Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)

1944-08-05 / 1331. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. augusztus 5. AHOGY ÉN LÁTOM...------------------ — Írja: KRÉTH — -------------------­Hogy megint csak ott és mindaddig ott a kezdet kezde­tén kezdem az Írásom, mig a munkások mint osztály nem szervezkednek, kezükbe veszik a termelőeszközöket és meg­szüntetik a bérrendszert. A napilapok, a rádió az utób­bi napokban nagy elégedetlen­ségről, felkelésről számolnak be. Ugylátszik a történelem megis­métli magát. A baj csak ott van, nem úgy ahogyan sokan, a munkások közül számították, hanem ellenkező irányban. Úgy történik, mint mindég is tör­tént, a politikusok álmai válnak valósággá — ők lesznek megint a helyzet urai. Kezdhetjük majd megint elölről, lesz demokrácia, vallásszabadság, mi majd remé­nyen fogunk újra táplálkozni, szóval lesz minden, csak felsza­badulás nem lesz. És nem lessz mig a munkásság mint osztály nem szervezkedik és kezébe ve­szi a termelőeszközöket és meg­szünteti a bérrendszert. Hej de sokan azt hitték és hiszik a szüntelenül tartó vias- kodás láttára, hogy a tehetség nagyobb ereje, a rátermettség parancsoló kényszere, vagy a nép, vagy ország ügyeinek ne­mesebb átérzése sarkalja és dü­híti egymás ellen a versengő uralkodni vágyókat, holott mindez távol áll tőlük, ha még­is élet-halál harcot folytatnak a hatalom bírásáért, szinte ki­zárólag a hatalomvágyból te­szik. A politikus nem akar okul­ni még a tévedésein sem, ha­nem folytatja a kormányzást ahogyan érdekei és különösen a kenyéradó gazdájának, a tőkés­nek szertelen önzése diktálja. A háború előtti európai zül­lött állapotokról, melyek a rom­lott jogi viszonyokat kikövetel­ték, oly sokat irtunk és beszél­tünk és igy ennél az oknál fog­va, nem fogom megismételni, hanem inkább a háború kitöré­sének és az azt követő időről — nisztrációja ellen irányult. Rendkívül díszes és költséges folyóiratokat és könyveket ad­tak ki annak bizonyítására, hogy a lengyel-orosz kérdésben nekik van igazuk. Ilyenek vol­tak a “Poland Fights,” “Facts about Poland”, “The Polish Re­view”, ‘The Polish Weekly”, stb. Mindmegannyi bőven hasz­nálta az amúgy is szűkös papír anyagot. Ezenkívül a lengyel nagykö­vetség ugyancsak szines brosú­rákat küld széjjel a szenátus, a kongresszus és a miniszteri ka­binet tagjaihoz. Mindezekben kiszínezve ismertetik a lengyel­orosz kérdést azon nyilvánvaló szándékkal, hogy befolyásolják a törvényhozókat. A Department of Justice vizsgálatai azt is kiderítették, hogy lengyel ügynökök Írják egyes képviselők számára az orosz ellenes beszédeket. Ezen lengyel ügynökök közül néme­lyik hivatalosan regisztrálta a lengyel kormánnyal való össze­köttetését, mások azonban tör­vényellenesen titokban tartot­ták. Kiderült az is, hogy a len­gyel menekült csoport arra iz­gatja a lengyel származású már ahogy én látom — fogok írni. Amikor a kölcsönös hadüze­net megtörtént, amit a kölcsö­nös beharangozás előzött meg, a munkásság kész volt fegyvert ragadni az egyik oldalon a jog­bitorlók ellen, a másik oldalon pedig a jog bitorlók mellett. Egyik oldalon a nácizmus mellett, a másik oldalon pedig ellene. Megtörtént az, hogy ami­óta ez a mindenre kapható la- kálysereg uralkodik még soha sem történt meg. A munkásság — már amelyik magáénak val­lotta a háborút, számítva, hogy ez a háború mindkét oldalon a győzelmes befejezéssel jólétet és boldogságot, osztály nélküli társadalmat fog eredményezni. Igen, ilyen és ehez hasonló fe­lületes, meggondolatlan