Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-09 / 1336. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. szeptember 9. DIALEKTIKA Irta: LAJER JÓZSEF (A jelen világháború előkészítésének idején, a már tuságo- san izgalmas 1937-ben, “Dialektika” címmel egy kis füzet látott napvilágot Budapesten. A szerzője és kiadója Lajer József, aki ezt a nagyon elvont tárgyat népszerű módon, könnyen érthetővé teszi. A “Dialektika” eredetileg a gondolkodásnak, okoskodásnak és vitatkozásnak bizonyos módját jelentette. Később azonban Kant és Hegel bölcsészek már tágabb értelmet adtak neki. Marx Károly még tovább fejlesztette ezt az irányt úgy, hogy ő utána már “dialektika” az emberi társadalmi fejlődés törvényeinek összességévé lett. E kis füzet gondos tanulmányozása nemcsak a társadalmi rendszerek törvényszerű változásait teszik értehtővé számunkra, de napjaink jelszavait is, úgy a reakciósakat, mint a radikális irányt jelzőket, könnyebben tudjuk megérteni és értékelni — Szerk.) (Folytatás) f”----------------------------------------A HIT Irta: Farkas Antal A jelenségek változásai oly mértékben folynak szemünk előtt, ami kétségbevonhatatlanná teszi ezt a tényt. A változás okait a tudománynak meg kell magyaráznia és vizsgálódásunk során azt látjuk, hogy a változást a jelenségekben rejlő ellentétek okozzák. Az egységben lévő ellentétek egymás kiküszöbölésére törnek és e küzdelem eredményezi a változást. A változás szükségszerűen ellentétességet jelent, mert ami megváltozott, az már nem azonos azzal, ami volt. De ezalatt is, mig változik, csak az ellentéte lehet az, ami változtatja. Ami változik, az már szükségszerűen nem lehet azonos előbbi állapotával.* És mivel nem azonos, csak ellentétes lehet. A változás pedig állandó, s igy szükségszerűen, ha az ellentétek kiküszöbölődnek is, más formában újra föltámadnak és a már megváltozott egységet tovább változtatják. Ilyképpen, az egységek mindig önmagukkal ellentétes állapotban léteznek. Viszont, amint már láttuk, az egység ellentétei átmennek egymásba és ugyanannak a dolognak két végpontját jelentik. Ennélfogva az ellentétek az egységet nemcsak önmagával ellentétessé, hanem ugyanakkor önmagával azonossá is teszik. A dialektika tehát nemcsak ellentétessé teszi a dolgokat, hanem az ellentéteket azonossá is hagyja válni. Az ellentétek küzdelmében az ellentétek átmennek egymásba, föloldódnak egymásban, aminek következmé- nyekép létrejön a szintézis. Másszóval, a küzdelemben kiegyenlítődnek és eggyé olvadnak az ellentétek, amiáltal ösz- szetettebb és magasabbrendü egységgé szintétizálódnak. így az ellentétek azonosulnak, egymásba olvadva kiküszöbölődnek majd megváltozottan magasabbrendü alapon továbbfolytatódnak uj szintézis felé. Ez a fejlődés folyamata. Az egység ellentéteinek és az ellentétek azonosságának fölismerése a dialektikus gondolkozás legfontosabb követelménye. A dialektikus mozgás eredménye — a szintézis — kialakulása után éppen úgy ellentétes és azonos lesz önmagával, csak persze magasabbrendü alapon, mint szintézisre jutását megelőző állapotában. Ugyanis, a szintézis kialakulásakor már tézissé is vált. Az ellentétek azonosságát ezért a dialektikus mozgás eredményein, a szintézisek példáin szemlélhetjük legjobban. Vegyünk egy példát a proletáriá- tus osztályharcából. Az osztályharc eredményei az első pillanatban kétségtelenül úgy tűnnek föl, mintha csak a proletá- riátus javát szolgálnák. Figyelmesebb vizsgálatnál azonban mit látunk? A proltáriátus osztályharcának eredményei