Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-29 / 1330. szám
VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 JULY 29 NUMBER 1330 SZÁM (f.) Már megszoktuk azt, hogyha valamilyen szégyenletes cselekményről van szó, Magyar- ország ott van a Horthy uralmával. Az első világháborút követő forradalmak óta, Magyar- ország mint a fehér terrorizmus mintaképe hosszú ideig egyedül állt barbár tevékenységével. Csak később kerültek más országok arra a lesülyesztett színvonalra, melyen Zdagyarország állt, a Horthy brigantik testőrségével. Abban az időben az amerikai magyarság értelmes része, egyik tiltakozó gyűlést a másik után rendezte le, tele tüdővel kiabálták világgá a Horthy pribékek gaztetteit, de bizony mindenütt süket fülekre talált a tiltakozás. Akkor is működésben volt a herélő bicska és a bikacsök, Orgovány, Siófok, és a többi helyek, nem kerültek a feledés homályába, azok előtt akik igazán hívei az emberi szabadság elemi jogainak. Érthetetlen tehát, hogy azok, akik süketek, némák és vakok voltak akkor, amikor a magyar fasizmus megvetette uralkodásának alapjait, most élesebben látnak, jobb füllel hallanak és sokkal erősebb torokkal ordítoznak a magyar fasizmus ellen, mint azok, akik osztálytudatos meggyőződéssel állnak harcban a fasizta diktatúrával szemben. Bezzeg akkor nem voltak speciális misék a templomokban a fehér terror ellen, sőt még a pikniken sem imádkoztatták a hívőket. A római pápa könny- hullajtásáról sem számoltak be akkor az újságok. Minden rendben ment akkor, mert holmi forradalmi kilengők elintézéséről volt csak szó. Most kondult meg rémséges zúgással a vészharang, a magyar zsidóság megmentésére, pedig a veszély már akkor megvolt és akkor lehetett volna eredménye a mentő akciónak. De akkor a gazdag zsidók egy- része Horthyval flörtölt, mig az amerikai magyarság papjaival, legtöbb egyletével és lapjaival szőröstől bőröstől behódolt Horthyéknek. Kéjutázásra toborozták a magyarokat Horthy előtt való tisztelgésre, a magyar rémuralmat azok takargatták a külföld előtt, akik most legelői állnak a tiltakozásban. És talán ezért, nem sok eredményre számíthat a magyar zsidóság a mentési akcióban, a megrémült Horthy vigé- cek kapkodásával. Csak nagy a lárma, melyben még a komoly igazán számottevő hangok is tompulnak. Állítólag a négyszázezer zsidó deportálása után, Horthy Ígéretet tett, hogy a többiekkel szemben már másfajta eljárást fognak gyakorolni. Habár a gázkamrákról nem beszélt, csak úgy egyszerűen deportálást emlegetett. És vannak jó hívők, akik még elfogják ismét hinni, hogy Horthy tulajdonképpen a zsidóság mentő angyala. Ezeket akarják felhasználni a háború utáni Horthy rendszer további fentartására. Ez az egyedüli célpont az Amerikai Magyar (Horthy) Szövetségnél és erre a célra már a new yorki faj- zsidó hitközséget a porondra állították. Mi forradalmi munkások a legsúlyosabban elitéljük a vallási üldözéseket. A zsidó üldözések ellen vagyunk nem azért mert zsidók, sem pedig azért mert magyarok, hanem csak egyszerűen azért, mert EMBEREK. Sőt mi annyira kegyetlen forradalmárok vagyunk, hogy a kapitalista rendszert ki- pusztitani akarjuk a föld színéről, de nem értjük alatta a kapitalisták fizikai kipusztitását. Ő rájuk csak az overallt akarjuk ráhúzni és a munkapadhoz állítani őket, hogy dolgozzanak ha részesei akarnak lenni a társadalmi javaknak. A mi részünkre tehát nincs zsidókérdés, csak gazdasági kérdés van, amit pedig nem az afrikai Kenya területekre való deportálással akarunk megoldani. Ameddig gazdasági egyenlőtlenség lesz, addig mindig lesz elnyomatás és kizsákmányolás, aminek kísérői a háborúk és a vallási üldözések. Fontos, hogy az emberszeretet propagandáját terjesszük a tömegek között, hogy megértsék azt, hogy ember és ember között nincs különbség akkor, ha afe ipari demokrácia zászlója alatt egyesülnek és fontos, hogy a tömegek félrevezetését leleplezzük. Ennek egyik része az, amikor a magyar fasizták, magyar zsidó védő akcióira rámutatunk. A német vezérkari főnök, Von Kluge, a normandi