Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-12 / 1332. szám
1944. augusztus 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI NYOMÓS ÉRVEK Mi, akik hiszünk egy szebb, igazságosabb emberi társadalmi rendszerben és annak érdekében szóban és Írásban felvilágosító munkát végzünk, megszoktuk, hogy az embertársaink megnyerésénél érveket kell felsorakoztatnunk észménk igaza mellett. Ha a meggyőzésre kiszemelt ember értelmes és jóhiszemű, úgy az érveink, ha nem is lesznek elfogadva, de értelmes megvitatás alá kerülnek, amelyek hatása nem múlik el. De nem ritkaság az, hogy olyan bükfa fejű emberrel kerülünk össze, amelyről minden érv lepattan úgy, hogy csak az intelligenciánk tart vissza bennünket, hogy a rosszakaratú butaságra egy jó kiadós pofonnal ne válaszoljunk, az ilyen bükfa fejüeket azután óvatosan elkerüljük, miután nem hivatásunk a falra borsót hányni. őszintén mondva, ilyen falra borsó hányásnak tartottam azokat a határozati javaslatokat, amelyek Horthyt és a kormányát akarták meggyőzni arról, hogy egy millió magyar zsidónak a ghettóba zárása, tökéletes kiirtása a kengyel kivégző táborokba szállítása, vagy lassú kínzással való elpusztítása ellenkezik az emberiességgel, a keresztényi szellemmel. De ugy- látszik, hogy én mégis tévedtem, mert íme, amint az összes magyar lapok közük, Horthy a pápa közbelépésére megígérte, hogy a további deportálásokat felfüggeszti. Persze, ilyen Horthy faló vörösök mint mi, nem követjük a laptársaink meghatottságát és nem ájulunk el a pápa őszentsége iránti hálából, nem leszünk megbocsátó ellenfelei a siófoki véres tengernagynak, hanem egy kicsit megvizsgáljuk ezt a gyanús nagylelkűséget. Őszentsége nagyon el lehet foglalva, hogy csak az amerikai magyar zsidók és keresztények sürgető táviratára vette észre, hogy mi történik Mária országában, mikor már állítólag 400 ezer ^sidó megérkezett a ren- deltetesi helyére, a kivégző táborokba. Ennek a nagy tömegnek az elszállítása és részbeni kivégzése, még az e téren oly kifejlett náci technika mellett is 3-4 hónap kellett és nem valami szép dolog, hogy Krisztus földi helytartója, nem tartotta szükségesnek a közbelépést. Az igaz, hogy a csalhatatlan elődje se lépet közbe, amikor Horthy és a tiszti brigantiai ezrével ölték a magyar munkást, parasztot és a szegény zsidót, dehogy tiltakozott, sőt áldását küldte, éppen úgy mint Franconak a spanyol nép hóhérjának. Na és mi higyjünk Horthy- nak, ennek a vén hazug, bitang gyilkosnak, kinek a személyes parancsára ölték meg a brigan- tijai Somogyit, Bacsót és Cser- venkát. Ez a notórius hazug, már annak idején is tett ilyen ígéretet az angol Munkás Párt bizottságának, mikor sarokba szorították, de esze ágában sem volt ígéretét megtartani. Nem, nem a táviratok és tiltakozások hatottak őszentségé- re, vagy Horthy szőrös szivére, hogy egyszerre keresztényi szerétéiről kezd dadogni, sokkal nyomosabb érvek kellenek és voltak is, amelyek arra késztették ezt a vén bitangot, hogy legalább látszatra megszüntesse a zsidók tömeges kiirtását. Ha megakarjuk találni azt, hogy milyen érvek “győzték” meg Horthyékat, csak a térképre kell nézni. A Vörös Hadsereg mindent elsöprő offenzivája, amely már a Kárpátok szorosain készül áttörni, volt az az érv, amely. ebben a véreskezü lovas matrózban felébresztette a “keresztényi szeretetet”. Ha annak idején Horthy kollegájának Diliinger rablógyilkosnak megmondották volna, hogy odakint egy tucat géppuska várja, hogy menthesse a bőrét, tán benne is felébredt volna a ’’keresztényi szellem”. Azonban itt lehet, hogy tévedek, talán ebben az amerikai ganszterben több pátorság lett volna, mint a magyar kollégájában és még utoljára is hü maradt volna a gyilkos múltjához, nem igy Horthy, aki a fehér lován léptetett át a siófoki hullákon és leköpte azokat, most, amikor szorul a hurok a nyaka körül, vinnyog, nyöszörög, keresztényi irgalomról szaval. De a magyar nép is jól tudja, hogy a Vörös Hadsereg szuronyai rémitették meg Hirthyt és’ szeretném hinni, hogy ezeknek a szuronyoknak az előrevetett árnyékában bátorságra kap a magyar nép is és elvégzi azt a nagyszerű munkát, amelyet a részére az ezer éves magyar történelem — amely egyenlő a magyar nép ezer éves elnyomatásával — előír, a felszabatását nem csak a politikai, hanem a gazdasági elnyomatás alól is. Hóra, Kloska, Dózsa, Petőfi, 1918-19 szelleme lesz úrrá a magyar földön, amely nem fog irgalmazni, Horthy és társai “keresztényi” szellemének, hanem úgy bán el velük, ahogy tömeggyilkos népelnyomókkal el kell bánni, hogy többé ne legyen alkalmuk arra, hogy a magyar nép nyakára üljenek. A BÉRMUNKÁSÉRT Lapunk a mai nehéz helyzetben is, amikor minden újság emelte az előfizetési diját, megmaradt a régi alacsony előfizetési ráta mellett. Ezt az tette j parancsolóvá, hogy a Bérmun- ! kásnak is mint minden más nyelvi lapnak, az olvasó tábora elöregedett. Ezek az öreg munkások ha dolgoznak is a mai háborús prosperitásban, nem keresnek úgy, hogy az általános drágaság mellett elbírják a lap előfizetésének a felemlését is. A lapbizottság és az előző országos értekezletek elgondolása az volt, hogy a lapot felülfizeté- sekkel átsegítik a válságon azok az olvasók, akik jobban keresnek. Ebben a feltevésben nem is csalatkoztunk és most az Országos Értekezlet előtt nyugodtan jelentheti a lapbizottság, hogy a Bérmunkás elvi és anyagi alapja teljesen szilárd volt. A lapbizottság tudatában van annak, hogy a következő évben minden eddigi évnél nagyobb hivatás vár a Bérmunkásra és azért kötelessége az olvasókhoz fordulni, hogy az Országos Értekezlet alkalmával álljanak a lapjuk, a Bérmunkás mögé és biztosítsák annak a zavartalan megjelenését a következő évre. Miután az aktiv munkástársak, kik a múltban időközönként felkeresték a lap olvasókat, nagy többségükben a túl hosszú munkaidő, a gazolin hiány miatt ezt képtelenek megtenni, a lapbizottság közvetlenül fordul az olvasókhoz a következő kérelemmel: >, 1. Minden olvasónk, aki a kis könyvecskét megkapta, árusítsa azt ismerősei, munkástársai között és az árát küldje be az Országos Értekezlet előtt. 2. Minden olvasónk nézze meg a lapjának a lejáratát és ha hátralékban van, úgy ne várjon felszólítást, hanem küldje be azt még az értekezlet előtt nemcsak azért, hogy a lap anyagi helyzetét megerősítsük, hanem a háborús hiányokra való tekintettel a posta hatóságok is ezt megkívánják. Munkástársak! Lapolvasók! Közietek és a Lapbizottság, valamint az író Gárda között az elmúlt évben a legnagyszerűbb együttműködés volt meg, amely lehetővé tette a legjobb Bérmunkás zavartalan megjelenését. Biztos vagyok abban, hogy a felhívásunk