jóslá­sokkal és jövendölésekkel volt tele a levegő. Voltak akik any- nyira mentek, hogy a viasko- dást osztályháborunak minősí­tették, amely abból a szándék­ból indult ki, hogy a magántu­lajdonra alapított termelést megszüntesse. Volt jóslás, jö­vendölés, lelkesedés, lárma, öt éve annak, hogy az emberi tár­sadalom romlottságától felcsi­gázott kedélyek szabadjára let­tek bocsátva és a technika min­den vívmányát a gyilkolás szol­gálatába állította. Amint e sorok íródnak, az egymás között civódó pondrók gyilkolják, pusztítják egymást, amint látszk kit csellel, kit erő­szakkal le is csendesítettek. így van ez hatalmastestü férfiak­nál, kik barbár módon végez­nek a tunyákkal, gyávákkal. Mert nem a bátorság kényszeri- tette őket a felkelésre, hanem a tehetetlenség. De a munkásosz­tály ne ragadtassa magát el, ilyen és ehez hasonló felkelés­sel, hisz nem történt és nem történik ilyenkor más, mint az, hogy a társadalom a felhalmo­zott piszok egy részétől meg­amerikai polgárokat, hogy a no­vemberi választásoknál szavaz­zanak Roosevelt elnök ellen. Lapzártakor érkező hírek sze­rint a Londonban székelő mene­kült lengyel kormány miniszter- elnöke, Stanisllaw Mikolajczky és Tadeusz Römer külügymi­niszter útra keltek Moszkvába, hogy a Szovjet kormánnyal tár­gyalásokat kezdjenek. Mikolaj­czky és Römer repülőgépen mentek Moszkvába. Az amerikai lapok igen nagy fontosságúnak igyekszenek fel­tüntetni a két lengyel politikus útját. Azt állítják, hogy ezen ut kimenetelétől függ, hogy vájjon a németek leverése után béke köszönt-e be Európába, avagy kezdetét veszi a harma­dik világháború. A rendkívül nagy apparátussal dolgozó len­gyel propaganda úgy igyekszik feltüntetni ezt a dolgot, mintha Anglia és az Egyesült Államok készen állnának Oroszország megtámadására abban az eset­ben, ha az oroszok továbbra is ragaszkodnak az 1941-es len­gyel-orosz határhoz, az úgyne­vezett Courzon vonalhoz. szabadul. Amig ez a szemétre való osztály pusztítja egymást addig a munkásság gyűjtse az erejét, hogy a saját forradal­mát sikeresen megvívhassa. Az elpusztult söpredék nem fogja a munkásosztály forradalmát leverni. Igen forradalom! Itt volna az ideje, hogy a világ munkássága a saját forradalmát, a bérrab­szolgaság megszüntetését vív­ná. Ha a világ munkássága is annyit tanult volna az elmúlt világháborúból és a sikeres és sikertelen próbálkozáso k b ó 1, mint a tőkés és azok cselédei, nem csak a most folyó háborút, hanem a háború előtti munka- nélküliséget és a velejáró szen­vedéseket elkerülhette volna. Majd ugylátszik, hogy távolabb vagyunk egy világforradalomtól mint az első számú háború vé­geztén, de ez csak látszat, mert a valójában teljesen a forrada­lom közelségében vagyunk, hisz nem is lehet máskép. Igaz, hogy a politikusok sokat tanultak, de egyet nem tanultak meg, még pedig azt, hogy a fejlődést nem lehet visszafordítani, se náciz­mussal, sem pedig áldemokráci­ával. Igaz, hogy sikerült a tő­kés cselédeknek a volt nemzet­közi érzést kiölni a munkásság egy bizonyos részéből. ■ Igaz, hogy az európai munkásság nem a tőkés elnyomatás ellen lázad, hanem a nácik ellen. Sok minden sikerült és még fog is sikerülni a politikusok­nak, mert a nép, az isten adta nép, őtőlük várja a társadalom kebelében felmerülő problémák megoldását és ez az ami a fe­A New York Times Írja júli­us 20-án: “Az Emergency Com­mittee To Save The Jewish Pe­ople of Europe ma húsz szövet­séges nemzethez Intézett felhí­vást, amelyben Nansen tipusu útlevelet és