Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-09-02 / 1335. szám
1944. szeptember 2. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------AMERIKAI “FÉREG” FASIZTÁK E rovatban már számos esetben foglalkoztam az amerikai fasizták vezéreivel. Azt is mondhatnám, hogy az amerikai munkásság ellenségeivel, mert ma már nyilvánvaló, hogy az amerikai benszülött fasizták éppen annyira munkásellenesek, antiszemiták és minden tekintetben jellemtelen egyének, mint európai kollégáik, noha jórészük megtagadja azokat, sőt akad közöttük még olyan is, aki ma már Hitler felé is MERI öl- tögetni a nyelvét. Hogy a rovat olvasói köny- nyebb áttekintést nyerjenek a “native” (benszülött) fasiztá- ink fölött, annakidején megkíséreltem osztályozásukat és hat csoportba osztottam őket. Az első csoportba vettem az igazi nagytőkéseket, mint például a DuPontokat, Pews-okat, Gird- lert, Sloant, stb. szóval az úgynevezett “big shot”-okat, akik milliókat, esetleg billiókat harácsolnak és igy természetes, hogy védik a profitért való termelési rendszert, amely nekik ezt a rendkívüli kiváltságokat nyújtja. A második csoportba soroltam az “újság királyokat” mint például Hearst, McCormick, Patterson, Roy Howard, De Witt Wallace, Henry Luce, stb. Ezek is mind milliomosok és igy természetes, hogy védelmezik a profit rendszert és támadják azokat, akik rámutatnak a magánvállalkozás sötét oldalaira. A harmadik csoportot a már beérkezett, tehát nagy tekintélyű politikusok alkotják. Ezek a szenátusból, a kongresszus alsó házából, esetleg valamelyik kormányzó székből, vagy más magas állású tisztségből igyekeznek megnyirbálni azt a demokráciát, amelynek fentartá- sára felesküdtek. A negyedik, csoportba a hirdető ügynökségeket soroltam. Ezeknek a száma jóval nagyobb, mint a laikus ember képzelné. És a befolyásuk is igen nagy, mert a hirdetések révén kontrolálják nemcsak az újságokat, hanem a rádiót is. Az ötödik csoportot a mindenre kapható újságírók, rádió komentátorok, stb. képezik. Ezekkel kapcsolatban a tisztességes ember rendesen a “prostituált” jelzőt használja. TERROR CSAPATOK A hatodik csoportba tartozókat “hoodlum” fasiztáknak nevezik. Ideszámítják azon jellemtelen senkiházi alakokat, akik igazi náci módra, uccai verekedésekkel, lincselésekkel és hasonló terrorisztikus módszerek hirdetésével kerültek felszínre. Egyiknek az antiszemitizmus, másiknak az unionok elleni izgatás a speciálitása. De az is valószínű, hogy fasizta voltukat csak a pénzszerzésre akarják felhasználni. Ha a demokrácia jobban megfizetné őket, akkor annak lennének a terror legényei, mert ezekből az emberekből kiveszett minden erkölcsi alap, noha még papok is vannak közöttük. George Seldes, kiváló ujságiró, akinél a native amerikai fas- lztáknak aligha van jobb ismerője, VERMIN (féreg)) fasiztáknak nevezi őket. Ezek tudják azt, hogy a kiváltságaikat féltő tőkések mindig hajlandók valamilyen erőszakszervezetet készenlétben tartani, amellyel képesek fékentartani a munkásságot, esetleg letörhetik minden megmozdulásaikat. Amikor az államhatalommal teljesen rém delkeznek, ilyen terror szervezetet alkotnak íjjjnt rendőrközegek és a katonaság. Midőn azonban za állami hatalom korlátozni akarja őket, mint jelen esetben a New Deal adminisztráció, akkor már nem bíznak teljesen a rendőrségben és