Bérmunkás, 1944. július-december (32. évfolyam, 1326-1352. szám)
1944-07-22 / 1329. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1944. julius 22. 1 ATE K Irta: Kassák Lajos (Folytatás) Nagy, borzalmas sejtések lopakodtak a fejébe. Elhatározta, hogy figyelni fogja magát. Ravasz számítással két életre bontotta magát. Godolatait és cselekvő akaratát szabadon érvényesülni hagyta és aztán, mint valami könyörtelen idegen, revízió alá vette az elhagyott órákat, napokat. Mindenre emlékezett, de a dolgok most kétszeresükre nőttek az emlékezetében és minden benne és kívüle történt mozdulatban, szóban szimbolikus jelentőséget látott a múltra és jövőre. Elrémült a következetetéseitől. Akárhová j gondolt, csak a levegőtestü, sunyi, leselkedő fúriákat látott, akik valamennyien az ő romlására törnek. Egész nap adta a számbavehetetlen félkegyelműt és estefelé, mikor mindenki a maga dolgával volt elfoglalva, óvatosan valamelyik sarokba vonult és a maga megnyugtatására végigcsinálta napi bolondságainak ellenkezőjét. Ilyenkor groteszk, önkin- zó ötletei voltak: éretlen viccei korrigálására nehéz matematikai példákat adott fel magának, ha sokat nevetett, akkor megcsipkedte magát a sírásig és ha sokat futott, akkor a palánknak dűlve tótágast állt, mint ahogy arra egy gyerekpajtása virtusaiból emlékezett. S Varjagint egy napon éppen ebben a pózban érte utói a sorsa. Két girbic karján, vérrel teli fejjel ott állt már percek óta a hézagos palánknál, mikor valami szemfüles kölyök az uccáról észrevette. Néhány pillanat múlva egész sereg gyerek tanakodott valami végzetes csínyen a palánk mögött. Varjagin állati kimerüléssel egyszer már eldült a deszkától, de esze még nem elégelte meg a próbát, újra erőt vett, bolondul újra feltámasztotta magát. Most valaki gyufát gyújtott a gyerekek közül és a legalsó résen át Varjagin kopasz feje alá dugta. Visszafojtott lélegzettel vártak. A fakir-em- ber még állt egy ideig, de ahogyan a száraz fü is lángraka- pott a feje alatt, egyszerre, mintha rugók dobták volna el a palánktól. Irtó, baromi ordítással vergődött talpra. _____ Nem tudta mi történik vele, mintha az agy veleje gyulladt volna meg, vonitva* kapkodta ragyogó koponyáját; aztán, hogy véletlenül a palánkra kapaszkodott, röhögő gyerekeket meglátta, mint az üldözött vad vetette neki magát az üres, hatalmas udvarnak. — Segítség! — ordította kétségbeesetten — Segffeég.... Én.... és nem csináltam semmit és meggyujtották a fejem! Ja-ajj a fejem!! Segítség... oltsák el a fejem!.... A tér közepén ájultan ösz- szerogyott. I Napok múltán a helyőrségi J kórházban tért magához. Sem- I mi pozitívumra nem emlékezett abból, ami az utóbbi napokban történt vele. Csak esténként jött rá valami álomszerű szédülés, ilyenkor nem tudott ura lenni az akaratának, remegés fogta el s lázas, kitágult pupillákkal nézett bele a semmibe. Az üres tér, mintha meggyulladt volna előtte s a gomolygó lángtenger puskás vámőröket, megtépett siránkozó katonákat és gőgös, vörösbe öltözött hóhérokat dobált ki magából, akik mind, mind ő feléje, Varjagin Fedor önkéntes felé törekedtek. Már csak egy hitvány deszkakerítés állt közöttük és ő tébolyult félelemmel ordított. Később minden naplementével vizkurát kapott s ez a fejére zuhogó vizsugár lassan, lassan kiölte belőle a szörnyű látomásokat. Mielőtt idehozták