igen gyakran kielégítik — bizonyos módon — a burzsoázia érdekeit is. Miért? Mert a proletáriátust az eredmények sokszor megalkuvóvá, opportunistává teszik (angol munkásmozgalom, munkásarisztokráciák, stb.). Ugyanakkor pedig az eredmények igazi értéke nemcsak az életnívó emelkedésében, hanem legfőké- pen az öntudat és a harckészség fokozásában rejlik. A proletár osztályharc eredményei ilyképpen a burzsoá érdekek veszélyeztetése mellett, magának a burzsoáziának érdekeit is szolgálják, ha az elért eredmények következtében a proletáriátus megfeledkezik a végcélról — a szocializmusról. Az életnívó fel- emelkedése, a munkaidő rövidítése — ugyanekkor — előfeltétele a proletáriátus szellemi és erkölcsi fejlődésének, sőt enélkül politikai iskolázottságra sem tehet szert. Amennyiben a napi eredmények a proletáriátus forradalmi harckészségét fokozzák, úgy lépcsőfokok a szocializmus felé vezető utón és éppen ezért, magát a szocializmust is jelentik. Ha a napi eredmények emeltyűk a szocializmus megvalósításához, úgy abban föloldódnak a megvalósításának láncszemeit képezik, vagyis a napi érdekek és a szocializmus azonosságát, egységét teszik kétségtelenné. Ha azonban az eredmények az osztályharc ellapositásához, a proletáriátus megalkuvásához vezetnek, úgy a napi eredmény és a szocializmus nem képez dialektikus egységet, hanem a burzsoázia a proletáriátusnak nyújtott morzsákkal a szocializmus megvalósítását esetleg jelentős időre elodázta. Itt a proletár eredmények burzsoá érdeket is szolgálnak és igy az ellentétek azonosságának, sajnos, ilyen szomorú bizonyítékai is vannak. A munkásmozgalomban a napi eredmények és a szocializmus szintéziesre hozása a legfontosabb és legnehezebb föladatok egyike. Lényegileg a burzsoázia és a proletáriátus ellentéteinek azonosságát kell itt külön harc vívásával megszüntetni. Ez a proletáriátusnak, mint osztálynak, mint egységnek a dialektikáját jelenti. (Folytatjuk) Mikor Farkas Mihály házát a 1 múlt nyáron a szélvihar kikezd- 1 te s a nádból vagy ötven kvad- rátnyit a szél elhordott, a sze- - rencsétlen kárvallott arra fa- i kadt, hogy nincs isten. Erre az i eredményre a vaslogika vezette. ; Tudniillik igy gondolkozott: az i isten vagy okos, vagy nem is- í ten. Már pedig egy okos lény, még ha ember volna is az illető, i ha már a házak közé dirigálja is a vihart, de nem szabadítja : neki egyenesen a legszegényebb ember házatetejének. Pedig úgy történt. A megsebesített ház állott leggyöngébb lábon a faluban s ime mégis abban köllött fölakadni a viharnak. Van pedig ám ott még elég ház ; szebb is, ámbitusosabb is, nagyobb is a Farkas Mihályé- nál. Csakhogy azok gazdag emberekéi. Úgy látszik, a teremtés ura is csak a koldussal mer kikötni. Éjnek idején történt a baj. Reggelre, hogy kiment az asz- szony az udvarra, először el se tudta találni, hogyan került oda a sok nádtörmelék. De csakhamar rátalált az okra. Nagy fejcsóválva sietett be a házba, miközben szivét tiz körömmel marta a keserűség, megbotrán- kozó hangon szólott oda az urának: — Gyüjjék kend ki már no! Micsoda istentelenség volt az éjszaka. Kaparhatunk megint, mire azt a lyukat bedugjuk! A férj éppen valami fácskát farigcsált az asztal mellett, hogy kapatisztitót formáljon belőle. A korai perpatvarra megállóit kezében a kés, szinte csudálkozva bámult az asszonyra, olyformát gondolva: mi a mennykő lelhette ilyen korán? Majd mikor szóhoz jutott tettetett nyugalommal dörmögte az asszonynak vissza: — No csak ne essél kétségbe! Nem történhetett