a katonaságban, hanem a saját felfegyverzett csapataikat szeretnék készenlétben tartani. Az ilyen fegyveres csapatok szállítására vállalkozik a “hoodlum” fasizták egyik része, másik része pedig igyekszik olyan hangulatot kelteni, amely igazolja az ilyen, szerintük hazafias csapatok életrehivását. Akik az európai eseményeket figyelemmel kisérték, jól látják, hogy a FÉREG FASIZ- TÁK a magyar ébredőket vagy a német náci S.S. csapatokat akarták utánozni. Nagyon de nagyon sokan csak nevettek rajtuk és mondották: “Itt ilyesmi nem juthat erőre!” Most azonban már tudjuk, hogy Németországban is az volt a baj, hogy nagyon sokan igy gondolkodtak. Nem vették komolyan Hitlert, csak nevettek rajta. Ma már sok, nagyon sok ember nem él, mert annak idején csak mosolygott Hitler terrorista mozgalmán. ELFOGTÁK ŐKET Nem akarom azt mondani, hogy a féreg fasizták veszedelmesebbek az első sorban felsorolt nagytőkéseknél, de az tény, hogy a munkásszervezetek aktuális szétverését, a munkások megverését, megkinzását, esetleg halomszámra való legyilko- lását a féreg fasizták végzik el, ha azért a “big shot” fasizták megfizetnek. Annyi tény, hogy az Egyesült Államok kormánya eddig a féreg fasiztákon kívül szabad garázdálkodást engedett a többieknek. Úgy látszik, hogy a New Deal adminisztráció nem tartja magát elég erősnek arra, hogy a “big shot” csoportot is kérdőre vonja, noha számosán közülük a kartelek utján és más módon is nemcsak a háború sikerét veszélyeztették, hanem még az ellenséget is segítették. A féreg csoportra azonban j rálépett Uncle Sam, ha nem is I nagyon, hogy agyontapossa őket, de legalább annyira, hogy egyenlőre ártalmatlanokká tette. Ennek a féreg fasizta csoportnak a vezetői azon 26 alak, akik ellen “hazaárulás” címén folyik a pör már hónapok óta. Ezen a hosszú bírósági tárgyaláson igen érdekes dolgok kerültek napfényre. Azonban a kereskedelmi sajtó teljesen ignorálja ezt a port. Csak a liberális és a munkáslapok hoznak róla néha-néha valamennyi értesítést. Pedig nagyon ajánlatos volna ennek a tárgyalásnak minél szélesebb körben való ismertetése. Jó lenne, ha Amerika népe megismerné a féreg fasiztákat úgy, amint az ügyész adatai bemutatják őket a tárgyaláson. Jó lenne, ha Amerika népe nem mosolyogná le ezeket a férgeket, hanem megismerné őket, hogy annak idején tudná, hogy ellenük féregport kell alkalmazni. A WASHINGTONI TÁRGYALÁS A washingtoni tárgyaláson William Dudley Pelley szerepel a féreg fasizták vezére gyanánt. Ez a Pelley is “inges” terror csapatot szervezett. Miután a barna inget Hitler, a feketét pedig Mussolini foglalta le, Pelley “Silver Shirt” (ezüst ingü) csapatot alakított, illetőleg akart alakítani, mert a horda még csak papíron élt. A harcias férgek hiányát azonban pótolta szavakkal; számos újságot és füzetet adott ki. Az egyik hetilapjában bejelentette, hogy “Amerikában csak Pelley képviseli igazán a nemeteket és adja meg nekik a kijáró igazságot és hogy ő (Pelley) az egyetlen ember Amerikában, aki Hitlert és zsidóellenes politikáját támogatja”. A tárgyaláson bemutatott kiadványai szerint még Pearl Harbor után egy héttel is azt irta, hogy “az amerikai hadikészülődés ezt az országot a ‘kóser’ politika uszályhordozójává teszi.” A kormány kimutatása szerint, 1944-ben, négy millió mezőgazdasági munkással kevesebb