Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-29 / 1330. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ....................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Egyes szám ára ........... 5c Gsomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: t/ne Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ...........— 5c Bundle Orders *............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ___________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE «*®*>42 Könyvegetök (gb.) A történelmet tanulmányozva láthatjuk, hogy ß. zsarnok, erőszakos uralkodók számos esetben megkísérelték az uralmukat kritizáló eszmék és gondolatok elnyomását az ily eszméket tartalmazó könyvek, újságok elégetésével, dalok eltiltásával, a szerzők üldözésével, — szóval a gondolat szabadságának erőszakos megnyirbálásával. De a történelem azt is mutatja, hogy eddig még minden ilyen törekvés csak ideig-órákig tartó sikert nyújtott és az elnyomott eszmék újból napfényre kerültek. Legújabban a német náci uralom tette magát hírhedtté' ezen a téren. Az utóbbi hetekben azonban olyan hírek jöttek Magyar- országból, amelyek szerint a náci gazdáikat túlságosan buzgón szolgáló magyar fasizták még a németeket is messze túlszárnyalták ezen a téren. A németek és a magyar fasizták könyvég*e- tésére úgy tekintünk, mint a már eszüket vesztett, de még mindig szabadon garázdálkodó egyének cselekedeteire. Sőt érthetetlen volna előttünk, ha az ártatlan emberek százezreit kivégző bestiák a nekik nem tetsző eszmékkel szemben türelmesek maradtak volna. Az ilyen könyvégetést a náci dögvésszel együttjáró jelenségnek tartjuk, 'amelynek csak a már megfertőzött egyének ártalmatlanná tétele fog véget vetni. Azonban annál nagyobb csodálkozást váltott ki belőlünk azon hir, hogy az amerikai hadsereg vezetősége a könyvek, az újságok és a folyóiratok százait vette indexre, vagyis tiltotta meg a katonáknak azok olvasását. Amikor nyilvánosságra került, hogy az eltiltott folyóiratok között szerepelnek nemcsak a munkáslapok, hanem a “Nation”, a “New Republic” liberális folyóiratok mellett még olyan konzervatív magazinok is, mint az “Atlantic Monthly”, vagy “Harpers”; a számos könyv között pedig Charles A. Beard “The Republic” cimü valóban értékes történelmi munkája, sőt a Drinker Bowen “Yankee From Olympus” (Oliver Wendell Holmes életrajza) is, akkor megindult a tiltakozó felháborodás minden irányból. És méltán, mert az ilyen ti lalmak, könyveknek, újságoknak és folyóiratoknak tiltó indexre való tétele az első lépés a könyvégetéshez. A tiltakozók között szerepelt Ohio állam egyik szenátora, Robert A. Taft is. És ekkor derült ki, hogy ezt a könyvégetést I valójában ez a reakciós politikus indította meg és most csak az- : ért tiltakozik, mert nem egészen abban az irányban halad, mint ő. akarta. A tény az, hogy a New Dealt ellenző szenátor Taft és társai suttyomban keresztülvittek egy ellenző törvényt, amely egy évi börtönnel, vagy 1000 dollár pénzbírsággal sújtja mindazokat, akik a katonáknak olyan magazinokat, folyóiratokat vagy könyveket adnak, amelyek bármely szövetségi választást befolyásolhatnának. Taft és társai úgy gondolták, hogy ezen törvény segélyével elveszik a katonáktól azt a lehetőséget, hogy a választási kampány érveit mérlegelhessék. Úgy tartják, hogy a 10 millió katona nagy többsége Rooseveltre fog szavazni s akiktől nem tudták elrabolni a szavazati jogot, most legalább megvonják tőlük az eshetőséget, hogy szavazatuk felett elmélkedjenek és mérlegeljék az érveket. Amint az elfogadott törv^py a hadsereg vezetőségének a kezeibe került, ott, — a több helyről jövő nyilatkozat szerint, — nagyon komolyan vették a dolgot és miután egyik tiszt sem akar 1000 dollár bírságot fizetni, avagy egy évi börtön büntetést kapni, igy, hogy egészen biztosak legyenek, eltiltanak minden olyan könyvet és folyóratot, amiben politikai érveket találnak. Valószínű, hogy a lisztát még tovább folytatják, mig végre a katonáknak a “funny” újságokon kívül mást majd nem szabad olvasni. Valószínű, hogy a nagy s ma már országos