olyan nagy baj; látom megvagyunk mindnyáján. Se a föld nem sülyedt el alattunk, sem a ház nem szökött el a fejünk fölül. — Nem-e? Kerüljön kend csak kivül, aztán nézze meg a házat, — mondta vissza a feleség, fájdalmas büszkeséggel, hogy a kárt ő födözte föl előbb. Bizony megvakarta a fejét Farkas Mihály, hogy meglátta a sok nádat az udvaron. A háztetején a szarufák kopaszon bámultak az ég felé. S miután éppen a gerinczen történt a veszedelem, a kémény is megnyúlt kínjában. Olyan formának látszott, mint házégés idején szokott, csak éppen, hogy ‘ nem volt végig fekete a külseje a koromtól. [ Hogy az ellentét még na- , gyobb legyen, gyönyörű szép ’ tavaszi reggel volt. Alig emel- . kedett föl a nap pár lépésnyire, " olyan melegen sütött lefelé, . hogy szinte ropogott a nádtör- ! melék. Pedig nagy gúny ilyen- ' kor a szép idő. Farkas Mihály nem is látott ebben csúfolódásnál egyebet. Nézte hosszan, sokáig a megbolygatott tetőt. Találgatta, hogyan jöhetett a vihar. Milyen volt az iránya és hogy boszorkányszél volt-e, vagy pedig amolyan rendes, természetes förgeteg. A felesége verte föl mély gondolataiból. — Mit számitgat kend rajta? Nem lesz az már másképpen úgy sem! Jobb lesz, ha a törmeléket összeszedi, abból még lehet valamit csinálni, ha másra nem, hát jó lesz tűzre. — Tűzre, hagyta rá a gazda — úgy, úgy ; mire is lenne jó másra? Aki szegény, annak mindene tűzre való, még a saját csontjai is. Csak emésztené is már el a tűz mindent, de egyszerre, úgy, mintha nem is lettünk volna! Úgyis hiába vagyunk. Előkereste a gereblyét meg a favillát s a szemetet kezdte ösz- szetakaritani. Közben káromolta az istent, azaz hogy azt mondta róla: nincs. Ez az egy szerencsétlenség jobban meggyőzte róla, mintha ezer könyvet elolvasott volna. Az ismerősök elmenve a ház előtt, meg-megállottak s az alacsony kapura rákönyökölve bekiabáltak az udvarra, — Mi történt, szomszéd? — Ne is kérdezze, hiszen láthatja! Útjában voltam, aztán nekiesett a házamnak, lesodorta a tetejét. Az is bolond, aki hiszi; én ugyan egészen sohase hittem, most meg már tökéletesen tisztában vagyok vele. Hát illik ilyet tenni? — Ugyan-ugyan, szomszéd, a kára nagy, de hát azért még sem kell annyira elrugaszkodni; aki elrontotta, majd helyre is hozza az . — Helyre ám — én magam. — Node a segítség, szomszéd a segítség nélkül bizony maga sem menne semmire. (Folytatjuk) Konvenciós képek (Folytatás a 3-ik oldalról) piszkolódni, fecsegni, mint komoly öntudatos emberekkel vitába szállni. Sokkal egyszerűbb egy pontokba szedett beadványt küldeni, amelyről az értekezlet egyhangúlag azt állapította meg, hogy az első betűtől az utolsóig hazugság. Az értekezlet egyhangúlag, helyeslőleg vette tudomásul azt, hogy a Bérmunkás irányvonala tiszta forradalmi irány volt és ugyan ezt a vonalat jelölte ki a következő évre is azzal a hozzáadással, hogy ettől a vonaltól semmiféle oppozició el ne térítse. Mi meg vagyunk győződve arról, hogy az uj lapbizottságot nem kell kényszeríteni a*ra, hogy ezt a vonalat betartsa. A kis izgalom, amelyet ezek a gyerekes kis hazugságok kiváltottak, nagyon jól hatott az étvágyra és azt kellően ki is elégítették a munkástársnők, akik háromszor készítettek elsőrangú ellátást az éhes delegátusoknak, akik jó étvággyal fogyasztották el. Szeretet, barátság és a lap iránti nagyfokú odaadás jellemezte az értekezletet, amely a jól végzett munka tudatában oszlott szét, abban a meggyőződésben, hogy a jövő évben sokkal kedvezőbb körülmények között fogunk összejönni. K. E.