átutazási lehetősé­get kérnek minden magyar zsi­dó számára. Az akció nyomon követi a Nemzetközi Vöröske­reszt közlését, melyszerint ez az intézmény biztosítékot ka­pott Horthytól és a magyar kormánytól: kiutazást biztosí­tanak minden vízummal és út­levéllel rendelkező magyar zsi­dó számára. Az Emergency Committé azonnali akciót kí­ván: 1) bocsássanak ki minden magyar zsidó számára Nansen tipusu útlevelet, amely átuta­zást garantál számára Magyar- országon, 2) azonnal teremt­sünk száz és száz embert befo­gadó ideiglenes menedékhelye­ket, 3) felhívjuk Angliát, hogy bocsássa be azokat a magyar zsidókat Palesztinába, akiket a többi szövetséges, vagy semle­ges nemzet nem képes már be­fogadni.” » Eddig szól a New York Tim­es feltűnést keltő jelentésének legfontosabb rdjsze. Huszon­négy órával később Mr Hope- not, De Gaulle kormányának a washingtoni képviselője és Mr. Sava Kosanovich jugoszláv bel­ügyminiszter nyilatkozatot ad­tak az Emergency Coromittee- nak, amelyben kormányaik azonnali támogatását jelentet­ték be: csegő politikusokat elbizokodot- tá teszi. A fejlődést a termelő eszközök viszik előre és nem a politikusok széphangzásu beszé­dei. Egy legkisebb javítás egy csavaron ami a termelést egy ezreddel meggyorsítja vagy gazdaságosabbá teszi, nagyobb kihatással van a társadalmunk életére, mint az összes politiku­sok jóhangzásu és kihangsúlyo­zott beszédeik. Mindezek után mi a mi teen­dőnk? Először is tudunk kell azt, hogy mi vagyunk munká­sok a társadalom alapja és fe- lülépitménye egyaránt, a többi társadalmi csoportok csak meg­tűrt de nem okvetlen szükséges élősdiek a társadalom testén. És azt, hogy a munkások csak ezeknek a megsemmitésén jut­hat el céljához az ipari szabad­sághoz. Ha ők tehetetlenségük­ben egymást pusztítják, legyen az vallási csoport, vagy politi­kai frakció, vagy mondjuk fék munkásszervezet, ne siránkoz­zunk felette. Az európai jelen történések minket igazolnak és egyúttal jeladás arra, hogy ha még soha sem vette a munkás­ság a szervezkedés szükségsze­rűségét komolyan, most itt az ideje. Mert ha csakugyan sike­rül a politikusoknak a béke megteretése, ne felejtsük el nem lesz az béke, hanem csak fegyverszünet. Az igazi békét óhajtók az ipari szervezetben tömörülve a háború okozóját, a kapitaliz­must szüntetik meg. Csatlakoz­zunk az IWW-hez, az osztálytu­datos ipari szervezethez amig nem késő! _ Mr Hopenot: “A francia kor­mány csatlakozni fog minden akcióhoz, amely a magyar zsi­dók megmentését célozza. Biz­tosítom az Emergency Commit- teet, hogy Franciaország a leg­mélyebb együttérzéssel akar se­gíteni a magyar és a többi euró­pai zsidón.” Mr. Kosanovich: “Pár napon belül Londonban vagyok. Meg­érkezésem után felkérem kor­mányomat, hogy a többi szövet­séges nemzet kormányaival, te­gyük magunkévá az Emergency Committee tervét: kapjon vé­delmet és kiutazást biztositó, a szövetséges nemzetek által ki­állított útlevelet minden ma­gyar zsidó. A jugoszláv nép a legőszintébb rokonszenvet érzi a zsidó nép iránt.* A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron „ 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 3.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 3.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 5.00 Kern Péterné, Akron ....... 3.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton .. 3.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 4.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00 Nansen útlevél az üldözöttek számára

Next

/
Thumbnails
Contents