dolgozik a mezőkön és mégis a termelés 47 százalékkal több mint 1918-ban volt. A Johnson Bili, mely szerint nem volna szabad a fenmaradt hadi dolgokat öt éven belül a piacra dobni, nagyszerű dolog a gyárosok részére, öt év alatt legtöbb ilyen fenmaradt dolog elrozsdásodna, elavulna, hasznavehetetlenné válna. A náci vezérek, már csak a régebbi harcokról felvett mozgóképekkel vigasztalják magukat. A most folyamatban levő békekonferencia úgy tervezi a békét, hogy minden nagyobb dologban a három nagyhatalom dönt és a kisebb ügyekben a kis nemzetek. Ha lesz ilyen kisebb ügy. A németek még mindég elég erősek a védtelen nőket, gyermekeket gyilkolni rocket bombákkal és ahol még nincsenek fegyveres ellenállások. Reméljük, hogy az a cenzúra mely szerint a katonaságtól még a polgári lapokat is elakarták tiltani, felnyitotta sok amerikai katona szemét, hogy milyen ez a szabadság, melyet részükre készítenek itthon. A bemutatott levelekből és tanuk vallomásaiból kitűnik az, hogy a vádlottak között szoros összeköttetés volt. Pelleyvel együtt paktáltak William De- atherage, Hans Diebel, Ellis 0. Jones, Edward J. Smythe, E. N. Sanctuary, Victor Bronnenstrupp és Ernest F. Elmhurst, akik mindannyian valamilyen fasizta szervezetnek voltak a vezérei. Diebel például ezt az utóiratot függesztette a Pelley- hez irt leveléhez: “Ezt a háborút csak a világ zsidósága akarja, hogy uralmukat megerősítsék.” George Detherage a Pelley- hez intézett levelében valami “J. Day” napot emlit. A burkolt célzásból kivehető, hogy “Jew Day”-t ajánlott, amikor a zsidókat ki kellene irtani. Ezt a Deatheraget egyébiránt azzal is vádolja az ügyészség, hogy a katonák között fajgyűlöletre izgató iratokat terjesztett. A kormány állítása szerint a vádlottak olyan Írásokat terjesztettek a katonák között, amelyekben azt Írták, hogy ez a háború a zsidó érdekeltségeket szolgálja s igy a katonák csak a zsidókért véreznek el. Ezen részletek mutatják azt, hogy az amerikai féreg fasizták teljesen a magyar ébredők vagy a német nácik módjára igyekeztek felszínre jutni. Noha ez eddig nem igen sikerült nekik, mégis minden tisztességes embernek kötelessége figyelni őket, hogyha újból felütik fejeiket, mint ártalmas féregre, azonnal rájuk lehessen taposni. Ne nagyon csodálkozzunk azon hogy Ham Fish, New York álladban újból jelölve lett. A mai szűkös világban úgy a ham, mint a fish nagyon kedves dolog. Legtöbb ember csak azt látta benne. Most Willkie és Wallace után, Donald Nelsont küldik a kínai politikai útvesztőbe. Mivel Szibérián keresztül kell menni, igy azt mondják a rossz nyelvek, hogy Szibériába száműzik. Még eddig azt látjuk, hogy csak a francia nép képes magát megmenteni attól a szégyentől, mely a rabságba juttatta őket. Saját vérével és dicséretes egységgel, bátorsággal harcol a nácik ellen. Ugylátszik a francia rivierá- ra leginkább náci vezéreket küldtek, akik nagyon ragaszkodnak ehez a szép helyhez. Ámbár az is meglehet, hogy nincs nekik hová hazamenni. A nácik és barátaik már csak azt remélik, hogy inkább az angol-amerikai csapatok fogságába esnek, mint a franciák vagy az oroszokéba, akiknek sok elszámolni valójuk van velük. __ \ Az amerikai reakció állandóan azt mondja még mostan is, hogy “inkább Hitler, mint a Szovjet”. JEGYEZD MEG...-----------------------Ajánlja: St. Visi.