front- főparancsnoka, azon siránkozik, hogy a szövetségesek először szétbombáznak mindent és csak azután támadnak, őszerin- te ez nem becsületes. Az a tény, hogy .minden náci ágyúgolyó ellenében a szövetségesek hármat küldenek vissza. Németországból jövő hírek szerint Hitler ellen merényletet követtek el és ha nem is esett a merénylet áldozatául, de a környezetében lévő számos hive súlyosan megsebesült. A merénylet nem egyszerű egyéni aktivitás volt a Hitlert ellenzők valamelyikének részéről, hanem széles körre kiterjedő katonai lázadás első cselekedete, amelyet azonban a hírek szerint Hitlerék elfojtottak és nyomban, méreteiben is hallatlan vérfürdőt rendeztek. Ezen sorok írásakor olyan hírek jönnek Európából, hogy számos katonai csapat, továbbá Kidben a tengerészek fellázadtak Hitlerék ellen. Hitler teljes hatalmat adott a Gestapo főnökének, Heinrich Himmlernek, nemcsak a lázadók, de még a gyanúsok összefogására is, akik közül már eddig több ezret kivégeztek. A hírekből nagyjában annyit lehet megállapítani, hogy a junkerekből álló német hadvezetőség, a régi tisztikar, elégelte meg aHitler fővezérségét és katonai puccs, vagy katonai gyilkosság révén akartak szabadulni a “führertől”. Hitler azonban most is éppen úgy, mint 1934-ben, .felülkerekedett, — legalább is egyenlőre. A hírek természetesen az angol-amerikai cenzúrán át jutnak el hozzánk és igy valószínű,. hogy sok nagyítást is kapunk. Azonban ar német rádió leadásokat is szóról-szóra közlik, ami bizonyítja, hogy Hitler “Európa Erődjében” nagy bajok vannak. Az eddigi hírek szerint Hitler kivégeztette Brauchisch volt fővezért, Rundstedt generálist, aki az invázió idején a nyugati front főparancsnoka volt és még más 5,500 tisztet. Az Office of War Information közlése szerint Dr. Robert Ley, a hitleresitett szakszervezetek feje több rádió beszédet mondott, amelyekben vitriólos szavakkal emlékezett meg a “kékvérű disznókról,” akiket ki kell irtani. Kékvérű disznók alatt a német junkereket érti. A mi részünkről természetesen nem sajnálkozunk azon, hogy a történtelem leggaládabb uralkodó csoportja végre összeveszett és most egymást marja. Sőt, ha a hírek igazak, akkor valószínű, hogy a német marakodás megrövidíti a háborút és amig a náci söpredék egymást irtja, talán annyival kevesebb ártatlan embernek kell elpusztulnia, hogy a náci dögvésztől megszabadítsák az emberiséget. Názi haderőbe kényszeritett oroszok LONDON, jul. (ONA) — A Szovjet kormány Angliában lévő képviselői nagy érdeklődéssel vizsgálják azoknak az oroszoknak az ügyét, akiket mint német katonákat fogtak el a Normadie-ban és áthozták onnan Angliába. Ezeknek a német egyenruhában elfogott oroszoknak a száma egyelőre nem nagy, de azt hiszik a megfigyelők, hogy számuk gyorsan fog nőni, amint a Szövetségesek hadserege a kontinensen előrehaladnak. Ezek az oroszok nagyjában három csoportba sorolhatók. Az első csoport azokból a vörös katonákból áll, akik fogságba estek és akik számára ez volt az egyetlen mód a biztos haláltól való megmenekülésre. Ezek csatlakoztak a Wehrmachthoz, abban a reményben, hogy alkalmilag megadhatják magukat a szövetségeseknek. A második csoportba azok az oroszok tartoznak, akik az orosz forradalom óta külföldön éltek és akiket a németek besoroztak hadseregükbe. Ezek jó hazafiak, akik az első alkalommal megadják magukat és csatlakozni akarnak a Vörös Hadsereghez. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik fölégették a hidat maguk mögött. Ezek ellenforradalmárok, akik összemü- ködtek a németekkel Oroszország ellen és akiknek “a csatatér lett az otthonuk”. Ezek elkeseredetten harcolnak a szövetségesek ellen. Jól értesült körökben azt hiszik, hogy az orosz kormány álláspontját ezekre a foglyokra vonatkozólag rövidesen közölni fogja a szövetségesek illetékes katonai és politikai hatóságával. f- , >|| I" ✓ I r Egymást gyilkollak mar a názik Gyanús tiltakozások a magyarorF ■ B I F ■■ S B ■■ F I 2 ■■ ■■ a szagi zsidouldozesek korul Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD
