Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-29 / 1330. szám
1944. julius 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN “THE GREAT ENGINEER” i E rovatban már számos esetben ismerettem az amerikai- munkásság ellenségeit. Igazán nem az én hibám, hogy ennek a lisztának nfem tudok végére jutni, mert a munkásság ellenségeinek száma olyan nagy, hogy a neveik puszta felsorolására nemcsak ez a rovat, de számos ilyen teljes újság is kevés lenne. Megengedem, sőt jól tudom, hogy a legtöbbje azoknak, akikre mi azt mondjuk, hogy munkásfalók, munkásellenesek, a legélesebben tiltakozik az ily állítás ellen; sőt azt is elismerem, hogy a legtöbbjük őszintén hiszi azt, hogy a munkásságnak nem ellensége, sőt, jóbarátja. Éppen úgy, mint például a farmer is azt hiszi, hogy jóltevője mondjuk a sertésnek, amelynek annyi ételt ád, amennyit csak megtud enni, de csak azért, mert tudja, hogy a meghizlalt, jámbor állatból több húst, zsírt és szalonnát fog kapni. Persze, a sertés csak állat és nem tud gondolkodni. Mi, munkások azonban azt tartjuk, hogy minden embernek egyforma ]' o- gai vannak az élet örömeihez és egyben egyforma kötelességei is legyenek az élet fentar- tásához szükséges javak megtermelésében. Szabatosan ezt úgy mondják, hogy mindannyiunkat egyforma politikai és gazdasági szabadságjogok illetnek meg. Vannak azonban igen sokan, akik hajlandók másokkal megosztani a politikai szabadságot, de a gazdasági jogokat fentartják egy kis számú, kiváltságos osztály részére. Mindazok, akik az ilyen kiváltságos jogokat védelmezik, akár be vallják, akár nem, ellenségei a munkásságnak, mert kiváltságaik lényege abban áll, hogy eltulajdonítják a munkásság által termelt javak egy részét, — méghozzá a legértékesebb részét. A MISZTIKUS ÉVEK De nem kell tovább fejtegetnem ezt a gazdasági kérdést, amit a rovat olvasói jól ismernek. És arra is emlékezhetnek, hogy a Bérmunkásban Herbert Hoover volt elnökről már többször irtunk, méghozzá nem a leghizelgőbb módon. Hoover az utóbbi időben nagyon sokat szerepel. A Chicagóban tartott republikánus párti konvenciónak ő volt az egyik disz-szónoka. Általános az a vélemény, hogy a Republikánus Pártban az általa vezetett klikknek van a legnagyobb befolyása. Ennélfogva a munkás sajtóban most szintén “lefestik” a volt elnököt, leginkább azért, hogy a munkások ne szavazzanak az általa támogatott jelöltekre. Mi természetesen nem kor- teskodni akarunk, midőn a “great engineerről” (sajtóügynökei igy nevezték el) írunk, hanem inkább ki akarjuk mutatni, hogy a politikai tisztségekkel miként takarják a gazdasági érdekeltségeket. Hoover- ről bővebb információkat nyújt Walter W. Liggett: “The Rise of Herbert Hoover” cimü könyve. Az alábbi adatok legtöbbjét ez a dokumentált munka szolgáltatta. Herbert Clark Hoover Iowa állam, West Branch városkájában született 1874-ben. Középiskolái elvégzése után a Stanford egyetemen bányamérnöki diplomát szerzett 1895-ben. Ettől kezdve azonban bizonyos misztikus homály födi az élet- történetét. Leginkább külföldön tartózkodott és amikor elnökké jelölték, egyesek szóvá is tették, hogy talán nem is volt amerikai állampolgár. A különböző enciklopédiákban azt írják róla, hogy ezen idő alatt Ausztriában, Kínában, majd Angliában végzett bánya munkálatokat. 