Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-08-05 / 1331. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. augusztus 5. AHOGY ÉN LÁTOM...------------------ — Írja: KRÉTH — -------------------Hogy megint csak ott és mindaddig ott a kezdet kezdetén kezdem az Írásom, mig a munkások mint osztály nem szervezkednek, kezükbe veszik a termelőeszközöket és megszüntetik a bérrendszert. A napilapok, a rádió az utóbbi napokban nagy elégedetlenségről, felkelésről számolnak be. Ugylátszik a történelem megismétli magát. A baj csak ott van, nem úgy ahogyan sokan, a munkások közül számították, hanem ellenkező irányban. Úgy történik, mint mindég is történt, a politikusok álmai válnak valósággá — ők lesznek megint a helyzet urai. Kezdhetjük majd megint elölről, lesz demokrácia, vallásszabadság, mi majd reményen fogunk újra táplálkozni, szóval lesz minden, csak felszabadulás nem lesz. És nem lessz mig a munkásság mint osztály nem szervezkedik és kezébe veszi a termelőeszközöket és megszünteti a bérrendszert. Hej de sokan azt hitték és hiszik a szüntelenül tartó vias- kodás láttára, hogy a tehetség nagyobb ereje, a rátermettség parancsoló kényszere, vagy a nép, vagy ország ügyeinek nemesebb átérzése sarkalja és dühíti egymás ellen a versengő uralkodni vágyókat, holott mindez távol áll tőlük, ha mégis élet-halál harcot folytatnak a hatalom bírásáért, szinte kizárólag a hatalomvágyból teszik. A politikus nem akar okulni még a tévedésein sem, hanem folytatja a kormányzást ahogyan érdekei és különösen a kenyéradó gazdájának, a tőkésnek szertelen önzése diktálja. A háború előtti európai züllött állapotokról, melyek a romlott jogi viszonyokat kikövetelték, oly sokat irtunk és beszéltünk és igy ennél az oknál fogva, nem fogom megismételni, hanem inkább a háború kitörésének és az azt követő időről — nisztrációja ellen irányult. Rendkívül díszes és költséges folyóiratokat és könyveket adtak ki annak bizonyítására, hogy a lengyel-orosz kérdésben nekik van igazuk. Ilyenek voltak a “Poland Fights,” “Facts about Poland”, “The Polish Review”, ‘The Polish Weekly”, stb. Mindmegannyi bőven használta az amúgy is szűkös papír anyagot. Ezenkívül a lengyel nagykövetség ugyancsak szines brosúrákat küld széjjel a szenátus, a kongresszus és a miniszteri kabinet tagjaihoz. Mindezekben kiszínezve ismertetik a lengyelorosz kérdést azon nyilvánvaló szándékkal, hogy befolyásolják a törvényhozókat. A Department of Justice vizsgálatai azt is kiderítették, hogy lengyel ügynökök Írják egyes képviselők számára az orosz ellenes beszédeket. Ezen lengyel ügynökök közül némelyik hivatalosan regisztrálta a lengyel kormánnyal való összeköttetését, mások azonban törvényellenesen titokban tartották. Kiderült az is, hogy a lengyel menekült csoport arra izgatja a lengyel származású már ahogy én látom — fogok írni. Amikor a kölcsönös hadüzenet megtörtént, amit a kölcsönös beharangozás előzött meg, a munkásság kész volt fegyvert ragadni az egyik oldalon a jogbitorlók ellen, a másik oldalon pedig a jog bitorlók mellett. Egyik oldalon a nácizmus mellett, a másik oldalon pedig ellene. Megtörtént az, hogy amióta ez a mindenre kapható la- kálysereg uralkodik még soha sem történt meg. A munkásság — már amelyik magáénak vallotta a háborút, számítva, hogy ez a háború mindkét oldalon a győzelmes befejezéssel jólétet és boldogságot, osztály nélküli társadalmat fog eredményezni. Igen, ilyen és ehez hasonló felületes, meggondolatlan jóslásokkal és jövendölésekkel volt tele a levegő. Voltak akik any- nyira mentek, hogy a viasko- dást osztályháborunak minősítették, amely abból a szándékból indult ki, hogy a magántulajdonra alapított termelést megszüntesse. Volt jóslás, jövendölés, lelkesedés, lárma, öt éve annak, hogy az emberi társadalom romlottságától felcsigázott kedélyek szabadjára lettek bocsátva és a technika minden vívmányát a gyilkolás szolgálatába állította. Amint e sorok íródnak, az egymás között civódó pondrók gyilkolják, pusztítják egymást, amint látszk kit csellel, kit erőszakkal le is csendesítettek. így van ez hatalmastestü férfiaknál, kik barbár módon végeznek a tunyákkal, gyávákkal. Mert nem a bátorság kényszeri- tette őket a felkelésre, hanem a tehetetlenség. De a munkásosztály ne ragadtassa magát el, ilyen és ehez hasonló felkeléssel, hisz nem történt és nem történik ilyenkor más, mint az, hogy a társadalom a felhalmozott piszok egy részétől megamerikai polgárokat, hogy a novemberi választásoknál szavazzanak Roosevelt elnök ellen. Lapzártakor érkező hírek szerint a Londonban székelő menekült lengyel kormány miniszter- elnöke, Stanisllaw Mikolajczky és Tadeusz Römer külügyminiszter útra keltek Moszkvába, hogy a Szovjet kormánnyal tárgyalásokat kezdjenek. Mikolajczky és Römer repülőgépen mentek Moszkvába. Az amerikai lapok igen nagy fontosságúnak igyekszenek feltüntetni a két lengyel politikus útját. Azt állítják, hogy ezen ut kimenetelétől függ, hogy vájjon a németek leverése után béke köszönt-e be Európába, avagy kezdetét veszi a harmadik világháború. A rendkívül nagy apparátussal dolgozó lengyel propaganda úgy igyekszik feltüntetni ezt a dolgot, mintha Anglia és az Egyesült Államok készen állnának Oroszország megtámadására abban az esetben, ha az oroszok továbbra is ragaszkodnak az 1941-es lengyel-orosz határhoz, az úgynevezett Courzon vonalhoz. szabadul. Amig ez a szemétre való osztály pusztítja egymást addig a munkásság gyűjtse az erejét, hogy a saját forradalmát sikeresen megvívhassa. Az elpusztult söpredék nem fogja a munkásosztály forradalmát leverni. Igen forradalom! Itt volna az ideje, hogy a világ munkássága a saját forradalmát, a bérrabszolgaság megszüntetését vívná. Ha a világ munkássága is annyit tanult volna az elmúlt világháborúból és a sikeres és sikertelen próbálkozáso k b ó 1, mint a tőkés és azok cselédei, nem csak a most folyó háborút, hanem a háború előtti munka- nélküliséget és a velejáró szenvedéseket elkerülhette volna. Majd ugylátszik, hogy távolabb vagyunk egy világforradalomtól mint az első számú háború végeztén, de ez csak látszat, mert a valójában teljesen a forradalom közelségében vagyunk, hisz nem is lehet máskép. Igaz, hogy a politikusok sokat tanultak, de egyet nem tanultak meg, még pedig azt, hogy a fejlődést nem lehet visszafordítani, se nácizmussal, sem pedig áldemokráciával. Igaz, hogy sikerült a tőkés cselédeknek a volt nemzetközi érzést kiölni a munkásság egy bizonyos részéből. ■ Igaz, hogy az európai munkásság nem a tőkés elnyomatás ellen lázad, hanem a nácik ellen. Sok minden sikerült és még fog is sikerülni a politikusoknak, mert a nép, az isten adta nép, őtőlük várja a társadalom kebelében felmerülő problémák megoldását és ez az ami a feA New York Times Írja július 20-án: “Az Emergency Committee To Save The Jewish People of Europe ma húsz szövetséges nemzethez Intézett felhívást, amelyben Nansen tipusu