át, már napok óta nyugodt volt — só jaj, itt, itt, ahol egyetlen nap alatt szinte a régi fehér otthonába érezte vissza magát, a hajnali dobpergés, trombitaugatás megint felidézte benne kiöntözött mániáját. Sokáig mozdulni sem mert a fagyasztó gondolattól. Figyelt. Valami pokoli zivatar jöttét várta — de semmi, semmi különös nem történt vele. A kinti zajongás már mesz- sziről, csak alig hallhatóan szűrődött át a pokrócon. Még várt kicsit, kezét csillapítóan ugráló szivére nyomta s hogy egyszer egésznek hitte a csendet, fejét óvatosan kidugta a megizzadt takaró alól. Szinte hangtalanul dolgozott ő is, mintha puha sárga vajból lett volna minden porcikája, csak ugráló ideges szemei mutogatták benne az életet. A két hunyorgó lámpás a vénhedt, nya- valyatörős katonát kereste. : Az nyugodtan, közömbösen • járt fel-alá az ágya hosszában, ■ mint valami jóllakott medve a . ketrecében. S a többiek is ébren voltak már, mezítelen tal[ pakon csendes kék-fehér hullámzás mosta a termet. ) j r Nini az önkéntes ur is fel- . ébredt — csapott ki elsőnek . Andrejka gyerekes hangja a csendből. —- Dicsértessék az Ur Jézus, Varjagin Fedor önkéntes ur — mondta utána hajlongva a pópa s a többiek is köszöntötték barátságosan, mosolyogva és majdnem egyszerre valamennyien. , A szelíd, pajtáskodó hangok 1 Varjagin agyáról is lesimitot- ták a félelmet, már ő is mo- solygott, derűs, mindent felejtő ábrázattal ugrott le az ágy• ról. y t A reggeli takarítást végez- i ték s a fehér négy fal öble csilingelt, kongott a mókás te- . referétől. Nemsokára a szolgák . is bejöttek a reggelivel s azok t Is tiszták és jókedvüek voltak, : ragyogó vörösréz üstjeikből, mint valami óriási füstködből i szált fel a tea szagos gőze. . _ — Hej, Andrejka — kapott- észbe az egyik szolga az indu- ! lás előtt —, gyerünk csak ide . egy zokszóra. i A nyurga kamasz, kezében a- nagy bádogcsészével kissé megszeppenve állt elő. — No, széjjel a füleket! Amaz kényszeredetten felnevetett . — Máma nem nyúzzuk a hegedűt ' fiacskám. Vendégek, állami vendégei lesznek az intézetnek s ezért csendnek kell lenni, mint a jobb erkölcsű kriptákban. Értetted fiacskám? Ma nem szabad hegedülni! — Igen — dünnyögte Andrejka keseredetten s a szigorú parancs mintha buta, tehetetlen karóba verte volna, csak sokára, mikor a szolgák már rég kint voltak, indult meg a helyére vissza. — És ma én sem láthatom meg az ő araftyos testét — sóhajtotta a félszemü katona. — Bizony igaz, hogy az urak dolga mindig a mi sorsunkon keresztül teljesedik. — Ne átkozódj, ember — szónokolta a pópa a magas ágy végről. — Az urakat csakúgy a Mindenható akarata vezérli, mint téged, vagy a falánk sáskahadat, aki lerágja vetéseid zöldjét. — Akkor hát meséljen valamit az önkéntes ur — csúszott át Varjagin ágyához Andrejka. — Én nem bírom el ezt a siránkozást. Hiszen a pópa minden nap ugyanezeket mondja, mintha valami ócska beszélőgép volna a mellében .... mindig élűiről ugyanezt. — Igen, a pópa az csak egy nótát tud fújni, mint a kazá- ni okarinás — mondta közbe egy pulykatojásos lóalkusz. — Ha-ha-ha, ismeritek a Fomát, az okarinást? Nem! Az egész ember alig nagyobb, mint az öklöm s az okarinája is majdnem akkora, mint ő maga. Azt mondják róla, hogy a forradalmárok közé tartozott s valamikor aka^ztcVMra Ítélték bombacsinálás miatt, de mivel hogy olyan pöttömnyi