1902-ben már Londonban lakott, ahol aranybánya vállalatokkal volt kapcsolata. Ez a kapcsolat abból állt, hogy részvénytársaságokat szervezett és a részvényeket árulta. Nem tudjuk, hogy mennyi nemes érc volt az aranybányáiban, de a részvényekből meglehetősen sok lehetett, mert Hoover ur igen gyorsan többszörös milliomossá lett, ugyannyira, hogy 1914-ben az első világháború kitörése idején, már mint filantrópista szerepelhetett. így került felszínre és 1917-ben a segítő bizottság elnökévé nevezték ki. Erről a tisztségéről átevezett a kereskedelmi miniszteri székhez, onnan pedig az elnöki székbe került 1928-ban. HARAGSZIK AZ OROSZOKRA Általános az a vélemény, hogy Hoovernél még aligha volt tehetetlenebb elnöke az Egyesült Államoknak. Most azonban olyanformán akarják beállítani a dolgot, mintha Hoover alatt az ország népe tejben és mézben fürdött volna, holott' adminisztrációja arról nevezetes, hogy olyan krízis még soha sem volt itt, mint az ő ideje alatt. Hoover most egyike azoknak, akik szeretnének Amerika és Oroszország közé éket verni. Erre Hoovernek nágy okai vannak. Volt idő, amikor Hoover nem haragudott az oroszokra. Akkor azonban az oroszok fölött még a czár uralkodott, akivel Hoover együtt “bizniszeske- dett”. A “British Mining Manual” és a “Skinner’s Oil Ma- Manual” cimü angol információs könyvek felvilágosítanak bennünket arról, hogy miért haragszik Hoover az oroszokra, de egyben némi fényt vetnek Hoover ur “misztikus” életére is. Ezen kézikönyvek szerint a “Great Engineer” direktora volt a “Maikop Oil and Petroleum Producers” kompániának. A Maikop Shirvansky Company* orosz koncessziókat birt, amelyeket a Szovjet kormány megsemmisített. Ezzel a ténnyel elütötték a “kiváló bányamérnököt” sok-sok millió dollár profittól. De még ennél is fontosabb volt a “Russo-Asiatic Consolidated Co.”, amelyet Hoover szervezett. Ebben a társaságban pénzügyileg érdekelve volt a Romanoff család s maga az orosz czár is. Sőt a tény az, hogy ezen “hallgatag” partnerok kezében volt a részvények többsége. A prospektus szerint körülbelül 7,200,000 tonna réz és arany ércet tartalmaztak a bányák. A társaság fel is építette az olvasztókat és a telephez vezető vasutat. Akkora kincs van ott a föld méhében, hogy az igazgatók mindegyikét nem is milliomossá, de billio- mossá tette volna. Tette volna, ha ... ha közben nem jön az orosz forradalom és a Szovjet kormány meg nem akadályozta volna az orosz nép ilyen meg- rablását. Azóta Herbert Hoover nagyon haragszik az oroszokra, ami ily körülmények között nem is csoda. TÁMOGATTA AZ ELLENFORRADALMAT Az orosz forradalom után Herbert Hoover támogatott minden orosz ellenforradalmárt, akik megkísérelték a Szovjet megdöntését. Hoovernek igen nagy része volt Finnország függetlenségének megadásában, mert hiszen ezzel is csak a Szovjetet gyöngítette. Midőn Mannerheim Finnországba terror uralmat teremtett és legyilkoltatok 15,000 embert (Lásd Encylopedia Britannica, Vol. 9, 254 oldal), Hoover 14,000 tonna élelmiszert küldött neki, amig a többi Baltik államoktól megtagadta a segítséget. Mannerheim legyilkolta, vagy kinzó koncentrációs táborokba dobatta az összes munkásvezéreket, akár a szakszervezetek, a szocialisták vagy a kooperativ mozgalmakhoz tartoztak is. Egykorú adatok szerint 73,915 “vörös forradalmárt” záratott koncentrációs táborokba, közöttük 4,600 nőt. Hoover, a filantro- pjsta, rávette Woodrow Wilsont, hogy támogassa ezt a tömeggyilkost. Hoover