méretűvé váló felháborodás el fogja söpörni ezt az ostoba, reakciós törvényt. A tény azonban megmarad, hogy azok, akik most a demokráciát olyan erőszakos módon akarják megmenteni, éppen olyan készek a könyvégetésre, vagyis a gondolat szabadságának az eltiltására, mint az általunk veszedelmes őrültnek tartott Hitlerék. okának azt tartják, hogy néhány kótyagos fejű német a gyakorlatba is át akarta vinni az általuk hngoztatott “felsőbb és alsóbbrendű” fajokról szóló elméletet. Ezen elmélet szerint természetesen a német árja faj a felsőbbrendü, a mester faj, amelyet a többi emberfajoknak szolgálni kell. Azonban az is egészen természetes, hogy az alsóbbrendüeknek nyilvánított fajok nem akarnak beleegyezni ebbe az önkényes megállapításba és küzdenek szabadságukért. Nem kell vitatkoznunk afelett, hogy ezen faji elméletnek semmi tudományos alapja sincs. Kitalálták csupán azért, mert a magát felsőbbrendünek hirdető csoport gazdasági előnyöket élvez és ezen kiváltságokat akarja megtartani, vagy még tovább fejleszteni. Az általános emberi szabadságot tisztelők csak undorral gondolnak erre az elméletre. És mindezek dacára azt látjuk, hogy itt, Amerikában is sok hive van ennek az elméletnek. Az amerikai és a német náci fajelmélet között cstak az a különbség, hogy itt a fajokat nem a vallás vagy nemzetiség szerint osztályozzák, hanem a bőr színe szerint. A legtöbb ^amerikai úgy véli, hogy a fehér faj felsőbbrendü a négernél es ennek természetes következménye, hogyha négerek csak a nehezebb, úgynevezett szolgai munkákat végeznek és még azokat is alacsonyabb díjazásért, mint a fehérek. Ennek az amerikai felsőbbrendü faji elméletnek a következménye az, hogy még a munkásszervezetek között is akad számos olyan, amelyik nem vesz fel négereket a tagjai sorába. Ez az elmélet általános elterjedtsége okozta azt is, hogy számos munkatelepen maguk a fehér munkások akadályozták meg, hogy négereket is alkalmazzanak, noha ugyancsak számos esetben ugyanezen a nézeten voltak a munkáltatók is. Ez a káros fajelmélet oly sok néger munkást zárt ki a haditermelésből, hogy a háború sikere következtében valamilyen ellenintézkedést kellett foganatosítani. Ezért hozták a “Fair Employment Practices” nevű törvényt, amelynek rendeltetése a négerek elleni diszkrimináció letörése. Hogy a faji elmélet amerikai formájának mennyi hive van, mi se bizonyítja jobban, mint az, hogy úgy a szenátusban, mint az alsóházban nagy erőfeszítést fejtettek ki ezen törvény érvénytelenítésére. És amikor ez nem sikerült nekik, akkor azon régi trükkhöz folyamodtak, hogy nem szavazták meg a törvény végrehajtására szükséges összeget. A törvény végrehajtására az elnök egy bizottságot nevezett ki. A bizottság tagjait és alkalmazottait fizetni kell. Ha a kongresszus nem szavazza meg az erre a célra kért összeget, akkor a törvényt ha meg is hagyta, de a gyakorlat szempontjából nézve, teljesen hatálytalanná tette. Szerintünk a “Fair Employment Practices” törvény ellenzői .? felsőbbségi fajelmélet szemüvegén át nézve semmiben sem különböznek Hitler követőitől. NAGYTAKARÍTÁS, AMELY NEM TISZTÍTJA MEG A BŰNÖSÖKET WASHINGTON, julius 18. (ONA) — A Háborús Hírszolgálati Iroda közvetítette egy svájci újság hírét, amely szerint a nácik kiássák és minden maradványát megsemmisítik a százezer kivégzett jugoszláv és zsidó holttestének, akiket Jugoszláviában temettek el 1941 óta. A svájci jelentés, amely belgrádi információn alapult és a Gazette De Lausanne-ban látott napvilágot, azt közli, hogy a ná- j cik hordozható hamvasztó ke- I mencéket küldtek Jugoszláviába és kényszeritettek 300 szer- bet, hogy a tömegsírokat felássák és á hullákat égessék el. Az újság arra magyarázza ezt a tevékenységet, hogy a németek előkészítik Jugoszlávia kiürité- I sét. Amerikai fajelmélet (gb.) A mai borzalmas globális háború egyik legfontosabb ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két^ osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. •» E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkba: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein helöl.