útlevelet és átutazási lehetőséget kérnek minden magyar zsidó számára. Az akció nyomon követi a Nemzetközi Vöröskereszt közlését, melyszerint ez az intézmény biztosítékot kapott Horthytól és a magyar kormánytól: kiutazást biztosítanak minden vízummal és útlevéllel rendelkező magyar zsidó számára. Az Emergency Committé azonnali akciót kíván: 1) bocsássanak ki minden magyar zsidó számára Nansen tipusu útlevelet, amely átutazást garantál számára Magyar- országon, 2) azonnal teremtsünk száz és száz embert befogadó ideiglenes menedékhelyeket, 3) felhívjuk Angliát, hogy bocsássa be azokat a magyar zsidókat Palesztinába, akiket a többi szövetséges, vagy semleges nemzet nem képes már befogadni.” » Eddig szól a New York Times feltűnést keltő jelentésének legfontosabb rdjsze. Huszonnégy órával később Mr Hope- not, De Gaulle kormányának a washingtoni képviselője és Mr. Sava Kosanovich jugoszláv belügyminiszter nyilatkozatot adtak az Emergency Coromittee- nak, amelyben kormányaik azonnali támogatását jelentették be: csegő politikusokat elbizokodot- tá teszi. A fejlődést a termelő eszközök viszik előre és nem a politikusok széphangzásu beszédei. Egy legkisebb javítás egy csavaron ami a termelést egy ezreddel meggyorsítja vagy gazdaságosabbá teszi, nagyobb kihatással van a társadalmunk életére, mint az összes politikusok jóhangzásu és kihangsúlyozott beszédeik. Mindezek után mi a mi teendőnk? Először is tudunk kell azt, hogy mi vagyunk munkások a társadalom alapja és fe- lülépitménye egyaránt, a többi társadalmi csoportok csak megtűrt de nem okvetlen szükséges élősdiek a társadalom testén. És azt, hogy a munkások csak ezeknek a megsemmitésén juthat el céljához az ipari szabadsághoz. Ha ők tehetetlenségükben egymást pusztítják, legyen az vallási csoport, vagy politikai frakció, vagy mondjuk fék munkásszervezet, ne siránkozzunk felette. Az európai jelen történések minket igazolnak és egyúttal jeladás arra, hogy ha még soha sem vette a munkásság a szervezkedés szükségszerűségét komolyan, most itt az ideje. Mert ha csakugyan sikerül a politikusoknak a béke megteretése, ne felejtsük el nem lesz az béke, hanem csak fegyverszünet. Az igazi békét óhajtók az ipari szervezetben tömörülve a háború okozóját, a kapitalizmust szüntetik meg. Csatlakozzunk az IWW-hez, az osztálytudatos ipari szervezethez amig nem késő! _ Mr Hopenot: “A francia kormány csatlakozni fog minden akcióhoz, amely a magyar zsidók megmentését célozza. Biztosítom az Emergency Commit- teet, hogy Franciaország a legmélyebb együttérzéssel akar segíteni a magyar és a többi európai zsidón.” Mr. Kosanovich: “Pár napon belül Londonban vagyok. Megérkezésem után felkérem kormányomat, hogy a többi szövetséges nemzet kormányaival, tegyük magunkévá az Emergency Committee tervét: kapjon védelmet és kiutazást biztositó, a szövetséges nemzetek által kiállított útlevelet minden magyar zsidó. A jugoszláv nép a legőszintébb rokonszenvet érzi a zsidó nép iránt.* A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron „ 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 3.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 3.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 5.00 Kern Péterné, Akron ....... 3.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton .. 3.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 4.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 Nansen útlevél az üldözöttek számára