azzal kérkedett a chicagói konvención, hogy ő is “munkás”, mert gyerek korában dolgozott a farmon. Ez a kérdés igazán nevetséges, különösen ha tudjuk azt, hogy alig hagyta el az iskola padját, már is megszervezte az “Irtysh” korporationt, amely muníciót készített a czári Oroszország részére. Ez a korporáció Ausztriában rabmunkát használt, am(t tehát nagyon olcsón kapott. Hoover itt szerezte vagyonának az alapjait, tehát munícióval, vagyis mint a “halál kereskedője”. Talán az osztrák rabmunka adta meg neki az eszmét, hogy a nagyon olcsó munkaerő kihasználásával nagy profitot lehet szerezni. Azért a következő állomása Kina volt, ahol a kulikat napi 10-15 centért dolgoztatta és akik közül igen sokan vesztek el azért, hogy Hoover ur milliói szaporodhassanak. I MIÉRT LETT I BILLIOMOS Hooverra vonatkozólag a közönség két fontos dolgot nem tud, vagy ha tud, akkor rosszul tudja. Az egyik az, hogy nem Hoover szervezte meg a Belgiumot segélyző bizottságot. A tény az, hogy ez a bizottság már hat hete működött, amikor annak vezetésére felkérték Hoovert. Hoover azonban már akkor felfogadott egy sajtóügynököt, névszerint Edgar Richar- dot, aki elárasztotta az amerikai sajtót a gazdájáról szóló dicsőítő propagandával. Az is történelmi tény, hogy amikor 1921-ben 10 millió orosz nézett szembe az . éhhalállal a nagy Ínség következtében, Hoover Oroszországba küldte Leslie Urquhardt nevű társát és ügynökét, aki révén követelte, hogy a Szovjet kormány adja vissza neki a billió dollárt érő Russo-Asiatic Consolidated-től visszavett koncessziót. Az American Relief Administration utasította Hoovert, hogy adjon élelmet az oroszoknak. Azonban 1922 október 23-án Urquhardt, Hoover képviselője kijelentette, hogy az oroszok “feltételeit” nem fogadhatja el és két napra rá Hoover, filantróp és humanista, beszüntette az élelmiszer szállítást az éhező orosz gyermekek számára. Liggett könyve még két mások orosz koncensszióról is említést tesz. Az egyik az Inter- Siberian Syndicate, a másik pedig a Lena Goldfield Co. voltak. Ez utóbbi cég bányáiban, valamint a Hoover-Urquhardt üzemekben a munkások 1912-ben sztrájkba mentek. A Romanoff dinasztia, amelynek tagjai szintén részvényesek voltak ezen üzemekben, kozákokat küldtek a sztrájkolok leverésére. Százakat öltek le és hurcoltak el a börtönökbe. Ha a Szovjet kormány meghagyta volna ezeket a koncesz- sziókat, akkor Hoover még is barátja volna az oroszoknak Sőt mi több, akkor "Great Engineer” most nemcsak közönséges milliomos, hanem bil- liomos volna. Úgy tartom, hogy ezeket a dolgokat mindenkinek ismernie kell a mostanában sokat szereplő és újból hatalomra törekvő Hoover volt elnökről. BERZI FERENCNÉ születet Burlovics Franciska, aki több mint egy negyed századon át szolgálta a philadelpi- ai munkásmozgalom különböző árnyalatait, meghalt julius 9- én, Burlington, N. J.-ben. Berzi Ferenc munkástárs gyászában osztoznak mindazok, akik a harcos család ismerősei voltak, amiért hálás köszönetét mond Berzi Ferenc A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Ákron ..... 3.00 özv. Farkas Imréné, Akron 3.00 ifj. Farkas Imréné, Akron 3.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 3.00 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton .. 3.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 4.00 Zára Jánosné, Chicago .... 3.00-----(gb) ROVATA------