legényke volt, sikerült kibújnia a siralomházból s én bizony isten elhiszem, hogy igen rebellis ördög lehetett az öreg, mert még most is mindig csak a rabszolgákról, meg a világsza- toadságról okarináz. Hej pedig hát az asszony se megvétendő holmi, na és a lovak?! Igen,- igen, Varjagin Fedor, ön tudós ember, meséljen valami szép históriát a lovakról. — Azt én se bánom — örvendezett meg Andrejka is. — A lovak azok igen okos lények, már olyan lovak is vannak, akik számolni tudnak. Az egész terem lakói Varjagin ágya körül tolongtak, akik nem fértek el mellette, azok törökösen a padlóra kuporodtak s mint valami csodálatos hangszerből az elvarázsló muzsikát, szomjas áhítattal, úgy várták a kopasz, megpirult fejből kiloccsanó szavakat. — Hát legyen a lovakról — mondta Varjagin, mintegy messziről jött visszhangként az előbbi beszédre; aztán bizalmasan, majdnem suttogva mesélni kezdett a tulajdon gyermekkoráról, az apjáról, az anyjáról, a Volga-menti rozoga csapszékről és a lemészárolt részeg csempészekről, akiket a hajnali dobpergés, trombitaszó felejthetetlenül megint az eszébe támasztott. (Folytatjuk) Csökken a németek ember-anyaga LONDON, (ONA) — Francia forrásból jövő hírek szerint a német katonatisztek Franciaországban arra próbálják rábírni orosz hadifoglyaikat, hogy harcoljanak a szövetségesek inváziója ellen, mert egy titkos barátsági és összemüködési szerződés jött létre Oroszország és Németország között. Illetékes körök lehetségesnek tartják, hogy az oroszok egy része elhiszi azt, amit a németek mondanak nekik, miután tökéletesen el vannak vágva a hazai hir forrásoktól és a szövetségesek rádió állomásait nem értik meg. A francia forrás megemlítette, hogy az orosz foglyok, akiket fenyegetéssel vagy más módon rábírtak a náci egyenruha viselésére, száz frank rendkívüli zsoldot kaptak naponta, az élelmen felül. Mindezek ellenére, az orosz foglyoknak a náci harcvonalban való tartása egyre nehezebbé válik a német tisztek számára, amint áfc orosz hadsereg nyugat felé előnyomul. A német emberanyag csökkenésére mutat az a tény, hogy az invázió óta a franciaországi német helyőrségekben nagyban emelkedett az idegen elemek mennyisége. Egyetlen városban nyolc nemzetiséget számoltak össze, beleértve egy 18 kínaiból álló csoportot. A többség azonban lengyel, orosz és horvát, akiknek a pontos feladatát — | vájjon frontszolgálat vagy pe- ■ dig rendfentartás a front mögött — eddig nem sikerült megtudni. Ugyancsak francia forrás szerint a német katonák, akiknek azt mondták, hogy a szárnyas bombák el fogják pusztítani Dél-Angliát és meg fogják állítani a szövetségesek invázióját, most azt kérdezik tisztjeiktől, hogy miért nem akadályozták meg az inváziót? A náci tisztek erre csak azt felelhetik csalódott katonáiknak, hogy a “titkos fegyver” hatása csak fokozatosan és később fog mutatkozni. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1944-45-re befizettek: Bischof Józsefné, Akron .. 2.00 Deák Jánosné, Akron ..... 2.00 özv. Farkas Imréné, Akron 2.00 ifj. Farkas Pétemé, Akron 2.00 Feczkó Jánosné, New Y... 2.00 Fodor J.-né, Cuyahoga .... 4.00 Kern Péterné, Akron ....... 24)0 Kollár Józsefné, Cleveland 2.00 Kucher Andrásné, Pitts. 2.00 Lefkovits Lajosné, Clev. .. 2.00 Schwindt Gy.-né, Canton 2.00 Vizi Józsefné, Akron ....... 2.00 Zára Jánosné, Chicago . .. 3.00
