egész világra ki-j terjedő General Motorsról még azt is kell tudni, hogy a Lafayette vizsgáló bizottság szerint, azon korporációk közé tartozik, mely igen nagy összegeket költött fegyver és mérges gázokra, mellyel a szervezkedni akaró munkásokat verték le éveken keresztül. Valamint azt is kell tudni, hogy úgy Knudson, mint Sloan és minden nagy General Motors tisztviselő, de leginkább azt kontroláló Du Pont család teljes szivvel-lélekkel a fasizta vezérek mellett volt és azokat dicsérte és üzleti szerződéseket kötöttek velük. Sőt a Du Pont még ma is nagyon szoros ösz- szeköttetésben áll a náci vegyészeti ipar karteljával. Mindezt megismerve, még azt is tudni kell, hogy ez a General Motors a három háborús év alatt 53 millió dollárt költött az adófizetők pénzéből, hogy a munkások elleni hadjáratban, hirdetésekkel, rádió szónokokkal arra bírja a közönséget és katonaságot, hogy a munkásság ellen forduljanak. Valamint, hogy horribilis nagy háborús hasznukat és csalásaikat eltakarják és a General Motorst dicsérő himnuszokat énekeljenek. Mind-e mellett, azt is tudni illik, hogy a General Motors legnagyobb részvényese, kontrolt gyakorló család, a DuPont, akik nem csak a General Motorson keresztül, hanem a lőpor és más vegyiszereten keresztül, fel nem mérhetcr hasznot csinál ezen háborúból és csináltak a háború előtt a nácikkal kötött szerződéseken keresztül, Mind e mellett az adópénzből mostan is, mint az első világháború alatt, óriási nagy gyárakat építettek a részükre és szereltek fel. Csak a General Motors hasznából, a DuPont család 1943- ban 60,691,760 dollárt vett ki és 1938 és 1943 között 289,919,- 550 dollár tiszta hasznot csak ezen General Motors korporációtól. De a hasznok legnagyobb részét, a teljesen uralt lőpor és más vegyiszerek után kapja és a jó keresztény család, a halálgyárak tulajdonosai és a fasiz- ták hü támogatói. Ez a General Motors az 1936- tól 1939-ig terjedő években átlag hasznot 224,557.000 dollárt csináltak, amig 1943-as évben 437,339,000 dollárt az adólefogása előtt. Ámbár azon sírnak, hogy sok adót lefognak tőlük, igy a tiszta haszon az adó lefizetés után csak 3 millió dollárral volt több mint 1943-ban, de ugyan akkor ezen visszatartott adókban benne van 156,800.000 dollár melyet nekik visszafizetnek ha az évi haszon a 220 millió dolláron alul maradna. Ez azt is jelenti, hogy ha a General Motors sztrájkba kényszeríti a munkásokat és a haszon alulmaradna is, nem veszítenek semmit, mert ezen nagy összegből a kormány pótolja őket, vagyis a 220 millió dolláros haszon biztosítva lesz nekik akkor is, ha három vagy négyhónapos sztrájk miatt azt nem is keresnék meg. Engem és a többi General Motors munkásokat kétféle képen megraboltak, mint termelőt és adófizetőt, mert mind ezen nagy haszon mellett, több mint 120 millió dollárt értékelő ipartelepeket és gépeket adtak a General Motorsnak az adópénzből. És ez a tény, hogy ilyen nagy hasznokat csinálnak és most ennek egyrészével azért harcolnak, hogy a korporációs adókat törüljék el és csak a jövedelmi adókat szedjék be és még azt emeljék. Ez mutatja, hogy nem lesz itten béke, ha a háborúnak vége is lesz Európában, mert ezen még jobban meggazdagodott családok, korporációk, olyan helyzetbe jutottak, hogy minden, az újságokat, rádió szónokokat, képviselőket megtudnak vásárolni és a nép ellen felhasználni. A BŰNÖSÖK LAK0LNI FOGNAK STOCKHOLM (ONA) — A svéd kormányhoz beadvány érkezett az acélmunkások nemzeti szakszervezetétől, arra kérve a kormányt, hogy tagadja meg a menedékjogot a háború bűnöseitől, akik Svédországba akarnának jönni. A felszabadított Lengyelország Lublin városból amerikai és angol újságírók meglátogattak a közeli Majdanek “halál gyárat”. Az újságírók nem messze Lublintól, hullámos mezőkön, nagy, szeges dróttal kerített telepet találtak. A telep hátsó részében hat cement kamrát építettek a németek, amelyekben karbon monoxide, vagy ciángázzal ölték meg az áldozatokat, akiknek testeit aztán több nyílt égetőben égettek el. Az égetők körül csontmaradványokon kívül nagy halom ember hamvakat láttak az újságírók. A lengyelek szerint körülbelül 600,000 embert végeztek ki ebben a halálgyárban a három év alatt. Az áldozatok 22 nem- zethöz tartoztak, nők, gyerekek, aggok, fiatalok keverten. Jelenleg ezen a területen már egy ideiglenes lengyel hatóság működik. Ennek a hatósági közegnek teljes szabad kezet adtak az oroszok, kivéve a katonai ügyeket közelről érintő dolgokban. A buvhelyekről előjött lengyel fiatalság csatlakozik az ujjonnan alakított lengyel hadsereghez és gyors kiképzés alá kerülnek, hogy mihamarább résztvehessenek a frontharcokban. Lublinban a halálgyárban elkövetett atrocitások miatt máris a lengyel-orosz bíróság elé állítottak három egyént, — két német S.S. katonatisztet és egy lengyel renegátat, aki segített nekik. A vádlottak azzal védekeznek, hogy ők csak a felülről jövő parancsot hajtották végre. Ugylátszik a harmadik amerikai hadseregben nagyon sok hobo lehet, mert nem igen tudnak egy helyen maradni sokáig.. Az amerikai repülők egy japán hajót elsüllyesztettek, mely a partok mellett bujkált. Ugylátszik az is szeretett volna az erdőbe menekülni. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? I TARCA | A HIT Irta: Farkas Antal (Folytatás) — No ne adjon nekem segítséget — válaszolt boszusan Farkas Mihály — akkor, ha előbb ilyen csúffá tesz. Először leszed rólam mindent, azután, ha keserves kapargatásommal megint szerzek valamit, akkor azt mondják, hogy megsegített az isten? Az olyan sigetségtől ugyan nem hízik meg az ember. — Ej, ej, szomszéd, hát ilyen gyönge lábon van a hite ? Bizony ezt nem gondoltam volna. Node azért megértem; kárvallott ember gondolkozása nem esik számításba. — Hát iszen a szomszéd csak higyje! Jól teszi, ha hisz benne! Nincs is oka rá, hogy megtagadja; nem vitte lé házate- tejét a szél. Ennyire vitte Farkas Mihályt a szerencsétlenség. Hitetlenné lett. s minél inkább erősödött benne a tagadás, annál jobban érezte magát. Mert azért bensőjében mégis csak hitte ám az istent, hanem külsőleg egyre tagadta. Visszatorlás akart ez lenni a háza tetejéért. Gondolta: ha te úgy, én is úgy! Ahány ismerős elment a ház előtt, mind bekiáltotta a maga sajnálkozását. Olyan obiigát [ sajnálkozás ez. Sértés volna a] kárvallottra, ha ismerőse kö-! zömbösen venné tudomásul a1 szomorú esetet. Farkas Mihály a sajnálkozásokat szívesen vette, már csak azért is, niert még jobban elkeseredett rajtuk s még nagyobb oka volt a hitetlenkedésre. De azért, hogy, hogy nem idők múltán a háztető mégis megcsinálódott. Még jobb lett, mint azelőtt volt. Nem csak a szélhordta helyen javították ki, hanem bedugdosták mindenütt. Egészen újnak látszott az a ház. Az asszony a falát is hozzámeszelte s bizony most már ugyancsak belekapaszkodhatott volna imilyen-amolyan kis vi- harocska, nagyon kétséges az, hogy birt volna-e vele. Mikor minden rendben volt, a nagy eperfa alatti ebédelés közben azt mondja az asszony: — Lám, csak nincsen olyan kár, aminek haszna ne legyen. Elvitte a szél a házunk tetejét, de mit nyert vele? Csináltunk helyébe különbet. A férj egyideig szótlanul kanalazta a bablevest, majd féltenyerével letörülve bajuszát odavetette : — Az ám, csakhogy annak egy bibije van! Takarékbeliek lettünk. Számon köll már tartanunk nekünk is a féléveket, mert akkor van a kamatfizetés ideje. — Hát aztán mi van abban? — válaszolt büszkén a feleség. — Nem hallotta kend, hogy a jegyzőnek minden hónapra esik egy törlesztés? Pedig az úri nép, még se szégyenli. — Nem is a szégyenről van szó éppen csak. Node majd elcsináljuk azt valahogy, ugy-e anyjuk? Arcza derült volt, mint akinek szive telve van reménykedéssel és bizalommal. Nem tudta ugyan bizonyosan, hogy mibe, de újra hitt. — Az asszony örömmel tapasztalta ezt, mert ő maga, kivált ha kevés baja volt, nagy istenfélelemben élt. Igyekezett férjét is megerősíteni a hitben. — Azért is nem köll mindjárt úgy elkeseredni. Kend a múltkor már még az istent se akarta hinni. No, nem kell azt olyan komolyan gondolni. El voltam keseredve. Olyankor sok mindent mond az ember, aminek nem is ura. Valami félesztendeig teljes nyugalomban éltek. Sőt gyarapodtak is, már amennyire félév alatt lehet gyarapodni. Mivel nem messzire esett a főváros, csirkéket neveltek nagy számban. Olyan korán hozzáfogott az asszony a költetéshez, hogy márcziusi csirkéik is voltak. Az ágyak alja. telisdedteli volt nyomkodva rostakérgekkel, melyek mindegyikében egy-egy kotló kuporgott a neki kiosztott | husz-hus«onöt tojáson. Egész j nyáron olyan nyüzsgő csirke 1 élet volt ott az udvaron, hogy gyönyörűség volt nézni. A mai keléstől kezdve egészen az anyányi szárnyas jószágig, meg lehetett ott találni minden rendű, rangú és életkorú csirkét. Szép hasznot láttak belőle éven át. Lehet mondani, hogy ez volt a fő jövedelmi forrásuk. A csirkék hozták meg a házcsi- náltatás árát is. Nagyon jámbor és hasznos állatok voltak. Azonban mindennek van árnyékos oldala. Farkasék öröme is egyszerre csak megint bura változott. Az első szomszéd saját füleivel győződött meg, hogy Farkas Mihályéknak nagy bajuk lehet. Valami rudasfáért sétált át hozzájuk. Régen nem volt a háztetejét igy élőről még nem is látta. Vizsgálgatva ballagott befelé. Éppen csirke-kolera volt Vagy harmincz anyányit haji- gáltak már be az emésztőbe. Úgy döglöttek azok, mintha parancsszóra csinálták volna. A szomszéd a háztetején gyönyörrel legeltetve szemeit szólt oda az eléje ballagó Farkas Mihálynak, a csinos házra mutatva: — No szomszéd; ugy-e hogy van isten!? — Dehogy van, dehogy van! — Telelte elkeseredetten a gazda. — Az éjjel is kilencz csirke adta ki a szuszt. A városban szót se tettek volna egy forintért páronként.