eredményes lesz és a Bérmunkás anyagilag megerősödve folytatni fogja az Országos Értekezlet után az osztályharcos munkáját. ENYHE TÉVEDÉS Legutóbb vidéken járva, rég nem látott munkástársakkal kerülve össze, természetszerűleg a mozgalom és a világ eseményei kerültek szóba. Egyik munkástársunk, nem csak azért örül a háború közeli végének, mert az a vérontás végét jelenti, hanem mint kijelentette, a munkásmozgalom újra vissza fog térni az osztályharc vonalára, szükeb- ben a “Bérmunkás” újra a “régi lesz, megint élesen kritizálja a Szovjeteket és nem tesz különbséget a kapitalisták között, nem osztályozza őket jó és rossz csoportba.” Nem kis meglepetés volt ez a megállapítás, mert a munkástársam egyike 1 az aktiv, folyton tanuló és jóhiszemű harcos IWW-nak és igy természetesen kötelességemnek tartottam rámutatni az ő enyhe tévedéseire, megértettem a munkástárssal a következőket : 1. A Bérmunkásnak a hivatása, tehát a célja, hogy a magyar nyelvű amerikai munkások között az Ipari Unionizmus eszméjét propagálja, tehát nem az, hogy e hivatás elhanyagoló» sával, a Szovjeteket kritizálja, ez nem azt jelenti, hogy arról nem szabad Írni, nem szabad kritizálni, de csak akkor amikor az szükséges és csak olyan mértékben, hogy ne akadályozza a fő célt, az Ipari Demokráciáért való harcot. 2. Nem tud egyetlen egy oly sort sem felmutatni a Bérmunkásban, ahol a kapitalisták jó és rossz csoportra lennének osztva. A Bérmunkás irói a marxi alapon állva, nem osztályozhatnak, mert a kapitalista egyénileg lehet jó vagy rossz ember, mint ahogy lehet szőke vagy barna, de ez nem változtat azon, hogy a kapitalista osztályhoz tartozik. Mi nem egyének, egyes tőkések ellen harcolunk, hanem az egész osztály illetve a termelési rendszer ellen, ebből logikusan következik az, hogy a kapitalistát mert kizsákmányol nem tartjuk gazembernek, “bitang”-nak, csak kapitalistának, amelynek a hivatása az, hogy kizsákmányoljon. De kétségtelen az is, hogy a munkásosztály tudatosan vagy tudatlanul állandó harcban áll a tőkésosztállyal és attól mind több kedvezményt harcol ki, igy a szabadságjogokat, szólás, sajtó, szervezkedési jogokat, magasabb béreket, kedvezőbb, emberibb . munkaviszonyokát. Azt a legelfogultabb ember is láthatja, hogy ezek a jogok bármennyire elégtelenek is, mégis sokkal nagyobb mértékben vannak meg itt vagy Angliában, mint volt Magyarországon, vagy bármelyik balkáni, vagy közép-európai országban, ezért a jogokért a munkásosztály kemény harcokat vívott, ezek egy egy érődéi voltak a kapitalista termelési rendszernek, ha ezeknek a jogoknak a megtartásáért és kiszélesítéséért nem volna hajlandó harcolni a munkásosztály, akkor elveszítette a lehetőségét a fel- szabadulásnak. A nácizmus, amely megsemmisítette az európai testvéreink meglevő jogait, amely nem csak elvi alapon, hanem fegyveres erővel indult útra, hogy maga alá gyűrje az egész világot, ez nem csak egy imperialista törekvés volt, hanem nyílt neki- támadás a meglevő jogainknak és csak logikus, miután a munkásosztály nem volt megszervezve a nácizmus elpusztítására, egy pillanatig sem tagadjuk, hogy hő óhajunk, hogy ebből a háborúból a nácizmus megsemmisülve kerüljön ki, hogy a jogaink fenmaradjanak, a lehető- 1 ségünk meg legyen arra, hogy IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
